Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-13 / 245. szám
1988. október 13., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 V Úgy tartják: a kis hal is jó hal A felszámolás határán voltak... Az őszi búza vetése a Taktaközben is jól halad. Képünk vetömag-feltöltés közben készült. Fotó: Balogh Imre Mi változott a Taktaközi Tsz-ben? Nagyot fordult a világ ez év elején a forrói Hernád- menti Építőipari Szövetkezettel. .Megszűnt és újjáalakult, immár kisszövetkezetként. Új nevük: Forrói Vegyesipari Kisszövetkezet. Miért volt szüksége egy harmincadik évéhez közeledő, elismerten jól gazdálkodó szövetkezetnek az átalakulásra? — Nem tudtuk megfizetni az embereket a hagyományos formában, .áhhoz hogy megtartsuk dolgozóinkat, a nagyobb bérfejlesztést megengedő kisszövetkezeti felállást kellett választani — szögezi le Krupa András, főkönyvelő. * A váltás eddig a vezetést igazolta. Az ez évre tervezett nyolcszázalékos bérszínvonal-emelésből már hét és felet "végrehajtottak, s gazdálkodásuk a biztosíték rá, hogy meglesz a hiányzó fél százalék is. Nem kétséges, hogy a napjainkra oly jellemző, változó gazdasági körülmények között ez meglehetős rugalmasságot kíván. Hogy csak egyet említsünk: a jól indult habszivacs-feldolgozó üzem egy kissé befürdött. A korábban kitűnő megrendelőnek számító encsi bútorgyár már nem kér annyit a készre szabott bútoridomokból, mint korábban. Egyszerűen azért, mert a vásárlók inkább a szekrényeket keresik. Ezért a forróink — mi mást is tehettek volna? — csökkentették a habszivacsüzem létszámát. Többségüknek házon belül találtak foglalatosságot, hárman meghosszabbított felmondási idejüket töltik. Summázva: az elmaradt mintegy tízmillió forint termelési értéket máshol kell behozni — határozták el.1 Tény, hogy ott áll két, jórészt kihasználatlan üzemcsarnok, ahol 40— 50 embernek kínálhatnának elfoglaltságot. Van már a „hogyan”-ra is elképzelésük. Egyelőre csak „flörtölnek” az Elzett—Certával, szeretnének mielőbb törvényes kapcsolatba kerülni vele. * Persze, az elmaradt jövedelmet addig is pótolni kell. Az sietett ebben a kisszövetkezet segítségére, amitől mostanában nem sok siker várható: az építő ágazat. Versenytárgyalások során olyan munkákat nyertek el, amelyek tisztes haszonnal kecsegtetnek. Tavaly kezdték építeni és decemberben átadják az encsi Zója Tsz által szervezett tejtársulás üzemépületét. A íorróiakat dicséri a novajidrányi ABC- áruház, a napokban adták át a Fővárosi Kézműipari Vállalat abaújszántói üzemcsarnokait. Az építők a tőlük megszokott gyors és jó munkával öregbítik az idén is a szövetkezet hírnevét. — Nagy .szükségünk van erre — mondja a főkönyvelő, mert volt aki bizalmatlan volt hozzánk kezdetben. Nem mi tehettünk róla sajnos, egy-két kisszövetkezet ezt a bizalmatlanságot megalapozta. De amikor megtudták, hogy tulajdonképpen mi vagyunk a régi HÉSZ, csak a nevünk és működési formánk változott, ismét megvolt a bizalom. Az építőágazatról szólva el kell még mondani egy örömhírt: jövőre adják át szintén Encsen az Abaúj Áruházat. Jelenleg az alapozásnál tartanak, s ebből is lesz már az idén ötmillió forint bevételük. Úgy tűnik, az ágazat az év végére a tervezett 52 helyett 60 millió forint árbevételt produkál. * Egy éve még csak latolgatták a mikéntjét, napjainkra már valóság, hogy a kisszövetkezet autószervize két műszakban dolgozik. Sokan járnak hozzájuk, 40—50 kilométeres körzetben látják el ezt a mind fontosabb szolgáltatást. Hogy milyen Ősszel vethető, telepíthető, palántázható növények címmel tart előadást Munkácsy Gyula szakkörvezető október 17-én, délután 5 ófai kezdettel a diósgyőri Ady minőségben, arról az autósok tudnának beszélni, de tény, hogy akadnak, akik a szervizekben éppen nem szűkölködő megyeszékhelyről is Forróra hozzák autójukat. A javító ágazat újdonsága, hogy beszereztek egy fogyasztásmérő műszert, amelynek segítségével egy óra alatt kideríthető, menynyivel fogyaszt többet a kívánatosnál a jármű. Kérésre azt is megmondják, miből ered a túlfogyasztás és a hibát ki is javítják. A legtöbb gondot a szerviznél — mint sok más hasonló műhelyben — az alkatrészek hiánya okozza. Ezért azt tervezik, hogy a közeljövőben létrehoznak egy autóbontót, amely segítségével nemcsak plusz pénzhez jutnak, hanem használt, de jó alkatrészekre is szert tesznek. A német közmondáshoz igazodva úgy tartjuk, a kis hal is jó hal — folytatja Krupa András — ezért, hogy további bevételeket szerezzünk, irodaépületünk egyik üres helyiségében hollóházi porcelánokat és parádi üvegeket árusító boltot nyitottunk. A bolt forgalma egyelőre elmarad a tervezettől. Okát ennek abban látják, hogy nemigen jut az embereknek pénzük márkás holmikra. Ezért a jövőben étkészleteket kívánnak benne bérbe adni, például esküvőkre, nagyobb rendezvényekre. Teszik ezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minden fillért megfogjanak, s hogy ne csak nevükben, tevékenységükben is legyenek valóban vegyesipari kisszövetkezet. M. Szabó Zsuzsa Endre Művelődési Házban. Ezzel az előadással veszi kezdetét a Kocsis Pál kertészeti szakkör hagyományos őszi—téli rendezvénysorozata. Hideg, őszi eső szemerkélt amikor a Taktaközi Termelőszövetkezet elnökét és főmérnökét kerestem. Pedig itt az esőt csak nagyon ritkán kérik, mert úgy vannak vele az itt élők, ha nem jön víz felülről, akkor is kapnak alulról, vagyis a talajvízszint emelkedése- süllyedése inkább a közeli Tisza vizétől, duzzasztásától függ. Felhőből pedig több van, mint kellene. Úgyhogy a Taktaközben az elmúlt két- három évben keveset tartózkodtak az emberek az élet napos oldalán. Volt idő, amikor futott a szekér, volt vezető, aki látványosat produkált a dúskálás, a nagyvonalúság terén. Volt is vendég, jó barát „ellenőr”, nemzetközi hozom-viszem akkoriban. Amikor aztán elfogyott Dárius kincse, a vendégek is elfogytak. Meg azok a statiszták, akiknek megálljt kellett volna parancsolni. így aztán 1986-ban nem kevesebb, mint huszon- kilencmillió forint pénzügyi hiánnyal zárták az évet, ezért kicserélték a vezetést és a perbefogottak a mai napig azzal foglalkoznak, hogy ma született báránynak nyilvánítsák őket (hivatalos és nem hivatalos fórumok), szóval a törvény előtt adnak számot az eltűnt milliókról. A tagság akkor is dolgozott, most is dolgozik. A pénzügyi hiány rendezése nagyon kis részben saját forrásból, döntően veszteségrendezési hitelből, alaphiány-rendezési hitelből és dotációból történt. Ebben az időszakban a banki sorban állás mértéke negyvenhét és fél millió volt, az összes hitelállomány mérté- ue pedig több, mint harminchárommillió forint. Tavaly a szanálóbizottság az új vezetés tudomására hozta, hogy ez volt az utolsó, hogy ekkora nincstelen- ségből, jórészt külső erőből talpra állhat a szövetkezet. Az új vezetés akkor bizony, úgy hallgatta (mások helyett) a fenyegetést, mint akit olyan bűnök miatt büntetnek, amelyeket ezután fog elkövetni. Nem csoda, hogy összeszorított foggal, de elszánták magukat a kemény munka mellett. Szigorítások, melléküzemek „menesztése”, az alaptevékenységben kialakított vasszigor azt eredményezte, hogy a tavalyi évet mindössze hétmilliós hiánnyal zárták, melyet azóta rendeztek, bár akkor a Magyar Hitelbank Rt. még mindig hitelképtelennek tartotta a szövetkezetei. Így indultak a nyolcvannyolcas évnek, és a korábbi vezetés miatt a felszámolt melléküzemágak ügyfelei rendre benyújtották a számlát a jogutódoknak. így csak az állattenyésztés akkori megállapodásai miatt ez évben kellett megtermelni és kifizetni 25 millió forintot, valamint 1983—1986. között az APEH számára esedékes tartozást: nyolcmillió forintot, és kétmilliós hitelezői tartozást,' ugyanennyi szanálási hitelt 1986-ból. A megszüntetett ipari szolgáltató szakcsoportok helyett kifizetett összeg több mint 22 millió forint. Ám hátra van még a „feketeleves”, ahogy itt mondják, a „maffia-ágazatok” előtt nem volt lehetetlen, mert ezen túlmenően még tizenhatmillió forint szövetkezetét terhelő nettó összeg kifizetését hagyták maguk után. Nos, ha még ezután is állva maradnak a taktaköziek, hát az kész csoda lesz. Kiss János tsz-elnök azonban nem pesszimista. Fiatal vezetőtársai, az itt élők makacs élni akarása lassan-lassan egyengetik ennek a döcögő szekérnek az útját. Csobajon éjjel-nappal messzire hallatszik a három műszakban dolgozó melegüzem kopácsolása, ahol az LKM részére készítenek nélkülözhetetlen alkatrészeket. Váltottak az állattenyésztésben, új alapokra helyezett szerződésekben rögzítették az értékesítést az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal. Növénytermesztésükben újabb — és pénzesebb növényeket próbálnak ki, ez évben dú- rum búza, olaszper je. réti komócsin vetőmag exportra termelésével is foglalkoztak, eredménnyel. — Nyolcmillió forintot fizettünk ki az adóelszámolási irodának — mondja a fiatal elnök, és sorolja tovább a már rendezett tételeket. — Kifizettünk kétmillió forint hitelezői tartozást, ugyanennyi veszteségrendezési hitelt, szóval, eddig több, mint huszonegymillió forintot. Nincs olyan „sorban állásunk”, amelynek lejárt volna a fizetési ideje. Ezzel szemben az utolsó negyedévben kiszámlázott ösz- szeg mintegy három és fél millió forint. Nyolcvanhatban a felszámolás határán állt a szövetkezet. Akik idejöttek, és akik elmentek, mind az itt élők nyakába akarták varrni a kudarcot. Hittünk abban, hogy ez nem igaz, és ma is hiszünk abban, hogy a jó szándékú, szorgalmas emberek a szövetkezet ügye mellé állnak. Tóth János termelési főmérnök az ipari és a mezőgazdasági tevékenység fe- lelelőse. Nem szereti az olcsó népszerűséget, inkább szigorúságáról ismerik beosztottjai. A szorgalmas és húzó embereket szereti, akik társaiknak is jó példát mutatnak, és képesek az új feladatokra serkenteni másokat is. A főmérnök a nagy összegű kifizetésekről még elmondta, hogy mindezeket 15—20 százalékos árnövekedések ellenére teljesítették. Szinte minden terméket, terményt eladtak, és az árbevételből törlesztenek. A tevékenységekben pedig a szigorú költségtakarékosság a jellemző, ezért minden ágazat munkáját havonta ellenőrzik. Minden hónap termelési mutatóit viszonyítják az előző hónapihoz, az előző év hasonló időszakához és a tervezetthez. Tavaly negyvennégymillió forint volt az árbevételük, eddig ez negyvennyolcmillió. Időszerű munkáik a meghatározott ütemben folynak, nincs sem kapkodás, sem egymásra mutogatás. Az idén ledolgozzák az állattenyésztés tavalyi hatmillió forintos ágazati veszteségét. A megyei Teszövnek eljuttatott tájékoztatójuk szerint — ha elemi kár nem éri a szövetkezetei — várhatóan minimális nyereséggel zárják az évet. Segíthetne, ha a fejlesztési, támogatási igényüket elfogadnák, az állammal szemben még fennálló tartozásukat legalább elhalasztanák, hiszen hallatlan szívósságukkal elérték, hogy hisznek a közös gazdaság létjogosultságában az ott élő, dolgozó csalódok. B. Sz. L. Nagy kihívásnak, ugyanakkor bizonyításnak is felfogható az a rendezvény, melyet október 23. és 29. között rendeznek hazánkban. Ez idő alatt 124 országból hatezer idegenforgalmi szakember vesz részt az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége (ASTA) 58. világkongresszusán. Ennyi, a turizmussal, az idegenforgalommal foglalkozó szakember egyidejűleg még soha nem járt nálunk. Haszna — túl az egyhetes vendéglátás bevételein— csak később lesz mérhető. Ha minden összejön. Vagyis a szervezésen, a rendezvény sikeréért dolgozókon túl mindenki tesz ezért. Mert hiába a jó, gördülékeny szervezés, ha apróságokon elcsúszunk. Hiszen a mi- enkénél jóval nagyobb igényszintű, máshoz (jobbhoz) szokott szakembereknek elég csupán egy-két negatív tapasztalat, máris ugrik mondjuk több ezer dollár. Mert akkor nemigen szerveznek utakat hazánkba. .. Félő, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Teszem azt, a i'S vendéglőben nem a „vetésre”, hanem az „aratásra” összpontosítanak a vendéglátósok. Vagy említhetnénk a (főképp fővárosunkban) valutára utazó taxis „cápákat”. .. Jóllehet, háromezer olyan taxi lesz, melyeket ASTA-emblémával látnak el, s ezeket ajánlják az idegenforgalmi szakembereknek utazásra. De mi lesz, ha az a „renitens” amerikai vagy távol-keleti mégsem ezek egyikét veszi igénybe, és egy előbb említett cápa akad a „horgára?” Oda a renomé. Bízzunk benne, hogy nem így lesz. Mint ahogyan abban is bízunk, hogy ezek a szakemberek (legalábbis egy részük) eljutnak megyénkbe is. Ahol megismerkedhetnek ennek a tájnak a szépségével, kultú- rális és történelmi nevezetességeivel. S innen távozva .(jó emlékekkel távozva) később felveszik a meglátogatandó helyek listájára, ideirányítják a náluk érdeklődő külhoni turistákat. Ennek örülnénk. Már megint a feltételes mód. S nemcsak azért, mert ez a kongresszus még meg sem tartatott. Inkább a jelenlegi körülményeket ismerve kell így beszélni. Mert mi lesz, ha az a külföldi haza (vagy éppen Budapestre) akar telefonálni valamelyik csodálatos környezetben fekvő falunkból? Mi lesz, ha keres egy olyan éttermet, ahol kulturált körülmények között szeretne megebédelni? Ott, ahol csupán egy kocsma meg egy élelmiszerbolt található. És így tovább... (mészáros) A kertészeti szakkör programja Ősszel vethető növények
