Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

1988. október 13., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 V Úgy tartják: a kis hal is jó hal A felszámolás határán voltak... Az őszi búza vetése a Taktaközben is jól halad. Képünk vetömag-feltöltés közben készült. Fotó: Balogh Imre Mi változott a Taktaközi Tsz-ben? Nagyot fordult a világ ez év elején a forrói Hernád- menti Építőipari Szövetke­zettel. .Megszűnt és újjá­alakult, immár kisszövet­kezetként. Új nevük: Forrói Vegyesipari Kisszövetkezet. Miért volt szüksége egy harmincadik évéhez köze­ledő, elismerten jól gazdál­kodó szövetkezetnek az át­alakulásra? — Nem tudtuk megfizet­ni az embereket a hagyo­mányos formában, .áhhoz hogy megtartsuk dolgozóin­kat, a nagyobb bérfejlesz­tést megengedő kisszövetke­zeti felállást kellett válasz­tani — szögezi le Krupa András, főkönyvelő. * A váltás eddig a vezetést igazolta. Az ez évre terve­zett nyolcszázalékos bérszín­vonal-emelésből már hét és felet "végrehajtottak, s gaz­dálkodásuk a biztosíték rá, hogy meglesz a hiányzó fél százalék is. Nem kétséges, hogy a napjainkra oly jel­lemző, változó gazdasági körülmények között ez meg­lehetős rugalmasságot kí­ván. Hogy csak egyet említ­sünk: a jól indult habszi­vacs-feldolgozó üzem egy kissé befürdött. A korábban kitűnő megrendelőnek szá­mító encsi bútorgyár már nem kér annyit a készre szabott bútoridomokból, mint korábban. Egyszerűen azért, mert a vásárlók in­kább a szekrényeket kere­sik. Ezért a forróink — mi mást is tehettek volna? — csökkentették a habszivacs­üzem létszámát. Többségük­nek házon belül találtak foglalatosságot, hárman meg­hosszabbított felmondási idejüket töltik. Summázva: az elmaradt mintegy tízmil­lió forint termelési értéket máshol kell behozni — ha­tározták el.1 Tény, hogy ott áll két, jórészt kihasználat­lan üzemcsarnok, ahol 40— 50 embernek kínálhatnának elfoglaltságot. Van már a „hogyan”-ra is elképzelésük. Egyelőre csak „flörtölnek” az Elzett—Certával, szeret­nének mielőbb törvényes kapcsolatba kerülni vele. * Persze, az elmaradt jöve­delmet addig is pótolni kell. Az sietett ebben a kisszö­vetkezet segítségére, amitől mostanában nem sok siker várható: az építő ágazat. Versenytárgyalások során olyan munkákat nyertek el, amelyek tisztes haszonnal kecsegtetnek. Tavaly kezd­ték építeni és decemberben átadják az encsi Zója Tsz által szervezett tejtársulás üzemépületét. A íorróiakat dicséri a novajidrányi ABC- áruház, a napokban adták át a Fővárosi Kézműipari Vállalat abaújszántói üzem­csarnokait. Az építők a tőlük meg­szokott gyors és jó munká­val öregbítik az idén is a szövetkezet hírnevét. — Nagy .szükségünk van erre — mondja a főkönyve­lő, mert volt aki bizalmat­lan volt hozzánk kezdetben. Nem mi tehettünk róla saj­nos, egy-két kisszövetkezet ezt a bizalmatlanságot meg­alapozta. De amikor meg­tudták, hogy tulajdonkép­pen mi vagyunk a régi HÉSZ, csak a nevünk és működési formánk változott, ismét megvolt a bizalom. Az építőágazatról szólva el kell még mondani egy örömhírt: jövőre adják át szintén Encsen az Abaúj Áruházat. Jelenleg az ala­pozásnál tartanak, s ebből is lesz már az idén ötmillió forint bevételük. Úgy tű­nik, az ágazat az év végére a tervezett 52 helyett 60 millió forint árbevételt pro­dukál. * Egy éve még csak latol­gatták a mikéntjét, napja­inkra már valóság, hogy a kisszövetkezet autószervize két műszakban dolgozik. So­kan járnak hozzájuk, 40—50 kilométeres körzetben lát­ják el ezt a mind fontosabb szolgáltatást. Hogy milyen Ősszel vethető, telepít­hető, palántázható növények címmel tart előadást Munká­csy Gyula szakkörvezető ok­tóber 17-én, délután 5 ófai kezdettel a diósgyőri Ady minőségben, arról az autó­sok tudnának beszélni, de tény, hogy akadnak, akik a szervizekben éppen nem szűkölködő megyeszékhely­ről is Forróra hozzák autó­jukat. A javító ágazat újdonsá­ga, hogy beszereztek egy fogyasztásmérő műszert, amelynek segítségével egy óra alatt kideríthető, meny­nyivel fogyaszt többet a kívánatosnál a jármű. Ké­résre azt is megmondják, miből ered a túlfogyasztás és a hibát ki is javítják. A legtöbb gondot a szer­viznél — mint sok más ha­sonló műhelyben — az al­katrészek hiánya okozza. Ezért azt tervezik, hogy a közeljövőben létrehoznak egy autóbontót, amely se­gítségével nemcsak plusz pénzhez jutnak, hanem használt, de jó alkatrészek­re is szert tesznek. A német közmondáshoz igazodva úgy tartjuk, a kis hal is jó hal — folytatja Krupa András — ezért, hogy további bevételeket szerezzünk, irodaépületünk egyik üres helyiségében hollóházi porcelánokat és parádi üvegeket árusító bol­tot nyitottunk. A bolt forgalma egyelőre elmarad a tervezettől. Okát ennek abban látják, hogy nemigen jut az emberek­nek pénzük márkás holmik­ra. Ezért a jövőben étkész­leteket kívánnak benne bér­be adni, például esküvőkre, nagyobb rendezvényekre. Teszik ezt azzal a nem tit­kolt szándékkal, hogy min­den fillért megfogjanak, s hogy ne csak nevükben, te­vékenységükben is legyenek valóban vegyesipari kisszö­vetkezet. M. Szabó Zsuzsa Endre Művelődési Házban. Ezzel az előadással veszi kezdetét a Kocsis Pál ker­tészeti szakkör hagyományos őszi—téli rendezvénysoroza­ta. Hideg, őszi eső szemerkélt amikor a Taktaközi Terme­lőszövetkezet elnökét és fő­mérnökét kerestem. Pedig itt az esőt csak nagyon rit­kán kérik, mert úgy van­nak vele az itt élők, ha nem jön víz felülről, akkor is kapnak alulról, vagyis a talajvízszint emelkedése- süllyedése inkább a közeli Tisza vizétől, duzzasztásától függ. Felhőből pedig több van, mint kellene. Úgyhogy a Taktaközben az elmúlt két- három évben keveset tar­tózkodtak az emberek az élet napos oldalán. Volt idő, amikor futott a szekér, volt vezető, aki látványosat pro­dukált a dúskálás, a nagy­vonalúság terén. Volt is ven­dég, jó barát „ellenőr”, nem­zetközi hozom-viszem akko­riban. Amikor aztán elfogyott Dárius kincse, a vendégek is elfogytak. Meg azok a statiszták, akiknek meg­álljt kellett volna paran­csolni. így aztán 1986-ban nem kevesebb, mint huszon- kilencmillió forint pénzügyi hiánnyal zárták az évet, ezért kicserélték a vezetést és a perbefogottak a mai napig azzal foglalkoznak, hogy ma született bárány­nak nyilvánítsák őket (hiva­talos és nem hivatalos fó­rumok), szóval a törvény előtt adnak számot az el­tűnt milliókról. A tagság ak­kor is dolgozott, most is dolgozik. A pénzügyi hiány rendezése nagyon kis rész­ben saját forrásból, döntő­en veszteségrendezési hitel­ből, alaphiány-rendezési hi­telből és dotációból történt. Ebben az időszakban a ban­ki sorban állás mértéke negy­venhét és fél millió volt, az összes hitelállomány mérté- ue pedig több, mint har­minchárommillió forint. Tavaly a szanálóbizottság az új vezetés tudomására hozta, hogy ez volt az utol­só, hogy ekkora nincstelen- ségből, jórészt külső erőből talpra állhat a szövetkezet. Az új vezetés akkor bizony, úgy hallgatta (mások he­lyett) a fenyegetést, mint akit olyan bűnök miatt bün­tetnek, amelyeket ezután fog elkövetni. Nem csoda, hogy összeszorított foggal, de el­szánták magukat a kemény munka mellett. Szigorítások, melléküzemek „menesztése”, az alaptevékenységben ki­alakított vasszigor azt ered­ményezte, hogy a tavalyi évet mindössze hétmilliós hiánnyal zárták, melyet az­óta rendeztek, bár akkor a Magyar Hitelbank Rt. még mindig hitelképtelennek tar­totta a szövetkezetei. Így indultak a nyolcvannyolcas évnek, és a korábbi vezetés miatt a felszámolt mellék­üzemágak ügyfelei rendre benyújtották a számlát a jogutódoknak. így csak az állattenyésztés akkori meg­állapodásai miatt ez évben kellett megtermelni és kifi­zetni 25 millió forintot, va­lamint 1983—1986. között az APEH számára esedékes tar­tozást: nyolcmillió forintot, és kétmilliós hitelezői tar­tozást,' ugyanennyi szanálási hitelt 1986-ból. A megszüntetett ipari szolgáltató szakcsoportok he­lyett kifizetett összeg több mint 22 millió forint. Ám hátra van még a „feketele­ves”, ahogy itt mondják, a „maffia-ágazatok” előtt nem volt lehetetlen, mert ezen túlmenően még tizenhatmil­lió forint szövetkezetét ter­helő nettó összeg kifizetését hagyták maguk után. Nos, ha még ezután is állva ma­radnak a taktaköziek, hát az kész csoda lesz. Kiss János tsz-elnök azonban nem pesszimista. Fiatal vezetőtársai, az itt élők makacs élni akarása lassan-lassan egyengetik en­nek a döcögő szekérnek az útját. Csobajon éjjel-nappal messzire hallatszik a három műszakban dolgozó meleg­üzem kopácsolása, ahol az LKM részére készítenek nél­külözhetetlen alkatrészeket. Váltottak az állattenyésztés­ben, új alapokra helyezett szerződésekben rögzítették az értékesítést az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal. Nö­vénytermesztésükben újabb — és pénzesebb növényeket próbálnak ki, ez évben dú- rum búza, olaszper je. réti ko­mócsin vetőmag exportra ter­melésével is foglalkoztak, eredménnyel. — Nyolcmillió forintot fi­zettünk ki az adóelszámolá­si irodának — mondja a fiatal elnök, és sorolja to­vább a már rendezett téte­leket. — Kifizettünk kétmil­lió forint hitelezői tartozást, ugyanennyi veszteségrende­zési hitelt, szóval, eddig több, mint huszonegymillió forintot. Nincs olyan „sor­ban állásunk”, amelynek le­járt volna a fizetési ideje. Ezzel szemben az utolsó ne­gyedévben kiszámlázott ösz- szeg mintegy három és fél millió forint. Nyolcvanhat­ban a felszámolás határán állt a szövetkezet. Akik ide­jöttek, és akik elmentek, mind az itt élők nyakába akarták varrni a kudarcot. Hittünk abban, hogy ez nem igaz, és ma is hiszünk ab­ban, hogy a jó szándékú, szorgalmas emberek a szö­vetkezet ügye mellé állnak. Tóth János termelési fő­mérnök az ipari és a me­zőgazdasági tevékenység fe- lelelőse. Nem szereti az ol­csó népszerűséget, inkább szigorúságáról ismerik be­osztottjai. A szorgalmas és húzó em­bereket szereti, akik társa­iknak is jó példát mutat­nak, és képesek az új fel­adatokra serkenteni máso­kat is. A főmérnök a nagy összegű kifizetésekről még elmondta, hogy mindezeket 15—20 százalékos árnöveke­dések ellenére teljesítették. Szinte minden terméket, ter­ményt eladtak, és az árbe­vételből törlesztenek. A te­vékenységekben pedig a szi­gorú költségtakarékosság a jellemző, ezért minden ága­zat munkáját havonta el­lenőrzik. Minden hónap ter­melési mutatóit viszonyítják az előző hónapihoz, az elő­ző év hasonló időszakához és a tervezetthez. Tavaly negyvennégymillió forint volt az árbevételük, eddig ez negyvennyolcmillió. Időszerű munkáik a meg­határozott ütemben folynak, nincs sem kapkodás, sem egymásra mutogatás. Az idén ledolgozzák az állattenyész­tés tavalyi hatmillió forintos ágazati veszteségét. A me­gyei Teszövnek eljuttatott tájékoztatójuk szerint — ha elemi kár nem éri a szövet­kezetei — várhatóan mini­mális nyereséggel zárják az évet. Segíthetne, ha a fejleszté­si, támogatási igényüket el­fogadnák, az állammal szem­ben még fennálló tartozásu­kat legalább elhalasztanák, hiszen hallatlan szívósságuk­kal elérték, hogy hisznek a közös gazdaság létjogosult­ságában az ott élő, dolgozó csalódok. B. Sz. L. Nagy kihívásnak, ugyan­akkor bizonyításnak is fel­fogható az a rendezvény, melyet október 23. és 29. között rendeznek hazánk­ban. Ez idő alatt 124 or­szágból hatezer idegenfor­galmi szakember vesz részt az Amerikai Utazási Iro­dák Szövetsége (ASTA) 58. világkongresszusán. Ennyi, a turizmussal, az idegenforgalommal foglal­kozó szakember egyidejű­leg még soha nem járt ná­lunk. Haszna — túl az egyhetes vendéglátás be­vételein— csak később lesz mérhető. Ha minden össze­jön. Vagyis a szervezé­sen, a rendezvény sikeré­ért dolgozókon túl min­denki tesz ezért. Mert hi­ába a jó, gördülékeny szervezés, ha apróságokon elcsúszunk. Hiszen a mi- enkénél jóval nagyobb igényszintű, máshoz (jobb­hoz) szokott szakemberek­nek elég csupán egy-két negatív tapasztalat, máris ugrik mondjuk több ezer dollár. Mert akkor nem­igen szerveznek utakat ha­zánkba. .. Félő, hogy ilyesmi bekö­vetkezhet. Teszem azt, a i'S vendéglőben nem a „vetés­re”, hanem az „aratásra” összpontosítanak a vendég­látósok. Vagy említhetnénk a (főképp fővárosunkban) valutára utazó taxis „cápá­kat”. .. Jóllehet, három­ezer olyan taxi lesz, me­lyeket ASTA-emblémával látnak el, s ezeket ajánl­ják az idegenforgalmi szak­embereknek utazásra. De mi lesz, ha az a „renitens” amerikai vagy távol-keleti mégsem ezek egyikét ve­szi igénybe, és egy előbb említett cápa akad a „hor­gára?” Oda a renomé. Bízzunk benne, hogy nem így lesz. Mint ahogyan abban is bízunk, hogy ezek a szakemberek (legalábbis egy részük) eljutnak me­gyénkbe is. Ahol megis­merkedhetnek ennek a táj­nak a szépségével, kultú- rális és történelmi neveze­tességeivel. S innen távoz­va .(jó emlékekkel távoz­va) később felveszik a meglátogatandó helyek lis­tájára, ideirányítják a ná­luk érdeklődő külhoni tu­ristákat. Ennek örülnénk. Már megint a feltételes mód. S nemcsak azért, mert ez a kongresszus még meg sem tartatott. Inkább a jelenlegi körülményeket ismerve kell így beszélni. Mert mi lesz, ha az a kül­földi haza (vagy éppen Budapestre) akar telefonál­ni valamelyik csodálatos környezetben fekvő falunk­ból? Mi lesz, ha keres egy olyan éttermet, ahol kul­turált körülmények között szeretne megebédelni? Ott, ahol csupán egy kocsma meg egy élelmiszerbolt ta­lálható. És így tovább... (mészáros) A kertészeti szakkör programja Ősszel vethető növények

Next

/
Thumbnails
Contents