Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. október 10., hétfő A hét vége megyénkben Elhunyt Csutorás Annamária Felvonulás, nagygyűlés Májer János (jobbról), Tokaj tanácselnöke és Klaus Frietsch (jobb. ról), Oestrich-Winkel polgármestere aláírásukkal szentesítették az egyezményt. (Folytatás az 1. oldalról) kedvezni akart volna az ünneplő tömegnek, az esős éjszaka, s a borús hajnal után 'kisütött a nap, s a szekerekről még a szőlőfürtök is vidámabban mosolyogtak a rengeteg nézelődőre. A városon végigtáncoló, éneklő csoportokat az ország borrendjéinek felvonulása kezdte; ott voltak az általános és középiskolások, valamint a dolgozó fiatalokon kívül, az üzemek és a néptáncegyüttesek, zenekarok is. Igazi sikere volt annak a kocsinak, melyről a közönségnek már készterméket osztogattak, de a gyerekek boldogan futottak a gyümölcsöt — almát, szőlőt — szóró szekér után is. A hagyományőrző táncok, dalok mellett láttuk a bőségszarut, amely most szőlővel, almával, dióval volt töltve. Az ünnepi nagygyűlésen, melyet a Halászcsárda melletti parkolóban tartottak, Tokaj város tanácselnöke után Oestrich-Winkel polgármestere is köszöntötte a város lakóit. Kiemelték: meggyőződésük, hogy az emberiség jövőjének nincs más biztató útja, mint ,a béke. Azt akarják, hogy a világ haladó erői, a béke hívei úgy tekintsenek a két településre, mint akik békében és barátságban akarnak élni egymással, s a világ minden népével. • Az ünnepi nagygyűlés szónoka, dr. Majoros László, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács általános elnök- helyettese arról beszélt, hogy a hegyaljai emberek mindig bíztak a borukban, a termésben, akármilyen idő és‘ körülmények is alakították a környezetüket, hiszen a bor bánatot és betegséget is gyógyít. Néhány évszázada annak — mondta —, hogy a „tokaji”, hírnevet szerzett a világban, melyet ezután is tovább kell öregbíteni. Mivel a mondás úgy tartja, hogy szeptember érleli, október mézeli a nedűt, ezért az elkövetkezendő szürethez mindenkinek sok sikert, bő termést * kívánt a megyei tanácselnök-helyettes. A színpadon a nap elkövetkezendő részében nonstop váltották egymást az együttesek. A Hegyalja néptáncegyüttes mellett a Tokaji cigányzenekar, a Forrói cite- razenekar, az Ipoly tánc- együttes, az Erdőhorváti népdalegyüttes, a Sátoraljaújhelyi cigány * népi együttes, a Mezőzombori vegyeskórus és a Bodrog tánc- együttes szórakoztatta az ünneplő tömeget. A parkoló körül népi és kirakodóvásár volt; kovácsok, fafaragók, kékfestők, bábkészítők kínálták portékájukat, s aki inna vagy enni akart, az sem csalódott. Késő délután a fiatalabb korosztálynak kedveztek a műsor szervezői, fellépett a Regős-vokál, a Ködmön tánccsoport, a Lucky Boys zenekar. A szombati gazdag programot este a szüreti bál zárta, melynek a Tokaj Hotel adott otthont. A szüreti napok rendezvényei ezen a héten még folytatódnak, s azután október közepén kezdődhet az igazi szüret a Hegyalján. Orosz B. Erika Fotó; Fojtán László Szüreti felvonulás Múltra emlékezés Sajókápolnán Szeptember utolsó szombatjának délelőttjén ünneplőbe öltözött felnőttek, fiatalok gyülekeztek Sajókápolnán a református parókia udvarán, emlékezni és tisztelegni. Emlékezni a múltra, tisztelegni a történelmünket alakító neves ősökre. Soós Lajos református lelkész, a Hazafias Népfront községi bizottságának titkára és Görög János nyugdíjas, a község múltjának kutatása közben bukkantak arra a tényre, hogy 1816—1826 között Sa.jókápolna községben tevékenykedett és élt családjával Egressy Pál református lelkész. Egressy Gábor, a Magyar Színiakadémia alapítója, Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője családja sajókápolnai emlékének megörökítését a kisközség valamennyi lakója lelkesen támogatta. A lakosság hozzájárulásából, a jelen és a jövő nemzedékei figyelmének felhívására, emléktábla avatására az említett szép szeptemberi napon került sor. Az emlékező beszédet Ződi Imre, a Hazafias Népfront Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága titkára tartotta. Kiemelten szólt a kor, az 1848- as időszak történelmi eseményeiről, annak ma is érvényes tanulságairól. Jelenlegi helyzetünkben sem nélkülözhetjük az akkor tapasztalt lelkesedést, a tennia'ka- rást — mondotta. Örömét és köszönetét fejezte ki annak, hogy részese lehetett egy olyan helyi kezdeményezésnek, mely a múlt ápolása mellett a jövőnek is szól, és egyben annak a reményének adott hangot, hogy a sajókápolnai- ak példáját megyénk több településén is követni fogják. A megemlékezést követően Szabó Lajos, a községi közös tanács elnöke a helyi törekvéseket méltatta, a tanács további támogatásáról biztosította a sajókápolnaia- kat. A megemlékezés Egressy Béni szerzeményével, a Szózat eléneklésével ért véget. Éliás Attila HNF megyei munkatárs Súlyos veszteség érte az Észak-Magyaroi- szág szerkesztőségét: fiatalon, életének 44. évében tegnap, 1988. október 9-én elhunyt Juhász Péterné Csutorás Annamária, lapunk fömun- katársa, korábban a kulturális rovat vezetője. Csutorás Annamária 1944. október 24-én, Kassán született, majd Hidasnémetiben nevelkedett. Édesapja — négygyermekes vasutas — 1953-ban került áthelyezés folytán Szerencsre, így kolléganőnk ott fejezte be általános iskolai tanulmányait, s ott végezte el a gimnáziumot is, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója lett. Itt magyar—francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett, de már egyetemista korában érdeklődött az újságírás iránt, és a nyári szünetekben lapunk szerkesztőségében ismerkedett e munkával. Diplomájának elnyerése után szinte természetesen vezetett útja az Észak-Magyar- országhoz, ahol előbb gyakornokként dolgozott, majd elvégezte az Újságíró Iskolát is. Immár huszadik esztendeje pedig egész élete, munkássága lapunk kulturális tevékenységével forrt egybe. Megismerte Borsod-Abaúj-Zemplén megye minden települését, otthonosan mozgott minden kulturális intézményben, a könyvtárakban. művelődési házakban, klubokban, de alapvetően a tanintézetekben. Nem véletlenül kapta meg már a hetvenes évek végén „Az oktatásügy kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést. Felkarolt kezdeményezéseket, népszerűsítette, terjesztette azokat; igen lelkesen állt minden jó ügy szolgálatába, mint például a megye iskolái számítógépes ellátottságának szorgalmazása. Érdekelte a művészet. A miskolci film- és tévéfesztiváloknak nem egyszerűen tudósítója volt, hanem azok aktív résztvevője, vitáik továbbéltetője. A színházi kritikák is jelen voltak munkásságában, szívesen írt a klasszikusok műveiről csakúgy, mint a kortársi drámákról. A néhány év előtti betegeskedéséből felgyógyulva, igen optimista módon tekintett a jövő elé. Családjának élt és a munkájának. Talán túlzott felfűtöttséggel is dolgozott, vette ki részét mindenből. Gyenge fizikuma ellenére tiszteletreméltó, sőt, már- már csodálatos szorgalommal dolgozott. S amikor a rettentő kór 1987 őszén távol tartotta a szerkesztőségtől, betegágyában is dolgozott, beküldte cikkeit. Átmeneti fel- gyógyulása után visszatért munkájához, és szinte valami dühös elszántsággal, egészségét nem kímélve dolgozott, mintegy magával is elhitetni akarva teljes gyógyulását. Mindig csodáltuk szorgalmát, vasakaratát. A kór, az emberiség ma talán legveszedelmesebb betegsége fiatalon megtámadta. Évekkel ezelőtt úgy tűnt, sikerül lokalizálni a bajt. Aztán a múlt év végén hetekig nélkülöznünk kellett munkáját. Nyárra — hála orvosai erőfeszítéseinek, nem utolsósorban önmaga erejének — ismét dolgozhatott. De micsoda lendülettel, termékenységgel. Talán élete legszebb munkáit tette nap mint nap a szerkesztői asztalra. Még szombati lapszámunkban is közöltük a kórházi ágyon készített írását. Tegnap a déli órákban örökre kihullott kezéből a toll. Csak a legnagyobb csodálattal és most már emberi részvéttel adózhatunk az életért vívott küzdelem, az emberi helytállás eme — túlzás nélkül írhatjuk — hősies megnyilvánulásának. Küzdött, dolgozott, mi több, tanult az utolsó napokig. Tavasszal még eredményesen vizsgázott a második diplomáért. Az újabb vizsga most már elmarad. Tisztelet e törékeny emberben nap mint nap tapasztalt intellektuális erőnek, racionális gondolkodásnak. Az elhivatottságnak, a munka szeretetének ez a példája követésre méltó valamennyiünk számára. Augusztusban egy megdöbbentő erejű tárcát közölhettünk tőle: A kolozsvári nagymama búcsúzik unokáitól a vasútállomás peronján ... Felejthetetlenül szívszorító. Most mi búcsúzunk szeretett munkatársunktól — a vonat elment — örökre. Szerettei, tisztelői nehezen ocsúdnak a bizonyságra: Csutorás Annamária, megyénk kulturális életének kiváló ismerője, ismert személyisége, lapunk hűséges munkatársa nincs többé. Az Észak-Magyarország szerkesztősége és a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat elhunyt munkatársunkat saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. Október: közlekedésbiztonsági hónap (Folytatás az 1. oldalról) A gondokat csak tetézi, ha a gépjárművek nincsenek megfelelően felkészítve műszakilag a fokozott igénybevételre. öregedő járműparkunk a fokozott odafigyelést, karbantartást feltétlenül igényli. Mindezeket figyelembe véve a közlekedési szakemberek nagy jelentőséget tulajdonítanak a közlekedők felkészítését elősegítő programoknak, akcióknak. A rendezvények közül feltétlenül említést érdemel a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és az Autóklub által szervezett közlekedésbiztonsági nap, játékos vetélkedőkkel, CO- és zajszint műszeres mérés, fényszóró-beállítás lehetőségével stb. Ezen túlmenően a két szerv a Hungária Biztosítóval közreműködve ingyenes felülvizsgálatot, valamint KRESZ-vetélkedőt hirdet. Bízunk benne, hogy a hagyományoknak megfelelően akciónkhoz a Közlekedésfelügyelet és a Shell cég is csatlakozni fog. Hasonló rendezvények lesznek Miskolcon kívül a megye más városaiban is. A rendezvényekhez kapcsolódóan a fokozott közúti ellenőrzéseket egész hónapban folytatjuk. A rendőrökön kívül önkéntes rendőrök, határőrök, katonák és a közlekedésfelügyelet munkatársai működnek közre ezekben az ellenőrzésekben. Az ellenőrzés kiterjed a KRESZ szabályainak betartására és a járművek műszaki állapotára egyaránt. Az elmúlt hónapokban közel 20%-kal emelkedett a gyorshajtás miatt bekövetkezett közúti balesetek száma. Mindebből adódik, hogy az egyik fő feladatot a gyorshajtók kiszűrése fogja jelenteni. A sebességellenor- zés műszerei rendelkeze- sünkre állnak. Ezen túlmenően kiemelt figyelmet fordítunk az ittas vezetők kiszűrésére és a gyalogosok közlekedési fegyelmének javítására. A műszaki ellenőrzésekkel az odafigyelést, a gondoskodást szeretnénk kikényszeríteni, mivel a gépjárművek biztonsági berendezéseinek átvizsgálása, a szükséges beállítások, javítások elvégzése a biztonságot szolgálja, és így elodázhatatlan feladat. A fékek, a gumiabroncsok és a világítás állapota, beállítottsága a biztonság egyik legfontosabb összetevője. A kerekek eltérő fékhatása síkos úttesten életveszélyes lehet. Hasonlót „eredményezhet” a lekopott gumiabroncs is. A tompított fényszórónál gyakori hiba az elállítódás, vagy az izzó elfordulása. Emiatt az nem világítja meg kellően az úttestet, illetve zavarja — vakítja — a szembe jövő járművek vezetőit. Tapasztalati tény, hogy a gépkocsik kb. 20—30%-a helytelenül beállított lámpákkal közlekedik. Az elöregedett, legyengült izzók helyett megfelelő teljesítményűek beszerelése és a lámpák beállítása, az ablaktörlő lapátok épségének ellenőrzése — ha kell cseréje —, az ablakmosó berendezés üzemképességéről való meggyőződés, a ködfényszórók szabályos felszerelése és működtetése apróságnak tűnő, mégis fontos feladatok. A veszélyek közül feltétlenül meg kell említeni az úttestre történő sárfelhordást, a szakaszos jegesedést, és a ködöt, mint alattomos veszélyforrást. A síkos, nedves, havas, jeges úttesten való közlekedés, az alkalmazott vezetéstechnika bizonyos gyakorlatot igényel. Ennek megszerzéséig a sebesség megválasztása, a követési távolság, az előzések végrehajtása különösen ködben és rossz látási viszonyok esetén rendkívül nagy odafigyelést és óvatosságot igényel. A környezetvédelem a közúti közlekedésben is előtérbe került. A rendelkezésre álló műszereket a közlekedési szervek alkalmazni fogják. A CO- és a zajszintméréseken kívül a dízelmotorok által kibocsátott koromszennyeződést is ellenőrizni fogjuk. összességében a közlekedésbiztonsági hónap fő célja: segítségadás az elkövetkezendő időszakra való felkészítéshez, másrészt célunk az, hogy még idejében „kiszűrjük” azokat a járműveket, amelyek nem felelnek meg a műszaki előírásoknak. Emellett célkitűzésünk az is, hogy a szabályokhoz való fokozott alkalmazkodáshoz szoktassuk a közlekedőket, különösen azokat, akik szándékosan vétenek a közlekedés rendje ellen. Célunk nem a mindenáron való büntetés, még van idő a járművek felkészítésére. Mi idejében szólunk! Pónus Ferenc r. alezredes az MKBT titkára
