Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

1988. október 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az SZMT véleménye a mozgalom megújításáról szakszervezeti tagnak, mint alapjuttatás, biztosítva legyen a kedvezményes üdülés lehetősége, nem zárkózva el az alapked­vezmény melletti szociális helyzet figye­lembevételétől sem. Határozott, eredményes érdekvédelmet! B mai magyar társadalmi, gazdasági helyzet új követelményt támaszt a szakszervezetekkel szemben. A tar­talmi munka megújulását, s az ennek leg­inkább megfelelő szervezeti élet kialakí­tását igényli a szakszervezeti tagság. Ép­pen ezért az e célból tagsági vitára bocsá­tott .elgondolások megfogalmazása idősze­rű és szükségszerű. Pozitívan értékelendő, hogy a vitaanyag e megújulás alapelveit röviden és tömören fogalmazza meg. A feldolgozás során azonban értelmezési gondokat okozott az alapelvek általános­ság szintjén mozgó kifejezései, a hogyan­ra. a megoldások módjára adandó vála­szok hiánya. A kiadott anyagokról az alap­szervezetek többségében jelen időszakban is folyik a vita. az iparági-ágazati közép­szervek részéről ezek összegzése azonban csak ezután történlik .meg. Így a Szakszer­vezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsa a tagsági vitákban eddig elhang­zott véleményekre, észrevételekre és ja­vaslatokra alapozva alakítja ki álláspont­ját a magyar szakszervezetek megújításá­ról. I. felelősségét és kötelezettségeit a dön­tések előkészítésétől és végrehajtásá­tól az ellenőrzésig; — a jogok érvényesítésének garanciáit; — a sztrájk — mint végső eszköz — szabályait; — a különböző tulajdonformákban mű­ködő gazdálkodó egységeken belüli működést; — a társadalmi és a függetlenített tiszt­ségviselők munkajogi védelmét. A törvény mondja ki, hogy a — szakszervezetalakítás és szakszerve­zetbe tömörülés joga állampolgári jog; — szakszervezetek önállóan, a vonatko­zó jogszabályok alapján fejtik ki te­vékenységüket, határozzák meg cél­jaikat. A decentralizációs folyamatokkal össz­hangban bővüljenek a szövetségi rend­szerbe szerveződő megyei szervezetek jo­gai (egyetértési, vétó. stb.), a dolgozók élet- és munkakörülményeinek területi szintű érdekérvényesítése és védelme ér­dekében. A SZAKSZERVEZETEK TÁRSADALOMPOLITIKAI SZEREPE A szakszervezetek társadalompolitikai szerepéből adódóan szükségesnek tartjuk a szakszervezetek működésének törvényi szabályozását. Ennek megalkotását azon­ban előzze meg tagsági vita, amelynek vé­leményezéséhez elegendő időt kell bizto­sítani. A szakszervezetnek — tagsága vé­leménye alapján — először önmagának kell tisztáznia — helyét, szerepét, funkcióját, viszonyát a párt-, állami és különböző tömeg- szervezetekhez, érdekképviseleti szer­vekhez; — működésének módját, tartalmi, szer­vezeti, személyi és pénzügyi feltéte­leit. A társadalom érdektagoltságában az ér­dekek sokszínűségéből adódóan a szak- szervezeteknek a jövőben még inkább nyi- tottabbnak kell lenniük az ezeket megje­lenítő különböző társadalmi szervekhez, csoportosulásokhoz, érdekképviseleti szer­vekhez. Tapasztalataikat, állásfoglalásai­kat készek vagyunk befogadni és haszno­sítani. Ugyanakkor a szakszervezetek el- värják, hogy a szakszervezeti mozgalom véleményére, tapasztalataira nyitottabbá váljanak ezek a szervezetek. A tagság véleményével egyezően támo­gatjuk, hogy a szakszervezet térjen visz- sza eredeti funkciójához; a munkavallaloi érdekek képviseletéhez, tagsága érdekéi­nek védelméhez. E funkció határozza meg működésének tartalmi jegyeit, az érdek- képviselet módját, nem feledve, hogy a gazdaság hatékony működése, a társada­lom fejlődése stratégiai érdekvédelem. A szakszervezetek tagságuk szolidaritá­sára, egységére alapozva fontos hatalmi tényezőként lépjenek fel a társadalom fej­lődési irányainak alakításában és a hatal­mi intézményrendszertől függetlenül, ön­állóan végezzék a munkájukat. A szakszervezetnek a párthoz és az ál­lami szervekhez való viszonyát egyenran­gú partneri kapcsolat jellemezze. Elismer­jük a párt vezető szerepét, fenntartva vé­lemény- és akciószabadságunkat. Ez csak úgy lehetséges, ha a szakszervezeti tiszt­ségviselők a párttestületekben hangsúlyo­zottan képviselik a szervezett dolgozók érdekeit, valós tömegbázist tudva maguk mögött. Egyetértünk azzal, hogy a szakszerveze­tek érdekeltek a gazdaság és a társadalom modernizálásában, a nemzeti jövedelem bővített újratermelésében és elosztásában, érdekképviseleti funkciója a folyamat egészére kiterjed, ezért újra kell fogalmaz­ni az állami szervekkel való együttműkö­dést. Biztosítani kell a parlamentben — súlyának megfelelően — a szakszervezetek képviselőinek részvételét. Kapjon jelölt-ál­lítási jogot minden ágazati és területi szakszervezet. A szakszervezeteknek az államigazgatási szervekkel való kapcsolatában biztosítani kell a jogi garanciákat. Szükség van az Alkotmány, a Munka Törvénykönyve e fe­jezeteinek módosítására, és önálló szak- szervezeti törvény megalkotására. Javasoljuk, hogy a törvény egyértelmű megfogalmazással szabályozza: — a szakszervezeti tagok, a társadalmi és a függetlenített tisztségviselők, a különböző szintű vezető testületek II. A SZAKSZERVEZETEK GAZDASÁG- ÉS ÉLETSZÍNVONAL-POLITIKAI TÖREKVÉSÉRŐL, SZOCIÁLPOLITIKAI ELGONDOLÁSAIRÓL Fontosnak és sürgetőnek ítéljük meg a gazdasági reform folytatását, a gazdasági kibontakozás feltételeinek megteremtését. Elfogadjuk, hogy a nehéz gazdasági helyzetből kijutást a piaci mechanizmus kibontakoztatása, érvényesülése elősegít­heti, még akkor is, ha ez esetenként a munkavállalók számára újabb feszültsége­ket okozhat. Ugyanakkor a gazdasági kér­dések eldöntésében a hatáskörrel rendel­kező szervek részéről lényegesen nagyobb szakszerűséget és körültekintést várunk el. A szervezett dolgozókkal egyetértve nem fogadjuk el a hibás döntések felelősségi megállapításának telkenését, elítéljük azt a szemléletet, miszerint a rossz döntések ter­heit a dolgozók viseljék. Olyan gazdaság- politikát támogatunk, amely nem a fo­gyasztás visszafogását, hanem annak fel­élénkítését eredményezi. Meggyőződésünk, hogy a restrikciós gazdaságpolitika az or­szág vezetése iránti bizalom további rom­lását eredményezi. Elfogadjuk a gazda­ságban a többszektorúságot, de elfogadha­tatlannak tartjuk a munka nélkül szerzett jövedelmeket, a társadalom létminimumán élők számának növekedését, az elszegé­nyedés folyamatának erősödését. Elvárjuk az igazságos jövedelemelosz­tást, a főmunkaidőben végzett munka be­csületének helyreállítását. A szakszerve­zeteknek ki kell állniuk amellett, hogy a főmunkaidőben elérhető jövedelmek olya­nok legyenek, amelyek biztosítják a mai viszonyok között is a tisztességes megél­hetést Elfogadhatatlan, hogy az infláció leginkább a bérből és fizetésből élőket, kü­lönösen az idősebb nyugdíjasokat, a nagy­családosokat és a fiatalokat, gyei ekeiket egyedül nevelőket érintse. Az alacsony ke­resetűek és a női dolgozók kereseti viszo­nyait tarthatatlannak ítéljük meg. A gazdaságpolitikai tevékenység kap­csán a szakszervezetek az elosztási szférá­ban való markánsabb politizálása akkor tesz lehetővé hatékonyabb érdekvédelmet, ha a mozgalom állami és vállalati szinten a döntő láncszemekre koncentrálja érdek- egyeztetési törekvéseit és ezt szolgáló esz­közeit. Ezért felül kell vizsgálnia az ed­dig felvállalt, esetenként áz állami szer­vekkel párhuzamosan, operatívan végzett tevékenységeket, ugyanakkor erősíteni kell elemző, ellenőrző, koncepcióalkotó és egyeztető tevékenységünket. Szervezett dolgozóink „egy emberként" bírálják a személyi jövedelemadó jelenle­gi rendszerét. Megállapításunk szerint a progresszív, sávos jövedelemadó mostani formájában kedvezőtlen feltételeket je­lent a bérreform megvalósításához és megnövelte a bérreform során megoldan­dó feladatokat. A többletteljesítményre ösztönzést csökkenti, érdektelenséget te­remt a többletek vállalásához, teljesít­mény-visszatartó hatást fejt ki. A tagsággal egyetértve szükségesnek tartjuk a bérreform mielőbbi bevezetését. A bérreformtól nemcsak formai, módszer­beli változást várunk, hanem minden te­rületen a bérek, illetve keresetek teljesít­mény szerinti növelését is, a valós érték­rendek helyreállítását. Javasoljuk a bér­politika ágazat- és területsemlegességét, mivel jelenleg Budapest és vidék tekinte­tében indokolatlan a keresetszinvonal kö­zötti különbség. Javasoljuk, hogy a köz­ponti szabályozás a béreket tekintse vál­lalati kategóriának és a vállalati költségek részének. A bérpolitika alakításában a vállalatok az eddigiektől kapjanak na­gyobb önállóságot és hatáskört. Elfogadjuk a piaci viszonyok erősítését, de feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a munkajövedelmek — átlagos körülmé­nyek között és legfeljebb napi 8 órai idő­tartamban végezve — nyújtsanak fedeze­tet a munkaerő bővített újratermeléséhez. Elsődlegesnek tartjuk a reálbércsökkenés megállítását, az ár- és bérnövelés össz­hangjának megteremtését. Ennek módsze­rét egy központi bérpolitikai intézkedés- sorozatban jelöljük meg. Az intézkedések végrehajtásának módszereként a SZOT által javasolt többszintes béralkut és bér­egyeztetést megfelelőnek tartjuk. Elismerjük a szerkezetváltás szükséges­ségét, sürgetjük végrehajtását, de ez ne csak a termékek megszüntetését, üzemek felszámolását jelentse, hanem új jövedel­mező tevékenységek időbeni honosításával járjon együtt. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az infrastrukturális elmaradottság felszámo­lása érdekében javasoljuk az időszakosan munkanélkülivé válók foglalkoztatását, az e célt szolgáló központi és helyi progra­mok kimunkálását. Támogatjuk a megyei regionális fejlesztési koncepció kidolgo­zását, mint a munkanélküliség elleni fel­lépést, ennek kimunkálásában részt vál­lalunk. Segítjük és erősítjük a dinamiku­sabb vállalkozói készség kibontakozását. Kibontakozás és újabb gazdasági eredmé­nyek csak megyénk kulturális színvonalá­nak emelésével lehetséges. Ezért kezde­ményezzük az oktatás társadalmi üggyé válásának elősegítését, anyagi eszközök át­csoportosítását. A szerkezetváltás megkö­veteli a dolgozók képzésének és átképzé­sének folyamatossá tételét. A szakszerve­zetek ebben legyenek élenjárók. Aktív foglalkoztatáspolitika megvalósí­tásán kell munkálkodni, nem pedig a mun­kanélküli segély bevezetésének kidolgozá­sán. Amennyiben a munkanélküliség el­leni harcot a szakszervezetek nem tudják következetesen végig vinni, abban az eset­ben legyen garancia arra, hogy a mun­kanélküli segély összege biztosítsa a meg­élhetést és ne okozzon a családoknak na­gyobb mérvű anyagi megrázkódtatást, eg­zisztenciális problémákat még átmeneti időre sem. Fenntartva azon véleményün­ket, hogy a munkanélküliség elfogadhatat­lan élethelyzet, erősítjük, hogy a munka- nélküli segély terjedjen ki az elhelyezked­ni nem tudó pályakezdő fiatalokra is. Ügy ítéljük meg, hogy egy szocialista állam alapvető feladata a létbiztonság megteremtése állampolgárai számára. Ja­vasoljuk, hogy a szakszervezetek minden szintjén a dolgozók élet- és munkakörül­ményeit, életszínvonalát, szociális állapo­tát, annak fejlesztését, érintő kérdésekben rendelkezzenek határozott beleszólási, egyetértési, kifogásolási jogosítványokkal. Véleményünk szerint nem valósítható meg következetes gazdasági reform egységes szociálpolitikai cselekvési program nélkül. Javasoljuk, hogy a szakszervezetek dol­gozzák ki önálló szociálpolitikai koncep­ciójukat, a középtávú és hosszú távú szo­ciálpolitikai célkitűzéseket és ezeket érvé­nyesítsék az állami szervekkel való part­nerkapcsolatban. Különös hangsúlyt he­lyezve a létbiztonság megőrzésére, erősí­tésére, a hátrányos helyzetű rétegek élet- körülményeinek sürgős javítására, főként a fiatalok, a fiatal családosok, alacsony nyugdíjból élők körében. Szükségesnek tartjuk, hogy a munkajövedelmek határo­zottan különüljenek el a szociálpolitikai juttatásoktól. Igényeljük a társadalombiztosítási ellá­tások teljes körű értékül1 óságának megte­remtését, a munkakörülmények, a munka­helyi szociális juttatás színvonalának fo­lyamatos fejlesztését, a gyógyító, megelő­ző, egészségügyi szolgáltatások térítésmen- tessógének fenntartását, az egészségmeg­őrzés társadalmi programjának végrehaj­tását. A munkaerő bővített újratermelése el­sősorban állami feladat, a társadalom alapvető érdeke. Ennek egyik eszköze az üdültetés, a pihenés biztosítása. Ezért el­fogadhatatlannak tartjuk a térítési díjak­nak a dolgozókra és a szakszervezetekre történő teljes áthárítását. A tagsággal egyetértve elvárjuk, hogy az állam vál­laljon a feladat fontosságának megfelelő szerepet a dolgozók üdültetésében, minden III. A SZAKSZERVEZETI MOZGALOM BELSŐ ÉLETÉRŐL Az eddigi viták során a tagság kifeje­zésre juttatta, hogy erősíteni szükséges a mozgalom alulról történő meghatározott­ságát és az alulról építkező demokratikus szolidaritást. Ennek meg kell nyilvánul­nia a feladatok megjelölésében, a kor­mánnyal, minisztériumokkal, gazdasági szervekkel folytatott tárgyalásokban, a jogos igények képviseletében, a tagság ál­tal felvetett, javasolt kérdésekre való gyorsabb, konkrétabb visszajelzésekben. A tartalmi munka javítását, a mozgalom tekintélyének visszaállítását a feladatok, jogok pontos megjelölésében és rögzítésé­ben, a bátrabb kiállásban, a megállapo­dások következetes betartásában, végre­hajtásában, eredményes érdekképviselet­ben, érdekvédelemben, a. szakszervezeti vezetők, tisztségviselők harcos kiállásá­ban látjuk. Ezért szükséges a bizalmi-há­lózat, a tisztségviselők felkészültségének további fejlesztése, az oktatás, a nevelés színvonalának javítása. Tagságunk igényli, hogy a szervezett dolgozók érdekvédelme egyértelműen határolódjon el a tagsági viszonnyal -nem rendelkezőkétől. Támogat­juk a dolgozók azon véleményét, miszerint csökkenteni kell a túlzott központi irányí­tást, növelve ezáltal az alapszervezetek mozgásterét, időt, energiát hagyva a tag­ság által jelzett problémák, javaslatok ha­tékony megoldására. Továbbra is egy üzem — egy alapszervezet elvének fenntartását javasoljuk, a tagság­ra bízva azt, hogy érdekeit milyen érdekkö­zösségekben. tagozatokban akarja ágazati­iparági, vállalati, ill. intézményi szinten a testületekben képviseltetni. Az önállóbb szakszervezeti munka végzése érdekében tagságunk javasolja az alapszervi titká­roknak a vállalatoktól történő anyagi füg- getlenítését. Ellenezzük az olyan törekvé­seket, amelyek a szakszervezeti mozgalom szétforgácsolésára irányulnak, gyengítve ezzel az egységet. A szakszervezeti mozgalom egységének növelése érdekében célszerűnek tartjuk a szakszervezetek országos szövetségbe va­ló tömörülését. A regionális és területpo­litikai kérdések előtérbe kerülése indo­kolttá teszik a szakszervezetek megyei szövetségének a kialakítását is, a térséget és annak tagságát érintő kérdésekben megfelelő jog- és hatáskörrel felruházva. A településeken működő szakszervezeti szerveknek — ott ahol erre igény van —, legyen joguk létrehozni koordinatív fel­adatokkal ellátott szervezeteket. A tagság véleményével azonosulva egyetértünk az­zal, hogy -tovább kell erősíteni a szakszer­vezeti demokráciát, korszerűsíteni a vá­lasztási rendszert. Igényeljük a következe­tesebb és önállóbb kádermunkát. Olyan testületek megválasztását javasoljuk alap­szervezeti, megyei és országos szinten, amelyek érdemi jog- és hatáskörrel ren­delkeznek. döntéseikben a tagság akarata és érdeke érvényesül. Támogatjuk, hogy a tagság és az alap­szervezetek nagyobb és közvetlenebb sze­repet kapjanak az országos szakszervezeti szervek vezetőinek és testületi tagjainak megválasztásában. A testületek létszámát racionálisan kell meghatározni — kerülve a statisztikai ele­meket — elősegítve ezzel az érdemi, ha­tékony munkát. ★ BSzakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemp­fcBén Megyei Tanácsa a SZOT által **kiadott dokumentumokban megfogal­mazottakkal összességében egyetért, azt a megújulási, változtatási szándék részé­nek tekinti. A megújulás során az SZMT alapvetőnek tartja a szakmai érdekek jobb megjelenítését és azt, hogy a szakszerve­zeten belüli mozgások nem tekinthetők lezárt folyamatnak, s ez nem idegen a mozgalomtól. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége megváltozott feladatait ellátta, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ér­demibb és eredményesebb érdekvédelmet csak a szakmák közvetlen és felelősséget vállaló részvételével lehet gyakorolni. Lé­nyegesnek tartjuk, hogy a tagsági viták eredményei rövid időn belül kerüljenek összegzésre, elemzésre, s a fő figyelem mi­előbb a tartalmi munkára, a dolgozók ér­dekvédelmére összpontosuljon. A vitákban a tagság követeléseit, elud- rásait, igényeit, gondjait fogalmazta meg. Az alulról építkező demokratikus szoli­daritásnak és a tagság általi meghatáro­zottságnak a jövőben azt keli jelentenie, hogy a mozgalom működési kereteit, szer­veződési formáit, jog- és hatáskörét úgy alakítsa ki, hogy az alkalmas legyen tag­jai hatékony érdekvédelmére. SZAKSZERVEZETEK B.-A.-Z. MEGYEI TANÁCSA

Next

/
Thumbnails
Contents