Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

1988. október 5., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Álig használt ipari telep eladó

Bizonyára sokan gondolkodnak úgy, hogy az olcsó áru a drága, legalábbis, ha nagyobb „beruházásról” van szó. Egy jó meleg kabát manapság bizony már beruházásnak számít. A Miskolci Szűcs-, Szabó- és Tímáripari Kisszövetkezet szőrmebundái iránt évek óta olyan nagy az érdeklődés, Hajdú-Bihartól Vas megyéig, hogy egy percig sem fájhat a vezetőség feje. Hogy a máskor mindig magabiztos és kiegyensúlyozott elnök, dr. Béza László- né most mégis ideges, annak más oka van.

— Tokajban van egy tizenkét fős táblásító üzemünk, amely hosszú évek óta exportra dolgozott, A Tanimpex Külkereskedelmi Vállalat számára angol tulajdonú árukat, főleg mókusbőröket táblásítottak, továbbá francia piacra macska-, pézsma-, kenguru- és mosómedvebőröket. Am mára olyan helyzet alakult ki a nyugat-európai piacon, amely tönkretette a szőrmeipart. A tavalyi enyhe tél miatt nagyon sok nemesszőrme maradt a legelőkelőbb áruházak raktáraiban is. Tehát nem volt szükségük a magyar bérmunkára. Másrészt olyan erős a környezetvédők, a zöldek mozgalma, hogy a szőrmekereskedők nem jutnak áruhoz, mert a veszélyeztetett állatok bundáját kimosha- tatlan festékkel szórják be. Nincs mit feldolgozni.

— Hazai anyagból nem tud dolgozni az üzem?

— Tudna, ha volna alapanyagunk. A hörcsögprémet ráadásul exportálhatnánk is, arra most is van kereslet. Kétezer táblát szerettünk volna eladni az idén, ehhez 150— 160 ezer hörcsögbőrre van szükség. Sajnos nem sikerült. Tavaly negyven forint volt egy nyers hörcsögbőr, áz idén 80—85 forintot kérnek érte a fogók. Pedig elhatároztuk, hogy a tokaji üzem munkaellátottsága és az exportárbevétel érdekében akár 500 ezer forint ráfizetést is megkockáztatunk. Az exportár azonban nem nőtt olyan mértékben, hogy vállalkozhattunk volna az eredeti terv realizálására. Júniusban ugyan emelt árat a külkereskedelmi vállalat, de olyankor már mi célból? A tavaszi hörcsögbőr csak április elejétől körülbelül május húszig szép.

Furcsa — bár mostanában már kevés dolgon illik meglepődni —, hogy száz százalékkal emelkedett a hörcsögnek, a mezőgazdaság számára rendkívül kártékony állatkának a bőre. Persze, könnyű kitalálni, itt is az adó a ludas. A hörcsögfogás ugyanis január elsejétől ipari tevékenységnek számít, a fogó így vállalkozási és személyi jövedelemadót fizet. Amit persze azonnal áthárít a vevőjére.

— Ezek szerint végleg lemondanak erről az istenadta exportcikkről?

— Mpst egy másik külkereskedelmi vállalattal és a Hitelbankkal tárgyalunk. Az őszi hörcsögbőrtől esetleg várhatunk még valamit. Október végén eldől ... A tokaji exportüzemünk most bundát vari- hazai megrendelőinknek és kooperációban.

— Miből készülnek a bundák?

— Varrunk nemesszőrméből, így polár- és vörösrókából, valamint félne- mesbctl, pézsmából és nut- riából. Keresettek most a hétnyolcados hosszúságú irhabundák, a natúr és festett nyúlbundák, valamint a vasalt bárányból varrott dzsekik és hétnyolcados kabátok. Sok sapkát készítünk még nyúlból, irhából, de sajnos, nem tudunk eleget tenni minden megrendelőnknek. mert ezek az anyagok is hiányoznak. Általában manapság minden anyagból kevés van! A 'nyári nyúl szőrméje eléggé vegyes, több tízezer darabból tudunk ezer jó bőrt kiválogatni. Munkaigényes. Egy országjáró anyagbeszerzőnk van, aki százasával veszi a nyúlbőrt, de „szaladunk” a róka után is. és a nutriával is bajok vannak.

Néhány éve minden harmadik falusi portán nutriat tenyésztettek.

— Hat évvel ezelőtt ezer forint volt a nutria darabja, később 200 forint lett. Á tenyésztők leálltak. Most újra van kereslet, felmegy az ára, valószínű, újra tenyésztik. Mi egy szakszövetkezettel szerződtünk, de ki stenyésztek tői is veszünk ót. A tenyésztett kékróka világpiaci ára is visszaesett, reméljük, nekünk is

több jut így belőle. A vörösróka nagyon drága, ötezer forintot is elkérnek érte.

— Hány rókából telik ki egy női kabát?

— Tízből-tizenegyből.

— Tehát a nehézkes alapanyag-beszerzés miatt kényszerül a kisszövetkezet kooperációs munkákra, hazai bérmunkára?

— Igen. Hatvankét embernek folyamatosan munka kell. Három szövetkezetnek konfekcionálunk koreai kutyakabátot és nyúl- kabátot. Most nagyon olcsó a szőrme nyugaton, de mivel nem dolgozunk exportra, nincs devizakeretünk, nem tudunk vásárolni. r

A kisszövetkezetet egyéb gondok is nyomasztják. Még 1982-ben felépítettek egy szőrmekikészítő üzemet Sajókeresztúrban, 12 millió forintért. Ma már lényegtelen, hogy kinek a hibájából: „elfelejtettek”

derítőt építeni hozzá, nagyon sok szennyes víz folyt a Sajóba. 1985-ben 2 millió 750 ezer forint bírságot fizettek a szennyezésért. Az üzemet leállították és eladták a Ciklon Kisszövetkezetnek, amely a vételárnak csak egy elenyésző részét fizette ki. 1987 derekán a Ciklon megszűnt, és a Fővárosi Bíróság úgy ítélkezett, az üzem kerüljön vissza eredeti gazdájához. A szűcsipari kisszövetkezetnek 6 millió forint adóssága van emiatt, mert annak idején Kiszöv-hi- telből építették az üzemet. A kamat is évi 300 ezer forint. Továbbra is szeretnék eladni, a 4,2 hektáron lévő, közművesített, 1400 négyzetméter alapterületű, viszonylag új épületet, de mindeddig nem került rá vevő.

— Mennyit kérnek érte?

_— Hétmillióért odaadnánk. Olyan vállalatnak tol megfelelne, amely nem bocsát ,ki szennyvizet. Nekünk sajnos nincs pénzünk a derítő megépítésére. A szőrmekikészítést mással végeztetjük.

Lcvay Györgyi

Kassától Brazíliáig...

Exportra készítik elő a ládákat

Almaszüret Tarcalon

Huszonhat éve telepítették azt a százhatvannyola hektáros almáskertet, amely a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombináté itt Tárcái határában. Egymást érik az autóbuszok, gyerekek. felnőttek jönnek-men- nek, zsibonganak a fasorok között. Teljes nagyüzem van most az almásban. Kovács Kálmán, az almástelep vezetője a körülkerített kertben, megkönnyebbülten mutat Horváth András gépkocsijának szépséges rakományára: — Ez a kocsi is készj mehet Tuzsérra.

A tetszetős csomagolást nézzük, és kíváncsiak vagyunk, ugyan hol fogyasztanak a gyümölcsből. A szakember így válaszol.

— Elsősorban a Szovjetunió a nagy felvásárló, így Tuzsérra naponta tizenkét kocsival szállítunk százhúsz tonnát. Szállítunk még Kas- sái'a, ez évben száz vagont adtunk el a csehszlovák partnereknek is, és bizony jut ebből az ízletes termésből Brazíliának is. A dél-amerikai megrendelő pedig kávét ad érte az országnak. Régebben szállítottunk mi az NSZK-nak is, sőt 1962-ben kizárólag az ő részükre telepítettünk egy bizonyos fajtát, amit itt koksznarancs néven ismerünk. Amikor termőre fordult, egyszerűen nem vették meg. Mivel ez a fajta más vevőnek nem kellett, akkor úgy döntöttünk, hogy kihúzgóljuk ezeket. Így mintegy harminc hektár területet most a szántóföldi növénytermesztés hasznosítja.

— Hogy születik egy ilyen szép látvány, hogy őszre a festő sem tudna szebb színeket keverni palettáján? Mert a természet aranyló színeket, halvány rózsaszíntől a bordóig mindent a fákra varázsol...

— Főleg a fajta a meghatározó — mondja Kovács Kálmán, és sorolja a termesztés néhány mozzanatát

is. — Jonatánt, ezt az Amerikából származó nemes téli fajtát mintegy 45 százalékban termesztünk, de van itt starking, a vérpiros színű, és ugyanilyen arányban golden is. Magas szinten tartjuk a tápanyag-gazdálkodást, a növényvédelmet, mindenféle előrejelző-készülék segíti a védekezést, hogy a rettegett gombabetegségeket kellő időben megelőzzük, fénycsapdák, izolátorok segítenek a rovarkártevők elleni védekezésben. És nem mellékes, hogy tavasztól őszig öntözzük az állományt szükség szerint. Most félmillió köbméter vizet használtunk fel. A termés 850 vagon körül alakul, és elmondhatom, hogy a minősége is jobb és bizonyított, hogy a mennyiség az öntözés miatt több, 15—:20 százalékkal. A vevőink mondják, hogy az egyik legjobban tárolható termés a tar- cali. Van egy1 hatvanvago- nos hűtőházunk, de abban csak ideiglenesen tároljuk az almát, hiszen felvásárolják tőlünk a termést, amelynek színéről csak any- nyit, hogy a hűvösebb ősz miatt színesebb most. Háromszázötvenezer darab export ládát kell megtölteni a gyümölcsből, amelyet november 20-ig szedünk.

— Kik jönnek szedni, hiszen csak alkalmi munkáért nemigen foglalkoztatnak egész évben ezer embert?

—• Csak Miskolcról, az élelmiszeripari szakmunkás- képzőből hétszáz diák segít. De vannak itt olyan közeli iskolák, melyekkel a jó kapcsolatunk évtizedek óta tart. Szerencsről a Bocskai István Gimnázium diákjai szorgoskodnak, de szállítunk diákokat Kazincbarcikáról is. Alkalmi dolgozókat hozunk Vizsolyból, Abaújszán- tóról, Monokról, Tállyáról és szorgos asszonykezek dolgoznak itt a Taktaközből — Csobajról, Taktabájról és Prügyről.

— Lesz-e a tavalyihoz hasonló szedd-vidd akció?

— Igen, már jelentkeztek, főleg azok, akik tavaly is itt voltak. Most is jöhetnek és jönnek is. Hét forintért szedheti mindenki a téli vitamint naponta kora reggeltől délután háromig. Vasárnap is szívesen látjuk az igénylőket!

B. Sz. L.

Sokszínű életút

Mindössze egy hónapja élvezi a nyugdíjas életet Mi- halecz Lajos, a Borsodi Szénbányák volt dolgozója. Ma még csak kóstolgatja, milyen is ez az életforma, barátkozik a gondolattal, hogy nem kell időre felkelni, hogy nem kell sietni az autóbuszhoz, amellyel naponta a Miskolci Bányaüzembe közlekedett. Reggelente nyugodtan alhat, pihenhet kedve szerint. Bár, akibe az évtizedek során beleivódott a pontosság, a kötelességtudat, a munkahely iránti kötődés, annak egyik napról a másikra nehéz átállni egy másik életritmusra. Így van ezzel Mi- halecz Lajos is, akivel az egyik őszi délelőttön találkoztunk lakásán, a hobbiját jelentő magnófelvételek, illetve kazetták, a különböző italgyűjtemények társaságában. A fotózást tudatosan nem említettük, mert erről még részletesen szólunk.

Mihalecz Lajos tulajdonképpen tőzsgyökeres miskolci, mint ahogyan misikolci kisiparos volt édesapja és nagyapja is. Gyermekkorát Perecesen töltötte, ami egyben azt is jelentette, hogy a bányászok között nőtt fel.

— A gimnázium elvégzése után kerültem Pestre, ahol hét évig éltem — emlékezik a régi időkre. — S mert zenét is tanultam, játszottam szimfonikus és tánczenekarokban. Mindig is vonzódtam a dzsessz iránt, szerettem a lüktető ritmusú zenét, amelyben a fúvós- és ütőhangszerek elsőbbséget élveztek. Az én kedvenc zeneszerszámom, a harsona volt. Az külön büszkeséggel töltött el, hogy akkoriban, vagyis a negyvenes évek végén egy divatos zenekar tagjaként a Margitszigeten is felléphettem.

— Aztán jöttek a nehéz évek, a zenekar megszűnt, lakásom se volt — sorolja Mihalecz Lajos. — Nem maradt más választásom, mint visszajönni Perecesre. Erre 1955-ben került sor.

Időközben kezdett kialakulni Mihalecz Lajosban a fotózás iránti érdeklődés, amit a zenészkedés után ki- kapcsolódásként kedvelt meg. Olyannyira megszerette. hogy a perecesi bányász fotószakkör után bekerült Miskolc legjobban működő fotóegyesületébe: a KPVDSZ fotószakkörének tagjaként dolgozott.

— Ezután lettem több barátommal együtt alapító és vezetőségi tagja a Miskolci Fotóklubnak. Ennek már csaknem harminc éve. S közben, a három évtized során megannyi tárlaton vettem részt, mintegy százötven kiállításon ötszáz képpel szerepeltem. Az országos kiállításokon túl, szovjet, csehszlovák, német, jugoszláv tárlatokon, továbbá Angliában, Belgiumban, Franciaországban, az NSZK- ban és Spanyolországban is falra kerültek a képeim. Ezek közül az évek során húsz művemet tartották díjazásra méltónak.

— Nagyon jólesett, amikor a Miskolci Fotóklub megalakulásának negyedszázados évfordulóján megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Hogy a fotózás mennyire össze tud nőni az embereikkel, arra legjobb példa, hogy kiállításaimat rendszeresen látogatták munkatársaim, a bányászok, akik közül többen modellje- im is voltak.

Sok mindenről esett már szó, arról azonban nem, hogy Mihalecz Lajos végül is mit dolgozott a bányánál. Kezdettől fogva munkaügyi területen látta el feladatát, ám eleinte volt aknaírnok és mázsamester. Ezután harmincegy éven át munkaügyi előadóként szolgálta a bányásztársadalmat. Megkapta a Bányász Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozatát, három alkalommal Kiváló Bányász kitüntetésre találtak érdemesnek. Többéves eredményes társadalmi munkája elismeréseként — hosszú éveken át töltötte be a munkaügyi döntőbizottság elnöki tisztét — a S^kszerveze- ti Munkáért arany fokozatával is kitüntették.

L. L.