Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. október 1szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 A a zászlóvivő uttorotol iessenyei-érmes Iliiéi|liliolplg!| Nagy Lajosnál Kurityánban Az oklevél, amely mellé egy súlyos bronz plakett is járul, ezt a szöveget tartalmazza: „A Művelődési Minisztérium és a Köz- alkalmazottak Szakszervezete Nagy Lajost kiemelkedő közművelődési tevékenysége elismeréseként Bessenyei György emlékéremmel jutalmazza. Budapest, 1988. augusztus 20.” Több mint húsz éve, csaknem negyedszázada ismerem a népművelők legmagasabb kitüntetésével honorált Nagy Lajost, a kurityáni November 7. Művelődési Ház igazgatóját. A vezetése alatt álló intézményről többször írtam; olykor vitáink is voltak. A hosszú együttműködésben eltöltött évtizedek alatt mind személyes tapasztalatból, mind felsőbb szervének, a bányászszakszervezet kulturális bizottsága vezetőinek véleménye alapján tudom róla,.hogy immár huszon- harmadik éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, munkájára mindenkor az új keresése, a kísérletezés volt jellemző. Annak ellenére, hogy hosszú idő óta a művelődési ház csak elméletben létezik, ugyanis épülete nincsen - tizenkét évvel ezelőtt szüntették meg-, az irányításával végzett munka igen eredményes. 1987 végétől kurityáni munkája mellett megbízták az ormosbányai művelődési ház irányításával is. Az intézmény pontos neve most: Szuhavölgyi Bányaüzem Művelődési Intézményei. Az irányítása alatt álló intézmény kurityáni önálló épület hiányában is jó munkát végez; a gyermek bábcsoport például a televíziós vetélkedő országos döntőjébe jutott. A fizikai dolgozók gyermekei részére már hat éve szervez olvasótábort nyaranként, számos vetélkedőt, tantárgyi felkészítőt teremtett. Mindezekhez másodállásban moziüzem-ve- zető, és e téren is eredményes munkát végez, amelyet több oklevél is igazol. Önmagát is műveli, 1969-ben népművelő és könyvtáros főiskolai képesítést szerzett, 1974-ben pedig az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen diplomát. A minap munkahelyén, a Szuhavölgyi Bányaüzem irodaházának egyik szobájában találkoztunk. Életéről kérdeztem.- Ungváron születtem és kisgyermekként kerültem Ruda- bányára. Múcsonyban jártam általános iskolába. Ebből az időből emlékezetes számomra, hogy az ötvenes évek elején úttörőként részt vettem Budapesten egy országos ünnepségen, én vittem a csapat zászlaját végig a Rákóczi úton. A gimnáziumot Ózdon végeztem, a József Attila nevét viselő intézetben és itt kezdődött el tulajdonképpen a kulturálódás- hoz, népműveléshez, a közélethez való kapcsolódásom. A KISZ-nek igen aktív tagja voltam, színjátszó is, sokféle társadalmi munkát végeztem. Érettségi után a Borsodi Vegyi Kombinátnál voltam elektroműszerész-tanuló, majd szakmunkás. Az előbb említett kul- túrmunkát cs KISZ-munkát ott folytattam. 1965. januártól az edelényi művelődési házban voltam művelődési előadó, majd az év végétől itt dolgozom Kurityánban- Nehéz lehet itt a „végeken”. Milyen segítsége van? Nagy Lajos- Tíz éven át volt könyvtáros mellettem Lukács László, akitől igen sok segítséget kaptam. Most is segítenek a könyvtárosok és az ormosi munkatársak. Itt Kurityánban két könyvtáros, Ormosbányán egy könyvtáros, egy előadó és egy gazdasági felelős segíti a munkámat. De segít igen sokat a Szuhavölgyi Bányaüzem, nemcsak azért, mert egy épületben vagyunk, hanem, mert értik és érzik munkánk fontosságát, és sokat segít a Habselyem Kötöttárugyár is, amely a bánya mellett a másik bázisüzemünk.- Nem lehet könnyű székház nélkül dolgozni, összefogni a különböző csoportokat?- Ez bizony nehézséget okoz, mert itt a székházban csak a mozi működik. De Kurityánban még helyet biztosítunk a néptáncosoknak, a gyermekbábosoknak, sokféle munka folyik a könyvtárban, Ormosbányán is van bábcsoport, gyermektánccsoport, számító- gépes szakkör, fúvószenekar, népi zenekar, igen jól működő nyugdíjasklub és nyugdíjas énekkar. Tánccsoportunk eredményeit jelzi, hogy meghí\v. muvmíMvmPüM >v. r> ' '•< > > un mm ; : ESS E H V B Glif ’ i EMU 1 ' ' A Kitüntetés dokumentuma vás alapján kéthetes úton voltunk a nyáron Svédországban, ahol tizennégy alkalommal léptünk föl. Háromszáznál több aktivistánk dolgozik a különféle csoportokban.- Miként érintik az intézményt a mindenfelé jelentkező gazdasági nehézségek?- Természetesen minket sem kerülnek el. A támogatás összege ugyan változatlan, de értéke egyre csökken. Sok mindennel próbálkozunk. Például Ormosbányán a művelődési házban fagylaltozót és presszót kezelünk, hogy annak jövedelméből támogatni tudjunk más ágazatokat. Tervezzük munkahelyi büfék átvételét is, mert azoktól is hasznot remélünk. Kell a pénz, mert például a könyvtárak fenntartása is költséges. Kurityánban és Ormoson egyaránt húsz-húszezer kötetes könyvtárunk van. letéti könyvtárunk van Feketevölgy- ben, a habselyemgyárban és Jósvafőn. Az itteni, kurityáni könyvtár tanácsi, azaz községi feladatot is ellát, ezért kapunk a tanácstól némi kis támogatást.- Úgy látom, a nehézségek nem csökkentik a munkakedvet és a lelkesiiltséget.- Igyekszünk túltenni magunkat. Az eredmények, egy- egy gyereknek a sikere mindig kárpótolnak. Például a nyáron öröm volt látni a számítógépes táborban részt vevő gyerekek munkáját. Vagy a gépjárműtanfolyamokon, a gyors- és gépírótanfolyamokon részt vettek eredményeit. Vagy a Zubogyról és környékéről jött néptáncosok munkáját. Svédországon kívül itthon is arattak sikert a sátoraljaújhelyi minősítő versenyen. Mintegy 12 bányászok lakta településre járunk rendszeresen vetélkedőkkel, honismereti jellegű rendezvényekkel, egyebekkel. Ezek kárpótolnak a nehézségekért. Megszoktam, hogy így dolgozzunk, természetesnek tartom, hogy ezt és így csináljuk. Éppen búcsúzni készültünk, amikor vendég érkezett. Ugyancsak régi ismerős. Bányai Pál, a rudabányai művelődési ház igazgatója. „Film- szállítóként” jött. mert hogy az egyik filmet, amit előző nap Kurityánban játszottak, másnap nála vetítik, és így oldják mega filmszállítást. Benedek Miklós Fotó: Laczó József A könyvtárban Gyógytornászok, védőnők lesznek Az egészségnevelést ne csak tanulják Második tanévét kezdte meg az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának miskolci decentruma. Az eddigi tapasztalatokról, az új tanév feladatairól beszélgettünk az intézmény igazgatójával, dr. Molnár Györggyel.- Kezdjük talán az elmúlt, az első tanév mérlegének a megvonásával.- Ismeretes, hogy az elmúlt év szeptemberében indult meg az oktatás. Hadd tegyem hozzá, jó tízéves előkészítés után úgy tűnik, hogy nagyon jó tárgyi és személyi feltételt sikerült teremteni. Itt, ebben az épületben, tehát a főiskola épületében kizárólag az elméleti oktatást tartjuk és azokat a gyakorlatokat, amelyekhez nincs szükség kórházi háttérre. Ezek elsősorban szemináriui mok, nyelvtanulás, fakultációk. A gyakorlatokat pedig úgy szervezzük, hogy amit lehet, azt közvetlenül a betegellátó helyeken végzik a hallgatók. Törekvésünk, hogy ne csak készségeket és ismereteket, hanem olyan reális tudást szerezzenek, amit bátran és önállóan tudnak alkalmazni. Az. első év alapozó tárgyak éve volt, de a második félévtől már ápolásiam és gondozástani gya- I korlatokat is folytattak. Pél- I dául a tejkonyhái gyakorlatokat a védőnőknek a megyei | gyermekegészségügyi központ j tejkonyháján szerveztük ötfős | csoportokban az ottani védő- ; nők. illetve tanársegédek veze- I tésével. Ök maguk készítették a tápszereket teljes fél éven kc- ; resztül. Ugyanezt tervezzük a I mostani félévtől, csak széle- ; sebb körben.- A főiskola egy nagy for- j galmú közkórházra épül. Mi ' volt ebben az elképzelésben az új, és egyáltalán miért vetődött fel ennek a szervezeti megoldásnak a gondolata?- Az orvostovábbképző egyetemek túlságosan leterheltek, megnőtt a hallgatói létszám, és | természetes, hogy elsősorban az egyetemi képzésre koncent- j rálnak. A megyei kórház már | több mint tíz éve igen szoros j kapcsolatot létesített a debre- I ceni egyetemmel és az orvosto- j vábbképző egyetemmel is. | Mondhatjuk, hogy az elméleti j és a gyakorlati bázis, de,az ér- I deklődés is megvolt, megvan a | főiskolai kar működtetéséhez.- Mostanában elég sokat j hallhatunk olyan törekvésekről j is, hogy az egészségügyi felső- j oktatásban betegcentrikusabb \ képzést kellene megvalósítani. | Gondolom, egy emelt, főiskolai I szintű egészségügyi középká- j derképzésnéI ez a beteg- és gya- j korlatcentrikusság különösen j élesen vetődik fel?- Ez azért nem középszintű káderképzés, hanem főiskolai. Az más kérdés, hogy ennek ma Magyarországon sem az ágazati irányítás szempontjából - gondolok a munkaköri leírásra -, sem a gyakorlatban, az egyes munkahelyeken nincs meg a rangja. És ez meglehetősen nagy baj. Nyugati államokban ezer lakosra vetítve kevesebb | orvos mellett lényegesen maga- j sabb számban foglalkoztatnak i paramedikális személyzetet. Paramedikális személyzeten értem a védőnőt, a gyógytornászt, a szociológust, a pszichológust, hogy csak néhányat említsek. Ellentétben a magyar gyakorlattal, sokkal önállóbbak. A főiskolai képzésben és a hazai egészségügyi mentalitásban viszont az van, hogy mindent orvosi irányítás alatt! Holott tanulmányaik során sok olyan ismeretet szereznek, hogy bizonyos részterületeket, nemcsak az általános orvosoknál, adott esetben a szakorvosnál is jobban ismernek. Példát is mondok. A csecsemőtáplálást az orvosegyetemeken a belgyógyászat keretén belül két órában hallgatják a hallgatók, a védőnő szakos hallgatók az elméleten túl, a gyakorlatban egy féléven keresztül heti két órában csecsemőtápláiást tanulnak. Nemcsak az elméleti részét, hanem ennek a technikai kivitelezését.- Gondolom, ha az egészségügyben tömegével megjelennek a főiskolát végzettek, akkor ez megjelenik majd a működési szabályzatban is.- Már jelenleg is szükség lenne rá. Elég nagy számban vannak jelen a magyar egészségügyben olyan főiskolát végzettek, akik önálló munkakörre és munkavégzésre ki vannak képezve. De azt azért még szeretném hozzáfűzni, hogy egyes szakmákban tömegről szó sincs. Mert például gyógytornászképzés eddig csak egy helyen, Budapesten folyt, negyven fővel. Két év múlva nő meg csak a létszám, amikor a mi első évfolyamunk végez.- Ez nem nagy szám, tudván azt, hogy hányán szorulnának gyógytornára a rehabilitáció során.- Egy számítást végeztem év közben. Úgy néz ki, hogy csak Borsod megyében a jelenlegi másodéves védőnőket azonnal el lehet helyezni. Februárban ugyanis csak a megyében 32 üres védőnői állás volt, nekünk pedig jelenleg 28 másodéves hallgatónk van. De valamennyi gyógytornászunknak is lenne helye.- Feszegettük már azt a kérdést, hogy a kar letelepítését szorgalmazta a megye és a város. Nyilván azért, mert gondjai megoldását reméli tőle. Mit hoz ez a főiskola ennek a megyének, a városnak?- Nézze, azt várjuk tőle, hogy az üres álláshelyeket be fogjuk tölteni. De csak fokozatosan! Nem várható, hogy ez kilencvenig megtörténik. Beszéltünk arról, hogy a védőnőknél regionális beiskolázás van Borsodból, Hevesből, Szabolcsból és Nógrádból is veszünk fel hallgatókat, gyógytornászoknál pedig a pestiek kivételével, a Dunától innen fogadunk el jelentkezéseket. A konkurencia is nagy, hiszen vannak városi kórházak, ahol egyetlenegy gyógytornász sem működik.- Térjünk vissza az első tanév értékelésére. A feladatokból mit sikerült megvalósítani, s melyek azok a tennivalók, amelyek a munka folyamatosságát jelentik?- A tantervi tematikának megfelelően, hogy az első év az alapozó tantárgyak elsajátítáFogadás az öt elnökké választók között maradt. Híven, következetesen ahhoz, amit a beszédében mondott „a hatalomnak kell méltónak lennie a néphez, azaz a hatalomnak kell kiérdemelnie a bizalmat”. Hogy írta József AttilaV Elvegyülni és kiválni . . ■ itt tapasztaltam az ellenkezőjét. A vacsorát a helybeli (kollégiumi) pedagógusok szolgáltak föl. Ünneplő sáé. Ez elsősorban az anatómia, az élettan és a kórtan, ami megfeszített munkát kíván a hallgatóktól, mert gyakorlatilag csaknem ugyanazt az anyagot tanulják, rövidebb idő alatt, amit az orvostanhallgatók. Természetesen a másfajta tanulási módra átállás is gond. Az is határozott célkitűzésünk volt, hogy a szakmai ismereteken túl általános műveltséget is próbáljunk adni. A harmadik, amiben szerettünk volna eredményt elérni, a nyelv és a sport. A nyelvi órákra (oroszt, angolt és németet tanítunk) szívesen jártak a hallgatók. A sporttal kapcsolatban pedig az az oktatói kar véleménye, hogy aki majdan a diplomájával az egészséges életmódra fog nevelni, tanácsokat adni, annak magának is egészségesen kell élnie.- A felsőfokú egészségügyi pályák iráni nagy az érdeklődés. Mondta, hogy túljelentkezés volt idén is.- Gyógytornászoknál négyszeres, védőnőknél két és félszeres. A védőnőknél 78, a gyógytornászoknál 93 volt a felvételi ponthatár.-Az, hogy a biológia felvételi tárgy önöknél, úgy gondolom, természetes. Nem vagyok teljesen meggyőződve ugyanerről a fizika esetében.- Ez úgy is jelentkezik, hogy a 120 pontból nyolcvanat ennek a két tárgynak az alapján szerezhetnek meg. Szükség lenne valamilyen pályaalkalmasság mérésére: kapcsolatteremtés, talpraesettség, kommunikáció, empátia, emberekkel való bánni tudás. Ezek olyan tulajdonságok, amik a pályán való boldogulást jelenthetik. De ez a felvételi rendszerbe ma nincs beépítve. Nagy gond például, hogy nem tudnak beszélni, kommunikálni a gyerekek. Ugyanakkor azt várjuk tőlük, majd azt várja a lakosság, hogy elmagyarázzák mit, miért és hogyan tegyenek? Enélkül sem a beteghez, sem az egészséges emberekhez nem tudnak közel kerülni.- Gondolom, az évfolyamok előrehaladásával vannak szervezési feladataik. Kik oktatnak itt?- Főfoglalkozású oktatókat elsősorban az alapozó tárgyakhoz foglalkoztatunk. A szakmai tárgyak oktatását és a gyakorlati képzést pedig a megyei kórházra tervezte a minisztérium, tehát a kórház orvosai látják el. Számszerű adatokat egyébként nehezen tudnék mondani, mert egy-egy résztéma előadásához is igyekszünk meghívni a legjobb szakembereket, specialistákat. Ami a tárgyi feltételeket illeti, hangsúlyozom, a gyakorlati képzésben a kórház létesítményeivel számoltunk. De ma már látszik, hogy a házba nem fért be néhány nagyon szükséges dolog. Gond például, hogy pillanatnyilag nincs olyan előadótermünk, ahol egy teljes évfolyam elférne és bármennyire jó a kórházi orvoskönyvtár, egy kézikönyvtárat, amely példányszámban is kielégíti az oktatás követelményeit is, létre kell majd hoznunk. Csutorás Annamária Az élmény, amelyről szeretnék beszámolni kettős. Kezdem a pozitívval, mert ez a hálásabb. Munkánk gyakorta megköveteli, hogy különböző fogadásokon vegyünk részt. Mit látunk, tapasztalunk - általában? A „főnökség” elvonul valamilyen külön terembe, míg a „plebs” elárvultán tolong a svédasztalnál, ízetlenek, majd azt mondtam ízléstelenek ezek a dolgok, mert antide- mokratikusak. Nos, a minap (Fehér- gyarmaton, a Kölcsey Társaság ala- ! kulógvűlése után) valami üdítően mást tapasztaltam. A jelenlévő államminiszter végig a „hívei , azaz ruhában, mosolygósán, kedvesen, mert megtiszteltetésnek tartották, hogy az Irodalomtörténeti Társaság ott tartotta az ülését. Nos, ezzel is vissza lehet élni, már tudniillik a vendégszeretettel. Mert mindig van valaki, aki „megjátssza magát”. Arra a kartársnőre gondolok, aki nem tudja megenni a kompótot azzal a kiskanállal, amellyel a kávéját inegkavarta. Úgy kényeskedett, af- fektált, mintha a Hiltonban lett volna. Ugráltatta, egrecirozta a „felszolgálókat”: a kartársnöit , . Holott . . . a .■
