Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

1988. október 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Pártértekezlettel, vagy anélkül? Napraforgóból 2 tonna termett hektáronként Fotó: Balogh Imre Reményt, hitet adni az embernek » Átalakulás után Hon Az ember akkor is a jö­vőt kutatja, amikor vissza­néz a múltba. Fél év — egy év a történelemben gondol­kodva alig a pillanat töredé­ke. Az ember türelemre inti magát — a kapkodás sehová sem vezet —, ugyanakkor tü­relmetlen is: szeretné mi­előbb érzékelhető gyakorlati jeleit tapasztalni a jó irá­nyú változásoknak. Fél éve — éve múlt csupán, amikor az országos pártértekezletre készülve, annak állásfogla­lás-tervezetét vitatva ele­mentáris erővel jelentkezett mind a párttagság, mind a széles közvélemény körében a radikális változás igénye. A borsodiak határozott véle­ménye, javaslatai is erősítet­ték az országos tendenciát, a megújulás kikényszerítését. Érdemes időnként visszala­pozni a korabeli dokumen­tumokra. Az Észak-Magyar- ország 1988. áprilisi számá­ban olvashatjuk a megyei pártbizottság üléséről szóló tudósításban: „A szerkesztő- bizottság — amely az orszá­gos értekezlet állásfoglalás­tervezetének a vitáját volt hivatva összegezni — ko­moly zavarban volt: hogyan, milyen formában (és főként milyen terjedelemben ter­jessze a vitákban elhangzott több ezer javaslat summáza- tát a testület elé.” Nemzet­ben, népben gondolkodva 800 000 párttag és sok-sok pártonkívüli akaratából, ta­pasztalatából kovácsolódott az országos pártértekezlet platformja. Azóta valljuk: az 1988-as pártértekezlet mér­földkő. Ehhez igazítjuk és innen indítjuk gondolatain­kat, lépéseinket.' Cselekvési programok, in­tézkedési tervek sora született azóta mind a megyei, mind a városi pártbizottságok tes­tületéiben, az alapszerveze­tekben. Újragondoltuk a ré­gi koncepciókat és sok újat alkottunk. Csak a megyei szerveknél nézve: fel­adatterv készült a Központi Bizottság 1987 júliusi gaz­dasági-társadalmi kibontako­zásra elfogadott programjá­nak végrehajtására, s mint utaltunk rá: a megyei párt- bizottság állásfoglalása ösz- szegezte az országos pártér­tekezlet dokumentumának vitáját és saját véleményét, majd megszabta a tennivaló­kat az értekezlet után. A megyei tanács koordinálásá­ban elkészült a területi ag­rárpolitikai koncepció, a Párt-végrehajtóbizottság a szerkezetváltást szorgalmazó Pártbizottsági álláspontnak megfelelően tájékozódott a vaskohászati szerkezetátala­kítási tervezetről. Napjaink­ban sok szakember bevoná­sával demokratikus viták­ban formálódik Borsod-Aba- új-Zemplén megye hosszú tá­vú területfejlesztési koncep­ciója. Az aprófalvas telepü­lések segítésére felzárkózta­tási programmal rendelkezik a megyei tanács. Talán fel­sorolni is sok az országos pártértekezlet szellemiségé­ben fogant dokumentumo­kat, nem beszélve az eszme­cserékről, értekezletekről. A munka tartalmát megfogal­mazó döntéseket pedig éppen A városi pártbizottság meghívására háromnapos munkalátogatást tettek Öz- don a svéd INDEVO Rt. szakemberei. A speciális szerkezetátala­kítási illetve területfejleszté­si feladatok megoldására szakosodott cég főtanácsosai első napjukat széles körű tá­jékozódással töltötték. a környezettanulmány többek között kiterjedt a városi és térségi településszerkezetre, a helyi és vonzáskörzeti földrajzi adottságokra és természetesen az infra­strukturális ellátottságra is, annál is inkább, mivel a közművesítettségi színvonal mindenféle iparpolitikai dön­tés meghatározó elemét ké­pezi. a legutóbbi pártbizottsági ülésen követte a formai ol­dal megújítása: a megyei pártbizottság apparátusának átszervezése, valamint az úgynevezétt „kétlépcsős” irá­nyítás bevezetése a pártszer­vek viszonylatában, erősítve ezáltal is az önállóságot. Most az került napirend­re, hogy megyei pártértekez­let közbeiktatásával-e, vagy anélkül folytassuk a munkát. „A Központi Bizottság — mint ismeretes — nem hozott határozatot arról, hogy az or­szágos pártértekezlet állás- foglalásának végrehajtását a megyékben és helyileg ho­gyan szervezzék, ösztönözte, hogy a pártszervek, a párt­tagság kezdeményezéseire, javaslataira építve, önállóan — a formát is meghatároz­va — tekintsék át helyze­tüket, és határozzák meg fel­adataikat.” (idézet a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén, Lukács János, KB- titkár beszámolójából.) Ki döntse el, ki döntheti el, le­gyen-e pártértekezlet, avagy sem. A párttagok gondolko­dásának ismeretében a me­gyei pártbizottság. Kezde­ményezhetik az alsóbb párt­szervek, -szervezetek is. A megye pártközvéleményének mozgását figyelve, legutóbbi ülésén olyan következtetés­re jutott a megyei pártbi­zottság, hogy adottak a fel­tételek, a politikai döntések, feladattervek, valamint a személyi feltételek az orszá­gos pártértekezlet állásfogla­lásának helyi adaptálásához és megvalósításához, ezért nem tartja szükségesnek a megyei pártértekezlet össze­hívását. Azzal együtt dön­tött így a testület, hogy is­meri néhány szervezet, párt­tag vélekedését, érvelésüket a pártértekezlet összehívása mellett. Ezek az érvek zömmel két kérdéskörben jelentkeznek. Az egyik szerint sok gazda­sági és társadalmi feszültség halmozódott fel a megyében, és ez önmagában is indo­kolja egy megyei pártérte­kezlet összehívását. Sajnos, igaz: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében több a gond, mint az országos átlag. Ennek azonban már minden érde­kelt szerv tudatában van. Már túl vagyunk a felisme­rés szakaszán, kialakultak, avagy kialakulóban vannak a megoldást célzó elképzelé­sek. Napjaink feladata immár a megvalósítás, a koncepci­ók gyakorlatba való átülte­tése. Lehet tovább bogozni aí okokat: miért kerültünk ebbe a helyzetbe, lehet fo­kozni, ismételni a kritikát. Ez azonban nem old meg semmit sem. A cselekvésen, a konkrét változtatásokon a sor, a gokszor csak általá­ban megfogalmazott igények után. És még egy lényeges sajátossága van a megyében felhalmozódott problémák­nak: a döntések nagyobb hányadban meghaladják a megyei illetékességet, köz­ponti, kormányszintű lépése­ket igényelnek. Másik érvcsoport a me­gyei pártértekezlet mellett, a személyi megújulás, új ar­cok igénylése a testületek­A második napot szintén információgyűjtésre szánták a svéd szakértők. Az eszme­csere keretében — melyen megyei és országos hatáskö­rű szervek képviselői is részt vettek — előbb dr. Mol­nár László, a városi párt- bizottság első tikára tartott előadást Űzd és térsége tár-' sadalom- és gazdaságpoliti­kai helyzetéről, majd dr. Lotz Ernő, az OKÜ vezér- igazgatója ismertette a vál­lalati termelési szerkezet korszerűsítésével kapcsolatos ben, a vezetésben. A leg­utóbbi pártbizottsági ülésen a testület egyik tagja nem véletlenül ostorozta szenve­délyesen a sommás általá­nosításokat, mondván: egyes fiatalok hajlamosak az egész nemzedéket elmarasztalni a mára felhalmozódott gondok, feszültségek miatt. Rossz, mert igazságtalan az olyan beskatulyázás is, hogy aki idősebb, aki teszem azt, rég­óta párttag, eleve konzerva­tív, képtelen a megújulás­ra. Igaz, a fiatalság életkori adottságai folytán is fogéko­nyabb az újra. De aligha­nem közelebb jár az igaz­sághoz az a vélekedés, hogy vannak fiatalosan gondolko­dó öregek, és akadnak öre­gesen gondolkodó fiatalok is. Egy testület akkor fejezi ki az általa képviselt közös­ség gondolkodását, érdekeit, ha együtt vannak benne a különböző korosztályok, te­rületek képviselői. Régi igény, mára pedig felerősö­dött a rendszeres frissítés, a rotáció szükségessége. Ez alapvetően a kongresszusok, a pártértekezletek során va­lósul meg. A társadalom éle­tében bekövetkezett változás azonban közben is szüksé­gessé teszi a testületek fel- frissítését. Ezért határozott a megyei pártbizottság egy különbizottság kiküldéséről azzal a feladattal, hogy te­gyen javaslatot a megyei testület kiegészítésére és ki­bővítésére, egyben felkérte a különböző pártszerveket: de­legáljanak arra alkalmas párttagokat a megyei párt- bizottságba. A megye legfel­sőbb párttestülete jelenlegi összetételében is alkalmas arra, hogy a megújulás, a korszerűség követelményei­nek megfelelően irányítsa a pártmozgalmat. Ezt tükrözik a frissen hozott határozatok, mind a munka tartalmát, mind a módszerét meghatá­rozó döntések. Felfrissítve és kibővítve pedig még alkal­masabb lesz arra, hogy fó­rumain találkozzanak, ütköz­zenek is a párttagság külön­böző rétegeinek, csoportjai­nak véleményei. Ami a ve­zetés megújítását illeti, az utóbbi években nem az a jellemző, hogy hosszú éve­kig dolgozik egy vezető tisztségében, hanem inkább az, hogy túl gyorsan követ­keztek a változások. Az utóbbi — kerekítve — tíz évben a harmadik első tit­kár dolgozik a megyei párt- bizottság élén. Grósz Károly és Fejti György után Dudla József mindössze egy éve tölti be e tisztséget. Á me­gyei titkárok közül a „rang­idős” négy éve dolgozik eb­ben a munkakörben, a leg­fiatalabb megválasztása óta pedig egy év sem telt el. Nem mondható tehát, hogy nincsenek új arcok a párt­vezetésben. Szerencsére nin­csenek a megyében olyan személyi ügyek, korrupciós botrányok, amelyek szüksé­gessé tennék egy megyei pártértekezlet összehívását. Nálunk is voltak kisebb-na- gyobb visszaélések, a rend­őri és igazságügyi szervek azonban ezeket időben fel­eddigi lépéseket, illetve a to­vábbi struktúraváltási elkép­zeléseket. A harmadik napi munka- program elsődleges tenniva­lóját a tapasztalatok Összeg­zése, az együttműködési le­hetőségek feltárása, a főbb feladatok kijelölése illetve konkretizálása képezte. Ezen a megbeszélésen az Országos Tervhivatal valamint a Ma­gyar Hitelbank Rt. képviselői is jelen voltak, így mód nyílt azon gazdaságpolitikai, közgazdasági és pénzügyi ke­derítették és lezárták. Ma olyan légkör meghonosításán munkálkodunk, amelyben nyíltak, tiszták az emberi viszonyok, megelőzhetjük az ilyen és ehhez hasonló bűn­eseteket. Lehet és kell is új, meg új fórumokat szervezni, igény szerint, de mindig figyelem­be véve annak társadalmi hasznosságát is. Találó gon­dolatot fogalmazott meg e kérdéskörben Lázár István, az Új Tükör legutóbbi szá­mában. Idézzük: „Nos, ná­lunk is sokkal inkább a glasznoszty, a nyíltság bonta­kozott ki gyorsuló ütemben. A cselekvésben gyorsulás, a peresztrojka sokkal ellent­mondásosabb." Igaza van, sok beszédnek, sok az alja. Nem rosszindulatúan, nem eleve a manipuláció szándékával, de olykor belemegyünk abba az utcába, hogy a mozgás lát­szatát keltjük, miközben nem történik semmi. Csak szó és szó, csak papír és papír! Ez bizony a legjobb szándék mellett is pótcselekvés a ja­vából. Nem beszélve a még mindig kísértő egymásra, fel­felé, oldalra mutogatásról. Félreértés ne essék: a de­mokrácia feltételezi a véle­mények gyakoribb ütközte­tését, és egyeztetését, azaz több fórumot is. Egyfajta „történelmi munkamegosz­tást” azonban érdemes meg­szívlelni: van, amikor első­sorban összegezzük tapaszta­latainkat az új következte­tésekért, de aztán, ha ezt el­végeztük, a konkrét, a napi és a helyi tettek, a megújult alkotás, az eredményesebb munka kell, hogy előtérbe kerüljön. A megyei pártbizottság megfogalmazta saját állás­pontját a pártértekezlet ügyében. De végül is min­denkor lehet pártértekezle­tet összehívni, ha a tagság többsége kívánja, ha értel­me, funkciója van.' A me­gyében nyolc helyen tarta­nak pártértekezletet, ezek­nek van funkciójuk, mert olyan szervezeti változásban döntenek — a korábbi két testület, pártbizottság és vég­rehajtó bizottság helyett egy testületet, pártbizottságot vá­lasztanak — és ezt csak pártértekezleten lehet. A döntésnél azonban minden párttagnak mérlegelnie kell, mi viszi előre a megújulás, a reform ügyét. Minden ér­tekezletnek csak akkor van értelme, ha tetteket vált ki. Nincs szükség új illúziókra a régiek helyett, realitásra viszont igen, és értékteremtő munkára. Ebben bizony el- kél a változás. Csak egy pél­dát ehhez: megyénkben 18 év az ipari termékek átlag- életkora, produktumainknak csak 40 százaléka fiatalabb tíz évnél, és évente mind­össze 0,5—1,0 százalék a be­lépő új ipari termékek ará­nya. Ne csodálkozzunk, ha a világpiac nem fizeti jó áron lemaradásunkat. Ezekkel ősz- szefüggésben kell tehát leg­inkább lépnünk, tennünk, nem egy értekezleten, ha­nem mindennap. Itt és most. konkrétan! Megyei pártérte­kezlettel vagy anélkül! retek körvonalazására, ame­lyek a térségi iparszerkezet- korszerűsítés teljes feltétel- rendszerét jelentik. A kapott, illetve gyűjtött információk alapján az IN­DEVO két héten belül aján­latot tesz majd az együttmű­ködés lehetséges módozataira és javasolF területeire. Aján­latukat egy szakértőcsoport fogja felülbírálni, és ameny- nyiben a szabott feltételek elfogadhatóak, a javaslatok kivitelezhetőek lesznek, úgy sor kerül a svéd cég megbí­zására, mely hat hónapos határidővel vállalja. hogy konkrét csomagtervet állít össze az ózdi és térségi problémák rendezésére. — tóth qy. — Jó irányba megyünk? — kérdeztük a Bodrogközben egy asszonytól, aki Cigánd felé igyekezett kerékpárjá­val, melyen a csomagtartó­hoz fogatva egy tisztes szer­szám, a répaásó villa fe­küdt. A válasz is olyan volt, mint a kérdés: — Azt most kevesen tudják itt megmon­dani, de ha Németh Károly- lyal akarnak beszélni, a ré­gi téeszirodában megmond­ják, hol van. Ott megkap­juk a rövid választ: — „Az elnök Debrecenbe ment, rosszul tették, hogy nem szóltak neki előre.” Bár szándékosan nem jeleztük a jöttüriket, hisz’ több helyre is ellátogatunk a Bodrog­közben, és valakit csak ta­lálunk Cigándon, akitől . megkérdezzük, hogyan ér­zik magukat az itt élők. A község neve fogalommá vált a szövetkezeti mozga­lom, a közgazdászok és a politikusok körében: Az or­szág első mezőgazdasági szövetkezete volt itt, ame­lyet csődeljárás során meg­szüntettek. S mivel erre még nem volt példa, félel­metes híresztelések terjed­tek, szomorúságot, bánatot jósoló jövendőmondók hoz- ták-vitték a híreket a jólér- tesültekre, messziről jött emberekre hivatkozva. A bonyolult pénzügyi el­járások, az alakulás keser­vei óta sok víz folyt le itt a Tiszán, úgy éreztük, hogy nem tűnik a kérdés korai­nak, hogyan élnek, dolgoz­nák a volt szövetkezeti pa­rasztok, hol tartanak az új­raélesztés embert-ideget próbáló folyamatában. Szabó György növényter­mesztővel találkoztunk, aki a sáros határból érkezett a terepjáró kocsival, és aki­ről munkatársai mondták: a válaszra ő is illetékes, hi­szen ő a leendő főagronó- mus. A szakember szinte mentegetőzve mondja: Nem­régen került ide Ricsércl, de ami nagy vonalakban jellemzi az itteni életet, ar­ról már neki is vannak be­nyomásai. — Jogutód nélkül szűnt meg a termelőszövetkezet — mondja, majd elsorolja az újjáalakulás körülményeit: szakszövetkezetté alakul­tunk, és gyakorlatilag az addigi tartozás megszűnt, hivatalosan a Tisza Mező- gazdasági Szakszövetkezet elnevezést vettük fel. A szakszövetkezetnek az ala­kulás óta eddig csak tizen­nyolc tagja van. De mind­járt hozzá is teszem, hogy százhetven alkalmazottja dolgozik. Aki tagja akar lenni szakszövetkezetünk­nek, nem kevesebb, mint 200 ezer forintot kell leten­ni az irodában. Persze ezt az összeget kölcsönként megkapja a tag, de a köl­csönt az OTP feltételekhez köti. Ezt az újrakezdési köl­csönt a szakszövetkezet kap­ja, a kauciót is állja, hiszen jelenleg is hetvenmillió fo­rint értékű vagyona van. A kölcsön kamatmentes, tíz év alatt kell visszafizetni. Most már csak adminisztra­tív teendők vannak hátra, hogy sok jelentkező belép­hessen a szakszövetkezetije és a befolyt pénzekből sze­retnénk létrehozni egy ta­karmánykeverőt, meg tá­mogatni a további kisvál­lalkozásokat. — Milyen munka folyik egyáltalán most a szakszö­vetkezetben, hogyan vállal­koznak a növénytermesztési ágazatban, az állattenyész­tésben — kérdeztük a fiatal szakembert. — Kisvállalkozásban tör­ténik itt a liba-csirke neve­lés, szarvasmarhatartás. Az állattenyésztésben könnyebb megvalósítani a vállalko­zást. Családok bérlik az ál­lattartás épületeit, jól ér­vényesül az egyéni érde­keltség, minden család meg­nézi, mi mennyibe kerül, mi éri meg, mi nem. A külső cégekkel a koordiná­lást a szakszövetkezet vég­zi, és biztosítja a tápok, ta­karmányok beszerzését. Az utóbbiak elég drágák, ezért is szeretnénk vállalkozóink­nak olcsóbban mi előállíta­ni, keverni a takarmányo­kat, a tápokat. A vállalko­zóknak nem munkabért fi­zetünk, hanem az árbevé­telen osztozunk. A növény- termesztésben más a hely­zet. A munkákat a szakszö­vetkezet végzi, jórészt alkal­mazottjaival. Adtunk már bérbe területeket is, de még nincs lekötve vállalkozás­ban semmilyen növény meg­termelése. így is bevetettünk minden területet, a hétszáz hektár búza öt tonna ter­mést adott hektáronként. Napraforgóból háromszáz hektáron átlagosan két ton­na magtermésünk volt, ami itt igen jónak mondható. S hogy miből vettünk vető­magot, műtrágyát? Kap­tunk hitelt, de a termelési rendszerek is segítettek, megelőlegezve a vetőmagot, de fedezeti igazolásra kap­tunk az ÁFOR-tól folyama­tosan üzemanyagot. Az itt élők lelkileg is ne­héz időszakot élnek át. Bi­zonyára itt akarnak megél­ni. Az idősebbek sokszor hangoztatják; a beadott földet most visszabéreljék a szakszövetkezet kerettől, és még hitelt is vegyen fel, ha meg akarja művelni? Kez­detben háromszázezer fo­rintról beszéltek személyen­ként — mondja egy idős asszony a faluban. Kiküld­ték a munkakönyveket, hogy aki szakszövetkezeti tag akar lenni, annak alá kell írni egy szerződést és meg­kapja a hitelt, így belép­het. Hát ezért jelentkeznek olyan nehezen. Pedig biztosan elmondták a szakszövetkezet vezetői: meghitelezik ezt a pénzt, nem megy ez veszendőbe, és amikor mi is elismétel­jük, ott abban a percben érti is ezt mindenki. Csak- hát sok még a félelem, az egymás ijesztgetése, gyak­ran még talán az uszítás is. Dehát a szákszövetkezet megalakulásának lényege éppen az egyéni érdekelt­ség fokozása, hogy minden­ki minden rábízott gépre, épületre, jószágra, földre jobban vigyázzon, mint ez­előtt. Erre alapozva vetettek már rozsot, árpát és vetik napjainkban is Cigándon a jövő évi kenyérnekvalót. B. Sz. L. Svéd szakértők Ózdon

Next

/
Thumbnails
Contents