Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. október 3., hétfő Születésnapi koncert az egyetemen Emberként élni újra Elég rendesen megtelt a Nehézipari Műszaki Egyetem aulája az elmúlt szombaton, amikor és ahol születésnapra gyűltünk össze. A Regős Vokál (a Spirij ünnepelte alakulásának ötödik évfordulóját. S a koncerttel méltó módon emlékeztek meg a zene világnapjáról is. — Ezen az előadáson megpróbáljuk bemutatni, hogy honnan indultunk, hová jutottunk, és mi várható a továbbiakban — mondta bevezetőjében Regős Zsolt, az együttes vezetője. • Aki volt már valamelyik koncertjükön, jól tudja, hogy egész különleges hangulata van. S ez nagyban köszönhető Regős Zsoltnak, aki közvetlenségével gyorsan megnyeri a közönséget. Sokat tudhatunk meg tőle az együttes életéről, s az általuk énekelt műfajokról is. — Az együttes — mesélte például két énekszám közti szünetben — 5 éve, majdnem ilyenkor alakult. Mégpedig egy koncertélmény hatására. A Continental Singers járt itt. Nagyon tetszett a műsoruk, és úgy gondoltuk, ezt mi is meg tudjuk csinálni, összeálltunk vagy nyolcán, ám hamarosan rádöbbentünk, hogy nem is olyan könnyű a Continental- dalokat megszólaltatni. Próbálkoztunk néger spirituálékkal, és ma már dzsessz-vo- calt is előadunk. Az aulának kimondottan jó az akusztikája. Szépen szólt a zene. Az együttesnek az országban már híre, neve van. S amikor a koncert utolsó részében a régi tagdk közreműködésével szóltak a „régi kedves spiritüálék”, kicsit elgondolkodtam. A Regős Vokál nem jutott be a Ki mi tud?-on az elődöntőbe sem. Pedig amit csinálnak, biztos, hogy magas színvonalon, kedvesen, játékosan, az éneklés, a lét örömével, sugárzó arccal csinálják, hatalmas élményt szerezve a közönségnek is. S hogy egy másik miskolci együttessel hasonlítsam ösz- sze: hát a Swetter eljutott a döntőig. Pedig ... (Lehet, hogy a már nem igazán fiatal korosztályú zsűri nem akart maradinak látszani?) Talán erre a másfél órára — az egyik spirituálé gondolatai szerint — olyan béke volt a lelkűnkben, mint a folyó. Mint egy zuhata- gokkal tűzdelt, hatalmas — ám mégis békés folyó .., Köszönet érte! (dobos) (Folytatás az 1. oldalról) otthonra is találnak — mondta. Ehhez munkával, támogatással, vállalati összefogással segítünk, s igyekszünk elfeledtetni azokat a kellemetlenségeket, ámelyek szülőföldjükön érték önöket. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leány- kara, Sándor Zoltán vezényletével, Bartók-műveket énekelt a műsor első részében. Ezután a Miskolci Nemzeti Színház művészei következtek, kik versekkel, dalokkal, operettrészletekikeí szórakoztatták a megjelenteket, majd a Regős Vokál kellemes dalaival zárult a műsor. Veresné dr. Jakab Zsuzsa, a Borsod Megyei Tanács vb- titkára olyan hasznos tudnivalókat, tanácsokat mondott a hazatérni nem kívánó, letelepedni vágyó erdélyieknek, amelyek segítik az első nehezebb hónapokat, mind a jogi helyzet rendezésében, mind az egzisztenciális beilleszkedésben. A vacsora után Jónás János zenekara szórakoztatta a vendégeket, s a muzsika alatt új ismeretségek, barátságok szövődtek, s olyanok is találkoztak, akik már hosszú ideje nem látták egymást. Biblia-kiállítás Sárospatakon Egy hétig tartott a Bibliatársulatok Világszövetségének Budapesten rendezett konferenciája, amelyen 110 országból 250 küldött vett részt. A tanácskozás után a küldöttek találkoztak a magyar protestáns egyház- községek vezetőivel, híveivel, s ennek során egy 40 tagú küldöttség Sárospatakra is ellátogatott. A város nevezetességeivel ismerkedve, megtekintették a Tiszán- inneni Református Egyház- kerület Tudományos Gyűjteményeinek intézményeit: a Nagykönyvtárat, iskolatörténeti múzeumot és a levéltárat. Erre az alkalomra a Tudományos Gyűjtemények munkatársai Szentimrei Mihály igazgató irányításával a Nagy könyvtár gazdag Biblia-gyűjteményéből kiállítást rendeztek. Nagy érdeklődéssel tanulmányozták az öt világrészből érkezett vendégek a kollégiumi könyvtárban 400 esztendő alatt felgyülemlett Bibliákat, amelyek így együtt, időrendi sorozatban egyszersmind a hazai Biblia-irodalom történetét is bemutatták. A Bibliák közül különösen nevezetes az a példány, amelyiknek lapjait a szépségéről Murányi Vénusz néven emlégetett Széchy Mária olvasgatta. A vastag bőrtáblán a Széchy család ezüstveretes címere látható, egy kétfejű sas, felette a táblába nyomtatva: „Széchy Mária, anno Domini 1641.” Az is érdekessége még a pataki Biblia-gyűjteményAz új Wartburg a BNV-n (Folytatás az 1. oldalról) mérések szerint) 140 kilométer óránként. Kilencvenes sebességnél 6,4 liter üzemanyagot fogyaszt száz kilométerem. A limuzin típus alap és S kivitelben, a Tourist szintén standard és S változatban készül. Bizonyára mindenkit érdekel az, hogy mikór lesz kapható nálunk is az új Wartburg. A BNV-n kiállított jármű magyarországi forgalmazásával kapcsolatban Horst Ihling tájékoztatta lapunkat. Elmondotta, hogy a szállítást megelőzően (mint ahogyan máskor nék, hogy a vizsolyi, lőcsei, kolozsvári, kőszegi, hanaui, oppenheimi, amsterdami, utrechti, bázeli, lipcsei kiadásokon kívül két sárospataki kiadású Biblia is található, s ezek 1832-ben, illetve 1835-ben Nádaskay András nyomtató mester műhelyéből kerültek ki. Hegyi József Szabó Pál és családja Má- ramaros szigetéről érkezett haza május 29-én. Az ötéves Réka láthatóan jól érzi itt magát, igaz nem bőbeszédű. — Nem úgy indultunk, hogy soha többé nem megyünk vissza — mondta Szabó Pál- né —, hanem üdülni jöttünk a férjem távoli nagy- nénjéhez Edelénybe. Amikor a határhoz értünk, akkor derült ki, hogy a gyereket ha ezentúl jövünk, nem hozhatjuk magunkkal. Ez volt a végső lökés, akkor már tudtuk, soha nem lépjük át odafelé a határt. A férjem közgazdász, én adatrögzítő vagyok a Digépben. is) átadnak a magyar szakembereknek teszbkocsikat. Erre már most sor kerül, majd e „bevizsgálás” után, várhatóan a jövő esztendőben derül ki, hogy mennyit és mikor hoznak be az országba ezekből a kocsikból. Az árra (a Várható árra) is rákérdeztünk. Sajnos, erre a kérdésre nem tudott konkrétumot mondani Horst Ihling, hiszen ez is majd a tárgyalások után derül ki. Azt mindenesetre közölte, hogy az NDK-ban 30 ezer márkába kerül az új típus. (mészáros—Iaczó) Az új motor, mely mór négyütemű. Vendéglői asztal. Árva- vendégként várom az árvapincért. Háttal az asztalomnak megáll egy termetes nő, és — nem hiszek a szememnek — fenekét az asztalnak támasztja. Beszélget a pincérrel, mintha ott sem lennék. Levegőnek néz, oxigén vagyok. Odébbhúzom az asztalt, ösztönösen utána tolat. Nem bírom cérnával, 'gondolkodom, hogy szólítsam, mit mondjak neki. Végül úgy tapasztalom, hogy ez az ember nincs tisztában a környezetvédelemmel. Mert egy biztos: téves elképzelései vannak a levegő-, a légkör tisztaságának javításáról, mert nem tudja: attól, hogy valakit levegőnek néznek, még nem lesz több az oxigén. Szép parkban nézelődöm egy szépnevű iskola közelében. Ebéd után vége a napnak, rohannak a csemeték a kapu felé. Bár perc alatt negyvenegy személygépkocsi áll meg egy pillanatra, hogy egy-egy nebuló bevágódjon az ülésre, s hogy eltűnjön a szem elől. Jó dolguk van a_ tehetősöknek, bár gyanítom, hogy csupán a kedves szülők akarata ez, hogy hadd lássa a világ, mennyire törődik, mennyire félti utódját. Később a gőgös ajtócsapást átveszik a gyerekek is, még később elvárják a pontos kocsiérkezést, s a késésért akár le is baltázzák a szülőt, vagy a nagyit. A negyvenegy kocsi elsiet, magam maradok egy képpel: szemben ült velem egy színész, aki fél évszázaddal fiatalabb életének néhány emlékbe szelídült szomorú éveiről beszélt. Nem szégyellte elmondani, hogy ö a hajdani gyerek, az őszi, fázós reggeleken is mezítláb ment iskolába, fagyos, gémbere- dett lába apró lépésben rótta a deres utat. A falu széles utcáján hajtott tehenek nyomán az elpottyant trágyalepényekbe tapostak a gyerekek, hogy lábukat melegítsék pár pillanatig. A színész a visszaemlékezésben még lábát is emelgeti, lehunyt szemmel, mintha magának mondta volna: „de jó is volt az a kicsike meleg is, de tudtam becsülni még azt is.” Ez jutott eszembe, amikor márkás kocsikban repültek tova a gyerekek, akiket a jólét „megkímél” néhány perces gyaloglástól, akiket zongoraórára, nyelvleckére sürget a kocsi kürtje, hogy a fodrász- manikűrös-butikos világban otthonosan mozgó szülő eldicsekedhessen az új üléshuzatról, a sikeres szervizről. Miközben valahogy elfelejti említeni a küzdésre nevelést, elfelejti, hogy kárt okoz a felesleges pátyolgatás, ami a szegényebb osztálytárs lenézésében üt vissza, hogy a többi gyereket is arra nevelje, hogy a kocsiban pöffeszkedő gyerek életvitele a helyes, s hogy a gyalog kullogó gyerek mihamarabb elfelejtse ku- tyagolását. nem úgy, mint a fentebb említett, tiszteletnek örvendő aranyos színészünk — iSzirtes Ádám. B. Sz. L. Kaptunk egy olyan IBUSZ szolgálati lakást, amelyért havonta 1600 forintot fizetünk. Mindenki segített rajtunk, hiszen semmink nem volt, csak annyi amivel üdülni indul az ember. Ruhát, pénzt, megértést kaptunk, ahová csak fordultunk. Már azt is tervezgetjük, jó lenne egy önálló otthon. Romániában volt házunk, de azt elvették, 10 ezer lejt kaptunk érte, meg egy bérlakást, mert a területrendezésbe éppen beleestünk. Az egyik asztalnál idősebb hölgy ült, s egy férfi, kislányával. Külön sors az övék, de mindkettő meglehetősen szomorú. Rusz Rozália Marosvásárhelyről érkezett májusban. A fia nem kapta meg az engedélyt. — Rettenetes dolog ez, az egyetlen kapocstól is elszakadva élni, de mit tehetek, örülök legalább annak, hogy nekem sikerült elmenekülnöm onnan. Én már 60 éves vágyók, de nagyon bízom a magyar kormányban, hogy nem hagyja elpusztítani, megnyomorítani saját fiait, sem ott, sem itthon. Szávuly Sándor és kislánya, Réka június 4-én jöttek át a határon. — A feleségem és a 9 éves fiam nem jöhettek, de nagyon reménykedünk, hogy a Vöröskereszt segít a család- egyesítésben, mint ahogy anyagilag és ruhával is segítettek, a tanács is, az egyház is és a gyámügy is. A lányom most első osztályos, tanulgatja a betűket. Közben Réka, hogy ne unatkozzon, egy papírra ceruzával írja a már ismert szavakat, számokat. Legtöbbször nyomtatott kerek betűkkel, a MAMA szó kerül a papirosra az ügyes •kis kezeik nyomán. — Rettenetesen nehéz az otthoniakkal felvenni a kapcsolatot, a telefonra órákig várunk,' s aztán ötennhatan vagyunk a vonaliban, a levelek csak kerülőúton juthatnak el hozzájuk — mondta Szávuly Sándor, s hozzátette. — Nem akarunk visszatérni oda, igaz most nem a szakmámban dolgozom, de ott is hiába tanultaim, hiszen egyik napról a másikra megszüntették az építész- technikusi állásomat, s már ott is volt egy román évfolyamtársam az egyetemről, az én helyemen. Három fiú ült egy másik asztalnál, ketten már barátok, együtt is .laknak, s a harmadik fiatal most társult hozzájuk. Oroszi Sándor és Rusz János Szatmárnémetiből, Rob Róbert pedig Nagyváradról érkezett. Oroszi Sándor a Digépben esztergályos, felesége és 3 éves kislánya Romániában maradt, de nagyon bízik a családegyesítésben. Rusz János férfiszabó a Mérusznál, s amikor azt feszegettem, miért jött át, a következőt mesélte: Egyszerűen elviselhetetlen volt a létbizonytalanság. A munkahelyemen, ahol dolgoztam, télen soha nem fűtöttek. Hogy lehet szép munkát kiadni az ember keze közül, ha az ujjai elgémberednek a hidegtől? Amikor az érdekek úgy diktálták, hagynunk kellett csapot-papot, s fizetés nélkül egy-egy hónapra elvittek kukoricát szedni, krumplit ásni. Az aztán senkit nem érdekelt, miből él olyankor a család. Rob Róbert mindössze 20 esztendős, Romániában villanyszerelő volt. — Engem a szüleim küldtek, tudom, hogy hihetetlen, de azt .mondták, menjek és ne jöjjek ide többé élni, amíg ilyen a helyzet, mert itt csak megnyomorítják a fiatalt — mondta szomorúan. A következő asztalnál két fiatal pár ült, az egyik fiatalasszony kismama, öt szólítottam meg elsőként. Czip- per Zoltánná és férje áprilistól élnek itt, most ötödik hónapos terhes a hölgy. — Nem az első gyermekünk — mondta, s már veszi is elő a fényképet táskájából — a 11 és 10 éves fiunk otthon maradtak, a szüleim nevelik őkét. Én vonattal, a párom kerékpárral jött át, ő telefonműszerész és a postánál kapott állást. A nagyobb fiunk román, a kicsi magyar iskolába jár, amíg ők ott vannak, a lakásunkat nem veszik el, ha átjönnek ők is, már semmi sem maradhat meg, a család semmit sem kaphat' belőle. Farkas József és Csepregi Zita Sepsiszentgyörgyről jöttek, s október 8-án itt kötnek házasságot. Mindkettőjüknek van állásuk, s boldog ifjú házasként kezdik •majd az új életet itthon. Kik is ezek az emberek? Menekültek, áttelepülők, vagy inkább hazatérők. Ök ez utóbbinak vallják magukat, s hazatérésük dátumára oly pontosan emlékeznek, mint egy új élet kezdetének napjára emlékszik a szülő. Igen, ők itt újjászületnek, s újra emberként élhetnek ... Orosz ,B. Erika Nemzeti ünnep Kínában A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója, az ország nemzeti ünnepe alkalmából több mint egymillió pekingi lakos kereste fel szombaton a Tie- nanmen teret, a parkokat, a színházakat és az egyéb szórakozóhelyeket. Kínaiak százezeréi özönlötték el a Mennyei béke kapujának terét. Mint emlékezetes, az egykori császári palota főbejáratát képező kapu mellvédjén jelentette be 1949. október elsején Mao Ce- tung a kínai forradalom győzelmét és a népköztársaság kikiáltását. Október végétől OTP letéti jegy Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján az Országos Takarékpénztár október végén letéti jegyet bocsát ki ezer, tízezer, ötvenezer, százezer és egymillió forintos névért ékben. A letéti jegy lejárata egy év, évi kamata bruttó 18 százalék- Ha a tulajdonos a letéti jegyet egy év után nem váltja be, lejárata maximum három évig automatikusan meghosszabbodik. Két vagy három év eltelte után a kamatszelvények egybefüggő és hiánytalan bemutatása esetén a letéti jegyért évi 18 százalékos kamatos kamattal növelt névértéket térít az Országos Takarékpénztár. A letéti jegy bemutatóra szóló, szabadon átruházható értékpapír. Belföldi magán- és nem magánszemélyek (jogi személyek, közü- letek, társaságok stb.) egyaránt megvásárolhatják, és mind az OTP fiókjai útján, mind pedig magánforgalomban árfolyamértéken bármikor forgalmazhatják. A letéti jegyekre az OTP-fi- ókok már elfogadnak vásárlási előjegyzést. (MTI)
