Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. október 3., hétfő Születésnapi koncert az egyetemen Emberként élni újra Elég rendesen megtelt a Nehézipari Műszaki Egyetem aulája az elmúlt szombaton, amikor és ahol születésnap­ra gyűltünk össze. A Regős Vokál (a Spirij ünnepelte alakulásának ötödik évfordu­lóját. S a koncerttel méltó módon emlékeztek meg a ze­ne világnapjáról is. — Ezen az előadáson meg­próbáljuk bemutatni, hogy honnan indultunk, hová ju­tottunk, és mi várható a to­vábbiakban — mondta beve­zetőjében Regős Zsolt, az együttes vezetője. • Aki volt már valamelyik koncertjükön, jól tudja, hogy egész különleges hangulata van. S ez nagyban köszön­hető Regős Zsoltnak, aki köz­vetlenségével gyorsan meg­nyeri a közönséget. Sokat tudhatunk meg tőle az együt­tes életéről, s az általuk éne­kelt műfajokról is. — Az együttes — mesélte például két énekszám közti szünetben — 5 éve, majd­nem ilyenkor alakult. Még­pedig egy koncertélmény ha­tására. A Continental Sin­gers járt itt. Nagyon tetszett a műsoruk, és úgy gondol­tuk, ezt mi is meg tudjuk csinálni, összeálltunk vagy nyolcán, ám hamarosan rá­döbbentünk, hogy nem is olyan könnyű a Continental- dalokat megszólaltatni. Pró­bálkoztunk néger spirituálék­kal, és ma már dzsessz-vo- calt is előadunk. Az aulának kimondottan jó az akusztikája. Szépen szólt a zene. Az együttesnek az országban már híre, neve van. S amikor a koncert utolsó részében a régi tagdk közreműködésével szóltak a „régi kedves spiritüálék”, kicsit elgondolkodtam. A Re­gős Vokál nem jutott be a Ki mi tud?-on az elődöntő­be sem. Pedig amit csinál­nak, biztos, hogy magas szín­vonalon, kedvesen, játéko­san, az éneklés, a lét örömé­vel, sugárzó arccal csinál­ják, hatalmas élményt sze­rezve a közönségnek is. S hogy egy másik miskolci együttessel hasonlítsam ösz- sze: hát a Swetter eljutott a döntőig. Pedig ... (Lehet, hogy a már nem igazán fia­tal korosztályú zsűri nem akart maradinak látszani?) Talán erre a másfél órára — az egyik spirituálé gon­dolatai szerint — olyan bé­ke volt a lelkűnkben, mint a folyó. Mint egy zuhata- gokkal tűzdelt, hatalmas — ám mégis békés folyó .., Kö­szönet érte! (dobos) (Folytatás az 1. oldalról) otthonra is találnak — mondta. Ehhez munkával, támogatással, vállalati össze­fogással segítünk, s igyek­szünk elfeledtetni azokat a kellemetlenségeket, ámelyek szülőföldjükön érték önöket. A Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola leány- kara, Sándor Zoltán vezény­letével, Bartók-műveket énekelt a műsor első részé­ben. Ezután a Miskolci Nemzeti Színház művészei következtek, kik versekkel, dalokkal, operettrészletekikeí szórakoztatták a megjelen­teket, majd a Regős Vokál kellemes dalaival zárult a műsor. Veresné dr. Jakab Zsuzsa, a Borsod Megyei Tanács vb- titkára olyan hasznos tudni­valókat, tanácsokat mondott a hazatérni nem kívánó, le­telepedni vágyó erdélyiek­nek, amelyek segítik az első nehezebb hónapokat, mind a jogi helyzet rendezésében, mind az egzisztenciális be­illeszkedésben. A vacsora után Jónás Já­nos zenekara szórakoztatta a vendégeket, s a muzsika alatt új ismeretségek, barát­ságok szövődtek, s olyanok is találkoztak, akik már hosszú ideje nem látták egy­mást. Biblia-kiállítás Sárospatakon Egy hétig tartott a Bib­liatársulatok Világszövetsé­gének Budapesten rendezett konferenciája, amelyen 110 országból 250 küldött vett részt. A tanácskozás után a küldöttek találkoztak a magyar protestáns egyház- községek vezetőivel, hívei­vel, s ennek során egy 40 tagú küldöttség Sárospatak­ra is ellátogatott. A város nevezetességeivel ismerked­ve, megtekintették a Tiszán- inneni Református Egyház- kerület Tudományos Gyűj­teményeinek intézményeit: a Nagykönyvtárat, iskola­történeti múzeumot és a le­véltárat. Erre az alkalomra a Tu­dományos Gyűjtemények munkatársai Szentimrei Mi­hály igazgató irányításával a Nagy könyvtár gazdag Biblia-gyűjteményéből kiál­lítást rendeztek. Nagy ér­deklődéssel tanulmányozták az öt világrészből érkezett vendégek a kollégiumi könyvtárban 400 esztendő alatt felgyülemlett Bibliákat, amelyek így együtt, időren­di sorozatban egyszersmind a hazai Biblia-irodalom történetét is bemutatták. A Bibliák közül különösen nevezetes az a példány, amelyiknek lapjait a szép­ségéről Murányi Vénusz né­ven emlégetett Széchy Má­ria olvasgatta. A vastag bőrtáblán a Széchy család ezüstveretes címere látható, egy kétfejű sas, felette a táblába nyomtatva: „Szé­chy Mária, anno Domini 1641.” Az is érdekessége még a pataki Biblia-gyűjtemény­Az új Wartburg a BNV-n (Folytatás az 1. oldalról) mérések szerint) 140 kilo­méter óránként. Kilencve­nes sebességnél 6,4 liter üzemanyagot fogyaszt száz kilométerem. A limuzin tí­pus alap és S kivitelben, a Tourist szintén standard és S változatban készül. Bizonyára mindenkit ér­dekel az, hogy mikór lesz kapható nálunk is az új Wartburg. A BNV-n kiállí­tott jármű magyarországi forgalmazásával kapcsolat­ban Horst Ihling tájékoztat­ta lapunkat. Elmondotta, hogy a szállítást megelőző­en (mint ahogyan máskor nék, hogy a vizsolyi, lőcsei, kolozsvári, kőszegi, hanaui, oppenheimi, amsterdami, utrechti, bázeli, lipcsei ki­adásokon kívül két sáros­pataki kiadású Biblia is ta­lálható, s ezek 1832-ben, il­letve 1835-ben Nádaskay András nyomtató mester műhelyéből kerültek ki. Hegyi József Szabó Pál és családja Má- ramaros szigetéről érkezett haza május 29-én. Az ötéves Réka láthatóan jól érzi itt magát, igaz nem bőbeszédű. — Nem úgy indultunk, hogy soha többé nem megyünk vissza — mondta Szabó Pál- né —, hanem üdülni jöt­tünk a férjem távoli nagy- nénjéhez Edelénybe. Ami­kor a határhoz értünk, ak­kor derült ki, hogy a gye­reket ha ezentúl jövünk, nem hozhatjuk magunkkal. Ez volt a végső lökés, akkor már tudtuk, soha nem lép­jük át odafelé a határt. A férjem közgazdász, én adat­rögzítő vagyok a Digépben. is) átadnak a magyar szak­embereknek teszbkocsikat. Erre már most sor kerül, majd e „bevizsgálás” után, várhatóan a jövő esztendő­ben derül ki, hogy mennyit és mikor hoznak be az or­szágba ezekből a kocsikból. Az árra (a Várható árra) is rákérdeztünk. Sajnos, erre a kérdésre nem tudott konk­rétumot mondani Horst Ih­ling, hiszen ez is majd a tárgyalások után derül ki. Azt mindenesetre közölte, hogy az NDK-ban 30 ezer márkába kerül az új típus. (mészáros—Iaczó) Az új motor, mely mór négyütemű. Vendéglői asztal. Árva- vendégként várom az ár­vapincért. Háttal az asz­talomnak megáll egy ter­metes nő, és — nem hi­szek a szememnek — fe­nekét az asztalnak tá­masztja. Beszélget a pin­cérrel, mintha ott sem lennék. Levegőnek néz, oxigén vagyok. Odébbhú­zom az asztalt, ösztönösen utána tolat. Nem bírom cérnával, 'gondolkodom, hogy szólítsam, mit mond­jak neki. Végül úgy ta­pasztalom, hogy ez az em­ber nincs tisztában a kör­nyezetvédelemmel. Mert egy biztos: téves elképze­lései vannak a levegő-, a légkör tisztaságának javí­tásáról, mert nem tudja: attól, hogy valakit levegő­nek néznek, még nem lesz több az oxigén. Szép parkban nézelő­döm egy szépnevű iskola közelében. Ebéd után vége a napnak, rohannak a cse­meték a kapu felé. Bár perc alatt negyvenegy sze­mélygépkocsi áll meg egy pillanatra, hogy egy-egy nebuló bevágódjon az ülésre, s hogy eltűnjön a szem elől. Jó dolguk van a_ tehetősöknek, bár gya­nítom, hogy csupán a ked­ves szülők akarata ez, hogy hadd lássa a világ, mennyire törődik, mennyi­re félti utódját. Később a gőgös ajtócsapást átveszik a gyerekek is, még később elvárják a pontos kocsi­érkezést, s a késésért akár le is baltázzák a szülőt, vagy a nagyit. A negyven­egy kocsi elsiet, magam maradok egy képpel: szemben ült velem egy színész, aki fél évszázad­dal fiatalabb életének né­hány emlékbe szelídült szomorú éveiről beszélt. Nem szégyellte elmonda­ni, hogy ö a hajdani gye­rek, az őszi, fázós regge­leken is mezítláb ment is­kolába, fagyos, gémbere- dett lába apró lépésben rótta a deres utat. A fa­lu széles utcáján hajtott tehenek nyomán az el­pottyant trágyalepényekbe tapostak a gyerekek, hogy lábukat melegítsék pár pillanatig. A színész a visszaemlékezésben még lábát is emelgeti, lehunyt szemmel, mintha magának mondta volna: „de jó is volt az a kicsike meleg is, de tudtam becsülni még azt is.” Ez jutott eszembe, ami­kor márkás kocsikban re­pültek tova a gyerekek, akiket a jólét „megkímél” néhány perces gyaloglás­tól, akiket zongoraórára, nyelvleckére sürget a ko­csi kürtje, hogy a fodrász- manikűrös-butikos világ­ban otthonosan mozgó szülő eldicsekedhessen az új üléshuzatról, a sike­res szervizről. Miközben valahogy elfelejti említe­ni a küzdésre nevelést, elfelejti, hogy kárt okoz a felesleges pátyolgatás, ami a szegényebb osztálytárs lenézésében üt vissza, hogy a többi gyereket is arra nevelje, hogy a ko­csiban pöffeszkedő gyerek életvitele a helyes, s hogy a gyalog kullogó gyerek mihamarabb elfelejtse ku- tyagolását. nem úgy, mint a fentebb említett, tisztelet­nek örvendő aranyos szí­nészünk — iSzirtes Ádám. B. Sz. L. Kaptunk egy olyan IBUSZ szolgálati lakást, amelyért havonta 1600 forintot fize­tünk. Mindenki segített raj­tunk, hiszen semmink nem volt, csak annyi amivel üdülni indul az ember. Ru­hát, pénzt, megértést kap­tunk, ahová csak fordultunk. Már azt is tervezgetjük, jó lenne egy önálló otthon. Ro­mániában volt házunk, de azt elvették, 10 ezer lejt kaptunk érte, meg egy bér­lakást, mert a területrende­zésbe éppen beleestünk. Az egyik asztalnál idősebb hölgy ült, s egy férfi, kis­lányával. Külön sors az övék, de mindkettő megle­hetősen szomorú. Rusz Ro­zália Marosvásárhelyről ér­kezett májusban. A fia nem kapta meg az engedélyt. — Rettenetes dolog ez, az egyetlen kapocstól is elsza­kadva élni, de mit tehetek, örülök legalább annak, hogy nekem sikerült elme­nekülnöm onnan. Én már 60 éves vágyók, de nagyon bí­zom a magyar kormányban, hogy nem hagyja elpusztí­tani, megnyomorítani saját fiait, sem ott, sem itthon. Szávuly Sándor és kislá­nya, Réka június 4-én jöt­tek át a határon. — A fele­ségem és a 9 éves fiam nem jöhettek, de nagyon re­ménykedünk, hogy a Vö­röskereszt segít a család- egyesítésben, mint ahogy anyagilag és ruhával is se­gítettek, a tanács is, az egy­ház is és a gyámügy is. A lányom most első osztályos, tanulgatja a betűket. Közben Réka, hogy ne unatkozzon, egy papírra ce­ruzával írja a már ismert szavakat, számokat. Leg­többször nyomtatott kerek betűkkel, a MAMA szó ke­rül a papirosra az ügyes •kis kezeik nyomán. — Ret­tenetesen nehéz az otthoni­akkal felvenni a kapcsolatot, a telefonra órákig várunk,' s aztán ötennhatan vagyunk a vonaliban, a levelek csak kerülőúton juthatnak el hoz­zájuk — mondta Szávuly Sándor, s hozzátette. — Nem akarunk visszatérni oda, igaz most nem a szak­mámban dolgozom, de ott is hiába tanultaim, hiszen egyik napról a másikra megszüntették az építész- technikusi állásomat, s már ott is volt egy román év­folyamtársam az egyetemről, az én helyemen. Három fiú ült egy másik asztalnál, ketten már bará­tok, együtt is .laknak, s a harmadik fiatal most társult hozzájuk. Oroszi Sándor és Rusz János Szatmárnémeti­ből, Rob Róbert pedig Nagy­váradról érkezett. Oroszi Sándor a Digépben eszter­gályos, felesége és 3 éves kislánya Romániában ma­radt, de nagyon bízik a csa­ládegyesítésben. Rusz János férfiszabó a Mérusznál, s ami­kor azt feszegettem, miért jött át, a következőt mesélte: Egy­szerűen elviselhetetlen volt a létbizonytalanság. A mun­kahelyemen, ahol dolgoztam, télen soha nem fűtöttek. Hogy lehet szép munkát ki­adni az ember keze közül, ha az ujjai elgémberednek a hidegtől? Amikor az érde­kek úgy diktálták, hagynunk kellett csapot-papot, s fize­tés nélkül egy-egy hónapra elvittek kukoricát szedni, krumplit ásni. Az aztán senkit nem érdekelt, miből él olyankor a család. Rob Róbert mindössze 20 esztendős, Romániában vil­lanyszerelő volt. — Engem a szüleim küldtek, tudom, hogy hihetetlen, de azt .mondták, menjek és ne jöj­jek ide többé élni, amíg ilyen a helyzet, mert itt csak megnyomorítják a fiatalt — mondta szomorúan. A következő asztalnál két fiatal pár ült, az egyik fia­talasszony kismama, öt szó­lítottam meg elsőként. Czip- per Zoltánná és férje ápri­listól élnek itt, most ötödik hónapos terhes a hölgy. — Nem az első gyermekünk — mondta, s már veszi is elő a fényképet táskájából — a 11 és 10 éves fiunk otthon maradtak, a szüleim neve­lik őkét. Én vonattal, a pá­rom kerékpárral jött át, ő telefonműszerész és a pos­tánál kapott állást. A na­gyobb fiunk román, a ki­csi magyar iskolába jár, amíg ők ott vannak, a laká­sunkat nem veszik el, ha átjönnek ők is, már semmi sem maradhat meg, a csa­lád semmit sem kaphat' be­lőle. Farkas József és Csepregi Zita Sepsiszentgyörgyről jöttek, s október 8-án itt kötnek házasságot. Mindket­tőjüknek van állásuk, s bol­dog ifjú házasként kezdik •majd az új életet itthon. Kik is ezek az emberek? Menekültek, áttelepülők, vagy inkább hazatérők. Ök ez utóbbinak vallják magu­kat, s hazatérésük dátumá­ra oly pontosan emlékeznek, mint egy új élet kezdetének napjára emlékszik a szülő. Igen, ők itt újjászületnek, s újra emberként élhetnek ... Orosz ,B. Erika Nemzeti ünnep Kínában A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 39. évforduló­ja, az ország nemzeti ünne­pe alkalmából több mint egymillió pekingi lakos ke­reste fel szombaton a Tie- nanmen teret, a parkokat, a színházakat és az egyéb szórakozóhelyeket. Kínaiak százezeréi özönlötték el a Mennyei béke kapujának terét. Mint emlékezetes, az egykori császári palota fő­bejáratát képező kapu mell­védjén jelentette be 1949. október elsején Mao Ce- tung a kínai forradalom győzelmét és a népköztár­saság kikiáltását. Október végétől OTP letéti jegy Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelete alapján az Országos Takarékpénztár október végén letéti jegyet bocsát ki ezer, tízezer, ötven­ezer, százezer és egymillió forintos névért ékben. A le­téti jegy lejárata egy év, évi kamata bruttó 18 száza­lék- Ha a tulajdonos a le­téti jegyet egy év után nem váltja be, lejárata maxi­mum három évig automa­tikusan meghosszabbodik. Két vagy három év eltelte után a kamatszelvények egybefüggő és hiánytalan bemutatása esetén a letéti jegyért évi 18 százalékos kamatos kamattal növelt névértéket térít az Országos Takarékpénztár. A letéti jegy bemutatóra szóló, szabadon átruházha­tó értékpapír. Belföldi ma­gán- és nem magánszemé­lyek (jogi személyek, közü- letek, társaságok stb.) egy­aránt megvásárolhatják, és mind az OTP fiókjai útján, mind pedig magánforgalom­ban árfolyamértéken bár­mikor forgalmazhatják. A letéti jegyekre az OTP-fi- ókok már elfogadnak vásár­lási előjegyzést. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents