Észak-Magyarország, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. október 1., szombat Bős—Nagymaros ügyében Borsodi képviselők jártok Kiskörén A megyei képviselők egy csoportja csütörtökön Kiskörén járt, hogy az ottani vízlépcső és erőmű megtekintésével, előadások, érvek hallgatásával .még újabb információkhoz juthassanak. Az ottani szakembergárda — hogy csak néhányuikat említsem: Zagyvái Béla, a Tiszai Hőerőmű vezérigazgatója, Nagy István, a Közép- Tiszavidéki és dr. Pados Imre, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatói, Puskás Csaba, az OVI- BER (vízügyi beruházási vállalat) főmérnöke, Berényi István, a Kiskörei Erőmű igazgatója — részletes válaszokat adott a kérdésekre. A képviselők — Kopp Lászlóné, Kiss Imre, Keszthelyi Zoltán, Zsóka Endre, dr. Földy Ferenc és Simon Péter — mindenre kíváncsiak voltak: az eredeti tervekhez képest, milyen az energiatermelés aránya és a duzzasztás! szint? Mi nem valósult meg a beruházások közül? Milyen vízgazdálkodási, árvízvédelmi, környezetvédelmi hatásai vannak a vízlépcsőnek? A kulturális, infrastrukturális környezet használható-e, megfelel-e a követelményeknek? Milyen károsodás érte a mezőgazdasági üzemeket a vízlépcső hatósugarában ? Úgy gondolom, ennek a cikknek nem az a feladata, hogy a válaszokat rögzítse, inkább az, milyen hatással volt mindez a képviselőkre. Azt azért rögzíteni kell, hogy kivétel nélkül valamennyi jelenlévő szakember hangsúlyozta: ők mind vízlépcsőpártiak. Azt is hangsúlyozták ugyanakkor, hogy bizonyos általános tanulságokon túl Kisköre sem céljában, sem funkciójában nem hasonlítható Nagymaroshoz. Mégis milyen tanulságokkal szolgál Kisköre? Itt is több ütemű építkezést terveztek a hatvanas években. Az e)ső két ütem elkészült, a harmadik és negyedik ütem nem. A nagyberuházás elkészült, a kapcsolódó beruházások , zöme, például a melioráció, nem valósult meg. A talajvízszint emelkedett a duzzasztás után, de a mezőgazdasági termelés így is biztosítva ' van, bár a földhivatal aranykorona-leértékelést hajtott végre. Ugyanezek a problémák megvannak Tiszalöknél is, de ott még az a védelmi rendszer sem épült meg, ami itt elkészült. A Takta- köz és a Bodrogköz mindig vízjárta területek voltak, most mégis nagy károk keletkeztek a melioráció elmaradása miatt. Az árvízvédelmi rendszer Kiskörén kiépült, az árvizek lefolyására a duzzasztómű nincs befolyással. Vízgazdálkodási szempontból a térség vízutánpótlását biztosítja, de a mélyebb területek belvizes gondjai megoldatlanok. Az ülepedés, üledékvizsgálat vízminőség kérdéséről szólva elmondták a szakembereik, hogy semmiféle toxikus anyag nem dúsul fel a vízlépcső környékén, csak iszaplerakódásról lehet beszélni. Biológiai károsodás nincs a vízben, a halfajták összetétele változott ugyan, de a halfogás nagymértékben nőtt. Még érzékenyebb halak (süllő, kecsege) is meghonosodtak. A hajózás mértéke elmaradt a korábbi értéktől, visszaesett a forgalom. Idegenforgalmi, üdülési szempontból viszont nagy a fellendülés, kétévente megduplázódik az üdülők száma. Végül Kisköre tanulságaira hívták fel a figyelmet ,a szakemberek. Kisköréről, Ti- szalökről is hiányzott a propaganda, nagy titkolózás, hallgatás volt a jellemző, ami sok félreértést, hamis információt hozott felszínre. Itt bebizonyosodott, hogy több, mint hiba, bűn a kapcsolódó (főleg környezetvédelmi) beruházások elhagyása. A vízlépcső és az erőmű építése együtt kell járjon az infrastrukturális beruházásokkal is. Kétségtelen — mondták a vendéglátók —, hogy sok nagyberuházás volt meggondolatlan és megalapozatlan ebben az országban. A bős— nagymarosi építkezés szerintük nem ezek közé tartozik. Fontos, hogy befejezzék, de úgy, hogy kapjunk garanciát a járulékos beruházások megvalósítására is. A képviselők ezután üzem- látogatáson ismerkedtek a létesítménnyel és környezetével. A látogatás után a képviselők — érthetően — „nem vallottak színt”, hogyan is fognak dönteni. Az viszont meggyőződésem, hogy ennél gondosabban, felelősebben nem lehet felkészülni a döntésre, mint ahogy ők tették. Szatmári Lajos Szigorították a feltételeket (Folytatás az 1. oldalról) egyébként írásban is eljuttatta véleményét, észrevételeit a rendelettervezettel kapcsolatban. Ennek lényege: az állami lakások tömeges elidegenítése mélyen sérti a miskolci ifjúság érdekeit. Az eladások után csökken a visszaadott és újraelosztható lakásalap. A fiatalok számára így — mivel állami lakás szinte már nem is épül — a nullára redukálódnak az önálló otthon megteremtésének esélyei. A szigorításon kívül a fiatalok több más javaslatot is tettek. Ezeket a magasabb szintű jogszabályok miatt nem fogadhatta el a tanács, de valamennyiünk számára szimpatikus volt a határozottság és a hozzáértés, amellyel a fiatalok érdekeit képviselték. Számos felszólalásból idézhetnénk, amelyek pro és kontra érveltek a lakások eladása, illetve megtartása mellett. Az érvek jórészt ismertek már olvasóink előtt. Mindenképpen szólni kell azonban róla, hogy a megvásárolt lakások karbantartásának és felújításának terhei a tulajdonosokra hárulnak. Ma még nem tudni, milyen technológiával és költségekkel újíthatok fel például a panelházak. Egyetlen adat csupán. Egy lift felújítása, generáljavítása körülbelül egymillió forintba kerül. Végül magáról a rendeletről. A tegnap szavazással elfogadott szabályozós szerint nem adhatók el a szociális követelményeknek meg nem felelő telepi lakások, valamint azok sem, amelyek az üdülőterületen találhatók. Ugyancsak megtiltották a paneltechnológiával készített bérlakások, illetve a belvárosi rehabilitációs területen található lakások eladását, azzal a megkötéssel, hogy az elidegenítést jövőre újra fontolóra veszik. A tanács döntése nyomán az eladott lakások árai lényegesen megemelkednek a korábbi szabályokhoz képest. Ez a megoldás — mint Kovács László tanácselnök hangsúlyozta — a város érdekeit szolgálja. (udvardy) Siketek világnapja A holnapi vasárnap öt kontinensen a siketek világnapja is. Azoké az egészségkárosultaké, akik kdsebb- nagyobb haflássérüléssel és beszédhibával élnek, dolgoznak közöttünk. Nincsenek kevesen, hivatalos adatok szerint megyénk lákosságá- nak 15—20 százaléka is közéjük sorolható. Igaz, nem mindenki tagja a Hallássérültek Borsod Megyei Szervezetének, ám a taglétszám a megalakulás, vagyis 1952 óta, harmincról hatszázra nőtt. Ők, vagy legalábbis a miskolciak, minden kedden és csütörtökön, délután, az avasi lakótelepen, a Klapka György utcában lévő, szépen berendezett és igen népszerű klubhelyiségben adnak találkozót egymásnak, hogy ügyes-bajos dolgaikat megbeszéljék. Itt beszélgettünk mi is Pázmándi János megyei titkárral, valamint Szentpéteri László és Viszlai Miklós elnökhelyettesekkel. Elmondták, hogy a megyei szervezetet héttagú vezetőség irányítja és képviseli a különböző társadalmi fórumokon. Fő feladatuk az érdekképviselet ellátása és a rehabilitáció elősegítése, Igen fontosnak tartják, hogy a hallássérüléssel küzdők az általuk betölthető munkahelyeken ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Adott esetben jogtanácsadást, jogvédelmet szerveznek a tagoknak, hivatalos ügyeik intézéséhez, amennyiben szükséges, jeltolmácsot biztosítanak, de kiterjed az érdekvédelmi munka a továbbtanulás támogatására, vagy például a hallókészülék-ellátás, a szervizelés segítésére is. A megyei szervezeten belül öregek, ifjúsági, valamint sportolók klubja működik, utóbbi kettő országos sikereket elérve. A sportolók a különböző országos és nemzetközi versenyeken már annyi díjat, trófeát szereztek, hogy azok két hatalmas vitrinben alig férnek el. Hét alkalommal nyerték meg az országos felszabadulási emléktúrát, kétszer lett övék az országos szövetség vándorserlege és vándorzászlója. A fiatalok kiérdemelték a Kiváló Ifjúsági Klub címet, többször tüntették ki őket a Művelődési Minisztérium, az OKBT, az MHSZ, vagy például — annak ellenére, hogy KISZ-szervezetük nincs — a KISZ KB külön- díjaival. A megyei szervezet igen jó kapcsolatot alakított ki a társszervekkel, vagy például a Vöröskereszttel, a megyei tanáccsal, az OKBT megy^j, titkárságával, az MHSZ megyei szervezetével, akik segítik is működésüket. A Hallássérültek Borsod Megyei Szövetségében azt szeretnék, ha minél több társuk csatlakozna hozzájuk, venne részt a megye- székhelyen az igen tartalmas é.s gazdag klubéletben, mennének el rendezvényeikre. Ez még inkább tömö- ríthetné soraikat. Ennek jegyében köszöntik és ünnepük most a siketek világnapját is, mintegy újabb alkalmat találva összetartozásuk, egymásrautaltságuk erősítésére. Ny. I. A regionális terv politikaiideológiai tennivalói . A megyében most készülő regionális komplex program szükségessé teszi a politikai, ideológiai tennivalók, mindenekelőtt a politikai intézményrendszer jelenlegi jellemzőinek, működési mechanizmusának s az ezzel összefüggő változtatásoknak a megfogalmazását. Az erre a feladatra alakult hétfős munkacsoport elkészített tervezetében az alábbi alapállásból szemlélte az egész kérdést és fogalmazta meg az átalakításhoz szükséges tennivalókat. Az intézményrendszer egész működési' mechanizmusa a 60-as évek elején állandósult, s bizonyos korrekciókkal együtt azóta gyakorlatilag változatlannak tekinthető. Az egy pártra épülő hatalmi rendszer mindenekelőtt arra építette a társadalmi konszenzust, hogy a lehetőségeken belül folyamatosan emelkedik az életszínvonal, „karbantartotta” a népjólét lényeges elemeit, s ezáltal valójában nem volt szükség a társadalmi konszenzus politikai eszközökkel és politikai meggyőzés árán való folyamatos alakítására, meg- harcolására. Következik ebből, hogy tehát nem volt szükség a társadalom nagyobb részének a cselekvő részvételére, hiszen „a dolgok anélkül is mentek”. A közmegegyezés ilyenfajta alakítása sokszor a nem kívánatos eredményt hozta, melynek szembetűnő vonásai a 70-es évek közepétől erőteljesebben látszódnak, s most a 80-as évek okozzák a legtöbb társadalmi feszültséget, s alakítanak ki konfliktusforrásokat. Ez a helyzet teremtett olyan működési mechanizmust, amely végeredményben „felelőtlenné tette" a döntések következményeit. A közvetett képviseleti demokrácia ugyanis ebben a működési rendszerben nem tudta vállalni a döntések következményeit. A pozitív eredmények látszólag erősítették a társadalmi közmegegyezést, a negatívumok viszont lehetetlenné tették a felelősök, még pontosabban a felelősség visszakeresését. Ezzel együtt, tekintettel a konszenzus alapjaira, még mindig kezelhető, vagy elodázható ellentmondásokat okoztak. A ma sokat emlegetett voluntarizmus végső soron nem is voluntarizmus volt a szó igazi értelmében, sokkal inkább az, hogy a társadalmi mozgások és valóságos folyamatok alapján kidolgozott koncepció, s az új folyamatokat megindító politikai döntések figyelmen kívül hagyták azokat a lépcsőfokokat, amelyek reálisabbá tehették volna a döntéseket. Elmaradt pl. a folyamatos kommunikáció a társadalom mikrocsoportjai- val, a szakmai közvéleménnyel, a különböző szintű döntéshozó politikai szervezetekkel. Nem készült a helyzetet a valóságos viszonyokat megfelelően értékelő politikai prognózis. Nem gondoltuk végig a szervezeti, tartalmi, és személyi konzekvenciákat, amikor bizonyos döntéseket követően a folyamatok megálltak, nem hoztak cselekvést, vagy ami még rosz- szabb, kedvezőtlen eredményekhez vezetlek, már nem lehetett megtalálni, megfogalmazni sem a felelősöket, sem a felelősséget. Ebből adódott: az a téves nézet is, hogy vannak jó határozataink, de nem jó a végrehajtás. Anélkül, hogy teljes egészében elvetnénk a politikai ■rendszer működésének eddigi eredményeit, és megkérdőjeleznénk mindazt, ami az elmúlt több, mint harminc évben történt, azt kell megállapítanunk, hogy mindenfajta kibontakozásnak, stabilizációnak egyik lényeges feltétele az eddiginél demokratikusabb politikai viszonyrendszer. Még pontosabban olyan működési mechanizmus, amelyik lehetővé teszi az érdektagolt társadalomban a különböző érdekek egyértelmű artikulációját, s ezáltal elősegíti az állampolgárok cselekvő részvételét a társadalom mozgásaiban. A regionális terv politikai tennivalóinál tehát meg kellett fogalmazni néhány alapkérdést. Például azt, hogy a politikai vezetés részéről milyen változtatások szükségesek, hogy e változtatások következményei kiszámíthatók, és az ebből fakadó konfliktusok kezelhetőek legyenek. Ez szemléleti korrekciót igényel, a régi beidegződések, a megkövesedett előítéletek oldását. A munkabizottság ezért — elég terjedelmes tervezetében — világosan megfogalmazta, hogy az egyik kulcskérdés a döntési rendszer megreformálása. Az erősen centralizált, s legfeljebb érdekbeszámításra képes döntési mechanizmus megváltoztatása nélkül nincs garancia arra, hogy isméi; olyan koncepcionális célok kerüljenek elfogadásra, amelyek legfeljebb a kialakult válság tüneti kezelésére alkalmasak. Ebben a megközelítésben van értelme cs fontossága azoknak az a'ap- kérdéseknek, amelyekre a választ a munkabizottság igyekezett megfogalmazni, így pl. a társadalmi nyilvánosság erősítése, annak formái, módszerei, a politikai döntések eredményeinek prognózisa, konzekvenciái. A párt vezető szerepének érvényesülése, ezen belül is a párt—állam kapcsolat- rendszere. a párt és a társadalmi szervek, mozgalmak viszonya. Az állampolgári kezdeményezések, közösségek helye ia politikai rendszerben. A kérdés másik oldalának vizsgálatához fogalmazódtak meg olyan területek tennivalói, mint az érdekfeltáró, érdekérvényesítő tevékenység színterei, illetve az érdekek koordinációja. Vizsgáltuk azt, milyen új szerveződések, szervezetek kellenek az optimálisabb társadalmi döntésekhez, és nem kerülhettük meg azt, hogy hogyan kezeljük a kialakult szocializmusképet, illetve megfogalmazható-e most, s ha igen, milyen szo- cializmusikép? önmagunkkal kerülnénk ellentmondásba, hogyha a munkabizottság által megfogalmazott válaszokat kizárólagosan érvényesnek tekintenénk, a lehetséges válaszok közül. Ezért e résztervezetnek teljes nyilvánosságot szándékozunk biztosítani. s olyan, körben igyekszünk megvitatni, hogy a tévedés lehetőségét a minimálisra csökkentsük. Meggyőződéssel hiszünk abban, amit ebben a részanyagban is megfogalmaztunk, hogy tudniillik a megye önállósága korlátozott, de az érdek- megjélenítésben akármilyen határozottan is teszi, kevés az opponáló magatartás. Célként kell kitűzni, hogy a megyének mindig legyen önállóan kidolgozott, sajátos elgondolása, ahogyan ezt a készülő regionális koncepció már példázza. Most tűnt elő, hogy az ilyen önálló és átfogó jelentőségű megyei tervék készítésének sem szervezeti, sem információs keretei nem állnak rendelkezésre. Ha ennek az ellenkezője lenne igaz, tehát, hogy biztosítottak lennének ezek a keretek, akkor is szükség lenne a társadalom különböző csoportjainak a véleményére és cselekvő tenniakarására. Mind egy ilyen terv elkészítésében, mind végrehajtásában. Ződi Imre A Munkásőrség adományozta Csapatzászló az alsózsolcai iskolának Hat éve alakult meg Alsó- zsolcán, a 2-es Számú Általános Iskolában, az 5101-es számú Hámán Kató Úttörő- csapat úttörőgárda szakraja, s az elmúlt évek kiemelkedő munkája elismeréseképp ezt az úttörő-kollektívát a Munkásőrség Országos Parancsnoksága csapatzászlóval tüntette ki. Tegnap délután — a fegyveres erők napi ünnepség keretében — tartották meg a zászlóátadási ünnepséget, s itt Mincsik Pál- né iskolaigazgató lapunknak elmondotta, hogy az iskola úttörői a szakági versenyekben évek óta az első helyen végeznek, s legutóbb az országos hatodik helyezést szerezték meg. Minden bizonnyal ennek is köszönhetik, hogy elnyerték a Munkásőrség zászlaját, amelyet a megyében egyedül ez az iskola érdemelt ki.-TEMEK, ,-FORjGfltMflZO október, 4: -tol fíműijN^h fíő tede 31 központj/T&m NYÍLÓ TÜZÉP TELEPEN 10/m /ffd£MO£DM£HNY££ ms'fT sUcm -ES FUÚGÖLE0E6 U(LEGELESD YALjL&ZF/LL TEGlfíT „ , ü Ki MG£DMEHNY£L / HOTfíKOPEm SS x 10x 19 cm - FS FfíLfíZOBlOK/C OT MM ÍHT[/CFS/résSíl ÍS ffflZHOZSIMi/r/ÍSSAl
