Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
1988. szeptember 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Jövőnket alakítjuk Milyen lesz megyénk ipara holnap? Mint arról lapunk szombati számában beszámoltunk, Észak- Magyarország regionális fejlesztését segítendő, koncepciókészi- tő bizottság alakult Budapesten. S ezzel párhuzamosan alakult egy itthon is. A miskolci kilenc szakbizottság munkáját összegzi majd, s késziti el a komplex koncepciót. Ám előtte a megye vezetői kíváncsiak a térség országgyűlési képviselőinek, a társadalmi, tömegszervezeti, érdekképviseleti szervek vezetőinek, vállalati irányítóknak, illetve a megye polgárainak. a véleményére is, az egyes szakbizottsági javaslatokat illetően, és ezért nyilt vitákat rendeznek. Az első rendezvényen, amelyet holnap, szeptember 14-én, délután 3 órától tartanak Miskolcon, a megyei könyvtár épületében, Borsod-Abaúj-Zemplén megye ipara kerül terítékre. Az eredményes eszmecsere érdekében most közreadjuk az ipari szakbizottság által készített részanyag legfontosabb megállapításait. Megyénk iparában ma súlyos gondok mutatkoznak, az ország egyik, legtöbb feszültséggel terhes részévé váltunk. A népgazdasági érdekeknek egyoldalúan alárendelt gazdaságfejlesztés következtében a megyén belüli területi fejlettségi különbségek ma az országban a legnagyobbak. Az iparszerkezet egyoldalú, a nehézipari állóeszközök lényegében nem konvertálhatók. A vállalatok helyzete növekvő ütemben differenciálódik, egyre több vállalat kerül kritikus helyzetbe. Ebben szerepet játszik az alapanyag-termelés magas aránya, a fajlagos nagy energiaigény, a termékstruktúra elöregedése. A megindult szerkezetváltás elsősorban a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetésében nyilvánul meg. A megyében kialakult ipari struktúra ma már nem biztosítja az erőforrások megfelelő hasznosítását, az önfinanszírozó képesség így nem kielégítő. Ezért hosz- szabb távon alapvető feladat a megye iparszerkezetének arányosabbá tétele. A szerkezetátalakítás célja: egészségesebb arányt teremteni a gazdasági ágazatok között, az egyoldalú nehézipari szerkezetet oldani, s növelni a korszerű feldolgozóipari tevékenységet, a rendkívül koncentrált ipari struktúrát fokozatosan felváltani egy kedvezőbb üzemméretű szerkezettel, növelni a kis- és középüzemek számát. Elengedhetetlen a megye ipari centrumai és a gazdaságilag elmaradott, térségek közötti együttműködés kiterjesztése, ennek révén a felzárkóztatás, a területi különbségek és feszültségek mérséklése. A szerkezetváltásnak együtt kell járnia a gazdaságtalan tevékenységek visszafejlesztéséből eredő foglalkoztatási feszültségek enyhítésével is. Hosszabb távon célunk az, hogy a szerkezetváltással felszabaduló munkaerő az alacsony hatékonyságú, veszteséges munkahelyekről a fejlődésre képes, tartósan jövedelmező termelésbe áramoljon át. A szerkezetváltás lehetséges irányait a térség természeti, földrajzi adottságai, a gyártási hagyományok, a meglévő ipari struktúra figyelembevételével célszerű meghatározni: — A szénbányászat továbbra is megyénk egyik kulcsiparága marad, a térségben betöltött szerepét alapvetően a dubicsányi bányanyitás ütemének alakulása, a bezárásra ítélt aknák leművelési üteme fogja meghatározni; — megyénk ásványvagyo- na jelentős, felhasználása elmarad a lehetőségektől. A zeolit, perlit, agyagásván,yoi< bány úszása és feldolgozása jelentősen bővíthető. A díszítőkő- és kőzetbányászat oiyan lehetőség a megyében, amelyre egész feldolgozóiparág telepíthető; — a vaskohászat megyénk hagyományos iparága, amely a végbemenő szerkezetváltást követően is meghatározó marad a térségben. Alapvető érdekünk, hogy a központi döntéseket követően tartósan működőképes kohászat jöjjön létre, amely a jelenleginél kisebb, de korszerűbb kapacitással, a piaci igényekhez igazodó termékszerkezettel stabil eleme a megye gazdasági életének. Ehhez nemcsak visszafejlesztésre, hanem megalapozott fejlesztési programra is szükség van; — a vegyipar megyénk legkorszerűbb iparága, fejlesztésének fő iránya továbbra is a feldolgozottsági fok növelése, a meglevő alapanyag és félkész termék bázisra alapozva. A megye iparszerkezetének javítása indokolja, hogy a nagyvállalati vegyipari beruházások folytatása mellett, több kisvállalat, közös vállalkozás, kooperáció jöjjön létre részfeladatok ellátására, vegyipari alapanyagok feldolgozására ; — a gépipar jelentős szerepet játszhat megyénkben az iparszerkezet átalakításában, ehhez azonban elengedhetetlen termékszerkezetének korszerűsítése. Az elmozdulás több irányú lehet (háttéripari termékek gyártása, mezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártásának bővítése, bonyolultabb szerszámok, háztartási és kerti kisgépek tervezése, gyártása, környezetgazdálkodási rendszerek stb.). A gépjárműprogramhoz való csatlakozás is jelentős lendítőerővé válhat. A gépiparban a sokszínűség, a sokféleség lehet a cél; — a könnyűiparban azzal számolunk, hogy a megyében további textilipari kapacitások jönnek létre, új üzemek telepítésével, illetve a meglevők bővítésével megindult egy bedolgozó-hálózat kialakítása is. Célként fogalmazható meg, hogy a megyébe települő állóeszközök műszaki színvonala feleljen meg a kor követelményeinek, a már meglevő eszköz- állomány is folyamatosan korszerűsödjön; — a fafeldolgozásban jelentős előrelépést jelenthetne a természeti, adottságainkra épülő magas minőségű, a termelési hagyományokat is figyelembe vevő, kézműves jellegű bútoripar, a jelenleg folyó alapanyagkitermelés és rönkértékesítés helyett, ehhez azonban az erdőgazdálkodást is új alapokra kellene helyezni. A megyében működő kis- és nagyvállalatok ma ismert fejlesztési elképzelései a minőségi követelményekhez, a megváltozott piachoz való alkalmazkodást tűzik célul. A vállalatok többsége nem törekszik extenzív fejlődésre, új üzemek telepítésére, műszaki fejlesztési és fejlesztési tevékenysége a termék- szerkezet és a gyártástechnológia folyamatos korszerűsítésére irányul. Feladataikat csökkenő, vagy azonos létszámmal tervezik ellátni, külső munkaerő felvétele nélkül, belső átcsoportosítással, kisebb mértékben minőségi cserékkel. A vállalatok egy jelentős csoportja már olyan nehéz ipari és pénzügyi helyzetbe került, hogy a talponmara- dásért kell küzdenie. A jó elképzelésekkel és megfelelő piaccal rendelkező vállalatok fejlődésének is határt szab a fejlesztési források szűkössége. A megye életében meghatározó szerepet betöltő nagyvállalatok fejlesztési programjai így a jelenlegi gazdasági feltételek és szabályozás között nem hozhatják meg azt a várt fordulatot és dinamizmust, amit a jelenlegi holtpontról való kijutás igénye megkövetelne. A foglalkoztatási alap, illetve területfejlesztési alap támogatással megvalósuló munkahelyteremtő beruházások — a szerény pénzügyi lehetőségek miatt — elsősorban alacsony költségű munkahelyek létrehozását teszik lehetővé, így a korszerű technika e pályázati rendszerből alig részesedhet. így a megvalósuló fejlesztések nem jelenthetnek húzóerőt a megye iparában, kiegészítő szerepük lehet. A húzóerő szerepét új, progresszív tevékenységek megyébe telepítése, a nép- gazdasági szinten kiemelten kezelt fejlesztési irányokhoz való csatlakozás töltheti be. Ilyenek lehetnek: gépjármű- alkatrész- és részegységgyártás, elektronikai összeszerelő üzem létrehozása, robottechnika, biotechnikával előállítható növények gyártásszintű megvalósítása stb. A gazdasági struktúraváltáshoz a mai intézmény- rendszer és gazdasági környezet nem ad megfelelő hátteret, a szerkezetváltás más szervezeti rendszert (új szervezeti formák, vállalkozások támogatása), más foglalkoztatási felfogást (a gazdálkodási és szociálpolitikai feladatok szétválasztása), az emberi erőforrások újraértékelését (képzési rendszer, kutató-fejlesztő tevékenység), a tőkemozgások mechanizmusának megváltoztatását igényli. Fontos szervezőerőnek tartjuk a vállalati mozgástér bővítését, a túlszabályozottság megszüntetését. A struktúraváltás jelentős tőkét igényel. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a megyéből kivont tőke (a kohászattól elvont támogatás) teljes egészében, vagy részben a megyébe áramoljon vissza, forrásul szolgáljon a szerkezetváltáshoz. Indokolt, hogy a világbanki hitelek az eddiginél nagyobb arányban kerüljenek felhasználásra a megyénkben, korszerű technika, technológia telepítése útján. Ennek lehetőségét világbanki szakértőkkel javasoljuk megvizsgáltatni. Az eddigi tapasztalatok alapján a megye nem eléggé vonzó a tőke számára, ezért területi adókedvezményeket javaslunk biztosítani az újonnan létesülő termelőhelyek részére, a térség tőkevonzó hatásának megteremtése érdekében. A szerkezetváltási program finanszírozásában meghatározó szerepet játszhat a tervezett regionális bank létrehozása. Ehhez azonban megfelelő tökével kell rendelkeznie. A tőke forrása lehet — a mar említett — a gazdaságtalan termelésből el. vont támogatás, de számba vehető kötvénykibocsátás is. A külföldi tőke bevonását célszerű állami kedvezményekkel, garanciákkal is ösztönözni. Számolnunk kell azzal, hogy a szerkezetátalakítás az iparban jelentős átmeneti foglalkoztatási feszültséggel járhat, egyre nagyobb arányban kerül majd sor átképzésre, szakmaváltásra, növekedhet az átmenetileg munka nélkül maradók száma. Ezért kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az elhelyezkedni tartósan nem tudókról folyamatos állami gondoskodás történjen, megteremtve a váltás szociális hátterét. Regionális Szerkezetátalakítási Szakmai Csoport Ipari Szakbizottsága Malomban A malmokban tart a nagyüzem. Képünk Szerencsen készült. (I. j.) A résekbe kell betörni Fejlesztési # célok az EMV-ben Műszaki-gazdasági konferencián értékelték az É s zakm agy a r ország i Vegy i - művekben az első fél év munkáját és 'a jövő lehetőségeit. A konferencián dr. Mogyoródi Ferenc, fejlesztési vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy a jól sikerült első fél év után a második fél évben nehezebb körülmények között kelt majd a tervet, s benne az export- import szaldót teljesíteni. A vezérigazgató-helyettessel arról beszélgettünk, hogy milyen elképzelések vannak a kibontakoztatás! programmal összefüggésben a közeljövőben, illetve a hosszabb távra szóló munkában. — Nekünk nem célszerű a nagy monopóliumók már kialakított termékszerkezetét, azok által már gyártott termékeket lemásolni. A követő taktikának a hátrányait már eddig is tapasztaltuk, például a klórhangya- savas m etilészternél. Miután mi is beléptünk az exportálók közé, csak letörtük az árakat és lényegében ellenségeket szereztünk a piacon. A résekbe kell tehát betörnünk, olyan fejlesztési irányoknak prioritást biztosítani, amit mások nem csinálnak. — Mondana valamit erről konkrétan? — Nemrég Franciaországban részt vettem egy nemzetközi szerveskémiai szintézis konferencián. Azt tapasztaltam, hogy mindenki azt a lehetőséget igyekszik kihasználni, amiben jobb. Tehát a minőségre törekednek. A versenytársak filozófiája tehát nagyon egyszerű, csak oda kell figyelni rá. Azt gyártják többnyire egyedül és éppen ezért jó áron, amiben ők a legjobbak. — Ezen a konferencián egy amerikai állami egyetem professzora plenáris előadást tartott az új halogénezett klórformiátok szerves szintetikus felhasználási lehetőségeiről. A professzor előadásából hiányzott a klórozott metilformi- átok alkalmazása, amiről viszont én tartottam előadást. Az előadások utáni beszélgetés során kiderült, hogy ők azért, nem foglalkoznak a klórozott metilformiátokkal, mert üzemszerűen eddig még nekik nem sikerült előállítani. Mi viszont például tudjuk áruként a difoszgént gyártani, és ezek szerint nekünk ebben előnyünk van a versenytársakkal szemben. — Mire jók ezek a vegyü- leték és hol tart az ÉMV ezeknek a gyártásában? — Ezek a vegyületek általában gyógyszer- és növény védőszer-intermedierek, és én úgy vélem, szerencsések vagyunk, hogy az alapanyagai is hazai termékek. A gyártásukról szólva pedig a difoszgént például már 1981-ben tudtuk készíteni, de ezt követően egy EPTC nevű hatóanyag gyártása miatt a kísérleti üzemünket lebontottuk. Az EPTC-ből egy alkalommal sikerült 400 tonnát eladni az USA-ba, többet viszont nem. Tehát ez is egyféle tapasztalat. Most azonban nagyobb rugalmassággal, megfelelő piackutatással elérhetjük, hogy tényleg betörhetünk a résekbe. Hajdú Gábor Az újhelyi húsüzemben Nyáron is fogy a Sátoraljaújhelyen készített húsáru, a melegebb napokban persze inkább a száraz kolbászokat viszik a kirándulók, de az ősz érkeztével, a hűvösebb időben a puhább árunak is nagy a keletje.
