Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-13 / 219. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. szeptember 13., kedd Politikai nagygyűlés a Budapesti Műszaki Egyetemen (Folytatás az 1. oldalról) Arról, hogy milyen vezető erővel kell végigvinni ezt az átalakulást, az ifjúság többsége azt vallja, minden társadalomban van vezető erő. Az átfogó reformokat a párt vezetésével óhajtjuk, és tud(- juk, hogy ehhez a pártnak is át kell alakulnia. Kortársai, tanúi és kivitelezői vagyunk az állam és a párt formális szétválásának. Ez szükségszerű folyamat. Szükség van rá, hogy a párt valódi, politizáló párt lehessen. Pozsgay Imre: — A demokratikus szocializmust lehet választani, mert megfelel nemzeti identitásunknak, önazonosságunknak, mert megfelel lelkiismeretűnknek, s megfelel annak a célszerűségnek., amely egy megosztott nemzetben is egységet tud teremteni, sőt megújítani képes azt az egységet — kezdte beszédét Pozsgay Imre államminiszter, a Politikai Bizottság tagja, aki nagy taps közepette lépett az emelvényre. — Az az eszme és gondolat, amelyre a Budapesti Műszaki Egyetem KlSZ-bizott- sága és Budapest KISZ-ve- zetői ezt az alkalmat megteremtették, közmegegyezéses alap is lehet számunkra — jelentette ki, majd utalt arra, hogy a Duna két partján politikai események zajlanak, mégis szorongás és riadalom helyett ezekből valami közös elgondolásra is lehet következtetni Arra, hogy az országban többségben vannak azok, akik e válságokkal terhelt helyzetben a nemzeti egység és nem a politikai válság felé kívánják terelni az országot. Nem azért, mert a válság nem A televízió Hét című műsora riportot közölt nyugdíjasokkal, akik sérelmezték, hogy egy minisztertanácsi rendelet alapján azok a nyugdíjasok, akik hosszabb ideig tartózkodnak külföldön, csak kintlétük első 90 napjára kapják meg a nyugdíjukat. Ha ennél tovább maradnak külföldön, akkor erre az időszakra csak külön kérelemre, egyedi elbírálás alapján kaphatnak nyugdíjat. A, legutóbbi vasárnapi adásban az is elhangzott: a legfőbb ügyész indítványozta az Alkotmány- jogi Tanácsnak, állapítsa meg, hogy a társadalombiztosítási törvény végrehajtásáról intézkedő 1975. évi minisztertanácsi rendelet 210. paragrafusának ide vonatkozó két bekezdésében foglaltak alkotmányellenesek, annak megszüntetése végett forduljon a Minisztertanácshoz, s függessze fel a jogszabály végrehajtását. Az indoklás szerint a nyugdíj olyan, munkával, járulékfizetéssel szerzett alanyi jog, amely kifizetésének korlátozása akkor, ha valaki ugyancsak törvényben biztosított állampolgári jogát gyakorolva, külföldre utazik, alkotmánysértő. Ezzel kapcsolatban Bálint- né Füleki Jolán, a Nyugdíj- folyósító Igazgatóság igazgatója arról tájékoztatta az Müll munkatársát, hogy — élve a méltányossági lehetőségükkel — az Alkotmány- jogi Tanács döntéséig minden, külföldről ezután hazatérő nyugdíjasnak kifizetik — Minden generáció any- nyit ér, amennyi valós eredményt utódai számára átörökít. Akit önző szempontok, a túlélés vágya vezérel, a történelem számára percemberré válik. Az ifjúság nem lehet az átfogó reformok fő hajtóereje és mozgatója, nem lehet, mert megtéveszthető. De az ifjúság lehet segéd- csoport, amely akarja a változásokat, azokhoz kíván csatlakozni, akik valóban demokratikus szocializmust óhajtanak. Kívánom, hogy az ifjúság ezt az utat válassza — fejezte be Hámori Csaba. hozhatna valamiféle megújulási lehetőséget. Ám ebben a helyzetben, a nyílt politikai válság ellenségünk, megbénít bennünket, s a pató pálok országából köny- nyen csinálhat hűbele balá- zsok országát. Mert az a pató pálkodás, amely görgette maga előtt a problémákat, és az azok megoldásához szükséges eszközöket, elvonta a közvéleménytől, a közösségtől, könnyen válthat át meggondolatlan és a nemzet jövőjét veszélyeztető cselekedetekbe. Este a fórumokon, a héten a különböző rendezvényeken is ezekre a kérdésekre kell keresni a választ. — Egy aktív, tettrekész, és a lesújtottságból is emelt fejjel feltápászkodni kész ország élt itt, 1947—48 fordulójáig, az azután meghirdetett szociális program pedig bizakodással töltötte el az embereket, de egy oli- garehisztikus vezetés felelőtlen becsvágya és zsarnoksága kiábrándította azokat is, akik korábban akár az életükkel is hajlandók lettek volna ezekért az eszmékért helytállni — emlékinttartózkodásának teljes idejére a nyugdíját, anélkül, hogy ezt külön kérnie kellene. Ehhez elegendő, ha az érintett nyugdíjas levélben vagy az igazgatóság formanyomtatványán bejelenti hazaérkezését. Az igazgatónő azt is elmondta, hogy ezekben az esetekben eddig is igyekeztek méltányosan eljárni. Az elmúlt másfél évben körülbelül 300 ilyen kérelem érkezett, személy szerint hozzá, amelyeket minden esetben teljesített az igazgatóság, ha a nyugdíjas előre bejelentette, hogy külföldre utazik. Ez a bejelentés ugyanis jelenleg még előfeltétele annak, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság élhessen azzal, a rendelet adta jogával, hogy egyedi méltányosság alapján a 90 napot meghaladó kinttartózkodás idejére is folyósíthatja a nyugdíjat. A kérelmek számából azonban látszik, hogy erről a lehetőségről csak kevesen tudtak, hiszen évente több ezer nyugdíjas utazik hosszabb időre külföldre. Azoknak az esetében ez eddig sem jelentett gondot, akik olyan országokba mentek, amelyekkel szociálpolitikai egyezményünk van — ilyen Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, mert az ő részükre mindig időkorlátozás nélkül folyósították a nyugdíjat. Ez tehát csak azokat érintette hátrányosan, akik más országokba utaztak. (MTI) keztetett a szónok. — Ezt a műveletet, amely a nemzeti önvizsgálást, és belőle a nemzeti önismeretet kicsiholja, nem takaríthatjuk meg magunknak — szögezte le. — De addig is, míg a helyes és megfelelő következtetésig eljutunk, van néhány dolog, amiben nem tévedhetünk. Ma fordulatra van szükség, nyílt, nyilvános politizálásra, demokratikus szocializmusra. — A diktatórikus döntéseknél nincs pazarlóbb döntés — jelentette ki. nagy taps közepette. — A népet alattvalói tudatba sodró politikai szervezeteknél és infantilis politikai kultúránál nem nehezedhet nagyobb teher egy nemzet életére. Tagolatlan, egymással Éj versengeni képes, bizonyos kérdésekben politikai alternatívákat is nyújtani tudó intézményrendszer nélkül nincs kibontakozás. Egy nemzet számára nagyon fontos a mértékek megtalálása. A régi bölcsek úgy vélték, hogy az ember maga a mérték. Én is úgy vélem: mi magunk vagyunk a mérték. a személyiségünk kiteljesítéséhez, a bennünk rejlő energiák érvényesítéséhez nem hitehagyott és kiüresedett, hanem valóságos intézmények állnak rendelkezésünkre. Ezt a fajta mértéket fogjuk megtalálni abban a politikai programban, amelynek útját elindította az idei májusi pártértekezlet, amelynek mozgatórugói között ott vannak azok a szerveződések is, amelyek nagyon lényeges kérdésekben ma is polemizálnak velünk. Kihívást jelentenek számunkra, és botrányt érzünk ott, ahol a jövő politikai kultúrájában már partneri, párbeszédes együttműködést találunk. Ebből a botrányból, amely ma még sérti fülünket, szemünket, egy együttműködő, közmegegyezést megteremtő Magyarország kerekedhet ki. Az országot megosztó legnagyobb kérdéseket elemezve Pozsgay Imre a továbbiakban kifejtette, a legnagyobb gondokat nem a gazdaság bajai, a jólét veszedelmei jelentik, hanem azok a gúzsbakötő elemek, amelyek önfeladásunkból, személyiségünk lemorzsolódásából, morális tartásunk elerőtlenedéséből fakadnak. A nemzeti összefogáshoz ma ennek a morálnak a megteremtésére, a tetterőből való merítésre nagyobb szükség van minden gazdasági ígéretnél. Ezután a magyarságtudat mai értelmezését adva kijelentette: az új politikai helyzetben, amely reformért kiált és politikai fordulatot ígér a szocialista demokrácia, a demokratikus szocializmus nevében, meg fogjuk találni azt a választ is, amely visz- szaterel bennünket magyarságunkhoz, s érzékelteti, hogy a magyarok itt, e 93 000 négyzetkilométeren, a Kárpát-medencében, s azon túl az emberi értékek gyarapítói, és nélkülünk szegényebb lenne a világ. Egy, a Dunán a szónokkal szemben elúszó román felségjelű hajó indította gondolatkört kifejtve Pozsgay Imre végezetül hangsúlyozta: ha mi még ezer évig az együttélésre akarunk berendezkedni, akkor ezeket a jeleket kell természetesnek tekinteni. A Dunát, mint népeinket összekötő, nem csupán szimbolikus értéket tiszteletben tartani, és ezen a tájon a népek kapcsolatát építeni. Van helyünk Közép- Európában! * Ezt követően a szervezők a Miért tévesztettünk utat?, illetve az Űt a jogállamiság felé című pódiumvitára invitálták az érdeklődőket. Mindkét rendezvényen a társadalmi és politikai közélet neves személyiségei válaszoltak a felvetődő kérdésekre. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) gazdaságirányítás új elemeinek bevezetése nem okozott törést a folyamatokban, s — a kétségtelenül meglevő, feloldásra váró feszültségek, ellentmondások mellett is — az új elemek alapvetően a kívánt irányban hatnak. Megközelítőleg teljesülnek ez évi tervünk fő törekvései és céljai. — Kiemelkedő jelentőségű az a mintegy 500 millió dolláros fordulat, amelyet az elmúlt évhez viszonyítva a tőkés áruforgalmi mérlegben — előreláthatólag — sikerül megvalósítani — hangsúlyozta Németh Miklós. — A kereskedelmi szaldó az év végére várhatóan eléri a tervezett 250 millió dolláros többletet. Az útlevél liberalizálásához kapcsolódó devizakiadásaink a számítottnál nagyobbak, lesznek, a kamatkiadások valamelyest meghaladják a tervezettet, s emiatt az aktív kereskedelmi mérleg mellett a folyó fizetési mérleg hiánya 700 millió dollár körül alakulhat. Ez kisebb a tavalyinál, de a csökkenés mértéke elmarad a számítottól. A szocialista országokkal lebonyolított rubel- elszámolású forgalmunkban pozitív, hogy az import jobban nő a tervezettnél. — A termelés növekedése várhatóan a tervezett 1—1,5 százalékos tartományban lesz. Ebben jelentős szerepe van a számítottnál kedvezőbb mezőgazdasági termelésnek. Az ipari teljesítmények elsősorban az alapanyag-termelő ágazatokban nőnek. A termelői árak emelkedése előreláthatóan meghaladja a tervezettet, a fogyasztói árak növekedése 17 százalék körül prognosztizálható. Az állami költség- vetés hiánya mintegy 5—8 milliárd forinttal lesz magasabb a tervezettnél. Az előadó megállapította: a reálbérek csökkenését a magasabb áremelkedések mellett is a tervezett keretek között tudjuk tartani, a szociális juttatások körében a nagyobb áremelkedésből következő többletkompenzációs intézkedések történtek, illetve történnek. Hozzátette, hogy a gazdasági és a társadalmi mozgások nyomán polarizálódik a jövedelem- és a vagyonelosztás, felerősödtek az egyes rétegek és csoportok életszínvonalbeli különbségei és az ebből származó feszültségek. Érdemben nem tudtunk változtatni a társadalmi minimum szintjén élő, csaknem 1,5 millió ember életfeltételein. Új jelenségként kell szembenéznünk az egyes térségekben koncentráltan jelentkező foglalkoztatási gondokkal. Németh Miklós a gazdaságra vonatkozó program sarkpontjának nevezte a tulajdonviszonyok átalakítását, amelynek középpontjában a társadalmi tulajdon működőképes formáinak kifejlesztése, és a magántulajdon, valamint az egyéni tulajdon egyenjogúsítása áll. — Nagy hangsúlyt kell helyezni a bürokratizált, az elszemélytelenedett tulajdon megszemélyesítésére — mondotta—, az egyének bekapcsolására a tulajdon ellenőrzésébe és működtetésébe. Versenysemleges feltételek mellett a gazdaság értelmesen befolyásolt önmozgására kell bízni, hogy a különböző tulajdon- formák milyen arányai alakulnak ki a gazdaság különböző szféráiban. — A gazdaság differenciáltságához, az egyes részterületek sajátosságaihoz csak sokszínű, változatos, dinamikusan fejlődő, folyamatosan új meg új alakzatokba rendeződő tulajdonosi rendszerrel lehet igazodni. Ebben a rendszerben egyaránt helyük van az állami vállalatoknak, szövetkezeteknek, az állami—szövetkezeti, az állami—magán vegyes vállalatoknak, a külföldi tőke által működtetett vállalatoknak, a hagyományos magántulajdonnak és a nagy szervezetekhez kapcsolódó egyéni tulajdonnak. — A tái'sasági törvény adta lehetőségek keretében a jövő évtől formálódó tulajdonosi rendszer fokozatosan kedvező impulzusokat adhat a gazdaság rugalmasságának, innovatív jellegének erősítéséhez, a vállalatok, a gazdasági egységek bürokratikus küldöttségeinek megszüntetéséhez, egyszóval a szocialista piacgazdaság kiépítéséhez. — Célunk a piaci feltételek olyan kiépítése, amelyben meghatározott piacokon, bizonyos típusú vállalkozásokba szinte bárki bekapcsolódhat, akinek erre kedve, ereje, tehetsége van. Szükséges, hogy az állam új elvek alapján, a piacon keresztül, piaci eszközökkel vállaljon szerepet a gazdaság befolyásolásában. A piac szabályozásában döntő vonás a verseny- és szektor- semlegesség, az azonos versenyfeltételek megteremtése az állami, a szövetkezeti, a magán- és a vegyes vállalkozások számára. Gazdasági rendszerünk gyorsított ütemű fejlesztésének szükségességéről szólva Németh Miklós hangoztatta, hogy a struktúraváltás, a technológiai megújulás forrásainak megteremtése mellett legfőbb kötelességünk a megfelelő motivációs rendszer kiépítése a gazdálkodó szervezetek és egyének számára. — Korunkban — állapította meg — a verseny nélkül nem derül ki, hogy ki a jobb, vonatkozzon ez akár az ideológiára, akár a gazdaságra. Ezután a tényleges vállalati önállóság megteremtésének szükségességéről szólt. — Az önállóság egyik alapja — mondotta —, hogy ne adminisztratív előírások, szabályok határozzák meg a termelési tényezőkhöz való hozzájutás feltételeit. Felhívta a figyelmet arra, hogy aj liberalizálás nem jelent automatikusan több bért, tőkét és importot, hanem a termelési tényezőkhöz való szabadabb, piaci módon történő hozzájutást, s több tőkére, bérre és importra csak a kapcsolódó, szigorú piaci és szabályozási feltételek teljesítésének mértékében lehet számítani. KGST-kapcsolatainkat illetően az előadó hangsúlyozta: gazdaságunk c kapcsolat- rendszer bázisán épült ki, ezért e kapcsolatok nélkül működésképtelen, és azok sorvadása alapvetően veszélyeztetné a külső és belső egyensúly megteremtését. Elemi érdekünk ezért a mutatkozó korlátok mellett is kiaknázni meglevő lehetőségeinket. Kezdeményezni kell két- vagy többoldalú megoldásokat a hasonló törekvésű partnerekkel, akik már most készek lennének a kapcsolatokban nagyobb teret adni a piaci eszközöknek, az áru- és pénzviszonyoknak. A Központi Bizottság titkára az inflációról szólva kijelentette: törekvésünk csak az lehet, hogy tudatosan és fokozatosan megszüntetjük az inflációt kiváltó okokat, és olyan politikát folytatunk, amelynek alánján a gazdasági stabilizáció megvalósulása egyértelműen kifejezésre jut az infláció mértékének csökkenésében is. A mai infláció eredete — hangsúlyozta — belső gazdasági viszonyainkban és saját döntéseinkben keresendő. Az egyensúlyi követelmények miatt, valamint a gazdasági tisztánlátás javítása érdekében jövőre is folytatódik a támogatások csökkentése, ami — mértékétől függően — lényeges tényezője a jövő évben várható inflációnak. Ennek ellenére az inflációs rátának az ideihez képest csökkennie kell. A gazdálkodó szervezetek kapcsolatainak újrarendezéséről az előadó megállapította: a vállalati vezetők figyelmének súlypontját a párt- és állami határozatok követésétől a piac működésének felmérése és megértése felé kell áthelyezni. A külpiaci versenytől való mai védettség és a versenyhiányos belső piaci viszonydk mellett kialakult vezetési gyakorlathoz képest minőségileg más, nagyobb figyelmet kell fordítani a piaci versenyviszonyok alakulására, a kereslet vizsgálatára, a partnerek és versenytársak tevékenységére. Felhívja a figyelmet azokra az új feltételekre, követelményekre, amelyek között a jövőben a vállalatok vezetőinek dolgozniuk kell. Ilyen többek között a stratégiaalkotás és annak keretében az üzletpolitika meghatározása. Kulcsfontosságúnak ítélte meg a piaci munka átállítását a mai hiányhelyzetről a valóságosabb piaci verseny- feltételekre, a tőkével való gazdálkodás megújítását és összekapcsolását a műszakitechnikai megújulási folyamatokkal. Befejezésül szólt politikai stabilitásunk megőrzésének jelentőségéről. Hangoztatta: a világban rólunk kialakult kép egyik markáns vonása — ami nemzetközi megítélésünkben alapvető szerepet játszik — az, hogy országunkat belpolitikai stabilitás jellemzi, s hogy hazánk megbízható és kiszámítható partnere szövetségeseinknek, és a világ valamennyi országának. Partnereink nagyra értékelték azt a határozottan megfogalmazott szándékunkat, hogy az is kíván maradni. Többször tapasztaltuk, hogy ez komoly politikai tőke, amit nem kockáztathatunk abban a folyamatban sem, ami társadalmunkban a politikai intézményrendszer átalakulása és a gazdaságpolitika új alapokra helyezése nyomán végbemegy — hangsúlyozta Németh Miklós. Németh Miklóst követően Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke tartott előadást a stabilizáció gazdaságpolitikai problémáiról és a gazdálkodó szervek feladatairól. Ezután a vándorgyűlés négy szekcióban folytatódott. Tüntetés a vízlépcső ellen A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer ellen tiltakozó tüntetés kezdődött hétfőn délután Budapesten, a Vörösmarty téren. A demonstráció főbb követelései: Tüntetünk a vízlépcső ellen! — Követeljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítását! — írják ki a népszavazást! A különféle környezetvédő és más, kulturális, társadalmi alapokon szerveződő csoportok felhívására este öt óra tájban több ezren gyűltek össze a belvárosban tiltakozó transzparenseikkel,. hogy — a rendezők szándéka szerint — „fegyelmezetten képviseljék álláspontjukat” az éles társadalmi vitát kiváltott nagyberuházással kapcsolatban. A Vörösmarty téri gyülekezés után a tiltakozómenet — a forgalom elől lezárt útvonalon — a Kossuth Lajos térre indult, ahol a demonstráció forgatókönyvének megfelelően, a Parlament épületében átnyújtották az építkzés ellen tiltakozó beadványt. (MTI) A tettekben kell keresni a megoldást Külföldre utazók nyugdíja Időkorlátozás nélkül folyósítják
