Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-09 / 216. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. szeptember 9., péntek Ha az ember iskolás „Itt nem kell délután aludni” A kislány az' iskolában töltött első nap után kijelentette: „Máskor is megyek iskolába, mert az nem is olyan rossz.” Elsős. Neki még tetszik a dolog. Boldogan vitte magával a mesekönyvét, mondván, hogy aki iskolás, az olvasni is tud, és ő majd a szünetekben olvas. De vajon hogy vélekednek kortársai? A régi óvodai közösségből, szokásokból kiszakított, új pajtások közé került, új és más feladatok elé állított gyerekek? Az elsősök... — Ki tud ötöt tapsolni? — kérdezi a miskolci Pallós utcai iskolában Vitányi Judit, az 1/b osztályfőnöke. A kis emberkék majd kiesnek a pádból, szinte mindenki jelentkezik. El is tapsolják néhányan, ám a közös „produkció” valahogy mindig többre sikerül, mint kellene. — Ebben az osztályban — mondja Vitányi Judit — a Zsolnai-módszer szerint tanítunk. A megszokotthoz képest ez több dologgal kiegészül. Tanári szempontból azért nehezebb a munka, mert jobban oda kell figyelni külön-külön is a gyerekekre, differenciáltan, „emberre szabottan” kell feladatokat adni. A betűtanítással a másik módszerhez képest kicsit később, márciusban végzünk. — Én jobbnak érzem az iskolát, mint az óvodát, mert szerintem itt jobb. — Azt hittem, már először is lesz tanulnivaló, hogy fogunk számtant, meg fogunk mindent, írást... — Mindig anyukámat kérdeztem, hogy mikor megyünk már. — Olyan szépek a könyvek. Anyukám kinyitotta az egyiket, és ott volt egy nagy sárkány lerajzolva ... iS a döntő érv az iskola javára: — Itt nem kell délután aludni. Azért még biztos hiányzik a délutáni alvás. Talán már fáradtabbak, hisz’ ez a 3. óra. Egyre többen, egyre tovább borulnak le a padra, látszik, mind nehezebb a szemhéjuk. Itt már az éneklés se nagyon segít. Vagy mégis? „ .. iskolába megyünk, szüléink örömére, tanítónknak kedvére ... ” Felderülnek az arcok a kedves óvodai dallamot énekelvén ... Lábuk nem éri a földet, | s így egész idő alatt „harangoznak”. Szinte hallik a suhogás. Idővel majd a székeket is kinövik... Dobos Klára Kurityán, volt Pallavicini-kastély. A Vasárnapi Újság 1861-ben így tudósítja olvasóit erről a kevésbé ismert, szép épületről: „...erdős hegy alján Kurityán, melynek végén uralmát büszkén mutatva emelkedik Pallavicini Rogér őrgrót kastélya, kerttől övezve, ... melynek végén levő erdője mintegy angolkertté van átalakítva. Ezen kastély élénkíti a vidéket..." E kastély 1830 körül épült klasszicista stílusban. Az eredeti épületet később átalakították, ezt az eklektika stílusjegyei ij igazolják. Ma az épületben a kurityáni 2. Számú Általános Iskola és Diákotthon működik. (ha) Fotó: F. L. Vasas Kórus — kiváló együttes Majd’ száz éve szárnyal a dal — Ha most éppen nem beszélgetnénk, valószínűleg én is bent énekelnék. Hisz’ a szólamban jobban le tudok csapni a hibákra, könnyebben észreveszem a rosszat, közbeszólok. Hogy miért nem én vezetem a próbát? A másodkarnaggyal, Pogonyi Lászlónéval közösen dolgozunk, most ő a soros — mondja Juhász Tibor, a Diósgyőri Vasas Kórus vezetője. A majd’ százéves énekkar a közelmúltban harmadszor nyerte el a Kiváló Együttes címet. Többéves értékes munkájuk után részesültek ismét az amatőr mozgalom egyik legértékesebb elismerésében. — Több mint negyven éve vagyak tagja a kórusnak — meséli a szünetben Kovács József, az együttes legidősebb tagja. — Jó néhány karnagyot végigénekeltem ebben a dalárdában. Azaz, hogy csak régen hívták dalárdának. Volt Jószerencse Dal- és önképzőkör is. Eleinte férfikarként működött, ’5,1-től lett vegyes kar. Sokan kimaradtak, amikor vegyes karrá alakultunk. Kiss Dénes volt az első karnagyom, majd Gránát József, Forfai István és ’72-től vette át Juhász Tibor. Nagyon sok szép darabot tanultam ez alatt a hosszú idő alatt. Régebben elsősorban mozgalmi dalokat énekeltünk: Sződd a selymet elvtárs, meg a Fölszállott a páva, és hasonlókat. Ahogy alakult a politikai helyzet, úgy mentünk vele. Sokat jártunk a falvakba zárszámadásokra is, ahol az éneklés mellett a 'jókedv volt a lényeg. Ma már a korom miatt kicsit nehezebb próbákra jönni, de azért nem tágítok. Zenei alapképzettségem nincs, ám az idők során valami ragad az emberre. Az ajtók mögül kihallat- szik Rossini: Stábat mater című műve. Még csak a tanulás stádiumában. Nagy vállalkozás, hisz’ a mű egyórás, s kottáját némi túlzással kilóra lehet mérni. A Vasas kórusok bemutatóján már ezt szeretnék előadni. — Szereplések? Miskolcon elsősorban a DV.MK rendezvényeit színesítjük — folytatja az együttes vezetője. — Tavaly felléptünk a budapesti tavaszi fesztiválon, s szeretnénk jövőre is. Sokszor voltunk külföldön, így megfordultunk Belgiumban, az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is. Finnországban most voltunk harmadszor, itt egy hasonló munkáskórus jellegű vegyes karral van kapcsolatunk. Legutóbb volt ott egy nemzetközi kórusverseny is, ahol kétszeres ezüstpecsétes diplomát nyertünk. Megjegyzem, mi se nagyon értettük, hogy ez milyen elismerés, ám a levélből az derült ki, hogy a legjobbak közé tartozunk. A legfontosabb azonban a hazai megmérettetés. Minősítésünk legutóbb is arany volt. Szeretnénk ezt továbbra is megtartani, s így már most készülünk a jövő nyárra, amikor öt év elteltével ismét a bírák elé lépünk. Hetente háromszor próbálnak. Egyszer a nők, egyszer a férfiak, pénteken pedig összpróba. Závodszkyné Erdélyi Ágnes tizenöt éve tagja az együttesnek: — Én zeneiskolába jártam, most a- 14-es iskolában tanítok. Ha délutános vagyok, adódnak problémák, hisz’ előfordul, hogy nem tudok eljönni. Fellépésekre, szereplésekre eddig mindig elengedtek. Van, akinek nincs ilyen szerencséje a munkahelyével ... Éppen hogy nem fárasztó még eljönni ide a napi munka után, hisz’ ez egész más „műfaj” számomra, s gondolom, mindannyi- uriik számára kikapcsolódást jelent. Ruszthy Endre az LKM- ben dolgozik, s immár huszonöt éve énekel a Vasas Kórusban. — Világéletemben énekeltem. Ez az első számú hobbim. Emiatt a többit egy kicsit hanyagolom, bár most is a kertből jöttem, hoztam egy kis körtét a kollégáknak ... D. K. A dzsungel könyve Rudyard Kipling világhírű regénye egymást követő generációk tucatjainak, a világ lakossága százmillióinak kedvenc ifjúkori olvasmánya. Olyan könyv, amelyhez a felnőtt is szívesen visszatér, mert Ma- ugli, a dzsungelben, vadállatok között felnőtt cm- berkölyök. meg barátai és ellenfelei — Sir Kán, Ba- gira, Balu és a többiek — kalandjai mindig és mindenki számára érdekesek. Most a premiermozikban felújításban látható a regény amerikai rajzfilmváltozata, amely Walt Disney motívumai alapján Wolfgang Reitherman rendezésében készült. Ebből való képünk. Robotok az iskolában Nemrégiben adtunk hírt orról, milyen maga; színvonalú kutató-fejlesitö munka folyik a Zalka Máté Gépipari Műszaki Középiskolában. Akkor ci miskolci vásáron nagydijat nyert Dovid CNC, szám- jegyvezérlésü esztergagép kifejlesztőivel és továbbfejlesztőivel beszélgettünk. Az iskola sokat tesz a robottechnika oktatásáért is. Ennek részeként jelenleg is több robot kifejlesztése van napirenden. Egyikük a képünkön látható pneumatikus robot, amely Merényi József tanár irányításával „épül”, tökéletesedik, lacxó József felvétele
