Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

1988. szeptember 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Agrárkoncepció és vitája Gondolatok a szerkezetváltásról Szeptember 10: HVDSZ-nap a Csanyikban Bérreformról az igazgatók klubjában Manapság úgy beszélünk a szerkezetváltás fogalmáról, mintha az valamiféle új cso­dabogár lenne gazdálkodá­sunkban. Pedig szó sincs ró­la! Például a mezőgazdasá­gi szövetkezetek tagsága hosszan tudna beszélni ar­ról, hányféle szerkezetvál­tást értek már meg ők. Hogy mást ne említsünk, nézzük az elnökválasztást. Mert va­lahányszor új elnök került a közös gazdaság élére, me­netrendszerűen új gondola­tokkal teltek meg a vezetők, s lassan minden tagot meg­érintett a változás szele. Nos, hogy jó irányba haladt- e a gazdálkodás hajója vagy sem, meghatározta a kívül­álló ítészek magatartását. Megtörtént a szerkezetváltás, mondják, miközben elégedet­ten dőltek hátra a székük­ben. Máshol pedig — ahol sokféle ágazatot szüntettek meg, és sokféle új tevékeny­séget indítottak be, ám ahol mégis csak a tartozások nö­vekedtek — azt mondják (kissé szemrehányóan, oly­kor indulatosan), még min­dig nem történt semmi. Könnyű a partvonalról véleményt formálni, hiszen mi vesztenivalója van egy kí­vülállónak — kérdezi egy el­nök ismerősöm. S mi veszí­tenivalója van az elnöknek, aki rossz döntései nyomán, tarisznyájában diplomájával bátran és bármikor elegán­san leléphet — kérdezek vissza. — Véleményem szerint a szerkezetváltás fogalmát ma­napság kissé túlmisztifikál­juk — mondja Kovács Ist­ván, az izsófalvi közös nagy­üzem elnöke. Azt ugyanis minden vezetőnek naponta magában kell hordoznia. Meggyőződésem, hogy a folytonos változtatás igénye, az .. .állandó újat akarás egy jó vezető alapvető tulajdon­sága. Ha nem az, akkor már nagy baj van. Szóval mos­tanság a változtatás szüksé­gességét minden esetben a piac motiválja. A felisme­réshez és megvalósításhoz ugyanakkor ismerni kell a piacot, a piaci mozgásokat. Ahhoz pedig, hogy egy ve­zető a piaci mozgásokkal összhangban tudjon dönte­ni, igen alapos ismeretekkel kell rendelkeznie. — Szóval egy szövetkeze­ti vezetőnek a reá bízott és döntéseivel kiszolgáltatott közös gazdaság minden por- cikáját ismerni kell... — Pontosan — válaszol az elnök — azaz nemcsak azt kell tudni például, hogy egy gazdaságon belül kit, hogyan hívnak, s kinek ki a rokona — egy szövetke­zeten belül természetesen ezer rokoni szállal kapcso­lódnak a tagok — hanem főképp, ki hogyan, és meny­nyit tud, vagy hajlandó dol­gozni. Fontos ismerni, hogy milyen az emberek munka- fegyelme, a tagság ragasz­kodása a nagyüzemhez és a háztájihoz. S nem elég egy vezetőnek ismernie, hogy hány hektár és hány arany­korona értékű földet művel­tet meg, s milyen gépekkel, hanem azt is tudni illik, hogy hol vannak a táblák, hogy azoknak milyen az alakja, elhelyezkedése. Kér­dezem én, hogy milyen he­lyi ipari üzem létesítéséről dönthet bárki, tiszta lélek­kel, ha nem ismeri a falut, ahová azt a tevékenységet elképzelte. Hogy jobban ér­zékeltessem az elmondotta­kat, elmesélem saját példá­mat. Amikor ide kerültem elnöknek, néhány elképzelé­semhez makacsul ragaszkod­tam. Az egyik az állatte­nyésztés szükségessége, a má­sik háztáji integrációs gaz­dálkodás fejlesztése. Ilyen­formán mindkét tevékenysé­get erősíteni szerettem vol­na. Első lépésként a közös­ből vihettek ki teheneket a vállalkozók, s az akció sike­re nagy volt. Az első ered­ményeken felbuzdulva arra gondoltam, hogy miért ne próbálnánk meg ugyanezt, de más állatfajjal, például sertéssel. Igaz, az izsófalvi termelőszövetkezetnek nincs sertésállománya, de az integ­rátor szerepét felvállalhat­ná. Nos, ekkor ért a hideg­zuhany. Finoman szólva ezen a környéken nem szeretik a sertéstartást, főként nagy­ban nem. Amikor pedig már jobban ismertem az itteni embereket — itt élek kö­zöttük — megértettem ellen­szenvük motivációját is. Eb­ben az időben a szövetkezel vásárolt egy régi, elhagyott bányaépületet, amelyet kis átalakítással baromfióllá alakítottunk át. A közös ke­retein belüt április óta fog­lalkozunk pecsenyecsirke- neveléssel, ami nem ráfi­zetéses. Tudják ezt a tagok is, és úgy tűnik, nagy foga­dókészség mutatkozik a ház­táji integrációra. Ezért ka­cérkodunk a gondolattal, hogy a nagyüzemi tevékeny­séget kiszélesítjük a kisüzem gazdálkodásával. — Miként? — Egyszerű. A csirkéket nyolchetes korukig hizlaljuk. Nos, ha négyhetes úgyneve­zett előnevelés után kiad­nánk a jószágokat háztáji­ba, akkor a megfelelő egész­ségügyi várakozás után újabb csirkecsapatot telepít­hetnénk be az istállóba. Ter­mészetesen a kistermelő is jól járna, hiszen ő is csak négy hétig folytatná a hiz­lalást, jobb lenne a helyki­használás, s gyorsabban fo­rogna a pénzünk. Az izsófalvi termelőszövet­kezet új elnökének szerke­zetátalakító gondolatai nyo­mán ma valóban más fel­építésű a gazdálkodás. Az állattenyésztés változásai mellett megerősödött a ház­táji gazdálkodás, mind na­gyobb teret nyer magának az egyéni vállalkozó kedv. Persze vállalkozó kedvből szövetkezeten belül sincs hi­ány. Itt ugyanis mindennel megpróbálkoznak, ami a mezőgazdasági termeléssel összefügg és ami pénzt hoz­hat, és minden tevékenysé­get elvetnek, ami indokolat­lanul nagy összegű pénzt vi­het el. így például kimaradt a növénytermesztésben a legfontosabb kenyérgabona, a búza. S hogy az említett változásoknak milyen a si­kere? Nos, néhány hónap múlva, a mérlegkészítés után erre is választ adnak, ám ami most bizonyos, fizetési gondjaik nincsenek, pénzügyi helyzetük stabil. Balogh Andrea Ez év novemberében tart­ják az országos szakszerve­zeti értekezletet. A tanács­kozás egyik fő témája a bér­reform, az ezzel kapcsola­tos szakszervezeti állásfog­lalás végleges kialakítása lesz. Előkészületei az ága­zati szakszervezeteknél is ja­vában tartanak. A HVDSZ Borsod megyei titkársága például vitakérdéseket állí­tott össze a bérpolitikai re­formjával összefüggő szak- szervezeti elképzelésekhez. Az ágazat borsodi igazgatók képviseleti tanácsának a na­pokban tartott klubfoglalko­zásán is ez volt az egyik fő téma. Kitűnt, hogy az igazg&tók nagy megelégedéssel vették tudomásul bevonásukat a bérpolitikai reform szak- szervezeti vonatkozású kér­déseinek megtárgyalásában. Hiszen a bérreform most már nap mint nap foglalkoz­tatja őket is, annak ellené­re, hogy még mindig kevés az ezzel kapcsolatos infor­máció. Ám a közös gondol­kodásmód kialakítása elke­rülhetetlen. Ezért is tekin­tettek nagy várakozással a klubfoglalkozáson Czékmány Attila, a HVDSZ gazdaság- politikai osztálya munkatár­sának előadása elé, aki a kormányzati szervek 1989. A világpiacon változatla­nul keresett áru a Borsodi Vegyi Kombinát terméke; a PVC-por. A vállalat kiter­jedt marketing, piackutató munkája eredményeként si­került ott értékesíteni ezt a fontos műanyag-alapanyagot, ahol a legtöbbet fizettek ér­te. A több mint ötmilliárd forintot kitevő belföldi ér­tékesítésen túl, jelentős volt a nem rubel elszámolású pi­acokra szállított termék- mennyiség is, melynek érté­ke megközelítette a 2 milli­árd forintot — hallottuk a BVK-ban a napokban meg­évi elképzeléseiről adott tá­jékoztatást. Egyebek között utalt arra, hogy az állami elképzelések liberalizált, de központi sza­bályozást tartalmaznak, amelynek lényege a közpon­ti bértömeg-szabályozás. A bérmegállapításokkal kapcso­latban kétszintű, központi és vállalati (előző a kormány és a SZOT, utóbbi a válla­lat és a szakszervezeti bi­zottság közötti) megállapo­dást javasolnák. A tervek szerint meghatároznák a minimálbért és az indokolt­nak tartott felső bérhatárt, vagyis a maximumot, ame­lyet csak az országos átlag feletti hatékonysággal dol­gozó vállalatok léphetnének túl. Ezzel együtt — mutatott rá az előadó — megszűnne a kereseti adó, az adómen­tes bérfejlesztés, mindenféle bérpreferencia, a bérek után fizetendő adó a vállalkozói adóhoz kapcsolódna, vagy: a bérnövekedés minden forint­ja után 50 százalékos adó­teher kapcsolódna. Ismeretes, hogy a szak- szervezeti szervek elképze­lései sok vonatkozásban el­térnek a kormányzati szer­vek javaslataitól, hiszen a szakszervezet a béregyezte­tésen alapuló bérreform mellett tör lándzsát, amely­tartott gazdasági-műszaki konferencián. A tőkés relá­cióban értékesített áru az év első felében harminc száza­lékkal meghaladta az egy évvel ezelőtti teljesítést, s csaknem húsz százalékkal több az előirányzottnál. A vállalat kollektívájának ed­digi eredményes munkájára vall, hogy a BVK időará­nyos nyeresége kedvezően alakult, ugyanis csaknem el­éri a hétszázmillió forintot. A BVK-ba^j jelenleg tizen­két beruházás, fejlesztés, il­letve korszerűsítés megvaló­sításáért fáradoznak. Annak nek az állami elképzelés csak első lépése lehet. A HVDSZ Borsod megyei titkársága hamarosan ösz- szegzi az irányítása alá tar­tozó szakszervezeti bizottsá­gok és alapszervek, vala­mint a hatáskörébe tartozó vállalatok vezetőinek véle­ményét, s továbbítja a HVDSZ-központba, majd onnan jutnak tovább az or­szágos szakszervezeti tanács­kozásra. Fekete Gyula megyei tit­kárhelyettes szólt arról is, hogy az idén októberre ter­vezett országos kommunális hetek rendezvénysorozata — amellyel már lapunkban is foglalkoztunk — objektív akadályok miatt elmarad, s várhatóan jövő év elejére tolódik el. Szeptember 10-én viszont megtartják a Csanyikban a III. HVDSZ borsodi kultu­rális és sportnapot. Legalább 12—14 ezer résztvevőre szá­mítanak, akiket igen gazdag program vár. így -például bemutatkoznak termékeikkel a vállalatok, a kisiparosok és ’ kiskereskedők, színvona­lasnak ígérkező kultúrprog- ram, számos sportrendez­vény, divatbemutató szolgál­ja majd az érdekes és hasz­nos időtöltést. ellenére, hogy nap mint nap sok objektív, külső nehéz­séggel kell a szakemberek­nek megküzdeniük, az MDI- nagyberuházás, a műanyag­feldolgozás szintjének to­vábbi emelését szolgáló fej­lesztések Kazincbarcikán, Miskolcon és Szekszárdon, várhatóan az elképzelések­nek megfelelően, a jövő év­ben megvalósulnak. Ehhez azonban az kell, hogy a ren­delkezésre álló szellemi ja­vakkal, a szaktudással, a vállalkozási készséggel a to­vábbiakban is jól sáfárkod­janak a vállalatnál. Ny. I. Konjunktúra, export, nyereség , A magánerőből építkezők építőanyag-ellátását segíti a Mátra-Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság petőfibányai fatelepe. Szovjetunióból érkezett fenyőrön- koket - mintegy 15 ezer köbméter alapanyagot - dol­goznak fel tetőszerkezetté, lambériává és egyéb fűrészelt áruvá. (MTI-fotó) A szocializmus alapelvei- vei oly sokáig összeegyez­tethetetlennek tartott mun­kanélküliség megjelent a magyar gazdaságban is. Sőt, azt is hallani, hogy az év­tized végéig 200 ezer ember marad állás nélkül. Valójá­ban milyen munkanélküli­séggel kell számolnunk, mit tesz a foglalkoztatási gon­dok enyhítésére a munka­ügyi kormányzat — erről tájékoztatta Rózsa József, az Állami Bér. és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője az MTI munkatársát. — Hivatalosan kit tekin­tenek ma munkanélkülinek, s hányán vannak? Mit tesz­nek mielőbbi elhelyezkedé­sük segítése érdekében a munkaügyi szervek? — Ma a munkanélküliek­nek hivatalosan két kategó­riáját különböztetjük meg. Az egyik csoportot azok al­' kotják, akiikndk felszámolás vagy átszervezés miatt a munkáltatójuk felmondott, s mivel lakóhelyük környeze­tében rövid időn belül nem biztosított újraelhelyezkedé- sük, hat hónapig jogosultak felmondási idejük meghosz- szabbítására. s további hat hónapig az elhelyezkedési támogatásra. A másik cso­portba mindazok beletar­toznak, akiknek bármi­lyen más egyéb okból nincs munkájuk, de szeret­nének elhelyezkedni, ezért a munkaerő-közvetítő szervek­nél nyilvántartásba vétetik magukat. Ide tartoznak azok is, akik saját akaratukból váltak meg a régi munka­helyüktől. A hivatalosan is munkanélkülinek minősülök száma 10—15 ezer között mozog, közülük mintegy 1000 —1500-an jogosultak állami segítségre, azaz felmondási idejük meghosszabbítására, elhelyezkedési támogatásra. — A gazdaság szerkezeté­nek átalakítása, a struktúra- váltás — amely nélkül nem lehet kibontakozás — meny­nyiben befolyásolja a mun­kanélküliség alakulását, va­lóban elkerülhetetlen velejá­rója a 200 ezer munkanél­küli? — A kétszázezres számról magam is hallottam, annak megalapozottságáról azonban nem vagyok meggyőződve. Igaz, a struktúra átalakítása még csak most kezdődött meg. Ha felgyorsul, a mun­kanélküliek száma a jelenle­ginél minden bizonnyal több lesz. de a 200 ezres szám véleményem szerint így is messze eltúlzott. A munka­ügyi kormányzat olyan kép­zési rendszer kialakításán dolgozik, amelynek célja a munkanélküliséget megelőző szakmatanulás. Egy-egy vál­lalatnál, egy-egy térségben ugyanis a foglalkoztatási gondok nem egyik napról a másikra alakulnak ki. s ha az emberek előre gondolnak a jövőjüikre, biztosabb az új raelihely ezkedésük. Olyan szakmásító, második szak­mát adó tanfolyamokat kí­vánunk szervezni, amelyek az adott térségben igazod­nak a vállalatok, szövetke­zetek várható munkaerő- igényéhez. Ebben az állami költségvetés is részt vállal­na, a tanfolyamokat azon­ban ,a vállalatoknak kellene megszervezniük, a képzés pedig a jelentkezők szabad­idejében történne. — Az elhelyezkedési tá­mogatást már ma is sokan munkanélküli segélyként emlegetik. Lesz-e nálunk is munkanélküli segély, ha igen, kik kaphatják meg? — A munkanélküli segély rendszerének kimunkálása előrehaladott állapotban van. A munkanélküli segélyezést szabályozó minisztertanácsi rendelet tervezetének előké­szítése körül sok a vita. Maga a rendelet 10—12 ol­dal lenne, a hozzá kapcso­lódó, állami és társadalmi szervektől, vállalatoktól ér­kezett észrevételek, javasla­tok már most is mintegy 150 oldalnyi írásos anyagot tesz­nek ki. Ezeknek a feldolgo­zása folyamatban van. A sok észrevétel, vita miatt a munkaügyi kormányzat úgy véli, hogy az eddiginél szé­lesebb körű, igazi társadal­mi vitára van szükség a né­zetek egyeztetéséhez, ami azonban hosszabb időt vesz igénybe. A társadalmi vi­tára jövőre kerül sor. A legtöbbet vitatott kérdés, hogy a munkanélküli se­gély szempontjából ki szá­mítson munkanélkülinek; ősak az, akinek a munka­helyét felszámolták, vagy az is, aki maga mondott fel, netán valamilyen más, sze­mélyéhez fűződő okból el­bocsátották. Azoknak a kö­re, akiket ma munkanélkü­liként az állam segéllyel is támogat, szűk. Ezt szélesíte­ni keíll. Kérdés, hogy ez a szélesítés a teljeskörűséget jelentse-e — minden mun­ka nélkül levőt beleszámít­va —. vagy a fokozatossá­got. Nyilvánvaló, hogy egy­szer eljutunk a teljeskörű- séghez, mert az állampolgá­rokat nehéz tartósan asze­rint megkülönböztetni, hogy ki, miért lett munkanélküli. — A munkanélküli segély csak átmeneti megoldás le­het, az emberek munkával szeretnék megkeresni a meg­élhetésükhöz szükséges pénzt. — A jövőben is folyta­tódnák a munkahelyteremtő beruházások. A foglalkozta­tási alapból már az idén is mintegy ötezer új munka­hely létesítését támogattuk, ezt jövőre meg lehetne dup­lázni. A munkanélküliség elkerülésének másik lehető­sége az iskolarendszer olyan átalakítása, hogy a fiatalok valóban keresett, konvertál­ható szaktudásra tegyenek szert. A művelődési tárca a közeljövőben terjeszti elkép­zeléseit a koirmány ölé a középfokú szakképzés javí­tásáról, s ebben már ilyen törekvések is fellelhetők. Gondolkozunk a munkaerő­keresletben és kínálatban már most is tapasztalható területi feszültségek feloldá­sának lehetőségein is. Táv­lati terveink között szerepel, hogy a leginkább indokolt esetekben, a foglalkoztatási alap terhére részben vagy egészében átvállalnánk azok­nak az embereknek a. lakás­cseréből adódó veszteségeit, akik környékükön végképp nem tudnak elhelyezkedni, viszont másutt nagy szük­ség lenne rájuk. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents