Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. szeptember 5., hétfő Tanévnyitók felsőoktatási intézményeinkben Benedek Dénes bányamérnök veszi át aranydiplomáját Kovács Ferenc rektortól (Folytatás az 1. oldalról) A tanévnyitó ünnepségen került sor a Magyar Ifjúság által meghirdetett Magiszter Alapítvány díjainak átadására. Az alapítvány országos fődíját (százezer forintot) kapta meg Czibere Beáta, Simon Lajos, Érsek István és Pálma Róbert „Axiális átömlésű áramlástechnikai gépek számítógéppel segített hidraulikai tervezése” című pályázata. Harmadik díjjal jutalmazták Péhl Tibor pályaművét: „A munkadarab — készülék — gép —• szerszám- (MKGS-) rendszer rugalmas alakváltozásának vizsgálata számítógéppel”. Az NME K'ISZ-hizottságá- nak különdíját nyerte el Jónás László: „Mikroszámító- gépes elektronikus menetszabályozó kialakítása aknaszállítógép automatikus vezérléséhez” című pályamunkája. Gyógytornászok, védőnők lesznek Ugyancsak szombaton délelőtt tartottták meg a tanévnyitó ünnepséget az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának miskolci decentrumá- ban. Harminc leendő gyógytornász és 34 védőnő tette le az esküt. A tanévnyitón Számán Sándor docens, a miskolci gyógytornász szak szakvezetője többek között elmondta: úgy tűnik, jó döntés volt egy nagy múltú, jó hírű kórházra építeni e főiskolai szintű képzést. A tavaly indult oktatás résztvevői egyébként idén már a szakmai gyakorlatokban is részt vesznek, betegközeiben kapcsolatban ismerkednek leendő hivatásukkal. (cs. a.) Fotó: F. L. Nyomdászmérnökök, -technikusok találkozója (Folytatás az 1. oldalról) Az első években 1956 után, még bátran beszélhetünk őszinteségről és nyíltságról. Menet közben azonban újra és újra felülkerekedtek olyan erők, amelyek megzavarták a nyilvánosság folyamatát. Nemcsak rossz gazdasági döntések játszottak közre abban, hogy itt tartunk, hanem az is, hogy a hatalom gyakorlásának láthatóságát, a hatalmon lévő vezetők kontrollját megakadályozta a nyilvánosság hiánya. (Jó példa erre éppen Bős-Nagymaros. Azok, akik aláírták ezt a szerződést és más lobbik, megakadályozták, hogy a nyilvánosság elé kerüljön a döntés. Ezért vitázunk ma olyan kérdéseken, amelyekről tizenöt éve kellett volna — mondta az előadó.) A párt új viszonya a politikai nyilvánossághoz hamarosan közismertté válik. Egy most készülő tervezet kerül a párt és a közvélemény elé. Olyan helyzetre van szükség, ahol mindenki nyíltan hangoztathatja érdekeit, s amely helyzetben a konfliktusok — a közmegegyezés, a konszenzus szellemében — megszelídülhetnek. Sajtószabadság, szólásszabadság kell Magyarországon és egy módosított, vagy új sajtótörvény, mert a jelenlegi félelmek és kompromisszumok dokumentuma. Érvényt kell szerezni annak, hogy a párt, csak a pártlapokat irányítsa, más lapok működéséhez csak elvi útmutatást adjon a lapgazdáknak. Lehessen végre mást olvasni ugyanarról a kérdésről a Népszabadságban, mint a Magyar Nemzetben, vagy a Magyar Hírlapban. Csikós József arról is beszélt, hogy a tömegkommunikáció helyzetének tarthatatlansága a lapkiadás területén tapasztalható káoszban is megnyilvánul. Ezzel mindenki rosszul jár, leginkább az olvasó. Nem szerencsés, hogy a sajtónak nincs tárcája a kormányban. Ma úgy tűnik, hogy - a Tájékoztatási Hivatal megszüntetése hibás döntés volt, mert rosszul, bürokratikusán dolgozott ugyan, de átszervezni kellett volna inkább, és működőképessé tenni. Ma évente 1,3 milliárd deficitet termel a sajtó. (Ügy hogy a költségek nagy része a kiadó—nyomda —terjesztés háromszögében halmozódnak fel úgy, hogy egy 30 forintért árult folyóirat egy példányának 480 forint az előállítási költsége.) Ezért áremelést akart elérni az irányítás. A tervezett évi 15 százalékos inflációban ez mindössze 0,3 tizedpontot jelenthetett volna. Az áremelés elmaradt, bár előbb-utóbb sor kerül majd rá, kérdés, hogyan osztoznak majd ezen a közreműködők. Az előadó szólt a papír- helyzetről is. Hiba volt', hogy túlságosan is a szovjet sajtópapírra rendezkedtünk be. A glasznoszty jóvoltából a szovjet lapok példányszáma megtöbbszöröződött, ráadásul az ottani zöldek követelésére három cellulózgyárat leállítottak, környezetvédelmi megfontolásokból. Kétségtelen, hogy az olvasó ennek ellenére sem érti, hogy a napilapok oldalszámának csökkentése mellett hogyan van papír a 120 forintos Szexpressz megjelentetésére. A hallgatóság nem mindenben értett egyet az előadóval (aki a nyomdák érdekeltségi viszonyai ellen is tett megjegyzéseket), de — az utólagos vélemények alapján elmondható —, sokkal kevésbé tudott azonosulni a következő előadó, Veress Miklós gondolataival, szétszórt előadásmódjával. („Időhiány miatt most nem olvasom fel egész esszémet, majd megjelentetem _ valahol.” — közölte az írószövetség főtitkára...) Az előadó (aki 1984-ig a Mozgó Világ alapító főszerkesztője volt) arról beszélt, hogy a nyomdák rekonstrukciója hamarabb ment végbe, mint a kulturális intézményeké. , A lapkiadás még így is jobb helyzetben van, mint a könyvkiadás, bár a papírkontingens hiánya nem a hirdetést vagy az információt szorítja ki a lapokból, hanem a kultúrát. Elmélkedett a szerzők kiszolgáltatottságáról a kiadói bürokrácia és a nyomdák szorításában (Tempefői és Bettrieger párbeszéde á la Csokonai), a függőség és megalázottság kérdéseit feszegette (ki a bolond, aki ír, vagy aki kiadja — holott mindketten másoknak vannak kiszolgáltatva). Más témákban zajlik az élet, mindenki másról beszél, nem a könyvről, nem a kultúráról. A nyomdászmérnökök és -technikusok találkozója ezután három, kifejezetten szakmai jellegű előadással folytatódott és fejeződött be szombaton a déli órákban. (szatmári) A harmincas évek végétől kezdve a Szovjetunióban szándékosan torz, a valóságot meghamisító térképeket készítettek az országról, a pontos és valósághű térképek pedig titkos dokumentumnak számítottak. Ez az áldatlan állapot azonban — mint V. Jascsenko, a minisztertanács geodéziai és kartográfiai főigazgatóságának vezetője az Izvesztyija munkatársának elmondta — hamarosan megszűnik. A sztálini időikben, az élet minden területét átható bizalmatlanság következményeként a térképkészítés a Belügyi Népbiztosság (NKVD) hatáskörébe került. A térképészek kénytelenek voltak engedelmeskedni á’ parancsnak: egyes objektumokat elhagytak, mások helyét megváltoztatták a térképen. A torzításokat főként a nagy léptékű térképeken kellett végrehajtaniuk a kartográfusoknak: városok és folyók változtattak helyet, városi kerületek, utcanevek cserélődtek fel. Moszkva turistatérképén például csak a főváros körvoTanácskozás Lakitelken Demokratikus szellemi-politikai mozgalommá, független társadalmi szervezetté nyilvánította magát a tavaly szeptember 27-én Magyar Demokrata Fórum néven a BácsJKislkun megyei Lakitelken megalakított csoportosulás. A Magyar Demokrata Fórum mintegy 370 képviselője — nagyrészt á magyar szellemi élet köréből — szombaton Lakitelken tartotta tanácskozását, amelyen megvitatták és elfogadták a mozgalom ideiglenes alapszabályát és alapítólevelét. A tanácskozás elé terjesztett dokumentumok felett élénk, nemcsak a konkrét programot, hanem a politika, a társadalom, a gazdaság, a kultúra időszerű, sürgető feladatait is számba vevő eszmecsere alakult ki. Bár elhangzottak egymásnak élesen ellentmondó vélemények is, a felszólalók többsége egyetértett azzal, hogy a Magyar Demokrata Fórum az egész országra, illetve a magyarságra kiterjedő független szellemi-politikai mozgalomként kíván tevékenykedni. A felszólalók. egyetértettek a mozgalom alapítólevelében megfogalmazottakkal: az MDF-nelk saját útján kell kibontakoznia, nem fogadja el sem a kormánypártiság, sem az ellenzékiség címkéit és választási kényszereit. Bár a többpártrendszer kialakulását szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották a demokratizálás folyamatában, hangsúlyozták, hogy a jelen körülmények között nincs szándékukban párttá szerveződni. Meg akarják őrizni minden tisztességes gondolat és kezdeményezés számára nyitott, koalíciós mozgalmi jellegüket. A Magyar Demokrata Fórum az alkotmányosság keretei között, a törvényesség elve alapján és a teljes nyilvánosság előtt fejti ki tevékenységét. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a Magyar Demokrata Fórum .részt kíván venni az átfogó társadalmi reform következetes végig- vitelében, a politikai intézményrendszer demokratizálásában. Ugyancsak aktívan tevékenykedik az országhatárain kívül élő magyar nemzetiség íétérdekeiért. Bátorítják .mindazokat a .szellemi-kulturális törekvéseket, mozgalmaikat és csoportosulásokat, amelyek a hagyományos nemzeti értékek jegyében a közoktatás, a köznevelés, a művészeti és a tudományos élet megújításáért munkálkodnak. A ’lakitelki tanácskozáson bejelentették, hogy megalakult a Magyar Demokrata Fórum elnöksége. Az elnökség tagjai: Bíró Zoltán irodalomtörténész, Csengey Dénes költő, Csoóri Sándor költő, Csurka István író, Fekete Gyula író, Für Lajos történész, Joó Rudolf politológus, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Lezsák Sándor költő. A tanácskozáson és a szünetben megtartott sajtótájékoztatón is bejelentették, hogy várhatóan novembertől kéthetente megjelenik a Hitel című, az MDF szellemiségét képviselő független társadalmi és művelődési lap. A késő esti órákba nyúló tanácskozáson szóltak a romániai magyar nemzetiség helyzetéről, kifejtették elképzeléseiket a demokrácia és a parlamentarizmus továbbfejlesztésének lehetséges módozatairól, a társadalmi nyilvánosság kiszélesítéséről. A továbbiakban egyebek között ismertették a közelmúltban lezajlott szárszói találkozó záródokumentumát. Végül szervezeti, ügyrendi, kérdéseket vitattak meg. * A lakitelki tanácskozásról szólva Marosán György kormányszóvivő a rádió 168 óra című műsorában elmondta: abban, hogy állampolgárok egy csoportja új mozgalom megalakítását kezdeményezi, semmi meglepő nincs, s aggodalomra sem ad okot. Az elmúlt években százával alakultak különböző öntevékeny közösségek. Ez egyébként egybevág a párt politikájával és ,a kormány tevékenysége szempontjából kifejezetten örvendetes. A kormányszóvivő nagyon fontosnak mondotta, hogy a tanácskozás hangvétele kifejezetten együttműködési készségre utalt. Mint mondotta, a kormány az állampolgárok és közösségeik cselekedeteit a hatályos törvények alapján ítéli meg, és a mostani kezdeményezésnek is végig kell járnia a megalakulás törvényszabta útját. íMTI) Újkazinci Bükkaljai „térzenészek” napok padot állítottak fel. Szombaton, többék között divat- bemutató, kerékpár- és futóverseny, néptánc- és határőrizeti bemutató szerepelt ' a programban. A vasárnapi hideg reggelen még csak lakásuk ablakain tekintgettek ki-kifele a városrész lakói, amikor a Bükkaljai Bányaüzem fúvószenekara már javában „fújta” a térzenét. Délelőtt zömében sportrendezvényekre került sor, délután 3 órákor pedig a bányásznap alkalmából köszöntötték a Borsodi Szénbányák Vállalat dolgozóit. Ezt kulturális és sportbemutatók követték. Kép és szöveg: Czoborczy Fotópályázat Október 15-ig fogadják el az anyagokat arra a fotópályázatra, melyet a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár írt ki Borsod-Abaúj- Zemplén megyei alkotóknak, és alkotócsoportoknak. Pályázni lelhet legfeljebb 6 darab, 24 cm-es fekete-fehér képpel. (Sorozatokban legfeljebb 5 kép szerepelhet.) A legjobb munkák részt vesznek a Miskolci Galéria kiállításán. A pályaműveket a művelődési központ címére kell eljuttatni: 3700 Kazincbarcika, Fő tér 5. „Barcikán mindig történik valami” — mondta a minap ismerősöm, s milyen igaza volt. Nemrég a bányász fúvószenekarok találkozója tette színesebbé a város lakóinak életét, e hét végén pedig — immár hetedik alkalommal —, rendezték meg az újkazinci napokat. A programsorozatnak a fiatal városrész adott otthont: a legtöbb esemény az ÉMÁSZ- kirendeiltség melletti réten zajlott, ahol szabadtéri színnalai felelnek meg — legalábbis részben — a valóságnak — mondta Jascsenko. Bár a világűrből megvalósítható fényképezés megjelenésével ez a fajta térképészet értelmét vesztette, az mégis egészen az idei évig folytatódott. Most készülnek csak az első pontos, általános használatra szánt térkép kiadására, s az. 1:1 000 000-ihoz kicsinylítésű térikép (egy centiméter 10 kilométer) titkosságát éppen pénteken oldották fel.
