Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
1988. szeptember 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Vevők versenye egy leégett üzemért Ilyen volt a Porán a tűi után. Tavaly, július 29-én a késő esti órákban kigyulladt és porig égett az Északmagyarországi Vegyiművek edelé- n.yi műanyag-feldolgozó üzeme, amelyet bérlőként a sa- jóvámosi Aranykalász Tsz üzemeltetett. Aznap délután szúrópróbaszerű ellenőrzést végeztek a tsz vezetői, mindent rendben lévőnek találtak, a későbbi nyomozás során is egyértelműen megúP lapították, hogy a tüzet öngyulladás okozta. — Néhány éve nincs Edelényben tűzoltóság és Kazincbarcika ilyenkor bizony messze van. Nagyon gyorsan leégett az üzem, a gépek, az anyagok, minden. Megvallom, nagyon megijedtem: itt maradtunk munka nélkül hatvanötén. Hirtelenjében nem tudtam elképzelni, mi lesz a sorsunk, a sajóvámosi tsz bérleti szerződése decemberben lejárt volna... — emlékezik az esetre Terbócs Bertalan üzemvezető. — Mindenesetre másnap hozzáfogtunk a romeltakarításhoz. No, nem mindenki, csak aki bízott az üzem újjáépítésében. Nagy bánatunkra a legképzettebb munkásaink — művezető, technikus, vegyipari szakmunkások — búcsút mondtak nekünk. Akkor még nem tudhatták, hogy milyen sokan pályáznak a leégett üzemre. Az edelényi Alkotmány Tsz első dolga volt, hogy a varrodájában és egyéb munkahelyein elhelyezze a munka nélkül maradt üzemi dolgozókat. Talán ez a szép gesztus is hozzájárult ahhoz, hogy az ÉMV neki adta el az üzemét 5 és fél millió forintért. A tűz után két héttel, auguszus 11-én létrejött az adásvételi szerződés. — Nem volt túl kockázatos megvásárolni egy romot, tudván azt, hogy a szakképzett munkások is szétszéledtek? — kérdezzük Csontos Miklóst, a gazdaság főkönyvelőjét. — Tudtuk, hogy eredményesen dolgozik ez az üzem, a munkások zöme pedig edelényi. Már a tűz előtt latolgattuk a megvásárlását, mert tudtuk, hogy a sajóvámosiak bérleti szerződése lejár és hogy esetleg eladja az ÉMV. A poliuretán-hullodékot darálják. Csakhogy nem voltunk olyan anyagi helyzetben. A tűz után siralmas állapotban volt a telep, de legalább ki tudtuk fizetni. Felépítettük, az ÉMV szakembereinek segítségével, új gépeket konstruáltunk — ma már 25 millió forintot ér. A műanyag-feldolgozó egykori bányaépületbe települt, sokat panaszkodtak a munkások a rossz világítás, a hideg miatt. Az új csarnokot már műanyag-feldolgozónak tervezték. Jól fűthető, világos, kellemes munkahely. Az új gépek is termelékenyebbek, biztonságosabbak. — Alig hitték el az ede- lényiek, pedig így volt: december 22-én megkezdtük az üzemben a termelést. Az ideiglenes munkahelyeken elhelyezett dolgozók számára is karácsonyi meglepetés volt. Nagy örömünkre a leszámolt dolgozók közül sokan visszaszivárognak. Ma már többen dolgozunk itt, mint a tűz előtt — mondja az üzemvezető. — A Porán a termelőszövetkezet egyik legsikeresebb ipari üzeme. Már most jóval többet termel, mint a korábbi években, az eredménye is várakozáson felüli. Szendrőládon felszámoltuk a nem túl eredményes PV.C-feldolgozó üzemünket, a munkásokat átképeztük és ide hoztuk. Ügy tervezzük, hogy a Ládbesenyőben működő kis varrodánkat is a Porán szolgálatába állítjuk. Ezzel komplettírozni tudjuk a műanyag-feldolgozó termékeit, a varrónőket megszabadítjuk a lélekölő bérmunkától és ami lényeges, több lesz a jövedelmük — halljuk a főkönyvelőtől. Az üzemben jelenleg 5 ezer forint körüli az átlagkereset. A régi „gazda” idejében a gmk-val többet kerestek az itt dolgozók. Csakhogy az edelényi Auguszus 20. Tsz-nél felszámoltak valamennyi gmk-t, nem akarnak kivételezni a Poránnal sem, úgy gondolják, főmunkaidőben keressenek tisztességesen a tagok és alkalmazottak. A termelőszövetkezet valamennyi munkahelyén teljesítményarányos bérrendszerben fizetik az embereket. Kivéve a vegyipari feldolgozóban. Eddig ugyanis nem volt tapasztalat, nem tudták kidolgozni a bérezési formát. A tsz vezetősége azóta jól megismerte az üzemet, szeptemberben már itt is mindenki annyit keres, ameny- nyit a munkája ér. Az eddigi eredményeket ismerve, nem járnak rosszul. — Mit gyártanak és hol adják el a termékeiket? — Birkózószőnyeget, cselgáncstatamit, ágybetétet, napozómatracot, fürdőszoba-kilépőt és üvegipari csomagolóanyagot gyártunk poliure- tán habból. Üj termékeink is vannak, készítünk már speciális kórházi ágybetétet és a győri Graboplasttal kooperálva csúszásgátlóval, műbőr bevonatú tatamit. Az idén már exportra is gyártunk. Az Artexszel novemberben kötöttünk szerződést, amikor még romokban állt az üzem. A termékeinket Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Egyiptomban, Mongóliában értékesítik és úgy tudjuk, hogy Koreában is. Így minden bizonnyal használják majd a sporteszközeinket az olimpián is. A termelőszövetkezetnek van lakatos- és galvánüzeme. minden rendelkezésre áll a kisbútorgyártáshoz. Készítünk telefonasztalkákat, tárgyalóasztalokat, székeket. A varroda segítségével konfekcionáljuk a hagyományos termékeinket, így jobban kidolgozottak, tetszetősebbek. A bútoripari megrendeléseknek nem minden esetben tudunk eleget tenni, ezért szeptembertől megszervezzük a negyedik műszakot. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József (Folytatás az 1. oldalról) kiadásaink között a tervezettel szemben alacsonyabb lízing- és telepítési költség, bankköltség, import beszerzésekkel kapcsolatos illeték, illetve egyéb költség merült fel. Pintér Imre, a TVK párt- bizottságának titkára a vitát összegző felszólalásában mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a kombinát kollektívájában változatlanul megvan a piaci viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás, ami ráadásul párosult a világpiacon tapasztalható konjunktúrával, ami egyértelműen a leninvárosi nagyüzemnek kedvezett. A vállalati eredmény kedvező alakulásában közrejátszott a készletgazdálkodásban bekövetkezett kedvező irányú változás, továbbá a közvetlen költségek csökkenése. Döntően hozzájárult a TVK termelési, gazdálkodási sikereihez, hogy az olefingyár termelése, különböző műszaki intézkedések, megoldások révén stabillá vált, mégpedig úgy, hogy közben a kapacitás maximális kihasználására is lehetőség nyílt. A pártbizottság tagjait Pál- fi Sándor a továbbiakban arról tájékoztatta, hogy az utóbbi hónapokban folytatódott a TVK gazdálkodásában az első fél év alatt tapasztalt kedvező tendencia. Az esztendő első nyolc hónapjában a kombinát termelési értéktervét 6,5 százalékkal múlta felül, amely így elérte a 17 milliárd forintot. A tőkés export ugyancsak dinamikusan növekedett, a múlt év hasonló időszakúhoz képest csaknem negyven százalékkal emelkedett: augusztus végén 107 millió dollárnak megfelelő nem rubel elszámolású kivitelt mondhat magáénak a Tiszai Vegyi Kombinát. Az új adó-, ár- és jövedelemszabályozási rendszer életbe lépése után természetesen gondok is jelentkeztek a kombinát gazdálkodósában. Elegendő utalni az oly sokat emlegetett műtrágya termelésével és eladásával összefüggő problémákra. Érder kés módon legtöbbször a gyártókat hibáztatták, mondván, drágán termelnek. Azt viszont nem vették figyelembe, hogy az energia és a földgáz ára fokozatosan emelkedett, ami nagymértékben meghatározta a termék előállításának költségét. — A múlt év decemberében egy tonna műtrágya ára 4310 forint volt, amely ez év elején 4090 forintra csökkent — sorolta a tényeket. Pálfi Sándor. — Ugyanakkor egy tonna műtrágya előállításának teljes önköltsége meghaladta a 4700 forintot. Most szeptembertől lehetőség nyílt a műtrágyák árának emelésére, amelynek tonnája a jövőben 4800 forint lesz. Ez viszont magával hozza azt a kedvezőtlen helyzetet, hogy sok felhasználó. a műtrágya-felhasználás visszafogásával reagál az áremelésre. Bízunk azonban abban, hogy az árfolyamváltozás eredményeként javulnak a tőkés exportárak, s ez ellensúlyozhatja a belföldi igényekben várható visszaesést. Lovas Lajos Madártávlatból ai LKM. Nem veszteségesek ... Fotó: Balogh Imre Kevesebb kohásszal... Sikerre vágynak Diósgyőrben Nyereségesek, de fizetésképtelenek Csathó Gézával, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek gazdasági igazgatójával arról beszélgettünk, hogy az LKM a Tervgazdasági Bizottság április végi ülése óta miképp próbál kilábalni a vaskohászatot sújtó nehéz helyzetből, hogyan látják a továbbhaladás útját, módját? — A napokban látott napvilágot az Ipari Minisztérium közleménye, amely arról tudósított, hogy a tárca felügyelete alá tartozó hatszáz vállalat közül mintegy nyolcvan volt veszteséges az első fél évben. Köztük van-e az LKM? — Nincs. Nálunk sikeres volt az év első fele, s őszintén mondom, ránk fért már a sikerélmény. Még akkor is, ha ez csak részsiker... Mi, 1990-ig szóló stabilizációs programot dolgoztunk ki, s ennek része az idei esztendő. Januártól, júniusig 38 millió forint eredményt könyvelhettünk el; egész évre 41 milliót terveztünk ... — Nem oly sok, hisz az LKM 15—16 milliórd termelési értékkel számol évente ... — Valóban édeskevés, hiszen — túlzással — a 41 millió nálunk számítási hibából is kijöhet. (Egyébként leányvállalataink, közös vállalataink is nyereségesek.) Ám nem szabad elfelejteni, mi évek óta azért küzdünk, hogy elkerüljük a veszteséget. Ha az év hátralévő része is úgy sikerül, mint az első, akkor tisztes nyereségünk lehet... Ránk fér. — Ezt, már másodszor mondja. Ennyire kiéheztek már a sikerre? — Az is óriási siker volt, hogy az elmúlt két évben null-szaldósak voltunk. De a jó az, ha kézzelfogható értéke is van munkánknak. Ez pedig nyereséggel az igazi. — Mondja, ez idáig eredményes gazdálkodásuk. Akkor minek tudható be az, hogy pénzügyi egyensúlyuk labilis, több, az LKM-nek szállító cég heteket vár pénzére? — összesen 460 vállalatnak tartozunk rövidebb- hosszabb ideig jogos pénzével. Ez, sajnos tavaly novembere óta így van. A Magyar Hitelbank Rt. 2,1 milliárd forint rövid lejáratú hitelt vont meg tőlünk, ez pedig folyamatos működésünkhöz jóformán elengedhetetlen. Főleg azért, mert előre kell megvásárolnunk olyan alapanyagokat, energiát, amelynek haszna csak a késztermék után jelentkezik. Nekünk erre nemigen van pénzünk, így, például hitelbe kapjuk az áramot, a nyersanyagot ... A napi bevételből tudunk csak fizetni, ez viszont mindössze 60—70 millió forint. Másfél hónapos késésben vagyunk a fizetésekkel. Vélhetően szeptembertől megkapjuk a zavartalan működésünkhöz szükséges jó 2 milliárdos hitelt, ekkorra kidolgozzuk azt a koncepciót, amely a biztos talpon maradást szolgálja. — A vaskohászat szerkezetének átalakítására, a veszteségek megszüntetésére, a párhuzamos és gazdaságtalan kapacitások leállítására tárcaközi bizottságot hoztak létre, s miniszteri biztosi neveztek ki a feladatok koordinálására. Az LKM eredményeiben miképp érződik az április végi döntés? — Az, hogy eddig nyereségesek vagyunk, jórészt a TGB határozatnak köszönhető. Mintegy 20—30 ezer tonna veszteséges termék gyártását szüntettük meg, úgy, hogy ez a belföldi ellátásban nem okozott feszültséget. Körülbelül másfél milliárd forinttal csökkentettük költségeinket, s július végéig több, mint egymilliárddal csökkent a készletünk is. Okosabban, tervszerűbben gazdálkodunk, s erre — ez a valóság — a kényszer vitt rá bennünket. Egy év alatt kétezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, negyedével nőtt a termelékenység. Persze az az igazság, hogy a Tervgazdasági Bizottság határozata találkozott a mi elképzelésünkkel is, s így terveink szervesen beépültek abba ... — Több, mint kél éve megszüntették a martin-acélgyártást a diósgyőri kohászatban. Terveznek-e hasonló lépést, kohászat lesz-e még a kohászat? — Ez utóbbi mondatra a válasz egyértelmű igen. Kisebb üzemrészek, gyártósorok termelésének leállítására készülünk, a hengerelt áru gyártása például jelentékenyen csökken, ám a tervek szerint a Csepeli Vasmű acélellátásához hozzájárulunk. — Miképpen él ma a diósgyőri kohász? — Nem könnyen. Gazdasági okok miatt az első fél évben megszüntettük, illetve felfüggesztettük a vállalati gazdasági munkaközösségek működését, a jövedelem ezáltal jelentősen csökkent. Igaz — elsősorban —, a hengerműben úgynevezett autonóm munkaszervezeteket hoztunk létre, mi megadjuk a feladatot és a bért, a többi az ő dolguk. Nőtt a kereset, ez tény, javult a főmunkaidő hatékonysága, becsülete. A továbbfejlesztésről az év végén döntünk ... — Említette, egy év alatt kétezerrel csökkent a diósgyőri kohászok létszáma. A későbbiekben ...? — Ma, a leányvállalatoktól és a közös vállalatoktól függetlenül 12,5 ezren vagyunk. Ha a mostani feladatot veszem figyelembe, akkor 9—10 ezer ember ennek megoldására elég lenne. Minőségi cserére van szükség, s így körülbelül ezer emberrel kevesebbel számolunk. Tervezett elbocsátások nem lesznek, csupán, arról van szó, hogy az alacsonyabb kvalitású munkás helyett kevesebb, de magasabb képzettségű embert veszünk fel ... Illcsy Sándor Karácsonyi meglepetés volt Edelényben Már exportra is gyártanak
