Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

1988. szeptember 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Erős iram és hűvös, esős idő Legtöbbször a dobogón voltak „Kell a versenyláz" Neve: Verébné: Fazekas Eri­ka. Születési ideje: 1963. októ­ber 23., Miskolc. Foglalkozása: üzemtechnikus. Munkahelye: Lenin Kohászati Müvek. Sport­egyesülete: DVTK. Első edzője: Farkas Ferenc. Jelenlegi edző­je: Kocsis László. Sportága: atlétika. Legjobb nemzetközi eredménye: Európa-bajnoki 10. helyezés, 1986-ban. Legjobb hazai eredménye: hétszeres magyar bajnok, 1500, 3000, 5000 és 10 000 méteren. Leg­jobb időeredménye: 32:14.50.88 perc, 10 000 méteren (ezen in­dul Szöulban). — Tavaly egy tüdőgyul­ladás miatt sokat ki kellett hagynia. Most volt-e vala­milyen sérülés, betegség, ami hátráltatta ? — Sietek lekopogni, de semmi komolyabb. Csak 1—2 nap esett ki, mert van egy visszatérő csonthártyagyul­ladásom. — Az olimpiai felkészülés utolsó szakaszában Francia- országban járt. Milyen célt szolgált a Fount Rameau-i edzőtáborozás? — Magaslaton készülhet­tem. Három hetet töltöttem edzőmmel 11100 méteres ma­gasságban, s a gyakorlás so­rán gyakran 2000 méter fölé kerültem. Ez azért hasznos, mert a múltban már beiga­zolódott: három héttel a magaslati edzések után ke­rülök csúcsformába. A rit­kább levegőben jóval nehe­zebb az edzés. Franciaor­szágban sokszor köves, gyö­kerekkel tarkított talajon kellett futni, s ez roppant módra igénybe vett. A ma­gaslati táborozás „fegyveré­vel" egyébként nagyon sók sportoló él. a lengyel aka- dálytutó, Malinowski nem véletlenül töltött egy évből hat hónapot távol a/, ottho­nától. Franciaországban raj­tam és a gyalogló Urbani­kon kívül csehszlovákok, spanyolok és hazaiak gyako­rollak. — Hol helyezkedik el a jelenlegi ranglistán? — Amikor megfutottam Oslóban a legjobb időmet, az a íl. helyet jelentette szá­momra, azóta vjszont már többen is jobbat értek el. Ennek ellenére a legjobb 15 között állok. — Milyen elképzeléssel áll rajthoz Szöulban? — A 16 közé kerülés a cé­lom, de természetesen sze­retném ezt alaposan túl­szárnyalni. — Konkrétan mire gon­dol? — Nem szeretek jósolni, de vágyam, hogy az első nyolc között érjek célba. — Milyen verseny lenne az ön számára a legkedve­zőbb? — Az erős iram és a hű­vös idő — ez a vágyam. A meleg nem szerencsés. S az is fontos lenne, ha csak egy futásra kerülne sor. Ez az indulók számától függ. Ha 25—30 jelentkező jön össze, biztosan csak egy mezőnyt rajtoltatnak. Ha több, lesz­nek előfutamok is, s akkor mindenkinek kevesebb ideje jut a regenerálódásra. — A szám abszolút esé­lyese a svéd Kristiansen. Véleménye szerint ö nyer? — Attól függ. melyik szá­mot választja . . Lehet, hogy a maratonii, s akkor min­den előfordulhat. Szovjet és kínai futónök jelentik a legnagyobb konkurenciát, de akad brit sportolónő is, aki­re figyelni kell. — Adott már fel ver­senyt? — Ilyesmi csak egyszer fordult elő velem, mégpedig az idén augusztusban, a Budapest Nagydijon. Igaz, akkor sok zavaró körülmény játszott közre, fájt a fogam és hányinger gyötört. — Izgul a fellépés előtt? — Azt hiszem, mindenki gyomra összerándul, amikor fontos feladat előtt áll. De ez így van rendjén, kell a versenyláz. Amikor eldör­dül a rajtpisztoly, úgyis megszűnik a külvilág, csak a körökre figyel az ember. — Edzője nem utazik. Hátrányos ez? — Feltétlenül. Megnyug­tat. ha ö is jelen van a sta­dionban, ahol futnom kell. Kocsis Lászlónak nagyon sokat köszönhetek. Francia- országban például arra is vállalkozott, hogy naponta velem futott. Keményen dolgoztunk, s pszichésen is jó hatással van rám. Bízok a módszereiben, nem kétel­kedem benne, nem vagyok amolyan lázadós típus. Majd megkérek valakit, hogy fi­gyelje körönként az időmet, mert nem biztos, hogy lesz erőm és energiám a nagy órát figyelni, meg a nagy izgalomban képtelenség el­lenőrizni, jó ritmusban tar­tom-e a lépést a többiekkel. Egy sportoló életében rendkívüli jelentőségű az ■olimpiai részvétel, s még in­kább meghatározó élmény annak, aki az ötkarikás já­tékok megnyitóján hazája nemzeti lobogóját viheti. A magyart eddig tizenhat al­kalommal vonultatták fel a nyári olimpián. 1908-ban. Londonban — itt volt elő­ször zászlós felvonulás — Mudin Imre dobó atlétának adatott meg a dicsőség, hogy a kezében tarthatta. A „zászlósok" között vol­tak ismétlők is: a gerelyha- jító Kulcsár Gergely például három egymást követő olim­pián is a magyar válogatott élén haladhatott, és kél al­kalommal tehette ugyanezt a tizpróbázó Bácsalmási Pé­ter és a kalapácsvetc Né­meth Imre. A listát végig­böngészve feltűnő, hogy ed­dig kizárólag férfi sportoló vitte a magyar zászlót. Hogy e megtisztelő feladattal Szö­ulban kit bíznak meg még nem tudni. Egyelőre csak az biztos, hogy több jelölt neve is szerepel a listán. A nyári olimpiai játékok megnyitóján a magyar zász­lót a következők vitték: 1908. London: Mudin Imre, atléta; 1912. Stockholm: Rittich Je­nő, tornász; 1924. Párizs: Toldi Sándor, atléta: 1928. Amszterdam: Egri Kálmán, atléta; 1932. Los Angeles: Bácsalmási Péter, atléta: 1936. Berlin: Bácsalmási Pé­ter, atléta; 1948. London: Németh Imre. atléta; 1952. Helsinki: Németh Imre, at­léta; 1956. Melbourne: Cser­mák József, atléta; 1960. Ró­ma: Simon János, kosárlab­dázó; 1964. Tokió: Kulcsár Gergely, atléta; 1968. Mexi­kóváros: Kulcsár Gergely, atléta; 1972. München: Kul­csár Gergely, atléta; 1976. Montreal: Kamuti Jenő, vi­vő; 1980. Moszkva: ifj Szí­vós István, vízilabdázó. Rádió: éjjel-nappal Beszédes számok Szerte a világon tevékenykednek olyan szakemberek, akik elsősorban az olimpiai játékok történetével foglalkoznak. Az ő munkásságuknak is köszönhető, hogy az elmúlt 92 esztendőről pontos adatok állnak rendelkezésünkre. Ezek­ből közlünk egy csokorra valót. Minden tekintetben óriási a fejlődés: akár a nyári ötka­rikás játékok sportágait, versenyszámait, akár a részt vevő országok és a versenyzők .számát tekintjük. Egyértelműen erről tanúskodnak az alábbi számok: Az olimpia sorszáma helye ideje I. Athén 1896 II. Párizs 1900 III. St. Louis 1904 IV. London 1908 V. Stockholm 1912 VI. Berlin 1916 VII. Antwerpen 1920 VIII. Párizs 1924 IX. Amszterdam 1928 X. Los Angeles 1932 XI. Berlin 1936 XII. Tokió Helsinki 1940 XIII. London 1944 XIV. London 1948 XV. Helsinki 1952 XVI. Melbourne 1956 Stockholm XVII. Róma 1960 XVIII. Tokió 1964 XIX. Mexikóváros 1968 XX. München 1972 XXI. Montreal 1976 XXII. Moszkva 1980 XXIII. Los Angeles 1984 XXIV. Szöul 1988 A szöuli ötkarikás játékok után befejezi sportpályafutá­sát a kínai tornászok két olimpiai bajnoka, Li Ning és Lu Jun. Li Ning egyik nyi­latkozatában elmondta, hogy a jövőben színészi karrierre vágyik. * Harminckét ország 652 versenyzője jelentkezett a hétfőn kezdődő* evezős ver­verseny sport- verseny- Orszá- zök áKai i számai gok száma 8 43 13 285 9 56 21 1077 9 73 21 554 22 109 22 2034 15 107 28 2504 Az I. világháború miatt cím. 21 158 29 2591 19 131 44 3075 16 122 46 2971 17 126 38 1331 21 144 49 3980 A II. világháború miatt cím. A II. világháború miatt cím. 19 150 58 4062 18 149 69 5867 17 145 67 3178 1 6 29 164 18 150 84 5396 20 163 94 5586 19 172 113 6626 22 195 123 7894 22 198 88 6189 22 203 81 5923 22 221 140 7055 senyekre. A döntőket ebben a sportágban szeptember 24- én és 25-én tartják. * Ronald Reagan amerikai „elnöki küldöttséget" me­neszt Szöulba. A delegáció, amelyet Vernon Walters, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete vezet, hivatalos megfigyelőként lesz jelen az olimpiai játékokon. A francia Pierre de Cou- bertin báró kezdeményezé­sére 1896-tól minden ország számára nyitva áll a lehető­ség, hogy részt vegyen az immár világméretűvé nőtt versenyen. Természetes, hogy az öt földrész érdeklődése a jeles napokban — hála a tömegtájékoztatásnak — az olimpiák mindenkori hely­színére irányul. A Magyar Rádió első ízben az emléke­zetes 1936-os berlini olim­piára „nevezett be". Színein­ket Pluhár István, a neves tudósító képviselte. Azóta nagyot fordult a világ, a rádió kénytelen volt megosztani egyeduralmát más modern médiákkal, de a mindenkori jelenlét igé­nyéről nem mondhat le. Sőt, néha éppen helyzeti hátrá­nyát tudja előnyre váltani ... Mint például a szöuli olim­piai közvetítések esetében is. A földrészek közti időel­tolódás miatt ugyanis az olimpia helyszínén zajló események élő sugárzása Európában főleg az éjszakai órákra esik. Ebben a nap­szakban pedig köztudottan a rádió a „nyerő". A nagy ve- télytárs, a tévé „alszik", s a népes éjszakai hallgatótá­bornak szinte kínálkozik a háttérrádiózás. A rádiósok ezt a tényt fi­gyelembe véve alakították ki a közvetítési rendjüket, melynek lényege, hogy a Pe­tőfin és a Magyar Rádió éj­szakai műsorában bőségesen sugároznak élő. egyidejű tudósításokat, a Kossuth rá­dióban pedig napközben, meghatározott ritmusban összefoglalók hangzanak el. íme, egy „átlagos" olim­piai nap „órarendje”, Pető­fi: 0.15—4.20: Halló, itt Szö­ul! (Közvetítések, tudósítá­sok.) P.: 4.30—7.57: Halló, itt Szöul! (Közvetítések, tudósí­tások.) Kossuth: 5.12—5.20: Olimpiai híradó. K.: 6.12— 6.20: Olimpiai híradó. K.: 7.12—7.20: Olimpiai híradó. P.: 9.05—12.00 (a Napköz­ben műsorában): Olimpiai közvetítések. P.: 12.10— 15.30: Halló, itt Szöul! (Köz­ben óránként információk). K.: 17.30—17.50: Szöul '88. összefoglaló. K.: 19.15— 19.25: Szöul '88. összefogla­ló. K.. 22.00—22.30 (a Hír­világ műsorában): Olimpiai hírek. A 23 sportágból 11-nek az eseményeit ideális körülmé­nyek között tudják majd adni tudósítóik, mert ennyi kommentátorhelyre futotta pénzükből. E sportágak ki­választásánál több szem­pont döntött: feltétlenül ott lesznek azokon a versenye­ken, ahol reményeink sze­rint megcsillanhat „magyar arany". így a vívás, öttusa, kajak-kenu, úszás és birkó­zás erőpróbáin, személyesen közvetítenek a magyar résztvevős csapatjátékokról, mint a férfi kézilabda és a vízilabda, és egyáltalán a számításba jöhető „érem­gyanús” versenyeinkről: lö­vészetről, tornáról, súlyeme­lésről. Céljuk, hogy a rádió a 6 „beszélő emberrel", s a mö­göttük álló teljes szerkesz­tői és technikai legénység­gel a szöuli olimpiának mind a 237 döntőjén „rajta legyen". Esélyeik? A hábo­rú óta a magyar sport 78 olimpiai aranyat szerzett. Ebből 76-ot közvetíteni tud­tak! A múltban minden olim­pián — nyilván így lesz ez Szöulban is — voltak olyan sportolók, akik valóságos éremgyű j lemé n n y e 1 t é r.h ct t e k haza a versenyekről. Ebben a „versengésben" rendre az úszók és a tornászok jártak az élen, hiszen ezékben a sportágakban nyílik legin­kább lehetőség a medálok halmozására. A rekordok könyvének, a Guinness Booknak olimpiai különki­adása tartalmazza azon sportemberek névsorát, akik egy olimpián a legtöbb ara­nyat, illetve a legtöbb érmet nyerték. íme, a legjobbak (csak a nyári játékokat fi­gyelembe véve): Férfiak: A legtöbb arany­érmet nyerte: az amerikai úszó, Mark Spitz, az 1972-es müncheni olimpia legragyo­góbb csillaga volt. Hét szám­ban — 100 és 200 m-es gyors, 100 és 200 m-es pil­langó, valamint a három váltó — állt rajthoz, s nem­csak bajnoki címet nyert valamennyiben, de vala­mennyi célbaérése után még világcsúcsnak is örülhetett. A legtöbb érmet nyerte a szovjet Alekszandr Gyitya- tyin az 1980. évi moszkvai olimpia férfi tornaversenyén minden eredményhirdetésnél — nyolcszor — a dobogóra állhatott. Csapatban, egyéni összetettben és gyűrűn a legfelső fokra léphetett, korláton, lólengésben, ug­rásban és nyújtón ezüstér­met vehetett át, míg tala­jon a harmadik helyen végzett. Nők. A legtöbb aranyér­met nyerte: ötös holtverseny van az élen, ennyien szerez­tek ugyanis egy olimpián 4 bajnoki címet. A holland atlétanő. Fanny Blankers- Koen (1948, London — 100 és 200 m, 80 m gát, 4x100 m), a szovjet tornásznö, Larisza Latinyina (1956, Melbourne — csapat, egyé­ni összetett, talaj, ugrás) a magyar tornásznő. Keleti Ágnes (1956, Melbourne — felemás korlát, gerenda, ta­laj. kéziszer csapat), a cseh­szlovák tornásznő, Vera Caslavska (1968, Mexikóvá­ros — egyéni összetett, talaj, ugrás, felemás korlát) és az NDK-beli úszónő, Kornélia Ender (1976, Montreal — 100 és 200 m gyors, 100 m pil­langó, valamint a 4x100 m vegyes). A legtöbb érmet nyerte a szovjet tornásznő. Marija Gorohovszkaja, az 1952-es helsinki nyári játékokon 7 alkalommal állhatott fel a dobogóra. Tagja volt a győz­tes szovjet válogatottnak, s megnyerte az egyéni össze­tettet is. Ezüstérmet szerzett felemás korláton, gerendán, talajon, ugrásban és a kézi- szercsapat tagjaként. Eddigi aranyérmeseink 1896. Athén — Hajós Alf­réd, kétszer. 1900. Párizs — Bauer Ru­dolf. 1904, St. Louis — Halmay Zoltán, kétszer. 1908, London — Weisz Ri- chárd, Fuchs Jenő dr. és a kardcsapat. 1912, Stockholm — Pro- kopp Sándor, Fuchs Jenő dr. és a kardcsapat. 1924. Párizs — Halasy Gyula dr.. Posta Sándor dr. 1928, Amszterdam — Ke­resztes Lajos, Mező Ferenc dr.. Kocsis Antal, Ters- tyánszky Ödön és a kard­csapat. 1932, Los Angeles — Éne­kes István, Pelle István kétszer, J ekel fa lussy-Pi 1 ler György, kardcsapat, vízi­labdacsapat. 1936, Berlin — Csák Ibo­lya, Zombori Ödön, Kárpáti Károly, Lőrincz Márton, Harangi Imre, Csík Ferenc, Kabos Endre, kardcsapat, Elek Ilona, vízilabdacsapat. 1948, London — Németh Imre. Gyarmati Olga, Bóbis Gyula, Csík Tibor, Papp László, Takács Károly. Pa- llaki Ferenc, Gerevich Ala­dár, kardcsapat. Elek Ilona. 1952, Helsinki — Csermák József, Hódos ' Imre, Szilvá- sy Miklós, labdarúgócsapat, Papp László, öttusacsapat, Takács Károly. Köröndi Margit, Keleti Agnes, Sző­ke Katalin, Gyenge Valéria, Székely Éva, a 4x100 méte­res női gyorsváltó, Kovács Pál, kardcsapat, vízilabda- csapat. 1956, Melbourne — Lírá­nyi János, Fábián László (kajak—2, 10 000 me), Papp t,ászló, Keleti Agnes három­szor, női kéziszer-gyakorlat válogatott. Kárpáti Rudolf, kardcsapat, vízilabdacsapat. 1960, Róma — Parti János, Török Gyula, Németh Fe­renc, öttusacsapat, Kárpáti Rudolf, kardcsapat. 1964, Tokió — Pólyák Im­re, Kozma István, labdarú­gócsapat, Török Ferenc dr.. Hammeri László, Pézsa Ti­bor, kardcsapat, Rejtő Il­dikó, női tőrcsapat, vízilab­da-válogatott. 1968, Mexikóváros — Zsi- vótz-ky Gyula, Németh An­géla, Varga János, Kozma István, Hesz Mihály, Tatai Tibor, labdarúgócsapat, öt­tusacsapat, Kulcsár Győző, párbajtőrcsapat. 1972, München — Hege­dűs Csaba, Gedó György, Balczó András, Földi Imre, Fenyvesi Csaba dr., párbaj­tőrcsapat. 1976, Montreal — Németh Miklós, Magyar Zoltán, Tor- dasi Ildikó, vízilabdacsapat. 1980, Moszkva — Kocsis Ferenc, Növényi Norbert, Foltán László, Vaskúti Ist­ván (kajak—2, 500 .m). Var­ga Károly, Báczakó Péter, Magyar Zoltán, Wladár Sán­dor. Mindig telt ház? A kosárlabda-mérkőzések helyszíne, a 20 ezer nézőt befogadó fedett stadion. Egyébként itt játsszák majd a röpiabdadöntőt is, várhatóan telt ház előtt

Next

/
Thumbnails
Contents