Észak-Magyarország, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1988. szeptember 17., szombat Stradivari követei Miskolcon „A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola a Cremonai Nemzetközi Hegedűkészítő Iskola közreműködésével vonósszemináriumot rendez a Zenepalota nagytermében” — eddig a rövid, de sokat sejtető hír, amit a városban kifüggesztett plakátokon olvashat az érdeklődő. Az előadásokra szeptember 20—21-én kerül sor a Bartók-teremben, melyek videó- és élőzenei programokkal egybekötöttek. Közreműködnek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatának hallgatói, valamint a Vivaldi Kamara- zenekar. A Cremonai Nemzetközi Hegedűkészítő Iskola keletkezése kevésbé ismert a miskolci muzsikusok körében, ezért lényegesnek tartom, hogy az 1938-ban alapított intézményről a legfontosabb tudnivalókat ismertessem az olvasóval. Cremona polgárai abban a páratlan helyzetben vannak, hogy minden idők két legnagyobb hegedűkészítője városuk szülötte: Cremonában dolgozott Antonio Stradivari és Bartolomeo Giuseppe Guarneri del Gesu. Az iskola Antonio Stradivari nevét vette föl. Amiért a cremonaiak választása Stradivarira esett, annak az lehetett nyilvánvaló oka, hogy Stradivari 93 éves koráig töretlen lendülettel tevékenykedett, egész életében kifogástalan színvonalon dolgozott, egyöntetű tisztelet és megbecsülés övezte a kor- társak részéről. Guarneri del Gesu, akinek egynémely hegedűje „bizonyos mesteri elnagyoltsággal’ tűnik ki, igen^ kalandos és szertelen életmódjáról is híres volt, ami persze semmit sem von le hangszereinek értékéből. Hegedűi mindmáig utolérhetetlenek. Erőteljesen tömör és mégis lágy hangjuk miatt ezeket az instrumentumokat „vajhangú” hegedűknek is nevezi a szakma. Menuhin szerint „mindegyik zseniális, mindegyiknek sajátos karaktere van”. Az iskola „névadó ünnepségére” 1938-ban az alkalmat a 200 éves Stradivari-jubi- leűm szolgáltatta. A szakma akkori legjobbjai: Ornati, Galimberti, Sacconi, Sgara- botto, később pedig Morassi és Bissolotti alapozták meg az intézet hírét és tekintélyét. 'Nem kisebb feladatot tűztek maguk elé, mint feltámasztani Cremona régi dicsőségét, visszaragadni a klasz- szikus hegedűkésztés legjobb mesteriskolája kitüntető címet. Az intézet Cremona Város Tanácsa támogatásával 1965-ben emlékezetes vásárlásokra is sort keríthetett: Joachim Józsefnek, a hegedűiskolát teremtő és formáló világjáró magyar hegedűművész híres hangszere, az „II Cremonese 1715” után Andrea Amati mesterműve, a „IX. Károly’, Niccolo Amati „Hammerle”-je és Guarneri del Gesu „Strauf- fer”-e is a cremonai városháza kiállító vitrinjeibe került. Cremonában jelenleg közel hatvan (!) hangszerépítő mester dolgozik. Cremona, a hegedűk városa Stefano Conia, avagy Kónya István. 1987-ben emlékezett meg a zenei világ Stradivari halálának 250 éves évfordulójáról. Ebből az alkalomból az Associazione Liutai Professi- onisti (Hívatásos Hangszerépítők Szövetsége), a Coro Paulli és Cremona Város Tanácsa meghívására miskolci együttesek is részt vettek a jubileumi rendezvényeken: a Vivaldi Kamara- zenekar és a Miskolci Ének- együttes három hangversenyt adott Cremonában, Cremá- ban és Fiorenzuolóban. A cremonai hangverseny érdekessége volt, hogy a Vivaldi Kamarazenekar cremonai mesterhangszereken mutatta be koncertprogramját. 1988. is kerek dátum a Cremonai Nemzetközi Hegedűkészítő Iskola történetében. A Doth Arch. S. Renzi úr igazgatása alatt álló intézmény ötvenedik születésnapjához érkezett ebben az évben. A most megrendezésre kerülő miskolci vonósszemináriumra két cremonai professzort hívott meg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, Lenkei Csaba: Guelterio Ni- colinit, hangszer- és művészettörténészt, aki hazájában publicisztikai tevékenységet is folytat, valamint a magyar származású Maestro Stefano Coniat, aki lakkozási ismereteket és restaurálást oktat. Maestro Conia saját készítésű vonóshangszereivel többször nyert aranyérmet rangos nemzetközi versenyeken. Mindemellett az Olasz Nemzeti Hegedűkészítő Szövetség titkára. A szeminárium célja, hogy még erősebb szálakkal kapcsolódjon a nagymúltú magyar vonósoktatás a jelenleg is missziós feladatokat betöltő európai hangszeres központokhoz. Ezenkívül élmény- és ismeretforrást szeretne biztosítani mindazok számára, akik szeptember 20—21-én a Zenepalotába látogatnak. Néhány kiragadott téma az előadások közül: A Cremonai Nemzetközi Hegedükészí- tő Iskola szerepe a zenei életben; A vonóshangszerek karbantartása és restaurálása; Stradivari és hangszerei: Cremona Stradivari korában etc. Az előadások előtt és azok szüneteiben videokazettákat mutatnak be híres hegedűművészek felvételeivel. Az ünnepélyes megnyitón, szeptember 20-án délelőtt fél 10-kor Csáki Imre, a B.-A.-Z. Megyei Tanács művelődési osztálya osztályvezető-helyettese mond köszöntő szavakat. A programok ennek megfelelően délelőtt 10 órakor és délután fél 4- kor, illetve 21-én, szerdán délelőtt fél 10-kor kezdődnek. A mindeddig magyar- országi példa nélkül álló rendezvényre várják a zenei életben tevékenykedő tanárokat és növendékeket, művészeket és művészjelölteket, és azokat a kedves érdeklődőket, akik bővebb információkat szeretnének kapni egy rendkívüli város, Cremona múltjáról és jelenéről, valamint egy igen összetett és izgalmas tudomány: a hangszerépítészet rejtelmeiből. A rendezvénysorozatok lebonyolításához a B.-A.-Z. Megyei Tanács művelődési osztálya, a Miskolc Város Tanácsa művelődési osztálya, a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Intézet és a Művészeti és Propaganda Iroda nyújt támogatást. Gergely Péter Ha a Hivatal temet... A szomszédok felháboro- dottak. Mondják a keserves szo.vakat a rádió mikrofonja előtt. Akiről emlékeznek, nem halt meg nincstelenül. Volt betétkönyve, volt biztosítása, készült a halálra — rendes temetést, tisztes végbúcsúi remélt. A saját pénzéért . .. Most, utólag arról beszélnek a szomszédok: ,.A kutyának több tisztességet ad az ember. . . Megéltem hetvennégy évet, de ilyet, ilyen semmi temetést még nem láttam...” Mielőtt bárki szívtelen gyerekekre, hálátlan, pénzéhes rokonokra gondolna, szükséges megmondani: az elhunyt idős embernek nem. voltak gyermekei, nem voltak örökségre számító rokonai. Amint a hozzáértők fogalmazták a műsorban, az ő esetében a „szükségképpeni örökös az — állam!” Az eset a fővárosban történt, annak egyik kerületében. Az illetékes tanácsi előadó, meg a jogtanácsos magyarázkodik, jogszabály-módosításokat javasol, csak arról nem beszélnek, hogyan lehetett volna az elhunytat, a neki járó végtisztességet megadva eltemetni. Hivatkoznak rá — „közköltségen csak a legolcsóbb temetés — 1000 forintos ham- vasztásos temetés — rendelhető meg.”’ A rádió stildiójában ülő jogi szakértő kapásból megcáfolja ezt az állítást, ezeket a magyarázkodásokat. Szerinte ott, a tanácsnál összekeverték a jogszabályokat. Hiszen az elhunytnak volt pénze, az az államra maradt. Mint örökösre. Lehetett volna találni lehetőséget arra, hogy illően temessék el az idős embert. Népzene, 1988-ban Döntő előtt a Swetter együttes Végső állomásához érkezik a televízióban szombaton a Ki mit tud? A finálé egyik — eddig nagy sikerrel szereplő — résztvevője, a miskolci Swetter együttes lesz. Nyolc éve alakultak: kezdetben rockzenét, két éve népi-metált játszanak. — Honnan a stílusváltás ötlete? — teszem fel a kérdést a zenekar vezetőjének, Udvardi Lakos Mártonnak, — Jelenlegi bandagazdánk, Farkas Bálint egy koncertünk után megkeresett minket. Közösen végighallgattuk a Muzsikás együttes lemezét, majd nekünk szegezte a kérdést: „mi lenne, ha ti is ezt játszanátok?” Az ötlet tetszett, megpróbálkoztunk vele. Saját kifejezési eszközünket felhasználva, a mi nyelvünkre fordítottuk le a népzenét. Addig egyébként csak az iskolai énekórákon kerültünk kapcsolatba vele, most már viszont az a célunk, hogy minél szélesebb réteggel ismertessük meg a népművészet varázsát. Ha csak annyit érünk el, hogy a népi muzsika hallatán a fiatalok nem kapcsolják ki a rádiót, már eredményesek voltunk. — Hogy .fogadta a közönségetek a hirtelen váltást? — Sajnos, hazánkban nincs túlkínálat zenei irányzatokból; a legtöbb együttes a meglevőkből választ. Pedig az lenne a kívánatos, ha saját, egyéni arculatok alakulnának ki. Ügy érezzük, nekünk ez sikerült. Bizonyos dolgokban a fiatalok is konzervatívak: kezdetben elég furcsán figyelték új stílusunkat. Ez nem sokáig tartott, hamar elfogadták, megszerették a népimetált. Azóta lényegesen gyarapodott közönségünk száma: az érdeklődés persze nemcsak nekünk, hanem a stílusnak is szók — Milyen változást okozott szemléletetekben a népzene közelsége? — Az elmúlt két esztendő során többször jártunk Erdélyben, hogy az ottani magyarság kultúráját, népművészetét megismerjük. Az élményeket önmagunkban és közösen is feldolgoztuk, s szeretnénk, ha ez zenénkben is tükröződne. A népzene az emberekhez, és a magyar történelemhez is közelebb vitt minket. Reméljük, hogy közönségünknél is sikerül ezt elérni. — Ha azt mondom, hogy Ki mit tud?... — ... akkor én azt mondom: mint amatőr zenekar minden alkalmat megragadtunk, megragadunk arra, hogy a nyilvánosság elé kerüljünk. Elsődleges célunk a színvonalas produkció volt, viszont nagyon örülünk a szakmai zsűri pozitív véleményének. A Ki mit tud? keretében rendezték meg az amatőrök országos rocktalálkozóját, ahol fődíjat kaptunk. Ez azt is jelenti, hogy a televíziós döntőt követően kézhez vehetjük állandó működési engedélyünket. — Kik alkotják a zenekart? — A fényképen, balról a második, az énekesünk, Heiszmann Ildikó, aki a miskolci Csodamalom Bábszínházban bábszínészként dolgozik. Mellette basszusgitárosunk, Kázsmér Kálmán áll, aki a MÁV miskolci nyomdaüzemének alkalmazottja. Gitárosunk, Heffner Attila, jelenleg a Miskolci Vendéglátó Vállalat gépkocsivezetője. A hangszerelést is ő végzi. Bandagazdánk, Farkas Bálint művészeti vezetőként, és a keretjátékban szereplőként van segítségünkre. Felesége, Pásztor Zsuzsa .szintén közreműködik a keretjátékban, emellett énekel. Ök mindketten pedagógusok. A keretjáték célja egyébként csak annyi, hogy produkciónkat színesebbé tegye. S végül a kép legszélén, bal oldalt állok én: nemrég a Csodamalom Bábszínház alkalmazottja voltam, a zenekarban dobon játszom. — Elég sajátos öltözékben szoktatok kamera elé lépni. — Ruházatunk alkalmazkodik a zenéhez, hiszen a parasztnadrág és a bőrdzseki az angolszász rock és a magyar népzene ötvözetét tükrözi. — Milyen lesz a következő hetek menetrendje? — Szombaton rendezik meg a Ki mR tud? országos döntőjét. Emellett készülnünk kell egy rendhagyó irodalomórára is: Pimasz, szép arccal címmel a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában Zubornyák Zoltán színművésszel együtt szereplünk szeptember 19-én, hétfőn. A Ki mit tud?-gála szeptember 24-én lesz, majd 25-én az Almássy téri Szabadidőközpontban egy segélykoncerten lépünk fel. Czoborczy Bence Sátoraljaújhely, volt vármegyeháza. Ma a városi tanács épülete. A nagymúltú zempléni város talán legszebb műemléke. A XVIII. század második (elében emelték barokk stílusban. Ebben az épületben dolgozott vármegyei levéltárnokként a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc. Emlékét a „megyeháza” udvarán Pátzay Pál által készített mellszobor is őrzi. Ugyanebben a középületben kezdte hivatali, politikai pályáját Kossuth Lajos, aki 1831-ben a vármegyeháza erkélyéről mondta első nyilvános beszédét. .Kossuth szobra e jeles műemlékkel átellenben, az ugyancsak műemlék katolikus templom előtti téren áll, rajta a közismert, híres idézettel: „...büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem." (ha) Fotó: F. L. Az adást követően többen is telefonáltak a rádióhoz, hasonló eseteket megnevezve. A műsor készítői ezért is ígérték, hogy visszatérnek a témára. Remélem csak, megyénkben nincsenek ilyen vég tiszteletlenségek. És bízzunk benne erősen, hogy azt a pénzt, amit az állam „szükségképpen” örökölt az elhunyttól (akit mégsem temettek el tisztességesen) — szóval ezt az örökséget nem a példában eljáró hivatalnokokhoz hasonló köztisztviselők év véig jutalmazására fordítják majd . . . (t. n. ,j.)
