Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

1988. augusztus 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A megyei agrárkoncepció és vitái (6.) agrárkereskedelem, támogatáspolitika, káderhelyzet Az elmúlt évek mezőgaz­dasági termelésének növeke­dése elősegítette a jó szín­vonalú belföldi ellátást, s hoz­zájárult az exportcélkitűzé­sek teljesítéséhez. A nagy-' üzemek szervezetében várha­tó mostani változások azon­ban a kézimunka-igényes ágazatok további átrendező­dését eredményezik. A nagy­üzemek, a kistermelők és a különböző vállalkozások bő­vülése, az előállított termé­kek sokszínűsége tehát új piaci magatartást és alkal­mazkodást igényel mind a termelőktől, mind a felvá­sárló és feldolgozó vállala­toktól. Az élőmunka-igényesebb termelés szélesedésével az előállított többlettermék pia­ci lehetőségeit a kereskedel­mi vállalatoknak, felvásárló, feldolgozó és forgalmazó szervezeteknek kell közvetí­teni. Ezért cél, hogy a fel­vásárló és feldolgozó válla­latok váljanak a termelés részeseivé és serkentőivé. Mindezek érdekében tartal­mában és formájában bőví­teni szükséges a termelési kapcsolatokat, tovább kell fejleszteni a vertikális in­tegrációt, a lakossági, nagy­üzemi és banki pénzeszkö­zök fokozottabb termelésbe vonását. Fontos feladat te­hát, hogy az agrárkereskede­lem a várható többlettermék piaci közvetítését tekintse tevékenysége bővülésének, természetes feladatának! A piackutatás és a marketing tevékenység szélesebb körű bevezetésével ugyanakkor jobban kihasználhatók a kis- határmenti forgalom adta közvetlen exportlehetőségek, az ebből származó előnyök. A megyei támogatáspoliti­ka alapvető célkitűzése, hogy széles körű forrásintegráció figyelembevételével elősegít­se a mezőgazdasági nagy­üzemek kibontakozását szol­gáló termelési struktúra kia­lakítását, meghatározva az ágazati célkitűzésekből és a megye ellátása szempontjából adódó fejlesztési prioritáso­kat. A pályázati rendszerek biztosítják, hogy a célkitűzé­seknek legjobban megfelelő fejlesztések megvalósuljanak. A megyei és ágazati szem­pontok alapján a támogatás­nál előnyt élveznek azok a célkitűzések, amelyeket a mikrokörzeti kooperációban dolgoznak ki, s amelyek a termelés horizontális és ver­tikális integrációjának kiala­kítását, szélesítését, a helyi természeti vagyon ésszerű és gazdaságos kitermelését, feldolgozását szolgálják. Azok, amelyek hozzájárul­nak a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez, a lakossági el­látás fejlesztéséhez, amelyek a meglévő kapacitások ter­melésbe állítását, illetve jobb kihasználását eredmé­nyezik, a termelés hagyo­mányait élénkítik. S végül, előnyt élveznek a leggazda­ságosabb exportalapot bő­vítő fejlesztések. Az új helyzet és új fel­adat a káderpolitikában is korszerűsítést igényel. Az in­formációs rendszert bővíte­ni kell és bizalom alapján bátrabban kell a fiatalabb, korszerű gondolkodású szak­emberek tenni akarására ala­pozni. Mindemellett erősíte­ni kell a szövetkezetek tes­tületéinek felelősségérzetét abban, hogy a vezetők ki­választása elsősorban az ő feladatuk. A vállalásait nem teljesítő szakember támoga­tását ugyanakkor meg kell szüntetni, s a felszabaduló tá­mogatási lehetőségeket pedig célfeladatok premizálására, nagy összegű jutalmak kitű­zésére célszerű felhasználni. Az átmeneti vezetői, irányí­tói és szakembergondok fel­oldását, az üzemi reagáló képesség felgyorsítását je­lentheti egy komplex szak- tanácsadó testület kialakítá­sa és működtetése. A testü­let célja lehet a nehézségek­kel küzdő üzemek gondjai­nak és a kibontakozás alter­natíváinak feltárása, komp­lex vagy részfeladatok meg­oldásának menedzselése. A termelés kiscsoportos jelle­gének fokozódása miatt meg­oldásra váró feladat a ház­táji és kisegítő gazdaságok dolgozóinak tanfolyamszerű továbbképzése. Az informá­cióáramlás erősítése és meg­gyorsítása szempontjából fel­tétlenül szükség van az egy­mástól való tanulásra. A tu­dományos kutatásban és a műszaki fejlesztésben elért eredményeket, a gyakorlat­ban jól hasznosítható — el­sősorban állami gazdaságok­nál alkalmazott — technoló­giákat, módszereket és eljá­rásokat szervezett keretek között kell megismertetni és felgyorsítva terjeszteni. A feladatok közé tartozik a kutatási eredmények gyakor­lati bevezetését elősegítő ta­nácskozások, szakmai bemu­tatók, tapasztalatcserék és kiállítások szervezése, a ku­tatási eredmények próbaüze­mi bevezetésének kezdemé­nyezése. összességében a kialakí­tott agrárkoncepció jól kap­csolódik mind a népgazda­ság, mind az agrárágazat stabilizációs törekvéseihez. A megvalósítás folyamata idő­igényes, így az eredmények sem jelentkezhetnek látvá­nyosan. A megfogalmazott gondolatok alternatív jelle-' ge feltételezi minden szinten a továbbformálás szükséges­ségét és megköveteli a gon­dolkodás szabadságát. Az agrárkoncepció ugyan­akkor politikai vonatkozásai­ban, progresszív szemlélet­tel, a termelési viszonyok formaváltása kapcsán olyan alapvető kérdéseket érint, mint az értékrendszer mó­dosítása, az érdekviszonyok reformjának szükségessége. Mindezek a kérdések a jöve­delemszerzés differenciálódá­sában, térségileg és helyileg eltérő életszínvonal alakulá­sában, a jövedelemszemléle­tű foglalkoztatásban, vala­mint a munkavállalás és vállalkozás eltérő tartalmá­ban jutnak kifejezésre. A politikának és a társadalom­nak nagy szerep jut tehát ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. A vár­ható feszültségek miatt fel kell készülni az ütközések­re, vitákra. Meg kell értet­ni valamennyi gazdálkodó egység vezetőivel és dolgo­zóival, hogy az állam anya­gi garanciái jelentősen mér­séklődtek, a gazdasági egyen­súly helyreállításához az el­múlt idők módszerei ma már nem alkalmazhatók, az üzemen belüli lehetőségekre kell hagyatkozni. Az elgondolásokat csak úgy lehet a célkitűzések meg­valósításában hasznosítani, ha teljes odaadással cselek­szik valamennyi üzemi veze­tő, párt- és társadalmi szerv. * A megyei agrárkoncepci­ót megvitatta a megyei párt- bizottság és a megyei tanács is, s azt jónak, elfogadásra méltónak találta. De hogy, minderről mi az üzemek vé­leménye, ők miként reagál­nak a tervezetre? Nos, az ag­rárkoncepció vitáiban a to­vábbiakban ők kapnak szót. Több műtrágya a BVK-ból Felgyorsult a MAS-üzemi rekonstrukció Látványos és fontos sza­kaszához érkezett ezekben a napokban a Borsodi Vegyi Kombinátban a műtrágya- gyár MAS-üzemének re­konstrukciója. A gyárba ugyanis megérkezett az a körülbelül 100 tonnás és szerelvényeivel együtt 26 méter hosszúságú és 4,5 mé­ter átmérőjű hűtődob, ami lényegében a feltétele volt annak, hogy a gépészeti sze­relések megkezdődhessenek. Ugyanis ennek a tekintélyes nagyságú berendezésnek az elhelyezésétől függ, hogyun alakíthatják a szerelés fá­zisait. Az 1987 júniusában meg­kötött szerződés alapján a löbb miint 35 éve dolgozó gyárban a rekonstrukció tényleges munkálatai ez év februárjában kezdődtek el, és most Harmati Márta gyárvezető, valamint Ádám István technológiai vezető számolt be a munkálatok állásáról. A rekonstrukcióhoz szük­séges berendezések szállítá­sát a különféle gyártócégek májusban kezdték meg. mondja a gyárvezető, és mára az építészeti munká­kat végző Észak-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalat már befejezte mind­azokat a munkákat, ame­lyek feltételei voltak a sze­relés megkezdésének. Így most a tervezett határidőre hozzáfoghatnak a gépek be­állításához. Ezt a feladatot a tervek szerint októberig végzik el, majd a munkák utolsó szakaszában bekap­csolódhatnak a munkavég­zésbe a villamos és műsze­rész szerelők is. A szerződé­sekben a befejezési határ­idő 1989 január vége, és azt követően a próbaüzem má­jusban esedékes. — Ügy tudjuk, jelentős összegű prémiumot helyez­tek kilátásba, hogy a sze­relést az építők hamarabb befejezzék, hiszen az itt ké­szülő többletműtrágyát szin­te teljes egészében exportra szánják. — Valóban így van — válaszolja a gyárvezető. — Ha januárban megkezdődne a próbaüzem, akkor minden tonna műtrágya után 200 fo­rint, ha később, februárban, márciusban, vagy áprilisban, akkor tonnánként 80 forin­tot kapnak az építők. Mind­ez valószínűleg arra sarkall­ja a kivitelezőket, hogy job­ban igyekezzenek a felújí­tással. — Már szó esett az ex­portról, — kapcsolódik be a beszélgetésbe Ádám István. — A MAS-gyérban a re­konstrukció előtt évente 200 Ne blicceljen!.. ...avagy az ellenőröket is ellenőrzik Amikor Zimmermann Ferenc igazgatót kerestem a Miskolci Közlekedési Vállalatnál, csalóka meleg volt, de erről és az egyéb időjárási viszonyokról a vállalat kapujában öles betűk tájékoztatják a gépjárműveze­tőket. Mert nem egyformán reagálunk az időjárás szeszélyeire, ami döntően hat vezetési stílusra, közér­zetre egyaránt. Nem is az időjárásról szeretnék be­szélgetni, hanem a vállalat mindennapjáról, eredmé­nyeiről, gondjairól. Meg is kérdeztem az igazgatót, bevezetőként mit mond el szívesen az itt dolgozó kol­lektíva munkájáról. — Tavalyi munkánk szá­mokban is hűen kifejezi aá eredményeket. De nem a számszerűség a döntő. Az eredmények arra köte­leznek minket, hogy ez év­ben is fokozottan figyeljünk az energiatakarékosságra, a menetrendszerűségre, a szo­cialista brigádok munkájára, de még a szolgálati beosz­tásra is, mivel itt általá­ban kilencórás a szolgálat, és a dolgozók nagy része az osztott műszakot szereti. Közben pihenhet, családja körében lehet, és még több is a pénz. Figyelnünk kellett Miskolcon a pályarekonst- ruk lóra, amelynél a Szé­chenyi úton gyorsabban és költségtakarékosabban haladt a munka a tervezettnél. Az utasok joggal várnak tőlünk jó színvonalú szolgáltatást: hét- és tizenkét percenként kell indítani a járműveket, ennek ellenére a reggeli és a délutáni csúcsidőszakban általában harmincezer em­ber utazik zsúfoltan. Ugyan­akkor megvan a magunk problémája is. Kinőttük ezt a helyet itt a Szondi úton, a 26-os számú főút mellett lenne is egy tízhektáros te­lepünk, ami egyelőre még nem épült ki. Aztán itt van­nak a járművek. Selejtpót- lásra csak egy példa: ha négy darab busz amortizáló­dott, csak hármat tudunk pótolni. — Hogyan informálódnak arról, hogy hol kielégítő, vagy rossz a közlekedés a városban? — kérdezem az ezer tonna mészammon-sa- létrom készült, a felújítás után pedig az új berende­zések 280 ezer tonna termék készítésére lesznek alkalma­sak. Ugyanakkor emellett lehetővé válik még további, évente 32 ezer tonnányi másutt készített hatóanyag további feldolgozása is. De a rekonstrukció tovább javítja majd az általunk készített termék megjelenési formá­ját, tudunk majd különböző szemesen agyságú terméket gyártani, ami javítja a mű­trágya kiszórhatóságát. összegezve, a rekonstruk­ció lehetővé teszi, hogy 1989- ben mintegy 60 ezer tonná­val, az utána következő években pedig több mint 100 ezer tonnával növelhes­se majd a BVK az exportra szánt műtrágya gyártását, és ezzel mintegy 8 millió dollár értékű termékkel töb­bet szállíthat az exportpi­acra. A rekonstrukció így megközelítően 3 év alatt tel­jes egészében megtérül, és a hazai mezőgazdaság is az eddigieknél jobb minőség­ben kapja majd a Borsodi Vegyi Kombinátból a nitro­génműtrágyát. Hajdú Gábor igazgatót, — hiszen, kételke­dem abban, hogy a buszok végállomásán elhelyezett, pa- naszkönyvérf nemigen megy ki olyan ember, aki a bel­városban egy-két megállót utazik. A szakember arról győz meg, hogy sokkal biz­tosabb jele az elégedetlen­ségnek az, hogy inkább le­veleket írnak, melyeket aTor- galmi főosztályon összegyűj­tenek és igyekszenek kivizs­gálni, orvosolni, a panaszo­kat. De hát, ha egy gyors­járat megállóját valahol ki­jelölik, az biztos, hogy már másnap kérik mások, hogy miért ezen vagy azon az útkereszteződéshez közeli' ré­szen állították fel a megál­lót. Az utazók kérései, pa­naszai eljutnak a párt-, szak- szervezet, vagy tanácstagi beszámolók, jelentések útján is, ezeket elbírálják, és ha valóban ésszerű egy-egy ja­vaslat, akkor azt meg is va­lósítják. De a költség, a dol­gozói létszám, az utaslétszám mindennek határt szab. Faj­lagosan a mi állami támoga­tásunkba legkisebb, — mond­ja az igazgató — amelyből a fenntartási költségekből a fedezeti részt a tanácstól kapjuk, az üzemeltetést fe­dező hányadot pedig a Pénz­ügyminisztérium adja bevé- telarányosan. Ez a „bevétel'’ rész 1986 óta csökkent az utasok száma szerint, de ez évben a csökkenés megállt. Az igazgató így fogalmaz a gazdálkodást illetően: — A költségekkel borotva­élen táncolunk. 1988-ban sokféle adótól mentesített minket az állam, ugyanak­kor kevesebb árkiegészítést kaptunk. Hatszázmilliós ter­melési érték, ugyanakkor tíz­milliós nyereség. Tavaly pél­dául a 16 millió forint nye­reséget szigorú, havonta el­lenőrzött költségelszámolás­sal értük el. Az idén talán ezt még nehezebb lesz el­érni, pedig 254 millió utas elszállítása a tervünk. Fé­rőhely-kilométerünk pedig 26 milliárd 262 millió kilo­méter. Javítjuk a férőhely- kihasználtságot, autóbusznál egy napra vetítve például 55,7 százalékról 55,5-re csök­kentjük. Villamosnál ez a szám negyven százalék kö­rüli. A busznál szeretnénk elérni azt, hogy a csúcsvo- nal-férőhelykihasználás 61,5 százalék legyen. Idén a ké­nyelmesebb utazáshoz 21 db szóló Ikarus-260 típusú, és hét darab csuklós buszt vá­sárolunk. Igaz, hogy gond ez, hogy legalább ennyit le is kell selejtezni, hiszen ta­valy 113 db nullára „kifu­tott” busszal is közleked­tünk. Pedig még a reklá­mokkal is szeretnénk pénz­hez jutni. — A sok gond, megoldás­ra váró feladat, probléma mellett milyen a vállalat élete? — A létszámmal kezdem: 1776 teljes munkaidőben fog­lalkoztatott dolgozónk van. Visszajönnek nyugdíjasok is, de általában ők már nem vezetnek. Igyekszünk az itt dolgozóknak is javítani a munkakörülményeit. A csö­römpölő villamos helyett, amely összesen most 49 da­rab, és majdnem mind húsz­éves, könnyűszerkezetes, ti- risztoros vezérlésű, légrugós lesz már jövőre egy-kettő. Ezek nyolctengelyesek lesz­nek, és több, mint húszmil­lió az áruk. Biztos, hogy az egész állomány lecserélését nem tudjuk megoldani. A gondok ellenére nincs különösebb létszámhi­ányunk. A buszvezetők jön­nek, és főleg fiatalok. Erő­södött a munkahelyek becsü­lete, bár nehezményezik dolgozóink: az évi 25 ezer fo­rint forgalmi juttatásból (amit a pestiek megkapnak) itt Miskolcon nem kapnak. A fizetés évente például a buszvezetőknek 120 ezer fo­rint, az ellenőröké 56—58 ezer forint. Ez nemigen vonzó, hiszen az ő munká­jukat is ellenőrizzük, ki mennyi kocsit ellenőrzött, tehát nem a bliccelők bün­tetése után kapják a pénzt. Az MKV mindennapos gondjairól, az előrelépésről annyit: az avasi lakótelepen nincs kiépített végállomás, így a vállalat egy bérelt te­rületen saját erőből épít most egy forgalmi épületet, amelyben lesz hely a for­galomirányítóknak, a pihe­nőknek, a bérletpénztáros­nak, ha már egyszer utaz­ni. utaztatni kell. Bekecsi Szabó László Stracciatella... Sajnos alacsony szintű olosx{?) nyelvismeretem nem tette lehetővé a megfejtést. S ott sem tudom, melyik színű gombócokat takarta e fedőnév, A lilát? A pirosat, esetleg a nőidet? Hist volt vólcsiték bőven. A színe­sebbnél stinesebb fagylalt­darabok fel lehettek tüntet­ve ananászként, tutti-frutti, kitvi,... vagy stracciatella- ként. Az eset megyénk kis falujának cukrászdájában történt, itt találkoztom te­| \\N ' |§ \ ■?_ |M '■''V ''" v '■ hat e vitfestékszin-gom- böckákkal, ezek stracciatel­la nevű képviselőjével. S hogy a falu lakói közül há­nyon ismerik a jelentését? £gy biztos. Az eladó, aki tölcsérbe mérte nekünk, nem. Hisz kérdésünkre a következő választ kaptuk: „Hogy is mondjam, olyan- nem is tudom.” Ha nem, hát nem. A jól bevált kókuszban és vaníli­ában szerencsére nem csa­lódtam . .. (dk)

Next

/
Thumbnails
Contents