Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

„Ai olyan napot, melybe* évszáiadok óta állandósult hiedelem vagy «okás fűződik, jeles napnak nevezik." Az egykori kancellár ajándéka Észak-Magyarország 8 A hét műemléke (33.) Szentistván, római katolikus templom. A műemlék-jellegű barokk épület 1754-ben épült. Főoltára ugyancsak XVIII! szá­zadi barokk. A főoltárképet - amely Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja Máriának a magyar királyi koronát - 1787- ben Sajósi Alajos festette. A templom freskóit 1982-ben Ta­kács István, jeles, mezőköves­di templomfestő készítette. A szentély bal oldalán a koroná­zási jelképek, a palást, a ko­rona, az országalma, a jogar, valamint István, Gizella, Imre, a főpapok, és a vezérek lát­hatók, míg a jobb oldali fres­kó a szentistváni búcsúi kör­menetet ábrázolja. A templom mennyezetfreskói Jézus születé­sét, feltámadását, mennybe­menetelét, valamint a magyar „szenteket", Boldog Özsébet, Boldog Pált, Kapisztrán Szent Jánost és Szent Lászlót örökí­tik meg. (ha) Fotó: L. J. A modern templom üveg­ablakairól magyar szentek tekintenek le magyar, s osztrák hívekre. Felsőpulya (Oberpullendorf) ma is nagyrészt magyar lakosságú kis helység Ausztria Bur­genland tartományában. „Szent István könyörögj érettünk” — értelmezhető a német szöveg az első ki­rályunkat ábrázoló, színes mozaiktömegen, melyen át a kintről beszüremlő fény lilás árnyalataiban tisztán olvasható az alsó felirat is; a készíttető neve. Az Oszt­rák Köztársaság egykori kancellárjának ajándéka a két világháború közötti évekből. Az akkori gesztus megkapó... Misét ma is hallgathat anyanyelvén a magyar aj­kú lakosság, ám sajnos ma­gyar felirat ezt nem hirde­ti... (dk) REGÉLŐ 1988. augusztus 20., szombat Ss©ist István kultusza mániához tartozik, a várrá 1038. augusztus 15-én. négy évtizedes országlásba belefáradt első királyunk végleg lehunyta szemét; az idc'rend’ben első, s talán azóta is legkövetkezetesebb magyar reformer vezető személyiség. Általa vált a magyarság államalkotó nép­pé, s neki köszönhette meg­maradását, hogy nem jutott a Kárpát-medencében addig megtelepedett sok-sok nép sorsára, — azaz nem tűnt el a történelem süllyesztő­jében. A nagy király emlékezeté­re halálát követően évről évre megtartották utódai a fehérvári törvénynapokat 1083-ban szentté avatták Istvánt, azaz a középkorban elképzelhető legmagasabb elismerést kapta életművé­ért. Nemcsak egyházi, ha­nem politikai fontosságú lé­pésnek is számított ez az aktus. Vele együtt avatták szentté fiát, a tragikusan korán elhunyt Imre herce­get is. Noha a történészek 1301 előtt uralkodott kirá­lyainkat Árpád-házi össze­foglaló név alatt említik, a középkorban ezek az ural­kodók magukat korántsem a pogány honfoglaló vezér örököseinek tüntették föl, hanem a „szent királyok családjából származók” megjelölést használták. Szent István király ünne­pe, augusztus húszadika im­máron több, mint kilenc év­százada ünnep, azaz a leg­régibb magyar ünnep, noha valójában ’hivatalossá, nem­zeti ünneppé 1938-ban a székesfehérvári országgyűlés tette. Himnuszok, énekek ma­gasztalták István nagyságát és dicsőségét már a közép­korban. Szentté avatása után szinte minden porci.káját ereklyeként a világ minden tájára szétvitték. Különleges ereklyeként épségben csak a jobb karja maradt meg, majd ez is megcsonkult, és napjainkra belőle csak a kézfej maradt, a Szent Jobb, amelynek őrizetére Nagyvá­rad mellett bencés apátsá­got létesítettek Szentjobb néven (a település ma Ro­alaikitott kolostor mar tel­jesen elpusztult). Ezt a becses ereklyét elő­ször és eleddig utoljára 1938. július 4-én láthatta Miskolc város, Borsod, Zemplén és Abaúj megye lakossága. Az úgynevezett Aranyvonattal érkezett erek­lyét testőrök és papok kí­sérték, a korabeli híradások szerint mintegy 70—80 ezer ember hömpölygőit Miskolc utcáin, s rótta le tiszteletét az ereklye előtt. Az iparo­sok régi céhjelvényeikkel, céhládáikkal, zászlaik alatt vonultak föl (kárpitosok, kalaposok, szabók, vendég­lősök, csizmadiák, könyvkö­tők, lakatosok, mészárosok, kéményseprők stb.). A fél évszázada meglévő becses ipartörténeti relikviáknak sajnos, csak töredéke került múzeumba. A többi 'kalló­dik, lappang, vagy elpusz­tult. Egy mondat az ünnepi beszédből: „Szent István emléke osztatlan kincse az egész magyar nemzetnek, jobbja nemzeti ereklye, amely előtt felekezeti kü­lönbség nélkül, meghatott tisztelettel hajt fejet min­den magyar.” A Szent István Héten ese­ményt esemény követett. Ennek része volt a szegé­nyeket megsegítő akció. En­nek keretében tizenegy la­kást Is kiutaltak a rászoru­lóknak (ez persze csak csepp a tengerben, semmit nem oldhatott meg). István korában ez a táj az Aba-nemzetség hatalmi területe. Őket jó politikával nyerte meg az uralkodó. Ába Sámuel haláláig hűség­gel szolgálta, csak utódjá­val fordult szembe. A közigazgatás új szerve­zetét, a vármegyerendszert megalkotva ezen a vidéken is központot létesített, ame­lyet első' ispánja nevéről Borsodnak neveztek. A Miskolc nemzetségről nevet kapott település plé­bániatemploma, az avasi templom Szent István tisz­teletére lett fölszentelve. S a középkorban gyakori meg­oldásként a várossá fejlő­dött település címerébe is belekerült a templom védő- szentje: egy koronás király­fej (téves az a vélekedés, amely a fejet Nagy Lajos, vagy Zsigmond király fejé­nek tartja). Amikor Mis­kolc 1909-ben törvényiható­sági jogú város lett. helye­sen értelmezték a hagyo­mányt a címeralkotók: a címerpajzsba István király glóriás alakja került. A mai megye területén csaknem harminc templom — némelyiket későn, a XX. században alapították — lett Szent István tiszteletére szentelve (a mezőcsáti, a szentistváni, a diósgyőr-vas- gyári, a miskolci Bajcsy- Zsilinszky úti, a sajószent- péteri, rudábányai, borsod- nádasdi, sátoraljaújhelyi, zemplénagárdi, taktaszadai, stb). A templom védőszent­jéről település is nevet ka­pott: a matyóföldi Szentist­ván, az abaú.ji Szentistván- baksa őrzi első uralkodónk emlékét. A Szentkirály hely­nevek is István kultusza körébe tartoznak: e tájon ilyet is találunk, a ma Szlo­vákiához tartozó gömöri Sa- jószentkirályt. Megfordult-e Szent István személyesen ezen a tájon? Talán a besenyők, vagy az erdélyi Gyula ellen hadba- indulva, seregei élén végig­lovagolhatott szőkébb ha­zánk hegyes-völgyes vidé­kén. Az írások erről nem szólnak, a hagyomány nem őrizhette meg ily hosszú időn keresztül; de az ilyesfajta bizonytalanság aligha befo­lyásolhatja a kegyeletet és a tiszteletet. Szent Istvánnak Miskolcon valamikor- tér őrizte emlé­két. A mai miskolci utca­jegyzékben hiába keressük nevét, csakúgy, mint a me­gye más településein, tisz­telet a.kevés kivételnek. Bi­zony illő lenne, mint leg­utóbb a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület ülésein is felvetődött. Szent István emlékére utcát, vagy teret elnevezni Miskolcon. Magunkat tisztelnénk meg vele. Dr. Csorba Csaba Burgenlandi emlék I. István tér. Jelenleg semmi nem jelzi, nem csoda, hogy még a miskolciak sem tudnak róla. Dr. Csorba Csaba befejező gondolatait erősíti meg dr. Szarka Lászlónénak szer­kesztőségünkbe küldött leve­le is. Olvasónk is javasol­ja, hogy , most az évforduló esztendejében nevezzenek el utcát vagy teret a megye- székhelyen Szent Istvánról. Nos, bármily meglepő, lé­tezik Miskolcon I. István tér! Méghozzá a Hunyadi utca folytatásában levő, a Hoffmann Ottó, Kellner Sán­dor, Tízes honvéd utcák ál­tal határolt teret nevezik így. Legalábbis a város ut­caneveit tartalmazó okirat szerint! Ám a közvélemény csak úgy ismeri Szökőkút tér, az itt található, 1970. augusztus 20-án felavatott modern szökőkút alapján. Mert a téren semmi infor­máció nem jelzi, hogy azt nagy királyunk neve is fém­jelzi. Se utcanév-tábla, se emléktábla, Istvánnak nincs itt se szobra, se dombormű­ve. Egyedül a — legutoljára a Panoráma sorozatban meg­jelent, a címoldalán a Desz-i ka-templomot ábrázoló — Miskolc útikönyvben talál­ható információ és kép a térről I. István megneve­zéssel, illetve a legújabb Miskolc térképen is már ez­zel a névjelöléssel szerepel. Az üggyel kapcsolatban beszéltem a városi tanács igazgatási osztályán Tóth Istvánná csoportvezetővel, ő a hivatalos utcanévjegyzék alapján erősítette meg: a szökőkutas tér István nevét viseli. A megjelöléssel kapcsolat­ban Pászk Józsi f, a Város­gondnokság műszaki igazga­tóhelyettese azt ígérte: elké­szítik a tér névtábláját. Saj­nos az elhelyezése nehéz, mi­vel a térhez egyetlen ház sem tartozik. Ö egyben két ja­vaslattal is élt. Az egyik szerint az illetékeseknek a térhez kellene sorolniuk a Hoffmann Ottó és Tízes honvéd utcarészt összekö­tő útszakaszt (ez ma a Kell­ner Sándor utca része) ' s akkor a cascós ház is a térhez tartozna, s arra már megfelelő módon el lehetne helyezni a névtáblát. Nekem személy szerint Pászk József másik ötlete tetszik jobban. Azt javasol­ja — természetesen ebben a Miskolci Városszépítő' Egyesület az illetékes dönte­ni — hogy azt a 30 ezer fo­rintot, amit a városszépítőlj felajánlottak a Tapolcán megrongált szobor helyre- állítására, de ami végül ar­ra a célra nem szükségel­tetik, mert társadalmi mun-' kában történik a helyreállí­tása, szóval ezt a 30 ezer forintot az egyesület fordít­sa egy emléktáblára, amely I. István halálának 950 év­fordulójára emlékezik, s amely a szóban forgó téren elhelyezve egyebek között azt az információt is közöl i né, hogy a tér Szent István nevét viseli. (h. i.) Isivan Az Érdy-kódex szerint István születését csodás je­lek kísérték. Anyjának, Sa­roltának álombéli látomása volt. Tündöklő fényben eg)' férfi jelent meg a várandós asszony előtt, s azt mondó neki, fiat fogsz szülni, ki népének királya lesz. — Az én nevemet adjátok öreá — folytató a férfi, mire Sa­rolta csodálkozva kérdezé: — Ki vagy uram és mi a neved? — Én vagyok a pro- tomártir (azaz az „első vér­tanú” — szerk. megj.) Ist­ván, ki Jézusért a mártír­koronát kiérdemeltem. A legenda szerint Géza és Sarolta Esztergomban szü­letett Vajk nevű gyermeké­ből a kereszténység felvéte­le után ekképp lett István, ki majd hetven évet meg­érve (a XI. században ez nagyon magas kor) 42 éven át vezette sikerrel népét, ismertette el végleg euró­paivá. István mítosza — szent életéről, jámborságáról, bé- keszeretetéről, bölcsességé­ről — korán kialakult. Ha­lála után székesfehérvári sírhelyéhez nemcsak magya­rok, hanem külföldiek is nagy számban zarándokol­tak. A hagyomány szerint a szent király sírjánál, sőt már odafelé menet sok be­teg nyerte vissza egészségét. Ök a gyógyulásuk fölött ér­zett nagy örömben ott a helyszínen azon nyomban kő­rakásokat halmoztak össze. Régi archaikus szokásként ugyanis úgy vélték, e kövek elfödik a rontó személy­ként elképzelt betegségeket. István király napjának számos szokását, jelképét jegyezte fel kiváló etnográ­fusunk. Bálint Sándor. Pél­dául az ő gyűjtéséből tud­király juk, hogy több céh, így el­sősorban a magyar szabók és a csizmadiák választották védőszentjüknek Istvánt. Ennek pedig az az egysze­rű magyarázata, hogy a szob­rászok, templomfestők szob­raik, oltárképeik István ki­rályt legtöbbször ünneplő főúri viseletben, csizmásán ábrázolták. Az úgynevezett szegedi szabású csizmaszár szív alakú felső kivágásának szentistván-kivágás volt a neve. Északon, a bányavárosok­ban a bányászok és a pénz­verők tisztelték védőszent­jükként Istvánt. Ünnepnap­ját körmenettel, lovasjáték­kal, lövészversennyel egy­bekötött bányászbúcsún ün­nepelték. Mivel István király halá­lát az egész nép gyászöltö­zetben siratá meg, e szokás maradványai például Buzsá- kon, a közelmúltig éltek, ugyanis e napon az asszo­nyok, lányok fekete öltözet­ben jelentek meg az ünnepi nagymisén. A bánáti Magyarszent- mártonban István király napján jutalomban részesí­tették azt a legényt, aki a legnemesebb gyümölcsfákat nevelte, s azt a leányt, aki­nek legszebb volt a vete­ményes- és virágoskertje. A legény Szent István ki­rálya, a leányzó pedig a ki­rálynéja címet kapta meg. Az István hazánkban igen elterjedt név. Egy 1967-es statisztika szerint abban az évben 5601 újszülött fiúcs­ka kapta ezt a nevet. Gya­koriságára példa egy kedves anekdota: Az egyszeri em­bertől kérdezte egy másik; hogyan hívják. Ám az úgy válaszolt: — találja ki! — János — mondja a kérdező. Emberünk rázta a fejét: — följebb’. — József! — pró­bálkozik újra a másik. Em­berünk csak rázza a fejét: — még följebb! — Akkor kend már csak István le­het! Egyébként egyes helye­ken az Istvánt, amíg legény tréfásan István királynak is nevezik, ám mihelyst meg­nősül rögtön átkeresztelik István vértanúnak. Érdekes, István emléke nem csupán a magyarok em­lékében él. Hajnal Ignác 1915-ben írta le az Ethnog- raphiában az alábbi, Ócsad szlovák faluban feljegyzett mondát: A nyugati Besz- kidek legmagasabb csúcsa, a Racsa-hegy mellett egy pásztor legeltette nyáját- Egyszer csak azt vette észre, hogy mindennap eltűnik egy báránya. Utánajárt a dolog­nak, s kifigyelte, hogy a Racsa-hegy oldalában egy szűk lyukon át tűnnek el a barikák. Mivel ő nem fért be a nyíláson, bojtárját kér­te meg, járjon utána hová kerülnek a bárányok. A boj­tár csak napok múlva ke­rült vissza. Elmondta, hogy a hegy gyomrában egy ha­talmas üregre lelt, ahol lo­von ülő, fegyveres katonák­ra bukkant. Először meg­ijedt, de aztán látta, hogy valamennyi alszik. Közülük felismerte az egyiket. Ist­ván király volt. A bojtár felébresztette, ám a király mindössze annyit szólt: még nincs itt az ideje! S aludt tovább, akár a katonái. Az óesadiak úgy tartják, István király és serege a Racsa- hegy üregeiben rejtőzködik, s a kellő alkalmat várja, hogy felszabadítsa népét, országát. Hol vagy István király, téged magyar kíván — éne­kelte századokon át Szent. István ünnepein a magyar nép. Mi tagadás volt (lett volna!) miért visszavárni a nagy királyt. (hajdú i.)

Next

/
Thumbnails
Contents