Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. augusztus 20., szombat Álkotmánynap Sátoraljaújhelyen A Sátorhegy Áruház és az ünnepség résztvevői (Folytatás az 1. oldalról) nap alatt, július 29-re befe­jezték. öt tonnánál maga­sabb átlagtermést takarítot­tak be, ami ebben az esz­tendőben először sikerült. A Bodrogköz rossz minőségű földjei végre meghálálták a gondoskodást, és a hozzáér­tést. összesen 8700 tonnányi termést arattak le. „Kívá­nom — fejezte be szavait az elnök —, hogy mindenkor és mindenkinek jusson ele­gendő kenyér az asztalára ebben az országban.” Az ünnepségen ezt köve­tően megszegték a tiszaka­rádiak kenyerét, majd a szalag átvágása után a nagyközönség előtt ímegnyi- tották a Sátorhegy Áruházat. Az üzletközpont gazdája a Sátoraljaújhely és Vidéke Áfész. A hangulatos, szép épületet Sáros László, a Szövterv tervezője alkotta, a kivitelező a Borsod Me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat volt. A vásárlókat teg­naptól nyolc osztályon, két­ezer négyzetméternyi eladó­térrel várják. (u. j.) Közösségi összefogással épült Felavatták a miskolci lovasiskolát A borsodsziráki Bartók Béla Ipari és Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet négy évvel ezelőtt nyitott lovas­iskolát Miskolcon, s mivel a lovaglási lehetőséget oly nagy örömmel fogadta a vá­ros ifjúsága, elhatározták, valódi, a hazai és külföldi turizmusba is bekapcsolha­tó lovassport bázist létesíte­nek a 3-as számú főút mel­lett, a város déli kapujában. A termelőszövetkezet elkép­zeléseinek megvalósításához hozzájárult a megyei, a vá­rosi tanács — és nagyon sok miskolci intézmény, vállalat: szellemi és fizikai munkáju­kat adták ingyen, önzetle­nül. Tegnap délelőtt volt a „Sárga csikó” hotel, vendég­lő és a száz férőhelyes is­tálló, a tenisz- és lábtenisz* pályák — egyszóval, ennek a nagyszerűre, szépre sikerült szabadidő központnak az át­adása. Székely László, a Miskol­ci Városi Tanács elnökhe­lyettese avatóbeszédében a megyeszékhely lakóinak, a miskolci vállalatoknak ne­mes összefogását hangsú­lyozta. A .Bartók Béla Tsz 1984. elején kötött szocialis­ta együttműködési szerződést a városi tanáccsal, akkor még csak körvonalazódtak az ötletgazdának, a termelőszö­vetkezet elnökének, Botya Péternek tervei. Á város vezetése felkarolta a ter­vet és az akkor elképzeltnél jóval nagyobb létesítmény építésére hívta a városukat szerető miskolciakat. Sokan voltak az avatáson, pedig csupán egy-két em­bert delegáltak. Azokat az embereiket küldték el, akik kimagaslóan szép teljesít­ményt nyújtottak. Nekik, köztük az Északterv terve­zőinek, Fata György ipar­művésznek, a szikszói aszta­losoknak jutalmakat adott át. Az ünnepélyes megnyitó után bemutatták a már mű­ködő létesítményt a vendé­geknek, akik között ott volt dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke is. Gyö­nyörű paripák vágtáztak a pályán. Jelenleg nyolc ver­seny- és tíz oktató lovuk van, van már nyolc kiscsi- kó és két póni is. Aki ide­jön lovagolni, öltözőszekrény, zuhanyzófülke várja. Aki itt akar tölteni néhány napot, szép szobákban lakhat. Egye­lőre 24 embert tudnak szál­lóvendégként fogadni, jövő ilyenkor már 90-et, mivel bővítik a hotelt. (Miskolc új szállodája!) Az étterem szép, a konyha, mivel kiváló szak­emberekre bízták a vendég­látást, minden bizonnyal jó. Lehet kapni borjúszeletet, de sertéspörköltet is. Ha valaki Budapest felől jön Miskolcra, szép kis hely fogadja — mégha nem ló­háton érkezik is. i- gy­A BVK és az Ukrimpex szerződéskötése (Folytatás az 1. oldalról) Fél tizenegyre a Gazda­sági Kamara tanácstermébe invitál a hangosbeszélő, a design-ról, a formatervezés­ről hangzik majd el elő­adás. Azaz: csak hangzana, mert úgy tűnik, a budapes­ti Desing Center vezetője, Pohárnok Mihály hiába jött Miskolcra. Az Innovációs Centrum Park sajtófőnöké­vel ketten hallgatjuk, illet­ve hármasban beszélgetünk. A formatervezési szakember kínosan mosolyog: nem, nem fáj neki az érdektelen­ség, lassan beletörődik, megedződött. Hogy a kama­ra helyi kirendeltsége 200 meghívót küldött szét hiá­ba? Nem baj, elmondja az újságírónak, amit akart. Tudjuk, hogy a formater­vezés — finoman szólva — sehol sincs hazánkban, ke­vésbé ismert, hogy a nagy ipari hatalmak, köztük Ja­pán törvényiben írják elő kötelező voltát. Az azonban talán érdeklődésre tart szá­mot, hogy szépen, esztétiku­sán és kevés anyagból elő­állítani csak formatervezett cikkeket lehet, s hogy a vi-. lágpiac csak ezekre vevő. Nyitott, export-orientált or­szág vagyunk, meg akarunk újulni. Formatervezőnk sok és jól képzett van, csak re­mek formátumú dolgaink nincsenek. A Gazdasági Ka­mara Design Centere segít­séget akart felkínálni, ho­gyan kellene elindulni ezen az úton. Segíteni, ha nincs kinek ajánlani magukat? A formatervező keserűen, be­letörődve mosolyog... Kulturált sörivást! Azt hinné az ember, hogy a Kőbányai Sörgyár szak­mai napja sokakat vonz, már csak a várható kóstoló miatt is. — Sajnos, elhibáztuk a dátumot, előbb kellett' volna — kezdi a tájékoztatót dr. Hegedűs József, a nagy gyár kereskedelmi igazgató­ja. Az ünnep miatt rekor­dot dönt ugyanis a boltok forgalma, nem igen értek rá eljönni a boltvezetők. Majd a patinás vállalat törekvé­seiről beszél. Növelik a négy és fél millió hektoli­ternyi évi termelésen belül a minőségi sörök arányát. Ezek egyik legújabb tagja a Dreher, amelyet családdá fejlesztenek, szeretnének 0,33 literes és dobozos vál­faját is piacra dobni. Ter­veik vannak a méltatlanul háttérbe szorult csapolt sör­gyártás fellendítésére is. Üzlethálózatot akarnak nyitni, egységeibe ők adnák a csapolófejet is — legyen az is szép és vonzó. A szak­ember a kulturált sörfo­gyasztás híve, ennek egyik darabja a Szent István sör, amit az ünnepekre hoztak ki. Kíváncsi partnerei, fo­gyasztói véleményére — mondja — majd helyet fog­lal és élénk eszmecserébe kezd megrendelőivel. Kiállítók A Borsod Megyei Tejipa­ri Vállalat standja szépen elrendezett, hátsó részén vi­deó-felvétel mutatja a kor­szerű főzés módozatait. A tejiparosok prospektusai szépek, kelendők. A kiállí­tást felügyelő hölgy sorra adogatja őket a kérőknek. Egyetértünk abban, hogy kicsit hiányos ez a kiállítás, páran be is írták a vendég­könyvbe: kár, hogy nem volt termék-kóstoló. Majd vasárnap, a zárónapon hoz­nak egy kis finomságot — hiába, többre nem telik. Az Elzett-Certa kereske­delmi igazgatóhelyettese, Fazekas Lászlóné egy faiba helyezhető, beragasztható min'itrezort mutat. Egészen új fejlesztés, annyira, hogy vásárdíjra még nem is pá­lyázhattak vele. Tégla hosz- szúságú kis fém hüvely mágneses zárral ellátva. Ügy beépíthető a falba, hogy mackós legyen a talpán, aki megtalálja. Kis mérete miatt ékszerek, más értékek tárolására ajánlják, mégpe­dig úgy, hogy elszórtan, többet helyezzenek el a falba: ha a betörő egyet mégis megtalált, megelég­Az Elzett-Certa minitrezorja szik, nem keresi a többit. Cseles találmány, annyi biztos — a jövőben nagyob­bakat is kifejlesztenek, a nagy érdeklődés miatt már indítják a sorozatgyártását. Ára mérsékelt: áfával meg egyebekkel együtt 1300—1500 forint között lesz. A hetvenötezredül látogató A Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár ebben az esztendő­ben is nagy látogatottságnak örvend. Ml sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy már a hatodik napon az öt- venezredik, és csütörtökön este megérkezett a hetvenöt­ezredik látogató. Égerszegi István és családja este 6 óra után vett jegyet és alaposan meglepődött, amikor virág­csokorral köszöntötték, mint jubiláló vendéget. katos. és ma. műszak után elterveztük a nejemmel és a rokonsággal, hogy ez lesz az esti programunk. — Melyik pavilon tetszett leginkább? — A Vigadó részben az élelmiszerek kiállítása, és azok közül is a húsipar be­mutatkozása tetszett. — Mit vinne haza a vásár­ból? — Egy-két kerti szerszá­Amikor megtekintette a kiállításokat. beszélgetésre invitáltuk. — Miskolci vagyok, de most először járok a vásá­ron. Tudom, hogy ez már a tizenkettedik, számomra az újdonság varázsával hatott. A Len'in Kohászati Művek tűzállóüzemében vagyok la­mot szívesen hazavinnék, de arra nagyon sok pénz kelle­ne. — Kié lesz a gyönyörű ró­zsacsokor? — A feleségem kapja, már csak azért is. mert Ilona, és rma van a névnapja. Sárközi Andorra emlékezünk Élete és alkotóereje teljé­ben, negyvenkilenc éves ko­rában távozott el közülünk örökre a mindnyájunk által tisztelt, szeretett és mind­máig becsült főszerkesztőnk, Sárközi Andor. Éppen húsz esztendeje, hogy a rettentő kór hosszú tusa után végleg legyűrte. Húsz esztendő hosszú idő egy ember életében. Hosszú a miénkben is, akik ismer­tük, akik együtt dolgoztunk vele, akiknek mai életpályá­jához, pályaívéhez ő adta meg az irányt. Hosszú idő, de számunkra mégis úgy tűnik, mintha csak a közel­múltban is közöttünk járt volna, hogy szellemes, ám szigorú észrevételeket te­gyen a beadott kéziratokra, magához kérjen minden kéz­iratot mielőtt az a nyomdába menne, vagy hogy megérdek­lődje a tördelő szerkesztőnél, vajon a harmadik oldalon hány sornyi helyet hagyott a Naplónak, amelybe napon­ta írta a hazai és a világ- eseményeket kommentáló észrevételeit. Sokgyermekes, szegénysorsú család legfiatalabb gyerme­keként nevelkedett. Testvé­rei közül ő volt az egyetlen gyermek, akit a családban taníttatni tudtak. Tanítókép­zőt végzett, majd Szegeden árvaházi nevelőként vállalt állást, hogy közben ott vé­gezhesse a polgári iskolai ta­nárképző főiskolát, s annak sikeres befejezése, illetve diplomájának megszerzése után a tudományegyetem hallgatója legyen és közép­iskolai tanári diplomáért ta­nuljon tovább. Nem érdek­telen tudni, hogy abban az időben a fasisztoid oktatási megszorítások között folytat­ni a tanulmányait, szinte „történelmi ritkaságnak” számított, s eléréséhez kitű­nő tanulmányi eredmények voltak nélkülözhetetlenek. Szeged atekintetben is meg­határozó volt a miskolci Sár­közi számára, hogy kitűnő szellemi környezetbe került; arra a szellemi szigetre, amely Szent-Györgyi Albert és Sík Sándor szellemiségét követve olyan kulturális gó­cot teremtett e városban, amelyre igen kevés példa volt az országban. A háborús évek poklainak megjárása után Sárközi An­dor szeretett városában, Mis­kolcon kezdett új életet. Új­ságíró lett, s e munka több lépcsőfoka után lapunk fő- szerkesztője. Az ötvenes évek elején igaztalanul kényszerí­tették pályamódosításra. A Földes Ferenc Gimnázium tanára volt, majd a Zrínyi Gimnáziumban tanított, ké­sőbb igazgatóként működött. Rehabilitációjára 1959-ben került sor. Ekkor tért vissza lapunkhoz ismét főszerkesz­tőnek, hogy kilenc évig irá­nyítsa munkánkat. Mindad­dig, amíg a könyörtelen ha­lál fiatalon el nem ragadta. Felfrissült belső munkatár­si gárdát, kitűnő külsősöket szervezett a lap köré. Szer­kesztette a Borsodi Szem­le című folyóiratot is, na­gyon sokat írt a lapba; ku­tatta az 1848-as polgári for­radalom és szabadságharc történetét, s erről tanul­mánykötete is megjelent. Sokirányú társadalmi tevé­kenységéből kiemelendő, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnök­ségének is tagja volt, égy ideig elnökhelyettesi tisztsé­get is viselt. Tanított az új­ságíró-iskolán és a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen. A magyar újságírók legmaga­sabb szakmai kitüntetését, a Rózsa Ferenc-díjat 1964-ben az elsők között kapta meg. Izig-vérig szellemi em­ber volt, minden megnyilvá­nulásában. Miskolcon vált olyan szellemi vezetővé, aki mindig országban és népben gondolkodott, áldva azzal a képességgel, hogy a magyar szellemiségét belehelyezze az egész embqpség kultúrájába, és Európát, a világot köz­vetítse olykor igencsak mos­toha közegben is a magyar kultúrába. Utódai, tanítvá­nyai valljuk be, ez a tehet­séggel áldott, kiválóan mű­velt elme kora bilincseiben vergődött szinte egész életé­ben. Pedig páratlan tehetsé­ge volt a szellemi műhelyal­kotás, szuggesztív egyénisé­gével igényes munkára sar­kallta, kényszerítette kör­nyezetét, a szerkesztőségben, a gimnáziumban, a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulatban. Akik ismertük, akiket nevelt, felelősek va­gyunk azért, hogy a példa tovább éljen, hasson. Ezért véleményünk szerint többet kell tennie szülővárosának, Miskolcnak is, még inkább nekünk, akik tudjuk, átél­jük, kit veszítettünk el ko­rai halálával. Meggyőződé­sünk; nemcsak a szűkebb környezete, hanem az egész város is érdekelt abban, hogy ez a szellemiség, szer­vezőerő, emberi tartás mél­tóképpen számontartassék hagyományaink között. Társakat keresünk nagy alapterületű, első emeleti, a Tüzér utcában levő épületrészeink hasznosítására. Egyes területek irodabérletre is alkalmasak. TELEFON: Miskolci Építőipari V. 15-860; 18-251. A SZERENCSI AUTÓJAVlTÖ KISVÁLLALAT megkezdi a 0—3 év közötti, valamint a 3 év fölötti HASZNÁLT SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSIK Telephelyünk: 3900 Szerencs, Gyár út 11. Telefon: 550, 530 Telex: 62-555

Next

/
Thumbnails
Contents