Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1988. július 2., szombat Befejezte munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Ezután az ipari miniszter a recski, részben elkészült beruházással kapcsolatban hangsúlyozta: tény, hogy vitatható döntések alapján 7 milliárd forintot költöttünk eddig erre az egyelőre semmit nem termelő bányára. Ha azonban ezt a kétmilliárdot nem akarjuk teljesen elveszíteni, szükség van arra, hogy az intenzív kezelésre évente 200—250 millió forintot fordítsunk. A kistermelés megindításához mintegy 25—30 milliárdos beruházásra lenne szükség, ezt — ahogy a vitában javasolták — valóban valamilyen részvénytársasági formában lehetne megoldani. Berecz Frigyes hozzátette: a kérdéssel a legfelsőbb szintű vezetés foglalkozik. A Bükkábrány térségébe javasolt erőművel, illetve energetikai kombináttal kapcsolatban elmondta: nem hangzott el a hozzászólásban, hogy 100 milliárd forintos beruházásról lenne szó. E beruházás szerepel az energetikai program távlati terveiben, de csak a Paksi Atomerőmű végleges elkészülte után. Sok érv szól mellette. A dubicsányi bánya sorsát érintő felvetésre azt válaszolta: az elvi döntés a bányaüzem fejlesztéséről megvan, a továbbiakban az éves tervek kialakításakor kell áttekinteni, hogy 1989- ben és 1990-ben mennyi pénz lesz a munkálatokra. A határozathozatal előtt Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.) szót kért. Annak a véleményének adott hangot, hogy mivel csak 1994—95-ig maradhat egyensúlyban az ország villamosenergia-mér- lege, szükség van a bükkábrányi erőmű mielőbbi megépítésére. Külön szavazást kért abban a kérdésben, hogy a bükkábrányi beruházás megépítésének gazdaságosságát az illetékes parlamenti bizottságok — az ipari, valamint a terv- és költségvetési — vizsgálják meg, és a jelentést terjesz- szék az Országgyűlés őszi ülésszaka elé. Berecz Frigyes egyetértett a javaslattal. A képviselői javaslatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Ezután határozathozatal következett: az ipari miniszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát az Országgyűlés öt ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett jóváhagyólag tudomásul vette. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, a külügyi bizottság elnöke javaslattételét tartja A napirendnek megfelelően ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kapott szót, aki előterjesztette a testület javaslatát a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében. — Az elmúlt napokban nyugtalanító fordulatok, két szomszédos szövetséges ország viszonyában szokatlan események következtek be a magyar—román kapcsolatokban — mondotta elöljáróban. — Ebben a helyzetben az Országgyűlésre hagy felelősség hárul; bölcsen és körültekintően kell állást foglalnia. Mi több, a választópolgárok, valamennyi honfitársunk részéről is felelősségteljes, az ország nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatartásra van szükség. Nem szabad teret engedni az indulatoknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több képviselő idézte Széchenyi István szavait, miszerint „hallgatni, amikor beszélni kell, szint’ oly nagy hiba, mint beszélni, amikor inkább hallgatni kellett volna”. Az elmúlt napokban, hetekben a magyar párt- és állam vezetése, hazánk közvéleménye mind gyakrabban kényszerült arra, hogy a román politika intézkedéseinek bennünket is érintő hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- és helységnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett település- rendezési terv végrehajtásának megkezdése, széles körű tiltakozást váltott ki országunkban és külföldön egyaránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi magyarság erőszakos beolvasztását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az országot. A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási vezetőit és közéleti személyiségejt emelték fel tiltakozó szavukat. Az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredményes befejezését is veszélyezteti. A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Mindezek során nem történt olyan esemény — a június 27-én mintegy 25—30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román .nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg -a mában. — Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel nor.malizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977- es legfelsőbb szintű találkozón és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről. valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok 'érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában konstruktív 'partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május—júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia, felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolatainak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azokra; hasonló kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyar- ellenes indulatokat próbál szítani, .rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznák, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok esetében különösen súlyosnak minősül az, Ihogy a román, kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket 'kolozsvári főkonzulátu- sunk bezárására, vezetőjét és munkatársait, pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak haza- szállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, an- tihumánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősség- teljes mérlegelés után arra az álláspontra jutott, hogy a népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék ezzel a kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, fogadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuthatják a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlésének. Boldizsár Iván író, a Magyar Pen Club elnöke elmondotta: tudja, hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Ám a területrendezési terv végrehajtása a románlakta falvakat is veszélyezteti, s ezeknek a kistelepüléseknek a kultúrája is fontos része az egyetemes európai kulturális örökségnek. A továbbiakban a külügyi bizottság által elkészített állásfoglalási javaslathoz fűzött szövegmódosító észrevételeket. Befejezésül arról szólt, hogy magyar részről hosszú ideig rendkívüli önmérsékletet tanúsítottunk. Az Országgyűlés is hallgatott akkor, amikor már tudta, hogy az erdélyi magyarság nehéz helyzetben van. Mivel azóta a helyzet még rosszabbá vált, nem bizonyult járhatónak ez az út. De az állásfoglalás-tervezet célja nem a sérelmek fölhány forgatása, hanem annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre Romániával. Schöner Alfréd, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy mit jelent a közömbösség, ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része felemelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. Ezzel összefüggésben megemlítette — lelkész képviselőtársai felkérésének is eleget téve —, hogy a magyarországi és az országon kívüli egyházak minden támogatást megadtak a most nehéz helyzetben lévőknek, odaadó, tapintatos, felelősségteljes munkát végeztek. Ezért is kérte, hogy az állásfoglalásból az egyházak szerepére utaló gondolat ne maradjon ki. Barcs Sándor, az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emlékeztetett a magyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30- án történt törvénybe iktatásának vitájára. Áz akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében ő tartott lelkes előadói beszédet, amelyben a magyar és a román nép egymásra utaltságáról, a magyar nemzetiség jogegyenlőségéről, megnyílt kulturális fejlődési lehetőségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvező változások sora 1948 után is folytatódott: magyar autonóm terület létesült, magyar színházak működtek a nagyvárosokban, rádió- majd tévéműsorok szóltak magyar nyelven, irodalmi folyóiratok, folklór-kutatások indultak meg. S aztán lassan, sorjában minden a visszájára fordult. Megszűnt a Bolyai egyetem és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudományi és gyógyászati intézetben, felszámolták a magyar nyelvű agrárképzést, töredékére csökkent a magyar nyelvű rádió- és televíziós adások időtartama, és iskolák egész sorát számolták fel. A magyar anyanyelv használata nemcsak hogy nem nyert hivatalos elismerést, hanem égyenesen nem kívánatosnak, hátrányosnak kezdett számítani. Ezek miatt értett egyet a képviselő a magyar Országgyűlés állásfoglalásával. Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak. Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal, s eljuttatását a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez, az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. a mániái „teriilelrendezési programról" Ez év március elején a Román Szocialista Köztársaságban hivatalosan bejelentették az ezredfordulóig szóló „nagyszabású” területrendezési program végrehajtásának megkezdését. A programban célként a romániai településszerkezet modernizálását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhető mező- gazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne. E program hazánk lakosságában mélységes aggodalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvéleményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pártok, társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti személyiségek emelték fel szavukat. Magyar részről diplomáciai lépésekre és széles körű állampolgári tiltakozásra is sor került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A „szocialista fejlődésre” hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nem- zetiségűeknek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyorsított beolvasztásukat jelentené. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket róna a magyar—román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével, „modernizálásával” együttjáró kényszerű lakóhelyváltoztatás, az áttelepítések, összességében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméjével. Az emberi jogok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tiszteletben tartására Románia is számos nemzetközi dokumentumban — így az Egyesült Nemzetek Szervezete „A polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányában”, valamint a helsinki záróokmányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és Az elfogadott ügyrendnek megfelelően interpellációk következtek. Pálfi Dénes (Zala m.,) a Növénytermesztési és Minősítő Intézet fajtakísérleti állomásának vezetője még az elmúlt ülésszakon interpellált az Országos Árhivatal elnökéhez a lakossági elektromos áriam fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Ország- gyűlés nem fogadta el, így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Ország- gyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága végezte el. Együttes jelentésükről határoztak most a képviselők. nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román Szocialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától? Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internacionalista együttműködésének útjából is. Ez országaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a Román Nagy Nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató rendezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre. A két bizottság az interpellációban foglalt kérdés megvizsgálására és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. E testület egyebek között megállapította, hogy a jelenleg érvényben lévő tarifarendszer nem ösztönöz a villamos energia racionálisabb felhasználására. Ugyancsak megállapította az albizottság, hogy a mai helyzet — a területi differenciálás — nem felel meg az objektív követelményeknek, tehát az interpellációban felvetett rendezési igény jogos. Ezért az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szükséges feltételek megteremtésével, (Folytatás a 3. oldalon)
