Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. július 11., hétfő Liszt Ferenc-emlélonú A világhírű zeneszerző szülőháza az ausztriai Doborjánban (Raiding). Bakonyi Béia Az abaújszántói csizmadia ipartársulat 200 éves múltja Soha nem volt csizmám se bőr. se gumi. (Ami persze nem azt jelenti, hogy nem volt a lábamon csizma, mert munkaruha tartozékaként hordtam.) Ez persze magánügy, de témánk — Bakonyi Béla kolléga könyve — szempontjából nagyon is érdekes. Egy hajdan virágzó, mondhatnánk alap- ipar(os) ág történetét dolgozta föl nagy szeretettel és hozzáértéssel korabeli dokumentumok és saját élményei, gyűjtése alapján. Egyetemista korunkban magunk is megkíséreltünk hasonlót. (Debrecenben). Ha jól emlékszem, egyik társam a szappanos céh történetét dolgozta föl. Leendő tudósnak, de pedagógusnak is kitűnő iskola ez, mert a pars pro toto (részben az egész) elve alapján áttekintést kaphat (és adhat) egy-egy társadalmi réteg helyzetéről, amelyben megragadhatók a nagy egész tendenciái is. Nos, Bakonyi Béla, a nyugdíjas pedagógus, a bennszülött abaújszántói nem ilyen (szemináriumi) dolgozatot produkált. Nemcsak azért, mert neki már nosztalgiái vannak, de bölcsessége, rátekintése is. Persze, hogy fontos a gyermekkori emlék, amikor ott üldögélt, a szomszédban a csizmadiamester műhelyében, gyermekként, később diákként, majd tanítóként hallgatta az idős iparosok elbeszéléseit. Ez már valóban csak a nosztalgikus visszaemlékezésekben létezik: a kétkezi (iparos) munka látványa. Szakmák halnak és vesznek ki a szemünk előtt. Gyűjtésük, feltárásuk, történetük megírására ez a 24. óra. Bakonyi Béla (egyik) utolsó interjúalanya Éliás József 97 éves korában halt meg (1984-ben). Ö volt az utolsó, aki még gyakorolta a mesterségét. Mi az, ami lelkesíti a könyv szerzőjét, olvasóját is? Olyan kiveszőben levő értékről szól Bakonyi Béla, mint: a szakma tisztessége, a tudás, a közösséghez tartozás kötelezettségei, felelőssége, annak megtartó ereje. Olyan értékek ezek, amelyek évszázadok alatt formálódtak és rögződtek, élni segítették a válságos időkben a derék csizmadiákat, azzal, hogy tudatosították érdekeiket, lehetőségeiket (azok határait is), ez adott öntudatot — szakmait és emberit —, amellyel szembe tudtak szállni a feudális állam packázásaival. Munkakultúrái jelentett ez, amelyre büszkék voltak, amelyre féltékenyen vigyáztak (ld. kontárok), de ez: a munka és a közösség (tudata) teremtette meg a kultúra más formáit is. Ami nem feltétlenül szórakozást jelentett. Azt is, de nagy gondot fordítottak az ifjúság nevelésére is. Keretet adtak, formát, amely racionálisan praktikus volt, de erkölcseiben szigorú. Ezek az iparosok (s nem csupán Abaúj- szántón) nagyon jól tudták, hogy a szaktudás és a tisztesség létérdekük, megtartó erejük. horpácsi Rádió mellett Korkóstoló Érdekes módon vetette föl a kérdést a Korkóstoló (csütörtök, Kossuth 21.30— 22) legutóbbi műsora. Tudomány-e a politika? S ha igen, hol (kik, kiktől) tanulható? A megszólaltatott kutató történelmi áttekintést adott előbb. A sztálinista felfogás szerint a politikával „mint olyannal” mindenkinek foglalkoznia kell. Ma már csak az anekdotákban élnek a „klasszikus formái”. Hajdani professzoraimról mesélték, hogy ama ötvenes években bizony ők is rosszul vizsgáztak. Az egyik derék takarítónő vezette a sajtóórákat. Az esztétikaprofesszornak a sportrovatról kellett beszámolnia, s bizony gondjai voltak a Vörös Lobogó, Bástya, Kinizsi stb. eredményeivel. No nem a bundák miatt — mesterünket egyszerűen nem lérdekelte a futball. Később „finomult a kin”. De sok olyan „ideológiai továbbképzésen” kellett (tanár koromban) részt vennem, amelyet értelmiségi voltomhoz megalázónak éreztem. (Szóvá is tettem, parazsat szórva kopaszodó fejemre ...) Az volt a gyakorlat ugyanis, hogy — a megadott témához — egyszerűen felolvasta valamelyik kartársnőm a 3—4 hónappal korábbi cikket a Népszabadságból, Társadalmi Szemléből. A kép idilli volt. Egy tanító néni olvasott, a többi horgolt, kötött, rejtvényt fejtett, s persze leste a vitavezető kegyeit. Mert neki meg jelentést kellett írnia, ki hogyan viselkedett, szólt vagy nem szólt hozzá. (Alkalmam nyílt elolvasni ama jelentést ...) Nos, a politikai nevelésnek ezt a módját már akkor (hatvanas évek) is elavultnak, cinikusnak éreztem. De akkor milyen legyen? — tették föl a kérdést a műsorban. Mert azt senki nem vitatja, hogy a gazdasági-politikai vezetőket valamilyen módon föl kell készíteni. Mert vannak ugyan velünk született készségek, képességek, de a vezetés egyszersmind szakma is, tehát meg (lehet és) kell tanulni, tanítani. Nos, a pártnak, a KISZ-nek vannak is iskolái, de az állami vezetőképzés még megoldatlan, illetve keveredik a párt-vezetőképzéssel. Van az egésznek egy kicsit amatőr-kapkodás jellege, sokszor mintha a gombhoz keresnénk a nagykabátot. Mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, az állampolgár nem kap semmiféle képzést, ismeretet. Az általános iskolában van valami, a középiskolában semmi, az egyetemeken, főiskolákon szintén semmi, illetve más tantárgyakhoz kapcsolva, bújtatva. így áll elő az a helyzet, hogy még egy (átlag) diplomás sem látja az állam szerkezeti felépítését, hivatalait, jogrendjét stb. Nem ismeri a jogait, érdekképviseletét, érdekérvényesítésének lehetőségeit. Tévedés a fentebbiek után azt hinni, hogy erre nincs igény, érdeklődés! Az elmúlt évtizedben tanultunk meg egy furcsa kifejezést, a „házi TIT-tanfolyamét”. Arról volt (van) szó, hogy az állampolgár valamilyen módon ki akarja elégíteni azt az információ-tudás igényét, amelyekhez nem jut hozzá állami fórumokon. Az első reflex ezzel kapcsolatban is sztálinista volt: ami nem hivatalos, az gyanús, üldözendő. Márpedig erre is az érvényes —, hogy klasz- szikustól vegyem a példát —, amit Engelsék mondtak a vallás(ok)ról: valóságos emberi igény hozta létre, s addig él(nek), amíg ez az igény meg nem szűnik .. . h, s. i Napjaink orkánkabátja: a video Több. mint égy negyed évszázaddal ezelőtt, a (i()-as évek elején az orkánkabát volt a sláger a nyugati határon. Aki csak túljutott, Hegyeshalmon, orkánkabáttal tért vissza. Az volt akkor a Vilmosoknál is a leggyakrabban emlegetett behozatali cikk. Ezt. a ma már senki által nem keresett ruhadarabot váltotta fel napjainkra egy sokkal drágább műszaki cikk. a videokészülék. Nem tudnám megmondani, de tulajdonképpen számomra közömbös is, hogy pontosan hány videó- készülék működhet szerte az országban, de a szám ismerete nélkül is időszerű elgondolkodni egy kicsit videóról, videotékáról, videomoziról. Említettem, hogy ismeretlen előttem a készülékek száma, de így látatlanban is biztosra vehető, hogy e sok-sok készülék vetíthető videoszalagokkal való ellátása messze-messze elmarad az igények mögött. Legalábbis a legális szalagokkal való ellátása. Ugyanis — ellenőrizhetetlen hírek szerint — 10 ezer számra vannak forgalomban olyan videoszalagok, amelyek illegálisan kerültek az országba, s amelyeket vállalkozó szellemű, és nem mindig megfelelő szakmai felkészültségű emberek másolnak, sokszorosítanak, az idegennyelvű szalagokat magyar alámondott szöveggel teszik könnyebben érthetővé. így dúsítják fel a fekete szalagpiacot. Mint ilyenkor elkerülhetetlen, megindult ezzel az üzletelés, az értéktelenségek közé olykor-olykor ártalmas dolgok is vegyülnek, horror-'és pornófilmek peregnek zárt ajtók mögött, videokészülékeken, olykor ellenséges tendenciájú játékfilmek is; különböző lobogók alatt pénzért is mutogatják ezeket, ellenőrzésük megoldatlan, nagyrészt lehetetlen is. Ugyanis a videókkal kapcsolatos jogi szabályozás eléggé megkésett. Természetesen aa állam is igyekszik részt venni a videózás munkájában, s létrehozta a videotékák hálózatát, elsősorban a Mokép irányításával. Más kérdés, hogy mire ez az állami hálózat létrejött, különböző kisebb-nagyobb videoorganizmusok már beolajozottan működtek. Van ilyen állami videotéka Miskolcon is, a Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat szervezésében. 1985 szeptemberében alakult, nagyon szűkös állománnyal, egyéni kölcsönzésre, közösségi kölcsönzésre éá reklám-, meg oktatófilmek gyártására, de ez utóbbi funkciót csak tervezte. Elsősorban technikai okok* miatt nem gyakorolhatta. Közel három év alatt, amikorra megnövekedett, mégpedig igen jelentősen a videokésziilé- kek száma, némileg fejlődött a videotéka is, s ma már 340 filmet kínál kölcsönzésre, holott legalább egyezres állományra lenne szüksége. Ám a beszerzés nehézkes, a kölcsöndí.jak sem túl kedvezőek, sem a videotékának a Moképtöl, sem a lakosságnak a videótékától, s így a videotulajdo- nosok nagy hányada feltehetően a fekete- forgalomból szerzi be videoszalag-szükségletét. Aztán cserélgetik egymás között, meg másoltatják stb. Az állami videotéka pedig várja a. kölcsönzőket a maga szerényebb készletével, illetve kínálatával. Mint a mozivállalattól megtudtam, a népszerű mozifilmeket szeretik, a fiatalok meg a karatefilmeket és a diszkókat, de ebből kevés van. Hogyan hasznosul hát a vállalati kereten belül szervezett videotéka, s egyáltalán állami beavatkozással miként találkozik a közönség videofilmekkel? A Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat 1986-ban kezdte meg vidéomoz.i-hálózatának kiépítését. elsősorban az anyagi sikert remélve. Annak idején néhány tévékészülékkel kezdték a munkát, és szinte folytatólagos előadásban vetítettek Bruce Lee-filmekel és hasonlókat, amelyekre eleinte bőven volt közönség, bizonyos rétegek köréből. Aztán később megjelentek a projektorok, amelyeket részben a stabil mozikban használtak, részben kisebb településeken vándoroltattak. végül egy 6x4 méteres Barco kivetítői is vásároltak, amelyek mint technikai érdekességek, eleinte vonzották az. érdeklődőket, aztán csökkent ezek vonzereje, mivel a nézők előbb- ulóbb eltellek a kínált filmekkel. A bunyófilmeket bunyófilmek követték, horror, ijesztő dolgok. Szerencsére, a legigénytelenebb néző is lassan elfordul ezektől, mint a hajdani orkánkabátoktól. A drága kivetítő készülékeket most értékesebb filmek ilyen technikai közvetítéssel történő bemutatására használják fel. A vállalatnak anyagilag nem kedvező, hogy „nem jött be” a számítás a videomozikkal, s már működésük első évében csökkenteni kellett számukat, de művelődéspolitikáikig mindenképpen pozitív jelenség, hogy az értéktelen művektől kezd idegenkedni a legigénytelenebb néző is. Más kérdés, hogy ugyanakkor állítólag egyes vendéglátóhelyeken meg közösségi összejöveteleken még ilyeneket is vetítenek, meg olyanabbakat is, és a videotékából kölcsönzött film szinte csak ürügyként szolgál. (Nehéz is ám elhinni, hogy a Légy jó mindhalálig! tekercsét több napra azért kölcsönzik. mert azt nézegetik egymást követő vetítéseken!) A projektorok, a kivetítő berendezések mégsem vesznek kárba. A mozivállalat kölcsönözni kívánja azokat különböző rendezvényekre. Ha lehet, filmmel együtt. Az elmúlt napokban a diósgyőr-vasgyári nemzetközi orvoskongresszuson már a vállalat projektorát használták szemléltetéshez. Az orkánkabát-hasonlattal kezdtem gondolatmenetemet. Kicsit sántít a hasonlat, mert annak használatához nem kellett még egy eszköz, mint a videokészülék- hez a szalag. De azt hiszem, a videókészülék nem is fog olyan gyorsan kimenni a divatból. Talán csak a most feketeforgalomban érkező szalagokra un rá a közönség. Azokat maid pótolni kell legális úton elérhető jobbakkal. S nem holnapután. s nem holnap, hanem már ma ... Benedek Miklós Nevelési tanácsadó Leninvárosban Az utóbbi hónapokban több fórumon hallhattunk a nevelési tanácsadók szükségességéről. Az elhangzott vélemények azonban gyakran különböztek egymástól. Mint gyakorló pedagógus tíz éven át tanítottam kisiskolásokat általános iskolában. Már akkor is jelentkeztek oktató-nevelő munkámban olyan problémák, melyek megoldására a tanítási órákon és korrepetálásokon rendelkezésemre álló idő és eszközök hiányában nem volt lehetőségem. Ezek elsősorban nem az előírt ismeretanyag elsajátítására, hanem az azt megalapozó képességek kialakítására, a teljes személyiség fejlesztésére, egyszóval a gyermek boldogulására vonatkoztak. Jelenleg továbbtanulással bővítem ismereteimet, és a Leninvárosi Körzeti Nevelési Tanácsadó pedagógusa vagyok. Így közvetlen tapasztalataim alapján nyilváníthatok véleményt. Napjaink felfokozott élettempója nem kedvez a kiegyensúlyozott, harmonikus családi éleinek. Leninvárosban, ebben a — lakosság életkorát tekintve is — fiatal városban halmozottan jelentkeznek a nevelési problémák. Ezek megoldását szolgálja és eredményesen segíti a Körzeti. Nevelési Tanácsadó Intézet. A szerteágazó, sokrétű feladatokat csak egy olyan szakemberekből álló csoporl képes megoldani, ahol pszichológusok, logopédusok, pedagógusok és orvosok összehangolt tevékenysége valósul meg. Vagyis az arra legilletékesebb, speciálisan képzett munkacsoport vizsgálja, diagnosztizálja és egyénekre szabott terápiával fejleszti a gyerekeket. Itt elsősorban olyan vizsgálatokra gondolok, melyek a fejlettség szerinti beiskolázást segítik, vagy a különböző képességek fejlesztésével, a pszichés károsodások kezelésével elősegíthetik az ismeretszerzést. A nevelési tanácsadó nem vállalhatja át és nem is célja átvállalni a család gyermeknevelő funkcióját, a család feladatait. Ez elsősorban a szülők kötelessége és felelőssége, ugyanakkor, mint a nevelést segítő intézménynek létjogosultsága van. Természetesen csak abban az esetben láthatja el azt a funkcióját eredményesen, ha a művelődésügy, a városi vezetőink koordinálásával olyan jó munkakapcsolat alakul ki az óvodák, iskolák és a nevelési tanácsadó között, mint esetünkben. örömmel tapasztaljuk, hogy a szülők gyermekeikkel együtt egyre nagyobb számban keresik fel saját elhatározásukból intézményünket, ahol elmondják gondjaikat, kérik tanácsainkat és partnereink a nevelésben, fejlesztésben. Ez a tény is minősíti munkánkat, ugyanakkor a szülők bizalma / kötelez. Következésképp a fokozódó igények és elvárások alapján szeretnénk a feladatoknak mind jobban megfelelni. Sándor Tamásné Csak Csótainál ARANY, EZÜST, TŰZZOMÁNC ÉKSZEREK szakszerű javítása, restaurálása, felújítása, fényezése Karika- és pecsétgyűrűk tágítása, szűkítése, monogram és név vésése Emléktárgyak, serlegek, névtáblák, dísztálak, dobozok, acélbeütök, fémsirtáblák, műanyag-fröccsöntő szerszámok, gumisütő emblémák, szövegezési feliratolc vésése. Rézvésetek, aranynyomók, klisék vésései, készítése. Minőségi munka, rövid határidő! CSÓTAI JÓZSEF Miskolc, Déryné u. 12. >)c: Telefon: 36-966
