Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XLIV. évfolyam, 164. szám 1988. július 11. Hétfő Ára: 1,80 Ft Az ^^^£. ^Qrsoc^'^^aúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Kaszára érett a borsó is Megtelt ci kombájn Megyénk északi részén akár július közepén is tart­hatnák aratási gépszemiéi- két a mezőgazdasági üze­mek. Zöld még az őszi búza, mint a ruta. Az viszont e vidéken is nyugtalanítja a szakembereket, hogy a ka­lászosok — árpa, búza — nagy része a íöldün fekszik. Még ez sem volna olyan nagy baj, hiszen a gondos, lelkiismeretes kombájnos ezt szépen felszedi a vágóasz­tallal, legfeljebb egy kicsit lassabban jár, vagy csak egy irányban — szemből — megy a ledőlt állománynak. Nagyobb baj az, hogy a gyom felveri az ilyen táb­lát, mivel az eddigi árnyék­ban sínylődp galaj. vagy a szulák könnyebben átnövi a földön fekvő szalmát. Az idő egyébként segít az aratásban, úgy. hogy az őszi árpának közel 80 százalékát levágták megyénkben. A B.-A.-Z. Megyei Tanács me­zőgazdasági osztályának cso­portvezetője, clr. Herczeg László tájékoztatta lapunkat Aratási helyzetkép a/, eddig bejelentett terüle­tekről, melyeket már maguk mögött hagylak a kembájno- sok. Mezőkövesd 215 hektár őszi árpa területéről takarí­totta be a termést, Ernőd 86, Prügy 170, Tiszaladány 80 hektárt jelentett. Mire e so­rok megjelennek, talán ép­pen a felsorolt üzemek mél­tatlankodnak a legjobban, hisz némelyikük hétfőre be is fejezi az aratást. A cso­portvezető szerint Edelénv csütörtökre jelezte, hogy megkezdi e fontos takar­mánynövény aratását, Gön­cön pedig a hét végén kezd­tek. Az őszi árpa mellett másik jelentős növényünket — a borsót — már szintén aratják. Taktaharkányban a Petőfi Tsz 182 hektáros étkezési szárazborsója éreti be, csütörtökön próbaaratást tartottak, péntektől pedig már „élesben" megy az egy- menetes betakarítás. Ottjár- tunkkor már csak a bábol­nai szemestermén v-szárító néhány részét renoválták, itt egy hullámpala, ott egy lapátnyi beton hiányzott. A hatezerül száz hektáros gazdaság határát egyébként szépen kicsinosították az ara­tásra, gréderrel egyengették a földutakat, kaszálták a táblaszéleket, zúzott kővel töltötték fel a kátyúkat. A borsót nem vegyszerez- ték le semmilyen lombtaln- nítóval, hogy a költség ne növekedjen. Megérik az magától is. ha eljön az ide­je. A kombájnoknak nem lesz megállás e pár napos borsóaratás után sem, mert nyolcszáztíz hektár tavaszi árpa és ezerötszáznyolc hek­tár őszi búza betakarítása ezután a feladat. De addig még meg kell tisztítani a (Folytatás a 2. oldalon) Új Tisza-híd a régi mellett A Leninvárosban lévő régi Tisza-hídon — amely -Ki éven át szolgálta a közúti forgal­mat — elvégzett statikai vizsgálatok bebi­zonyították. hogy elmúlt: felette az idő, s a híd. a mai állapotában nem felel meg a meg­növekedőit. forgalom állal támasztott igé­nyeknek. Ennek következményeként lorgal- mi korlátozásokat kellett bevezetni, ugyan­akkor döntés született arról, hogy új hidat kell építeni a íyígi mellett. Erről számol be a 3. oldalon közölt képriport. Vasutasnapi ünnepség Hatvanban A korszerűsített hatvani pályaudvaron tartották meg a MÁV Miskolci Igazgatóság dolgozói, vezetői a 33 vasutas­napi központi ünnepséget. Pofik Artdíásné, a Vasutasok Szakszervezetének területi titkára köszöntötte a mintegy félezer résztvevőt, köztük a vezérigazgatóság, s három me­gye párt-, állami és mozgalmi szervezeteinek képviselőit, a szállíttató vállalatok vezetőit, a megjelent külföldi ven­dégeket. Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóság vezetője a 750 éves Hatvan történetét vázolva elmondva, hogy a város igazi fejlődését a vasút megjelenése alapozta meg. 1887-ben gördült , be ide a fővárosból az első szerelvény, azt követte a Hatvan-Salgóíarján közötti szárnyvonal ava­tása, a Miskolc leié nyúló vaspálya építése. Az igazgató beszélt szo­rongató gondjaikról, a nehéz körülményekről, a kénysze­rű intézkedésekről. — A vasúttal hazánk műi­den fia kapcsolatban van. ezért a MÁV munkája min­denkinek szívügye. Minden­kinek személyes tapasztala­ta van munkánkról, s esze­rint dicsér, vagy mostaná­ban mind gyakrabban elma­rasztal. Azt azonban senki nem vonja kétségbe, hogy eddig még mindig megoldot­tuk a legnehezebb feladato­kat is. — Napjainkban a MÁV tör­ténetében először áll fenn a veszélye annak, hogy a kö­vetelményeknek nem tudunk maradéktalanul megfelelni. A vasút fejlesztése mindin­kább elmarad a .szállítási kö­vetelményektől. A lemaradás most már több évtizedes. Márpedig, ha a vonóerő, a kocsipark, a pályák, állomá­sok. rendező pályaudvarok, a biztosi tobe rendezés, a hír­hálózat elavult, valahol szűk keresztmetszet keletkezik, a leggyengébb láncszem teher­bíró képessége határozza meg az egész rendszer teljesítő- képességét. — A termelés és a szol­gáltatásunk közötti határok egyre jobban elmosódnak, a rossz szolgáltatás visszahat a termelési folyamatokra. Az elhanyagolt vasúti infra­struktúra rontja az állam­polgárok közérzetét: nem megfelelő a vonatsűrűség, késnek a vonatok, piszkosak a kocsik, a pontos tájékoz­tatás helyett olykor az utast zűrzavar fogadja. — A vasút, a járműpark elöregedése, a technika avu-lt- sága mindjobban igénybe ve­szi a hatalmas szállító szer­vezet legfontosabb elemét: az embert. Még mindig ma­gas a túlóra, a rendszeres pihenőnapon dolgozni kell. a személyi jövedelemadó-rend­szer se használt igazán ügyünknek. Egyre csökkenő összeggel tudjuk a dolgozók lakásépítését kamatmentes formában támogatni, a mun­kahelyi. szociális igények ki­elégítésében is sok a kíván­nivaló. — A vasutasok méltán vár­ják a nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést, hiszen a (Folytatás a 2. oldalon) Vasárnap megrv Országos amatőr képzőművészeti tábor Éltesen Tizenkettedszer hívta az ország amatőr képzőművé­szeit az encsi városi műve­lődési ház alkotótáborozás­ra. A korábbi évek munká­jáért a tábor több szakmai elismerésben részesült és az Országos Közművelődési Ta­nács nívódiját is elnyerte, munkájáról fővárosi kiállí­táson is számot adhatott. Az idén is négy szekcióban — festő, keramikus, grafikus, fotós — hirdették meg a részvételi lehetőségeket és ismét olyan nagy volt az érdeklődés, hogy nem tud­tak mindenkit fogadni. Mint Tarczy Gyula, az encsi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ igazgatója tájékoz­tatott, most 76 jelentkezőt (Folytatás a 2. oldalon) Barlanghangverseny Aggteleken „Kutya-tár! Kutya-tár! Kutyafülű Ala­dár!" — Bár a kiejtéssel még voltak aprócska problémák, ám Weöres Sándor versével, (no és persze a többi produkció­val! nagy sikert aratott a San Frnnciseó- ból érkezett leánykar szombaton az aggte­leki barlang hangversenytermében. A ran­gos amerikai együttes énekelt még nehány spirituálét, és egy Bartók-művel is, moso­lyogva. kedvesen és lelkesen, mindezzel el­nyerve a közönség szimpátiáját, kiérdemel­ve az óriási tapsot. A III. Aggteleki Nemzetközi Kórustalál­kozóit Sándor Dezső, az Edelényi Városi Ta­nács elnöke nyitotta meg. miután a házi­gazda edelényi férfikórus bevezetésként el­énekelte, szinte biztatva az emberi hangot: „áradj zene" . . . S a még nagyobb csodál az biztosította, hogy a dallam minduntalan be­leütközött a párás terem apró és nagyobb cseppköveit éppen elhagyni készülő vizcsep- pekbe. melynek egésze igv valamiféle viz- csepp-orgonaként funkcionált; — hát ettől az egyedülálló akusztika. S így történt, hogy a zene itt, c kissé hűvös környezetben, a természet által szebbnél-s/cbb cseppkövek­kel díszített, hangulatos teremben visszhan­gozva áradt, különleges találkozást biztosít­va a művészettel, dallal, szépséggel. (dobos)

Next

/
Thumbnails
Contents