Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

1988. július 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Á bürokrácia összetart Példátlan vállalkozásba fogott egy szov­jet és egy amerikai közgazdász: a Nóbel- díjas John Kenneth Qa'lbnaiitih és Szta- nyiiszilav Mensilkov együtt ír könyvet azoikróil a gazdasági jelenségekről, ame­lyek a Szovjetunióban és az Egyesült Ál­lamokban különbözőképpen jelennek meg ugyan, de némelyikük az eltérő társadal­mi-gazdasági rendszer ellenére azonos gyökerekre vezethető viissza. Maga a könyv, amely „A kapitalizmus, a kommunizmus, és az egymás mellett élés” címmel a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban egyszerre jelenik majd meg, tíznapos vliita és beszélgetés eredménye, amelyet a két tudós Galbraith Vermont! házában folytatott. Az amerikai és a szovjet közgazdász összehasonlította és elemezte a tőkés és a szovjet, szoci­alista rendszer egyes vonásait, és jövőbe muitató köveüfceztetésdkelt vont le. A társszerzője leghatározottabb egyetér­tése a bürokrácia fékező hatása körül alakult ki. Szltanytlszliav Memslkov határo­zott véleménye szerint a Szovjetunióban a legtöbb bürokrata fittyet hány a köz­érdekre. Megállapította, hogy a bürokrá­cia tulajdoniképpen minden erejével meg­próbálja elszabotálni a reformokat. A Harvard egyetem professzora viszont arra hívja fel a ügyeimet, hogy a bürokrácia az Egyesült Államokban is meglehetősen merev képződmény, és ez nemcsak az ál­lami alkalmazottakra, hanem a magán­szektorra is érvényes. Galbraith ezzel kapcsolatban felállította az ügyintéző me­nedzsereikre érvényes elsőszámú törvényt, miszerint „az üzletember óhatatlanul ha­sonlítani kezd az általa gondozott ter­mőkre” — elég csák az amerikai „acél­iparban foglalkoztatott keményfejű bü­rokratákra” gondolni. A szovjet közgazdász szerint valamikor bizonyára helyes vollt. az az álláspont, amely a nehézipar kiépítését tartotta a legfontosábbnalk, de ma már mind a gaz­daságban, mind pedig az életmódban be­következett változások a fogyasztási cik­Egyre nagyobb divattá válik a sajtóban, a köznyelvben — szőkébb pátriánkban is — egyes kifejezések, mint innováció, marke­ting használata. Ez örvendetes mindaddig, amíg hozzáértők előadásaiban, publikációi­ban találkozhatunk ezekkel a szavakkal. Nincs is gond, amíg gazdaságunk megúju­lásának, kibontakozásának érdekében szó­lunk ezekről a kérdésekről, s nem közhely- lyé süllyesztve ropogtatjuk. Régiónkban kilenc hónappal ezelőtt ala­kult meg az Észak-magyarországi Innová­ciós Centrum (Park) Részvénytársaság. Az alapítók, az itt dolgozó szakemberek közös gondolkodására jellemző, hogy az elneve­zésben is szereplő innováció fogalomról egységesen vélekednek. Érdemes megje­gyezni, hogy megyénk gazdasági vezetőire sem mindig jellemző az egységes megfogal­mazás, ha az innovációról beszélnek. _ Az IC(P)Rt. a sokféle értelmezést leszűrve, szintetizálva az innováció alatt elsősorban nem csak egy láncfolyamatot ért, hanem szemléletmódot. A megújulás, megújítás szemléletmódját, annak teljességében. En­nek természetszerűleg része, egyik láncsze­me a marketing, a piackutatás, amely vi­szont a többi között reklámból, propagan­dából áll. Az innovációt tehát nem lehet leszűkí­teni, egy műszaki, gazdasági folyamatra. Ábrázolni, szemléltetni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Mindenesetre térben és idő­ben szükséges — a modellezésekor — gon­dolkodni. Egy síkbeli lánc helyett talán leg­jobban olyan „mutatványhoz” érdemes ha­sonlítani, ahol a zsonglőr golyókat, almákat dobál a publikum előtt, s a felrepülö tár­gyak forognak, helyet cserélnek — közben az idő múlik. Ebből egy golyócska lehet mondjuk a reklám ... Áz IC(P)Rt. elképzelése szerint a rek­lámszakmában is újítani szeretne. Merész, néha szokatlan ötletekre építve kívánja fel­hívni a figyelmet a reklámozandó tárgyra, médiára. Amikor termékről, áruról van pl. szó, akkor annak köntöseként, tartozéka­ként tervezi, szervezi meg a reklámot, vagy a kampányt. Ez sajnos jelen gazdasági kör­nyezetünkben merőben újszerű, szokatlan. Nem szólva arról» hogy az arculattervezést, a karaktert szem előtt tartva, ill. azt is fel­vállalva vállalkozik a teljes reklámfolya­matra, beleértve a hatásvizsgálatokat is. (Ez utóbbit Magyarországon csak elvétve al­kalmazzák.) A fogadtatás ezen a területen meglehető­sen színes palettát mutat. A kreatív veze­tők többségének ez szinte természetes tö­kék iránt teremtettek megnövekedett igé­nyeket. Galbraith ugyanjaikkor úgy véli: mind­két rendszerben erős a hajlam az önelé­gültségre; szívesen véliik és vallják, hogy helyes úton haladnak. Az amerikai kor­mánygépezet bürökratáiina'k mulasztásai például túlzott magabiztosságra épültek, s nagyiban hozzájárultak a nyomasztó költségvetési deficit és a kereskedelmi mérleghiány kialakulásához. A professzor szerint azért i>s felelősség terheli őket, hogy hanyatlik az amerikai termékek versenyképessége a világpiacon. A szovjet tudós amerikai kollégájához kapcsolódva megállapította, hogy a Szov­jetunióban még veszélyesebb a bürokrá­cia elburjánzása, mert ezek az emberek az állam nevében lépnek fdl, s ezért ár­talmasabbak, mint a válMa/ti akta tologa­tok. A gyakorlatban a bürokrácia műkö­dése vezet a megcsonitosodott formák szinte kizárólagos egyeduralmára, s ily módon fontos tényezőként járult hozzá a Szovjetunióban korábban jellemző pa;ngás kiiailalkulásához. Miint Mensilkov megjegyezte, a szovjet bürókrácfiia 17 millió embert jelent. Rá­mutatott a bürokrácia elleni küzdelem paradoxonjára: ha a bürokraták megne- szelilk, hogy el akarják őket mozdítani állásaikból, aikkor ezt azonnal megelőzik, és ők mondanak fel azoknak, akik tevé­kenységüket ellenzik. A megoldás csak az lehet, ha megvonják á bürokraták hatal­mát, ha nem utasíthatják a vállalati ve­zetőket, azaz csökken az állami és a pártapparátus direkt beavatkozása a gaz­daság életébe. A járható út talán legin­kább az lehet, ha a bürokraták továbbra is megkapják a fizetésüket, de senki sem hallgat rájuk — vélekedett ironikusan a szovjet közgazdász. Mint Galbraith megjegyezte, a könyv­vel arra is példát kívánnak mutatni, hogy egy komoly tudományos műinek nem keil feltétlenül emészti! etetlenül száraznak, unalmasnak lennie. rekvés. Vannak azonban az újdonságok iránt kevésbé fogékonyak is, akiknek ez a tevékeny, ség nem nyeri el tetszését. Már megszok­ták a megcsontosodott, régi, statikus rek­lámpiacot. Országunkban, megyénkben egy­aránt monopolhelyzetben lévő ilyen jellegű nagyvállalatok vagy csak kirendeltségei „uralták” eddig a reklámpiacot, s 2—3 hó­napos határidővel teljesítették vállalásai­kat. Napjainkban szerencsére, ez a piac is megújul. Mindenképpen szükség van tehát itt is az innovációs munkára. Egyrészt be kellene pótolni a lemaradásunkat a fejlett országokhoz képest, másrészt a fogyasztók érdekeit kell jobban képviselni. Űj szemlé­letű reklámokra van szükség, s természe­tesen gyors szervezésű kampányokra, gyár­tásokra, kivitelezésekre. A remény megvan arra, hogy az új vál­lalkozások pezsgést hoznak ezen a fronton is megyénkben, régiónkban. A hatóságoktól a jogosítványokat az említettek megkapták erre a tevékenységre. A kisvállalkozások mellett az IC(P)Rt. is minden feltétellel, engedéllyel rendelkezik ahhoz, hogy „fel­kavarja" — ha szükséges — a képzeletbeli állóvizet. Legjobb példaként szolgálhat er­re a megyei pártszékházban megrendezett Országos Innovációs Tanácskozás, amely időtartama alatt — a mozgalmi, politikai központhoz képest talán újszerűén — több- csatornás reklámtevékenység is folyt. A gazdálkodó szervezetek egy része élt e le­hetőséggel, s mint utólag kiderült, megérte számukra a befektetés ... Egészséges konkurencia kezd tehát ki­alakulni a reklámgyártás, reklámszervézés területén. Ez a helyes út mindenképpen ahhoz, hogy megújuljon megyénkben a reklám-, propagandamunka. Elmúltak már szerencsére azok az idők, amikor a válla­latok vezetői szükséges rossznak tekintet­ték a reklámokat. Igénylik manapság az új ötletekre épülő, rendkívül gyors kivitelezé­sű akciókat. A minőségre való törekvés vi­szont még hiányosságként róható fel. En­nek persze sok oka van. Hiszen addig, amíg nincs egy táblarendszerhez tartós, szí­vós bilincs hetekig, mert az ipar képtelen jó minőségben ilyet előállítani, addig ez jelentkezni fog a megállító táblák minősé­gében. örvendetes viszont az a törekvés, hogy az új reklámcégek szakemberei, dol­gozói időt, fáradságot nem kímélve első­sorban a minőségi munkára törekednek a gyorsaság mellett, mert tudják, erre a meg­lehetősen szövevényes piacra csak ezen a módon törhetnek be. Soltész Rudolf Sok vita előzte meg Távlati terv: ismét aluljáró A magyar-csehszlovák határon folyó Ronyva legalább két­évenként elárasztotta Sátoraljaújhely egy negyedét, mintegy fél­ezer lakóházat veszélyeztetve. A hatvanas évek végén szabá­lyozták a folyócskát, megszűnt az árvízveszély, de egycsapásra új gonddal kellett szembenézniük az újhelyieknek és a Bodrog­köz lakosságának. A szabályozás ugyanis határkorrekcióval járt, és határőrizeti szempontok miatt el kellett bontani a Berecki út végén levő hidat, amelyen keresztül áramlott a forgalom a Bodrogközbe. Azóta azon a keskeny és alacsony közúti aluljá­rón bujkálnak a tehergépkocsik, mezőgazdasági jármüvek és minden jármű, amelyet a vasút építésekor az újhelyi gazdák számára létesítettek, hogy fogataikkal meg tudják közelíteni a vosúton túli földjeiket. Nehézkes, lassú és veszé­lyes is itt az „átkelés”. Ha eső esik, vagy hó olvad, az aluljáróban összegyűlik a víz, kerékpárosok, motor- kerékpárosok számára kifeje­zetten veszélyes. A tranzit- forgalom három, egykor csendes kis utcán zajlik, a Batthyány, az Arany János és az Április 4. utca lakói húsz éve panaszkodnak, hem is a zaj, hanem házaik folyama­tos pusztulása miatt. Ezek az utcák nemrég még porosak voltak, s ha azóta már asz­falt borítja is őket, nem bír­ják ezt a tehertételt, az épü­letek remegnek, omlik a va­kolat ... A vasúti aluljárón túl öt vállalat dolgozik, ott van az Áfor-telep, a gázpalack-csere­telep és a szennyvíztisztító. Ha az aluljáró megtelik víz­zel, a Ságvári úti ipartelep munkásai a vasútállomás felé kerülnek, a vagonok alatt bujkálnak át. hogy meg tudják közelíteni mun­kahelyüket. Ezekért a sza­bálytalanságokért bírságol­nak is, de ettől sokkal na­gyobb a tét. Azt mondják, valóságos szerencse, hogy ed­dig még senkit sem ért bal­eset. Asztalos Zoltán, a városi tanács vb városfejlesztési és gazdálkodási osztályának ve­zetője, valamint Gyarmathy László városi főépítész el­mondja. már-már belefárad­nak a sok éve tartó vitába, a többvariációs ■ tervkészítés­be, az érintett vállalatok és a lakosság folyamatos ostro­mába. Mint mondják, a végleges megoldás egy új közúti alul­járó megépítése lenne, erre azonban jelenleg anyagi okok miatt nincs mód. Tudni kell, hogy az aluljáró gazdája a KM Miskolci Közúti Igaz­gatósága, ám mivel ez vá­rosi érdek is, természetesen az újhelyi tanács is letenné a maga pénzét, öt-hat év­vel ezelőtt, amikor még min­denki kasszájában több volt a pénz, úgy tervezték, hogy építenek egy vadonatúj utat, amely kikerüli a várost. Ez nem sikerült. Később elké­szült a terv szolidabb variá­ciója is. Eszerint szélesítik és természetesen felújítják a vasút keleti oldalán levő, úgynevezett petróleumgyári utat. Ez MAV-terület ugyan, de a tanács megszerezte a használati jogot. Vállalja to­vábbá a tervezési költsége­ket, a kisajátítások anyagi fedezetét, a földmunkákat... Ez a lehető legolcsóbb meg­oldás azon bukott meg több­ször is, hogy a Borsod Vo­lán és néhány bodrogközi község tanácsa (ahonnan munkások járnak be Üj- helybe) tiltakozott, mert a másfél kilométeres kerülővel emelkednék a tarifahatár, drágulna az útiköltség. A Volán nyilván az utaslétszá­mot őrzi, a tanácsok a köz­ség polgárainak pénztárcáját óvják. Tiszteletre méltó mindkét álláspont, ám arról van csak szó, hogy az Elzett —Certa és a Hegyalja Ruhá­zati Szövetkezet néhány száz dolgozójának kellene megten­nie kétszáz métert a munka­helyéig és vissza, de igény­be vehetik a városi autó­buszt is. Itt azonban több tízezer ember érdekeiről és az amúgy is sok bajjal küsz­ködő Bodrogköz gazdaságá­ról van szó! Rokonszenves, amikor a sátoraljaújhelyi tanács ille­tékesei elsőként említik a bodrogköziek szállítási ne­hézségeit, és csak aztán a város ebből fakadó gondjait. Holott: Üjhely átfogó rende­zési terve már tizenhárom éve elkészült, de az aluljáró ügye miatt csak araszolni tudnak ebben a városne­gyedben és késnek emiatt a távolabbi munkák is. A további illetékesek. Stoll Gábor, a KM Miskol­ci Közúti Igazgatóságának igazgatóhelyettese kérdé­sünkre, hogy miért húzódik ilyen soká a Bodrogköz „ka­pujának” ügye, elmondja, hogy egyetértenek az újhe­lyiek régi-régi panaszával, ám nekik is rangsorolniuk kellett-kell a feladataikat. A városban, a 35-ös út vá­rosi szakaszán fel kellett bontaniuk a kisvasút pályá­ját (A; térség keserűségére. A szerk.), megépítették a 35- ös út átkelési szakaszát, ki­építették az állomáshoz és az új közúti határátkelőhelyhez vivő utat. Végleges megol­dás egy új közúti aluljáró megépítése lesz, addig a vasút keleti oldalán levő, úgynevezett petróleumgyári utat építik újjá, és csatla­koztatják a zemplénagárdi úthoz. A megyei tanács vb közle­kedési osztályának vezetőjé­től. Szabó Józseftől megtud­tuk, hogy az új felüljáró építése szerepel a megye kö­zéptávú közlekedésfejleszté­si programjában. helyét majd szakmai és városfej­lesztési szempontok alapján jelölik ki. Talán elkészül az ezredfordulóra. A Miskolci Közúti Igazga­tóság az ősszel elkezdi az ideiglenes útszakasz korsze­rűsítését, a városi tanács a földmunkákhoz és az új au­tóbuszmegállók építéséhez járul hozzá. Az aluljáró ke­leti oldalán kétoldali autó- buszmegállókat létesítenek, ahonnan az Elzett—Certa, a Dohánygyár és a Herukon gyalogosan megközelíthető. Lcvay Györgyi Lakásstatisztika A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a KSH új kiadványa az állami építőipari vállalatok és az építőipari szövetkeze­tek lakásépítési tevékenysé­géről. Ebből egyebek között kitűnik, hogy az állami épí­tőipar a 70-es évek máso­dik felében építette a leg­több lakást, évente 40—44 ezer új otthont. A legna­gyobb teljesítményt 1975- ben érte el 43 985 lakás át­adásával. Ezek az 52 négy­zetméteres otthonok átlago­san 8,9 nap alatt készültek el, a lakásterület négyzet­méterenkénti nettó építési költsége pedig 6072 forint volt. Azóija évről évre ke­vesebb új otthont adott át az állami építőipar; 1986-ban mindössze 21 970 lakást épí­tett, de a korábbinál nagyobb, átlagosan 57 négyzetméteres alapterülettel. A kivitelezés­re fordított idő majdnem másfélszeresére, a négyzet­méterenkénti nettó építési költség pedig több mint két­szeresére — átlagosan 12 914 forintra — növekedett. Az állami építőipar kivi­telezésében 1981 és 1986 kö­zött épített lakásokat kevés kivételtől eltekintve beépí­tett konyhabútorral — és ruhatárolóval együtt adták át. Ebben az időszakban lé-- nyegesen csökkent — 28 ezerről 11 ezerre — az évente épített távfűtéses la­kások száma, s jelentősen növekedett a tömbfűtéses épületeké. Ebben az is köz­rejátszott, hogy kevesebb lakótelepi lakás épült, ará­nyuk 95,5-ről 90 százalékra csökkent. Ugyanakkor a magas házakból is kevesebb épült, például az évente át­adott 10 emeleteseké az 1981. évi 170-ről 1986-ban 65-re mérséklődött. Így fel­vonóból is kevesebbre volt: szükség, az 1983. és 1986. között évente átadott épüle­tek közül a felvonóval ellá­tott házak száma évi 140-ről 105-re csökkent. Ezekben az években elenyészően kevés, évente mindössze 26—45 olyan ház épült, amelynek minden lakása rendelkezik garázzsal, s az évente léte­sített összes lakóháznak majdnem a fele még rész­ben sincs ellátva ilyeni gépkocsitartási lehetőséggel. Az építőipari szövetkeze­tek munkájáról 1980 óta ve-* zet részletes statisztikát a KSH. Ezekből az adatokból kiderül, hogy 1980 és 1986. között a szövetkezeti építő­ipar is csökkenő számban létesített lakásokat, az évente átadott új otthonok mennyisége 3233-ról 1211-re csökkent. Ugyanakkor a la­kások négyzetméterenkénti nettó építési költsége átla­gosan 7772-ről 12 753 forint­ra emelkedett, a lakások alapterülete viszont lényegé­ben nem változott, az átla­gos 60 négyzetméter köze­lében maradt. (MTI) Hz innováció ós a reklám Ötletes, gyors munka a oél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents