Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ZAK Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács el­nöke szombaton a Parlamentben megbeszélést tartott a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki együttműködésben leg­inkább érdekelt vállalatok vezetőivel. A tanácskozáson részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, keres­kedelmi miniszter is. Grósz Károly bevezető­ben hangsúlyozta, hogy kö­zelgő moszkvai látogatása, valamint a KGST prágai ülésszaka előtt azért hívták beszélgetésre a szovjet part­nerekkel leggyakrabban együttműködő magyar válla­latok vezetőit, hogy a tapasz­talatok Iközös értékelésével sikerüljön reális képet kiala­kítani a jelenlegi kapcsola­tok tartalmáról, főirányairól. Rövid vitaindítójában Mar­jai József hangsúlyozta: a szovjet piac változatlanul rendkívül jelentős a magyar gazdaság száméra. A gazda­sági árucsere eredményessé­gét népgazdasági szinten itt - is javítani kell, s e folyama­tot befolyásolja néhány, a napjainkat jellemző sajátos­ság. Hazánkban és a KGST- országok mindegyikében gyors átalakulás zajlik, s bár az ebben rejlő konkrét elő­nyöket még nem lehet fel­mérni, fontos, hogy a kap­csolatok minden szférájában folyamatos legyen az együtt­működés. Nem szabad figyel­men kívül hagyni azt sem, hogy a partnerorszjágok is egyensúlyproblémákkal küsz­ködnek, és ugyancsak a mai helyzet jellegzetessége, hogy a cserearányok a jelen­legi időszakban folyama­tosan a mi javunkra vál­toznak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szocialista or­szágokkal — különösen a Szovjetunióval — való két­oldalú elszámolásunkban egy­re nagyobb magyar aktívum keletkezik. Nyilvánvaló, hogy ez az aktívum ellentételezés nélküli exportszállításokkal nem növelhető, tehát létkér­dés újabb és újabb szovjet importlehetőségek felkutatá­sa. Marjai József aláhúzta, hogy az egyre növekvő ma­gyar aktívum okozta prob­lémát nem az export csök­kentésével, hanem az import növelésével szeretnék megol­dani. Annál is inkább, mert népgazdasági kötelezettsége­ink teljesítése — a lekötött kontingensben szereplő ex­port kiszállítása — rendkí­vül fontos. Elsődleges érde­künk továbbá, hogy minden módon javítsuk szovjet part­nereink szállítási készségét, a magyar vállalatok pedig nyerjék fel a szovjet kínála­tot. ismerjék meg azokat az árukat — főként gépipari termékeket —, amelyeket a szovjet partnerek szállítani tudnának. Bár a tárgyalások arra irányulnak, hogy a magyar- export lehetőleg ne csökken­jen, .ez egyes területeken mégis bekövetkezhet. Ebben az esetben a kevésbé gazda­ságos termékek kiviteléről kell lemondani. Végezetül a miniszterel­nök-helyettes hangsúlyozta, hogy a júliusi központi bi­zottsági ülésen vitatják majd meg a jőve évi terv előké­szítésének, kialakításának fő irányelveit, ezért a hónap második felétől gyorsul majd fel a jövő évi szabályozás kialakításának folyamata. Grósz Károly ehhez kap­csolódóan megjegyezte: az Országgyűlés ülésszakán el­hangzottakból azt a konzek­venciát lehetett levonni. hogy a képviselők határozot­tabb, markánsabb változáso­kat hordozó tervet kívánnak. — A kormány készen áll arra, hogy határozottabb legyen, igazodjon a parla­menti követelményekhez, de azzal ország-világ előtt szá­mot kell vetni, hogy a meg­fogalmazott igény kielégítő - sének társadalmi, gazdaság­politikai következményei na­gyon kemények. A július l.'i-i központi bizottsági ülésnek a az a legfontosabb feladata, hogy megjelölje a fő kontú­rokat, csak ezután lehet ki­alakítani a szabályozórend­szert. Az már látszik, hogy eredeti elképzelésünk, a sta­bilizációs munkaprogram szellemének megfelélő las­súbb, szolidabb mozgást fe­lelősen fel kell gyorsítani. Ezt követően a meghívott I vállalatvezetők kaptak szót. Részletesen beszámoltak szovjet partnereikkel kiala­kított együttműködésük ta­pasztalatairól, az üzleti le­hetőségeket korlátozó körül­ményekről. Többen megfo­galmazták, hogy a július 1- jétői bevezetett, a szocialista exportot érintő szigorító in­tézkedések okait megértik, de ;a szigorítást kényszer- helyzet okozta lépésnek te- I kintik. Hangsúlyozták ugyan- | altkor, hogy — mint a gaz­dasági folyamat egészében, itt is — differenciált elbí­rálásra van szükség, a kü­lönböző érdekek figyelembe­vétele mellett eltérő gazda­ságossági mutatók alapján kell rangsorolni az egyes ex­portüzletek megítélésénél. EGK-KGST-konferencia A két gazdasági tömörü­lést magába foglaló, 850 mil­lió fős „páneurópai térség" távlati képét festette a kül­döttek álé Andreasz Papand­reu görög kormányfő a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európái Kö­zösségek Ath'én közelében rendezett közös konferenciá­jának megnyitóján. Papand­reu történelmi eseménynek nevezte a két gazdasági tömb [ közelmúltban történt kölcsö­nös elismerését, amely mint mondotta — világosan I szemlélteti, milyen óriási | változás ment végbe Euró­pában a hidegháborús idők | óta. Miért lassult le az építés üteme? A vállalkozás mind erőteljesebb kibontakozását hivatott segíteni az építőiparban az elnyerendő munkáért bevezetett versenyeztetés. Ez abból a szükségszerűségből következik, hogy az épitési piacra napjainkban az erősödő verseny, a vállalkozókészség, és -képesség fejlődése, a vevők, illetve a megrendelők pozíciójának fokozódása jellemző. (Folytatás a 3. oldalon) Új pályán a villamos # Miskolcon szombaton hajnaltól ismét két vágányon közlekedik a „villanyrendőr” és a Pátria között a villamos. Pénteken éjszaka kötötték át a villamosvágányokat az ÉÁÉV dolgozói. Mint Boncsér László építésvezetőtől megtudtuk, nem kis nehéz­séget okozott az építőknek az éjszakai műszak, mivel ez a munka nemcsak az előre szervezett és a technológia pontos betartását igényelte, hanem igen nagy zaj­jal is járt. Ezért utólag a lakóktól megér­tést és türelmet kérnek. A közlekedés za­vartalan lebonyolítása érdekében választot­ták az éjszakai műszakot. Fotó: Balogh Imre Hol a Sajó kanyarog Lévay Józsefre emlékezve Sa jószentpéteren kezdődött, végződött életútja, s a Sajó menti tájtól élete folyamán is csalk röviidebb időkre, kényszerűségből szakadt el. Így vált a Sajó völgye, Bor­sod poétájává. Minden tele­pülés lakói értékelik, becsü­lik a hűséget, a kötődést, s érte hűséggel, kötődéssel „fizetnek”. Lévay József halálának 70. évfordulóján emlékezni és tisztelegni gyűltek össze Sa- jószentpéter múltat tisztelő, a költőt szerétő polgárai. Az emlékünnepély Paulikovics Iván szobrászművész alko­tásának felavatásával kezdő­dött, ahol Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhe­lyettese emlékezett meg a költő munkásságáról. El­mondta, hogy Szemere Ber­talan mellett joggyakornos- kodott, majd Pesten a Pe­tőfi körül tömörülő ifjú köl­tőik és politikusok 'társa. 1849-ben a kormány hivata­los lapját, a Közlönyt szer­kesztette. A világosi fegy­verletétel után a Pesti Napló szerkesztőségében dolgozott, majd hazatérve Borsod me­gye főjegyzője lett. Mostan­ra megsárgult iratok őrzik keze nyomát; szépen rajzolt betűit, világos mondatait, amelyeken átsüt embersége, ügyszeretete, közszeretetnek örvendő lénye. „Nem jártam a nagy vi­lágot, Engem az nemigen látott... Egy égbolt felet­tem, egy hű föld alattam, Én a Sajó partján, a völgy­ben maradtam.” — írja egyik versében. Szülőháza, ahová még szülei halála után is gyakran visszajárt, ma is áll. A szentpéteri üres fészekben szép gondo­latokat vetett papírra. Most e ház mellett megnyitottak egy tájiházat, melynek egyik része a Lévay-anyag, (ezt idővel szeretnék a szülőház­ba áthelyezni), másik része helytörténéti jellegű. Az igény, mármiinthogy minden (Folytatás a 2. oldalon) mseim immmsmmmmwMim Grósz Káraly megbeszélése vállalati vezetőkkel

Next

/
Thumbnails
Contents