Észak-Magyarország, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. július 14., csütörtök Ülésezik az MSZMP Központi Bizottsága Hozzászólások az előterjesztéshez lernatíva a stabilizáció és a (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt időszak és a je­lenlegi helyzet értékelése alapján nyilvánvaló, hogy még nem találtuk meg a for­dulatot eredményező stabili­záció és kibontakozás meg­valósításának legcélszerűbb módját. A kormány stabilizá­ciós munkaprogramja helye­sen jelölte meg a továbblé­pés irányait, de bebizonyoso­dott, hogy a problémák sú­lya és ebből következően az igazi fordulathoz szükséges intézkedések nagysága, „kri­tikus tömege” nagyobb, mint azt eredetileg gondoltuk. A sürgetővé vált fordulatnak most tisztáznia kell a gazda­ság- és társadalompolitikai tartalmát és ezzel egyidejű­leg fel kell készítenünk a a társadalmat is a szükséges változásokra, a kényszerű fe­szültségekkel járó döntések­re. A fordulathoz meg kell szerezni a társadalom meg­értését és cselekvő rétegei­nek támogatását. Kiinduló tételünk a következő: egye­dül a gazdaságpolitikai gya­korlatban, a gazdálkodásban megtett fordulat az érdemi választásunk, mert a jelen­legi gyakorlat folytatása zsáikuteátoa visz. Mik lennének a mai gaz­daságpolitikai gyakorlat vál­tozatlan fenntartásának kö­vetkezményei? A gazdaság- politika változatlan folytatá­sa felerősítené az 1988. évi népgazdasági terv fő céljai­nak elérését veszélyeztető fo­lyamatokat, ismét fokozódna az adminisztratív, bürokra­tikus kényszer-beavatkozás. A tovább folytatott és több­letbürokráciával megterhelt restrikciós gazdaságpolitika hosszabb távon visszavonha­tatlanul csökkentené mozgás­terünket, gazdaságunk fejlő­dése leszakadna a világgaz­daságban érvényesülő irány­zatoktól. A központi újrael­osztás „kényszerű” további bővítésével sem lenne bizto­sítható a társadalom- és szo­ciálpolitika, a humán és gaz­dasági infrastruktúra fejlesz­tése. A foglalkoztatáspolitikában meglevő hiányosságok to­vábbélése arra kényszerítené a lakosság munkaképes ré­szét, hogy jövedelmét sza­badidejének további felál­dozásával próbálja kiegyen­líteni és ezzel még jobban leértékelődne az egészséges életmód, a szaktudás, a fő­munkaidő becsülete, tovább kopnának a kulturális, csa­ládi és morális értékek. Mindez megsemmisítené a pártértekezlet nyomán meg­erősödött, de jelenleg még törékeny bizalmat, lehetet­lenné tenné az olyannyira szükséges új közmegegyezést, szétzilálná a gazdasági és társadalmi viszonyokat. Fordulatra van tehát szük­ség! Miben áll ennek lénye­ge? Röviden: gazdaságunkat és társadalmunkat valóban nyitottá kell tenni. Sokolda­lú, intenzív munkamegosztási kapcsolatokat kell kiépíteni a külfölddel minden ürány- ban. Így tudjuk csak meg­erősíteni a szerkezetátalakí­tás hajtóerőit, lebontani a gazdaság túlzott védelmét szolgáló korlátokat. Ugyan­akkor teret és lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt ezt a gazdaságirányítás és a piac eszközeivel ki is kell kény­szeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a ma­gyar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen az nagyvállalat, vagy kisszö­vetkezet — jussanak hozzá a fejlődési lehetőségekhez. En­nek érdekében csökkenteni kell a költségvetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatását, hogy csökkenteni tudjuk az elvo­nások, a jövedelemcentrali­záció mértékét. A külvilágra nyitó és tel­jesítményelvű gazdaságpoli­tikához olyan társadalompo­litikát kell kialakítanunk, A KB-ülés résztvevői amely kettős feladatot telje­sít. Egyrészt ösztönzi a tel­jesítményt a gazdasági de­mokrácia fejlesztésével, a dolgozók belső motivációs rendszerének teljesítmény­orientált átalakításával, to­vábbá a teljesítmény, mint alapvető érték átfogó elis­mertetésével társadalmunk­ban. Másrészt olyan szoci­álpolitikát kell folytatni, olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondos­kodni képes a hátrányos helyzetüekről, a rászorulók­ról. A gazdaságpolitika cél­rendszerének fókuszába most már ténylegesen is a világ- gazdasághoz való alkalmaz­kodást, a strukturális átala­kulást, a .műszaki fejlődés meggyorsítását kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi műszaki-tech­nikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük re­ális korlátáinkat: a külföl­di adósságnövekedés nem le­het nagyobb annál, mint amelyet a nemzetközi pénz­ügyi szervezetek indokoltnak elismernek, és amely nem hoz létre lehetetlenül magas törlesztési kötelezettségeket a ’90-es évtized első éveiben. Nem folytatható olyan radi­kális életszínvonal-csökken­tő politika sem, amely a tár­sadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja. Mindezekből következik, hogy nem lehet a gazdaság- politika egyik vagy másik elemét olyan mértékben ki­emelni, meghatározóvá ten­ni, hogy veszélyeztessük akár a két fő cél — a struk­túraátalakítás és az egyen­súlyjavítás — bármelyikét. Más oldalról figyelembe kell vennünk az elhárílhatatla- nul jelentkező gazdasági és társadalmi korlátokat is. A struktúraátalakítást előtérbe helyező, a társadal­mi-gazdasági kibontakozás feltételeit .megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyen­súlyi helyzetet fenntartó gazdaságpolitika szükségsze­rűen sok elemből álló kom­binált eszközrendszert igé­nyel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piacgazdaság megte­remtésének irányába has­son, olyan elemekkel, ame­lyek a szabályozó típusú pia­ci viszonyok építőköveit je­lentik. A legfontosabb köve­telmények a következők: — először: valódi áru-, pénz-, tőke-, és munkaerő- piac kiépítése; a belföldi „szereplők” körének és ver­senyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeim­port versenyének megjelené­se, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása; — másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző ténye­zőivel felesleges kötöttségek­től mentesen, szabadon ren­delkezhessenek; — harmadszor: szigorú monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és kész­tet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználásá­ra; — negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kor­mányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szek­torok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton — te­hát jogi és gazdasági szabá­lyozással — gondoskodik a versenyszféra megfelelő mű­ködéséről. E funkciók ellá­tása a kormányzati munka- megosztási és szervezeti rendszerben, a működési jel­lemzőkben egyaránt válto­zásokat követel meg. Hangsúlyozni kell. hogy si­kert csak akkor remélhe­tünk, ha az említett elemek mindegyikét, mégpedig egy­mással összehangoltan alkal­mazzuk. Egyik vagy másik elem kiragadása szükség­szerűen zavarokhoz és ku­darchoz vezethet. (Az erőteljes külpiaci nyi­táson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a pia­ci hatások egyszerre, vagy legalábbis nagy „adagok­ban” érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaci erőknek, ami azzal jár­na, hogy a gazdálkodó szer­vezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egy­úttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálá­sával hamarabb és biztosab­ban teremtené meg a kibon­takozás feltételeit. A „B” változat a termelé­si szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rö­vid távú javításának alá­rendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső fe­szültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje el­nyúlik, annak távlatokban jelentkező hátrányos követ­kezményeivel együtt. A leg­nagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való visszacsúszás, a visszarende­ződés veszélye meglehetősen nagy.) A Politikai Bizottság a na­pirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményé­nek hangsúlyozásával — az „A” változatban leírt fejlő­dési út mellett foglalt állást, mivel — nagyobb feszültsé­gek és kockázatok vállalásá­val ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozás­hoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti válasz­tás azonban csak a feltétel- rendszer várható alakulásá­nak megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg. A gazdaságpolitika szociá­lis következményei és szoci­álpolitikai feltételei elsősor­ban hatókörükben, mérté­kükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban min­denképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtat­ni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munka- nélküli segélyt. Ki kell ala­kítanunk a perifériára sod­ródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárá­sára, enyhítésére alkalmas intézményrendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások re­álértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon le­hetőség szerint teljeskörűen, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. Különös figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyug­díjrendszer kidolgozását en­nek tudatában kell folytat­ni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizott­ságnak, hogy a korábbi ál­lásfoglalástól eltérően ez év­ben nem, csak jövőre tud­juk az új nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottság­nak bemutatni, s mai meg­ítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasz­talatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tud­juk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásul vételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politi­kai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi hely­zetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasz- szűk — megbontja a koráb­ban kialakult érdekegyen­súlyokat, hiszen a változá­sok az egyes rétegeket, cso­portokat eltérő módon érin­tik. Látnunk kell, hogy fej­lődő politikai rendszerünk­ben a 'korábbinál markán­sabban jelennek meg, és ke­resnek érvényesülési lehető­séget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konf­liktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontossá­gú, hogy a pártban, társa­dalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gaz­daságpolitikai célokat, a társadalom egészében azon­ban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése le­het a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések elő­készítését, érlelélést, munka- bizottságok működésével és a párttagság széles körű be­vonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő új szempontok és a megva­lósítás sokszínűsége bizto­síthatják együttesen a tény­leges egyetértést a párton belül. Az írásos előterjesztéshez, Illetve Németh Miklós .szó­beli kiegészítőjéhez K Hasz­nai Lajos, 'az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első ■titkára Horváth István bel­ügyminiszter és ,)udik Ist­ván, a Nagyialföldii Kőoluj- és F'öldgáztermelő Vállalat szegedit üzemének termelő- ■meatcre tett fel kérdéseket. A Központi Bizottság titkára — válaszát témakörömként csoportosítva — előbb a fi­zetési mérleget csorbító té­nyekről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú vaiutakiadásaliink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral tnövekedtek. Emelkedtek .külföldi hitele­ink kamatkiadásai, s végül rántották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénz­mozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szüksé­gesnek tartotta hozzáfűzni: az esztendő első öt hónap­jában nem volt cserearány- vesztesége a rmaigyar nép­gazdaságnak a .nem rubelei- iszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturá­lis tényezőkkel, például az alumínium, vagy a kohásza­ti termékék növekvő árával függ össze. Mindenesetre van ■rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetési mérleg­hiányt ebben az évben ne lépjük túl. A Központi Bizottság tag­jai ia vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszéd­ben felvázolt 'két fejlesztési iránynak szentelték. Vala­mennyi félszólaló az „A” változatot (támogatta, ki­emelve, hagy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gaz­dasági helyzet javítását, az egész -gazdái'kodásunkban a 'radikális fordulat elérését célozza. A felszólalók alá­húzták, hogy ez a változat további gazdasági nehézsé­geket, társadalmi feszültsé­geket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető al­kitoontako/.as célkitűzéseinek elérésére. Berend T. Iván rá­mutatott, hogy a radikális váltó zások élte Iá r o zás áv a 1 sokéves késésben vagyunk, Percnyi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen súlyú döntések meghozatalá­hoz valósághű helyzetelem­zés, politikai .szándék és 'akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, mi akadályozta eddig ia gazdaságban 'elengedhetet­len fordulatot. A legtöbben .a szerkezetváltás elmaradá­sában, iá különböző terüle­teken megvalósított, de nem hatásos visszafejlesztésekben és a bátortalan és hibás in­tézkedésekben, az alsó és középszinten a ikívánatosnál lassúbb személyi változások­ban jélölték meg az okokat. A további tennivalókat 'il­letően szinte valamennyi fel­szólaló érintette valamilyen formában ,a termelési szer­kezeit megjavításának első­rendű fontosságát. Dudlia József albban látta a továbblépés egyik lehe­tőségét, hogy la vállalatok ©gyre jobban a piaci köve­telmények iszeriiint működje­nek, és sikerüljön hatéko­nyan működtetni a szocia­lista köztulajdont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön ,a Borsod-Abaúj megye sajátosságait figye­lembe vevő sajátos szabá­lyozási és fejlesztési elkép­zelés. A vitában többen szóltak <az .importigazdálkodás libe­ralizálásának szükségességé­ről, amely .nemcsak a be­hozatal ésszerűsítését jelen­tené, hanem elősegítené az exporttermelést, a termelő- berendezések fejlesztését, a ■gazdas ág t c r m el ő k é n es s égé - nek (növelését, és gyártmá­nyai minőségének javítását. A külgazdaság témáit érintve, szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell lenni a külföldi mű­ködő tőke behozatalára. * * A Magyar Szocialista Munkáspárt székhazában szerda es­te befejezte első napi munkáját az MSZMP Központi Bizott­sága. A népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készült előterjesztés, illetve a jövő évi fejlődés irányaira .ki­dolgozott javaslat, valamint a szóbeli kiegészítés vitájában' huszonegyen mondták el véleményüket. A tanácskozás csü­törtökön újabb hozzászólásokkal folytatódik. (MTI) Miniszteri tájékoztató a terrortámadásról Nikosz SZkulasz, a (görög .kormány turisztikai ügyek­kel megbízott minisztere szerdán Athénban sajtóérte­kezleten adoitt tájékoztatást •a City of Poros kiránduló- hiajó elleni terrortámadás ál­dozatairól és selbesültjairől. Eszerint — a korábbi be­jelentésekkel szemben — 9 és nem 11 személy vesztette életét a támadás következ­tében. A .halálos áldozatok közül csak két személyt tud­tak eddig minden kétséget kizáróan azonosítani. Egyi­kük a hajó .görög másod- tisztje, a másik egy dán ál­lampolgár. A 'miniszter kö­zölte, hogy 80 személy se­besült meg, akik közül hét­fő estére 57 személyt szál­lítottak görög kórházakba. A sebesültek közül szerda délelőtt még 18-a.n voltak kórházban: 12 francia, 2 svéd, 1 skandináv (akinek állampolgárságát még ".nem tisztázták), 2 dán állampol­gár és egy 5 éves egyiptomi .kislány. Dr. Kovács Sándor köszöntése Tegnap 65. születésnapja alkalmából a megyei párt­székházban köszöntötték dr. Kovács Sándort, aki 1945. óta tagja a pártnak. Dolgos életútja során aktív közéleti, politikai tevékenységet fej­tett ki, ennek során ellátta többek között a megyei párt- bizottság titkári tisztét; állt a Miskolc Városi Tanács élén, rövid ideig felelős szer­kesztője volt lapunknak is. Mint pártmunkást, közéleti embert szerte a megyében ismerik, tisztelik. A Lenin Kohászati Művektől ment nyugdíjba, ahol ezt megelő­zően felelős beosztásokban dolgozott, de mint a megyei pártbizottság politikai ta­nácsadó testületének tagja, ma is aktívan segíti gazdag élettapasztalatával a helyi pártmunkát. Születésnapja alkalmából tegnap Juhász Péter, a megyei pártbizott­ság titkára köszöntötte és tolmácsolta a testület jókí­vánságait. Csatlakozva a gratulálok sorához, mi is sok boldogságot, jó egészséget kívánunk!

Next

/
Thumbnails
Contents