Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4., szombat ÉSZAK-MAG YARORSZ AG 7 Az Észak-Magvarország kulturális magazinja Szerkesztő: Horpácsi Sándor Minden Nem is tudom, hogy keli-e, szabad-e „beharangozni” lapunk irodalmi-kulturális mellékletét. Ügy vélem, hogy igen. Régi olvasóink tudják (emlékeznek rá), hogy nem új dologról van szó. Eddig sem hiányzott lapunkból a szépirodalom, megyénk tudományos és művészeti életéneik receinzálása, figyelemmel kísérése, de esetlegesen, azaz mindig valamilyen eseményhez kapcsolódva. Sajátos módon éppen az irodalom szorult háttérbe kicsit, azaz a szombati számainkba. Ügy véli a lap szerkesztősége, hogy praktikusabb ezt koncentráltan, havonta egy mellékletben adni. Nem véletlen, hogy az első összeállítást éppen a könyvhétre időeítettük. Ha szabad a már elcsépelt kifejezéssel élni az irodalom, a könyv ismét „hátrányos helyzetben” van. Azért mondom, hogy ismét, mert az irodalom — úgymond — mindig is „válságban” volt. Csak utalok itt Babits, Németh László (és mások) jaj- dulásaira. Mitől féltettük akkor (a húszas-harmincas években) az irodalmat? Egyrészt „az írástudók árulásától”, ha úgy tetszik, az irodalom felhígulásától, kom- merciailizálódásátó). A napokban jelent meg Lányi András: Az írástudók áruivá vá)lása című tanulmánykötete a kitűnő Gyorsuló KALASZ LÁSZLÓ: Jutalmatlanul s híven mi kötelesség (Kazinczy Ferencnek) hiányodból tenni honért haladásért példaként a legfőbb emberi erény bolyongj át te tettél világunkba: tudom: segéljen kezed ma is tennél ha a halál várfogságában nem sínylődne a munka csak akkor van jól míves lelked — te mondád — és ötvöző erőd mikor már jobban nem lehet FECSKE CSABA: Gyönyörű szavaidat mint tiltott árut hozom Szivemben csempészem ót a határokon Megmotozhatnak de tőlem már el nem vehetik: mélyről a bőröm diói sugárzónak á verseid összevarrhatják szádat kitéphetik a nyelvedet Zúzmarás csontjaidról szállnak föl ama énekek Dühödt vérszomjas ebek letépték rólad hazádat Naponta keresztre feszít e farizeus század Petőfi Ady Nagylászló ültet majd asztalához önnön fejére hull a szenny annak aki megátkoz , kezünkön akácok vére s a miénk a tüskék hegyén meghalt virágok pirosa osztható-egy tiéd enyém a megfoltozoH nadrágszárak s a felhasadt bőr vörös árka villog már fehér hegekkel nappalunkra s éjszakánkra minden verébfésxeknyi élet benne csipog abban a térben mi hát a múlt mi a jövő l«Íi ki a bűnös és ki a vétlen állnak az akácok feszesen nő bennük virág és tüske meghalt világok pirosa fehér hegekből van a tükre évben ünnepi a könyvhét? idő sorozatban. Csupán ízelítőül néhány fejezetcím: „Niok Karter és az újpesti indiánusok, Középkultúra és középosztály, Az irodalmi nagyüzem 1939-ben” stb.. A másik félelem: — lám ez sem új —, hogy elfogy az olvasó. Volt idő, amikor a Nyugat 400, azaz négyszáz példányban jelent meg, s azért hívták meg az írókat Lillafüredre tanácskozni, hogy a katasztrofális anyagi helyzetükről (is) tárgyalja- na!k. Pedig akkor hol volt a tévé, a video, a diszkó, az elektronikus „mássá media”, amely elvonja a figyelmet, elrabolja az időt az 'olvasástól? Azt a nagyon kevés időt — tegyük hozzá —, ami ma kultúrára, művelődésre jut, amit rászánunk. Az olvasásszociológusok évek óta kongatják a vészharangot: fogy az olvasók (abszolút) száma is, minősége is. Ezt úgy kell érteni, hogy egyre többen menekülnek kikapcsolódásként’’ a krimikhez, bestsellerekhez, sci-fikhez, a kommerszhez. De baj ez? — vetheti ellen valaki —, hiszen az igazi olvasók, az igényesek mindenkor kisebbségben voltaik. Így igaz, mégsem nyugodhatunk bele ebbe a folyamatba. Egy másik tanulmány (nagy vihart is kavart egy évtizede) éppen minket, .a napisajtót marasztalt el — mondván, hogy az igényes, a szépirodalom kiszorult a lapokból. Nehéz kivédeni ezt a vádat, még akkor is, ha el kell itt mondani, hogy ennek anyagi okai is vannak. Két évtizede íróik recenziókat, tkönyv- kr.itikákat, így le tudom mérni, mennyire csökkentek a honoráriumok, illetve azok vásárlóértéke. Mindezt azért írom le, hogy kijelenthessem: recenziót írni ma igenis áldozat, igen rosszul fizetett munka! Jó, ha kijön a tízforintos órabér, tehát mesz- sze elmarad az igen alacsony pedagógus óradíjaktól is. Nem kis megilletődéssel köszönöm itt meg kollégáimnak, hogy a baráti kérő szóra megírták dolgozataikat, elküldték tanulmányaikat. Mert vannak azért még, akik megszállottan szeretik az irodalmat, s hajlandók is leírni gondolataikat. A műfaj ugyanis (s nemcsak az említett anyagiak miatt) nem hálás. A pedagógiáéhoz hasonlóan esett az értekező próza presztízse. Talán a hitele is. Leszűkült az a li- terátor-lateimer réteg, amely Szabó Zoltán: Cifra nyomorúságában még sznobizmusból olvasott, költött is a könyvre. Mert „jól mutat” a polcon? Igen, azért is vettek, vesznek ma is könyvet. £n azonban nem fanyalognék ezen. A könyv ókkor is jó barát, ha nem vesszük le a polcról. Hiszem, hogy kisugárzása van, betölti nemcsak a fizikai teret. A szem, a lélek is elvásik a tévétől, videótól, zajos diszkózenétől. S akkor még mindig hűséges társ a (könyv: az igényes, szépen megformált emberi szó. összeállításunkban ebből adunk ízelítőt, ehhez kívánunk írásainkkal kedvet csinálni. A könyvhét kínálatát minden évben megbírálják. Másért dühös a kereskedő. az író, az olvasó. Műharag ez — már-már műbalhét írtam —, mert a mi recenzióink tanúsága szerint is aki keres, az talál magának olvasnivalót. Illene szólni a versekről, novellákról is: Fogunk közölni kuszább, zsengébb opu- szokat is, s ezt nem eleve (előre) fölmentésként mondom. Kifutópálya mindenkinek kell, ahol elkezdheti, ahol otthon van, szeretettel fogadják, mert a miénk. Mi Jett volna Adyfoól a debreceni és a nagyváradi napilapok nélkül? A régió, a táj csak az írástudói által tud megszólalni, megmutatni önmagát és nem mindig a tükörben van a hiba, ha nem tetszik az ábrázatunk. Fogadják hát szeretettel, olvasói kíváncsisággal őket. Mert a könyv, az írás igazi ünnepe mégiscsak az, ha el is olvassák! h. s. Könyvek között A könyvhétre jelent meg Bella István új verseskötete, Ax arcom vissiakérem eimmel. „Exek a versek hoxxájárultak, hogy átgondoljam sóját életemet, o világot, amiben élek, a cselekvés és a szabadság külőnböxö lehetőségeit..." Somlyó György válogatott verseit tartol- mozza oz Ami rajtam túl van eimű könyv. Sxentkuthy Miklós életrajzi emlékezéseit irta meg Frivoliiások és hitvallások címmel. „A könyv publikálásakor két ösztön vezetett. Ax egyik, hogy a valóságok valóságát, a hiper., a szuper-, oz ultravalóságot írjam meg. A másik, hogy komédiőzó kedvemet kiélhetFotó: Dobos Klóra A Napja ink júniusi száma Az írástudók felelősségéről és feladatairól mond el érdekes és megszívlelendő gondolatokat Gergely Mihály, Elhallgattak a vigyázok? című szociográfiája, amelynek első részletét közli a lap. A szerző az 1986-ban megjelent Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon című könyv kapcsán tűnődik el azon, hogy mi miért vagyunk mindig késésben a bajok feltárásában. Elaludtak volna a vigyázok, az írástudók? Gergely Mihály, aki több könyvet is írt az öngyilkosságról, az alkoholizmusról és más deviáns jelenségekről, joggal teheti fel ezt a kérdést. A magyar irodalom mindig is érezte a felelősséget, megvolt és megvan benne a készség és az akarat, hogy Idejében szóljon. Az írói szándék azonban nem mindig volt elég, mert volt idő, amikor szívesebben söpörtük a szőnyeg alá a nem tetsző dolgokat.
