Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. június 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Küldötteink a pártérte kéz létén Nyeste István: „QnállAbb alapszervezeti munkát” A közelmúltban lezajlott országos pártértekezlet vitájában - az idő rövidsége miatt - minden hozzászólásra jelentkezett kül­dött nem kaphatott szót. Ezek között volt megyénkből Nyeste István, a Bogácsi Községi Pártbizottság titkára, a helyi Hórvöl- gye Termelőszövetkezet alapszervi titkára is, aki felszólalását írásban nyújtotta be a pártértekezlet szerkesztőbizottságához. Nyeste István felszólalását - rövidített formában — ezúttal mi is közöljük. Első a biztonság Isméi Imi az Éíiifár Egy év alatt egymilliárd forint nagyjavításra — Á Hór-patak völgyében, ahol mi élünk az állásfogla­lás-tervezet vitája különösen ■nagy aktivitással zajlott le. Hogy mi okozta ezt a meg­szokottól eltérő, bő gando- latáradatot, vitakészséget? A válasz összetett, minden egyes elemét most nem is szándékom felsorolni, de azt kiemelném, bogy a helyzet rendezetlensége ebben a fo­lyamatban senkentőtleg hat. E viták során az Is fölme­rült, hogy a vélemények kö­zül mit soroljunk a szélső­séges megnyilvánulások ka­tegóriájába, s mely felveté­seket tekintsünk előremuta­tónak. Egyértelműen kide­rült, nem lehet merev határ­vonalaikat húzni, .különösen nem alaipszervezeti szinten, ahol az érdekszférák rend­kívül színesek, s egyénileg tagoltak. A viták során ki­domborodtak a szövetkezeti mozgalom, ,a gazdálkodás megújulásának kényszerítő körülményei, amelyekből megyénkben sajnos, gazdag tapasztattatok összegeződtek. Ezek a szövetkezeti párt- alapszervezetektől is új ma­gatartásformát kívánnák, s azokat új feladatokra „kény­szerítik”, serkentik. — írásban leadott hozzá­szólásomban nem hallgattam el termelőszövetkezetünk párttagjainak kételyeit, a szövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődését, új vonásait illetően. A kételyók, fenn­tartások forrása igen sokré­tű, a vélemények is erősen megoszlanak a kibontakozás útjáról. Sokan adtak hangot bizonytalanságuknak a köz­gazdasági szabályozók „egy­hangúsága” miatt, amelyék kevésbé alkalmasak a térsé­gi problémák speciális keze­lésére. Visszatérő .igény az is, hogy ezek a szabályzók legyenek követhetőek, 'kellő­en stabilak, s teremtsenek biztonságot, sőt, kedvet a feladatok megoldásához. Ki­fejezésre jutott az a megál­lapítás, s nem pozitív 'előjel­lel, hogy az elvonások rend­kívül erőteljesek, követke­zésképp a bővített újrater­melés, az igen fontos műsza­ki fejlesztés feltételeinek megteremtése rendkívül ne­héz feladat, sőt, erre me­gyénk szövetkezeteinek nagy része jelen pillanatban 'kép­Mennyi a hitünk, az akc- ■ raínnk? Annyi mindent meg­alkotott már az emberi ész, de még nem agyait ki olyan masinát, amellyel a „hinni” és az „akarni” erejét mér­ni lehetne. Csak történelmi sorsfordulók jelezhetik pre­cízen egy nemzet elszántsá­gát, nagyságát, vagy tehe­tetlenségét, elesettségéi. Sokan állítják — én nem tudom —, hogy a most J megélt napok és hónapok a magyar történelem, nagy pil­lanatai közé sorolandók. Nem hiszem, hogy ezt a ki­nyilatkoztatások döntik el. Mint ahogyan március tizen­ötödikéről, huszonegyediké­ről. és április negyedikéről i,v csak később derült ki, hogy meghatározták a nemzet jö­vőjét. Bízzuk utódainkra, hadd döntsék el ök, hogy valóban fordítottunk-e, és merre a magyar nép sorsán, alig több mint tíz esztendő­vel az ezredforduló előtt. Annak vizsgálata és érté­kelése viszont már csak ránk, a cselekedni és alkotni tudó télén. Sok gondot okoz — s ez szenvedélyes véleményal­kotásra késztetett bennünket — a kedvezőtlen termőhelyi adottságunkból eredő hátrá­nyok. Fölmerült a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e az ilyen gazdaságok­ban drágán előállított termé­kekre az országnak. Ha igen, akkor viszont ezeket az üze­meket anyagilag, erkölcsileg a imáinál sokkal jobban meg kell becsülni. Mert itt Bor­sodban a gazdaságok zöme óriási lélektani hátránnyal dolgozik. A tartós kudarc, illetve a gyenge eredmények okozta morális .hátrány az 'önbecsülés 'elvesztésének le­hetőségét is magában hor­dozza. — Nem maradt közömbös párttagságunk és környeze­tünk — a ma élű generációk nagy többsége előtt eddig ismeretlen — valós munka­nélküliség okozta társadalmi feszültségekkel szemben sem. Nem tartjuk elfogadhatónak a tartós és tömeges munka­nélküliséget, amely elsősor­ban az ipari munkásságot és a városok lakosságának egy részét érinti közvetlenül. Többen fölvetették, mint a gond megoldásának egyik le­hetőségét, hogy az érintett dolgozók átképzésének egyik iránya a mezőgazdaság le­gyen. — A belső érdekeltségi vi­szonyok hazánkban folya­matosan rendeződnek át, s ez a folyamat még koránt­sem befejezett. Ez egyúttal feltételezi az eddig zárt, szövetkezeti tulajdonforma módosulását, változását is. Az eddigi tapasztalataink közgazdasági szempontból rendkívül kedvezőek. A kü­lönböző szakcsoporti, bérle- ményi forrnák hozzájárultak a mi szövetkezetünk pénz­ügyi helyzetének stabilizáló­dásához is, és jelentős a sze­repük a tagok, alkalmazot- t ák j ö v ed e le m kiegészítésé­ben. Az érdekeltségi viszo­nyok továbbfejlesztése álta­lában támogatást élvez, de egyes kérdésekben ellenérzé­seket is kiváltott, s kivált még mai napig is. Többen, főleg az idősebbek idegen­kednek a magántőke, a ma­gántevékenység túlzott mér­tékű előtérbe állításától. Ugyanakkor egyetértenek a nemzedékre vár, hogy meg- tettünk-e minden tölünk tel­hetőt, hogy a jobbítás szán­déka vezérelt-e bennünket, és hittünk-e abban, amit csi­náltunk, és amiért csinál­tuk. Ezt majd számonkérhe- tik rajtunk az utódok. Nem a vakhitet! Nem azt, amely­ről Gorkij így vélekedik: „ . . . annak, aki hisz, éppen gondolkodnia nem szabad.” Erre már képtelenek len­nénk, nem is várják el, de hiába, is várnák tőlünk. Más­féle hitre van szükség, talán éppen olyanra, amelyben a „magadért-országodért!" fel­szólításban léteznek és meg­maradnak az egészséges ará­nyok, s egyik érdek sem tor­nyosul a másik. fölé. többszektorúság jelenlétével, fötteg altikor, ha az a közös­ség érdekeit szolgálja. Ki­hangsúlyozva, továbbra is meghatározó az állami és szövetkezeti tulajdon marad­jon. — Az a terep, ahol párt­tagságunk kifejti meggyőző, agitatív tevékenységét, az világnézeti, társadalmi szem­pontból rendkívül tagolt. Maga ez a tény is szüksé­gessé teszi munkánk rend­szeres, cselekvő megújítását. Ez persze többletmunkát is fetttételez, ám ,a jó végrehaj­tás politikai hasznossága fel­becsülhetetlen, mindennél fontosabb, örömmel nyug­tázzuk, hogy a jövőben e területen az alapszervezetek lehetőségei bővülni fognak, s a párttagjaink véleményé­re minden nagy horderejű kérdés eldöntésében számí­tanak a központi szervek. — A mindennapok alap­szervezeti tevékenységének lényeges mozzanata az elvi alapokon nyugvó emberi 'kapcsolatok megteremtése, a párt- és a gazdaságvezetés korrekt egy ü tt m ű kö d és é n ek alakítása. Tapasztalatom, ha nem járjuk a gyalogutak könnyen benövi a gaz. Elhi- degíil a kapcsolat, fagyos lesz a légkör. Különösen ügyelni kell erre oilyan he­lyeken, mint a miénk is, ahol nem ikis gondot jelent, hogy négy önálló tanáccsal, pá.rtalapszervezettel rendel­kező községet fog át terme­lőszövetkezetünk, mint gaz­dasági egység. Örömmel mondhatom, eddig harmoni­kus, s a pártszervezet álltai is jól koordinált együttmű­ködés jött létre. — Ugyanakkor szorító, visszatérő gond az önállóság teljesebbé válásának kérdé­se. Eddig igen erőteljes volt a felettes pártszervek „gon­doskodása". ami sokszor kö­tötte gúzsba a kollektívákat, ső't, ez a módszer rászokta­tott bennünket az óvatosság­ra, a kivárásra. Fontosnak tartom e kötöttségek oldását, s az ailapszervezetek önálló munkára késztetését. E sok­oldalú feladatok megoldásá­ban különböző érdekszférák egyeztetését ,is fel kell vál­lalnunk, amiben nagy szere­pe van a türelemnek. Párt- vezetőségünk — véleményem szerint — akkor jár öl he­lyesen, ha nem törekszik az irányítás operativitására, ha­nem vállalja a rendező sze­repet a felmerült ideológiai, politikai kérdések, feladatok megoldásában, s azt .becsü­letesen teljesíti. Bíznunk kellene. Több ma­gabiztosságra és optimizmus­ra lenne szükségünk. Mert ezekkel hadilábon állunk. Ta­lán addig nem. is vettük ész­re, mennyire borúlátóak, hi- tevesztettek, keserűek va­gyunk, mígnem mások, olya­nok, akik szimpátiával, meg­értéssel viseltetnek dolgaink iránt, a szemünkre nem ve­tették. Emlékszem Margaret Thatcher asszony csodálkozó arcára és kedves hangú fi­gyelmeztetésére: miért eny- nyíre pesszimisták a magya­rok? A magyar újságíró nem tudott válaszolni erre a kér­désre, mint ahogyan én sem, amikor Vera, a Hollandiából érkezett újságírónű ugyanezt kérdezte tőlem. Nem fért a fejébe a magyarul kitünően A termelés biztonsága megköveteli, hogy a gépek, berendezések megbízhatóan, zavartalanul dolgozzanak. Ehhez viszont az szükséges, hogy rendszeresen elvégez­zék- rajtuk az előírt revízi­ót, javításokat. Ezért a gyá­rakban évenként meghatáro­zott időre leállítják a ter­melőberendezéseket. Külön­böző megfontolásokból ta­valy nem terveztek éves nagyjavítást a Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárában, amely pedig már 1975 óta üzemel. S milyen kiszámít­hatatlan az élet, üzemzavar miatt közel húsz napot állta gyár az elmúlt esztendőben. Ebben az évben már nem lehetett kihagyni a nagyle­állást. Első a biztonság — vallották a szakemberek. — Ezért is döntöttünk úgy — mondta Szénási Tibor mű­szaki vezérigazgató-helyet­tes —, hogy minden eddigi­nél kiterjedtebb revíziót végzünk az egész olefin­gyárban, de különösen azo­kon a berendezéseken, ame­lyeket leginkább kikezdett a korrózió, no meg a tizen­három éve tartó rendkívül magas kapacitáskihasználás, igénybevétel. — Persze azt sem hagy­hattuk figyelmen kívül, hogy az olefingyár egyrészt ve­szélyes üzem, ahol nem sza­bad felelőtlen kockázatot vállalni. Másrészről, az ole­fingyár, mint a korszerű technológiájú petrolkémiai alapüzem termelésére ége­tően szüksége van a TVK- nak, amely nemcsak jelen­tős exportárualapot jelent, hanem egyben biztosítja a beszélő Vera Illésnek, hogy bárkivel váltott szót az itt töltött néhány nap alatt, mijidenki csak kesergett, kri­tizált, vagy lemondóan le­gyintett. Miért festünk söté- tebb képet jelenünkről, ami­kor világos-vidám színek is bőséggel találhatók a palet­tán? Az ecset azonban nagy ívben kikerüli a jól látha­tó, meleg színeket és túl­nyomórészt csak. sötét, hi­deg tónust kanyarít a vá­szonra. Nem is olyan régen még ennek az ellenkezőjét volt okos dolog tenni, mert a sztálini ízlés a rózsaszín árnyalatokat kedvelte. Most. amikor ezektől a görcsöktől megszabadultunk, miért me­revítjük meg mi magunk az ujjainkat? hazai műanyag-alapanyag­gyártást és -feldolgozást, to­vábbá a népgazdaságot is ellátja több fontos alap­anyaggal. —Egy ilyen nagyjavítás több hétig is eltarthat. Mennyit szántak az idén er­re a munkára? — A jó előre elkészített program pontosan rögzítette a tennivalókat, ezek elvég­zésére tizenhét napot irá­nyoztunk elő. Szükség is volt ennyi időre, hiszen 2300 műveletet tartalmazott a nagyjavítási feladatterv. Ilyen temérdek munka a gyár fennállása óta még nem hárult a karbantartók­ra, műszerészekre, a nagy­javításban közreműködő társfőosztályok dolgozóira. —. Hallhatnánk arról, mi­lyen főbb berendezések igé­nyelték a revíziót, karban­tartást? — Néhány kiragadott pél­dát említenék. így, a nyers­gáz turbókompresszoroknál teljes forgórész-cserére ke­rült sor, amit a vállalat kar­bantartó részlege végzett. Nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy az új ame­rikai gyártmányú forgóré­szek kiválóan beváltak, amit a kompresszorok újraindítá­sa és tíznapos óraműpontos­ságú működésük is kellő­képpen alátámaszt. De meg­említhetem az olefingyárban található több mint száz úgynevezett nyomástartó edény hatósági vizsgálatát, a biztonsági szelepek beál­lítását, a kazánok átcsövezé- sét. -ez utóbbi munkánál a gépészeti főosztály gépgyári részlege egészen kimagasló Elvárjuk, hogy a határain­kon túlról reálisan Ítéljenek meg bennünket. Jóleső bi­zsergéssel olvassuk, hallgat­juk a minket dicsérő híre­ket. megkönnyebbülten vesz- szük tudomásul, hogy az ér­zelmektől mentes pénzvilág is bizalommal viseltet irán­tunk. Mégis, amikor magunk mondunk véleményt ma­gunkról, elsötétül az arcunk, elöbújik a kisördög, s hó­dolva a mai divatnak, leke­zelően fecsegünk dolgainkról Talán azért, mert ma már megtehetjük, talán, meri igazságtartalma is van véle­ményünknek, esetleg amiatt., mert. ez bizonyítja bátorsá­gunkat, jóltájékozottságun- kat. Hasonlítgatunk, s min­dig csak nyugat felé, s min­dig csak az ottani felszínt látva. Ezt némi kétségbe­eséssel vette tudomásul ri- portútja végén a holland újságírónő is. Megrémült amiatt, hogy mennyire idea­lisztikus képünk van a nyu­gati életről, mint ahogyan én is visszahököltem, ami­teljesítményt nyújtott. De megtette a magáét a TVK biz­tonságtechnikai részlege, a műszerautomatika főosztály és a villamos üzem kollektí­vája is, akik egyebek között a kazáncsövek röntgenes vizs­gálatát, temérdek műszer felújítását, a villamos be­rendezések ellenőrzését vé­gezték. Nem lenne teljes a kép, ha megfeledkeznénk a külső szerelő vállalatok dol­gozóinak aktív közreműkö­déséről, akik évről évre rendszeresen részt vállalnak egy-egy termelő üzem nagy­javítási munkáiból. — Végül is mennyi időt vett igénybe az idei olefin­gyári karbantartás, revízió? — Terveink szerint tizen­hét nap alatt kellett vele el­készülnünk, de két nappal korábban sikerült a terme­lést megkezdeni. Május 23-a óta ismét folyamatosan, za­vartalanul termel az olefin­gyár. — Bizonyára nagy össze­get emészt fel az éves kar­bantartás a TVK-ban. — A biztonságos termelés érdekében nem szabad szűk­markúnak lenni. A magas műszaki színvonal egyben fontos feltétele a termelőka­pacitások maximális kihasz­nálásának is, ami a TVK-t a kombinát fennállása óta jellemzi. Nem árulok el ve­le titkot, ha elmondom: egy év alatt valamivel több mint egymiMiárd forintot — az éves árbevétel mintegy öt százalékát — költjük a gyá­rak. üzemek nagyjavítására, a termelőberendezések kar­bantartására. Lovas Lajos kor a kommunista emberről kialakított véleményét ecse­telte. Ö arról győzködött en­gem, hogy „odaát” sem kol­bászból fonják a kerítést, s higgyem el, hogy sokkal ke­ményebb és nehezebb az élet, mint nálunk. Eddig is sejtet­tem. Én pedig azt bizony­gattam, hogy a párttag is ember, ö is gondolkodik, s többek között, annyiban kü­lönbözik a nem párttagtól, hogy belülről, közvetlenül, „élesben” igyekszik alakíta­ni a dolgok menetén. Ez nem kis dolog — mondta el­ismerően Vera. De van-e eredménye? Egyáltalán hi- szek-e abban, hogy lehel eredménye? — kérdezte meg­értő mosollyal. Hirtelenjében egy kínai filozófus mondása jutott az eszembe, ezt hoz­tam fel érvként. Verának magyarázjcodás helyett: „ ... aki nem hisz, annak mások sem hisznek." Fónagy István „...aki nem hisz,... 55

Next

/
Thumbnails
Contents