Észak-Magyarország, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Küldötteink a pártérte kéz létén Nyeste István: „QnállAbb alapszervezeti munkát” A közelmúltban lezajlott országos pártértekezlet vitájában - az idő rövidsége miatt - minden hozzászólásra jelentkezett küldött nem kaphatott szót. Ezek között volt megyénkből Nyeste István, a Bogácsi Községi Pártbizottság titkára, a helyi Hórvöl- gye Termelőszövetkezet alapszervi titkára is, aki felszólalását írásban nyújtotta be a pártértekezlet szerkesztőbizottságához. Nyeste István felszólalását - rövidített formában — ezúttal mi is közöljük. Első a biztonság Isméi Imi az Éíiifár Egy év alatt egymilliárd forint nagyjavításra — Á Hór-patak völgyében, ahol mi élünk az állásfoglalás-tervezet vitája különösen ■nagy aktivitással zajlott le. Hogy mi okozta ezt a megszokottól eltérő, bő gando- latáradatot, vitakészséget? A válasz összetett, minden egyes elemét most nem is szándékom felsorolni, de azt kiemelném, bogy a helyzet rendezetlensége ebben a folyamatban senkentőtleg hat. E viták során az Is fölmerült, hogy a vélemények közül mit soroljunk a szélsőséges megnyilvánulások kategóriájába, s mely felvetéseket tekintsünk előremutatónak. Egyértelműen kiderült, nem lehet merev határvonalaikat húzni, .különösen nem alaipszervezeti szinten, ahol az érdekszférák rendkívül színesek, s egyénileg tagoltak. A viták során kidomborodtak a szövetkezeti mozgalom, ,a gazdálkodás megújulásának kényszerítő körülményei, amelyekből megyénkben sajnos, gazdag tapasztattatok összegeződtek. Ezek a szövetkezeti párt- alapszervezetektől is új magatartásformát kívánnák, s azokat új feladatokra „kényszerítik”, serkentik. — írásban leadott hozzászólásomban nem hallgattam el termelőszövetkezetünk párttagjainak kételyeit, a szövetkezeti mozgalom további fejlődését, új vonásait illetően. A kételyók, fenntartások forrása igen sokrétű, a vélemények is erősen megoszlanak a kibontakozás útjáról. Sokan adtak hangot bizonytalanságuknak a közgazdasági szabályozók „egyhangúsága” miatt, amelyék kevésbé alkalmasak a térségi problémák speciális kezelésére. Visszatérő .igény az is, hogy ezek a szabályzók legyenek követhetőek, 'kellően stabilak, s teremtsenek biztonságot, sőt, kedvet a feladatok megoldásához. Kifejezésre jutott az a megállapítás, s nem pozitív 'előjellel, hogy az elvonások rendkívül erőteljesek, következésképp a bővített újratermelés, az igen fontos műszaki fejlesztés feltételeinek megteremtése rendkívül nehéz feladat, sőt, erre megyénk szövetkezeteinek nagy része jelen pillanatban 'képMennyi a hitünk, az akc- ■ raínnk? Annyi mindent megalkotott már az emberi ész, de még nem agyait ki olyan masinát, amellyel a „hinni” és az „akarni” erejét mérni lehetne. Csak történelmi sorsfordulók jelezhetik precízen egy nemzet elszántságát, nagyságát, vagy tehetetlenségét, elesettségéi. Sokan állítják — én nem tudom —, hogy a most J megélt napok és hónapok a magyar történelem, nagy pillanatai közé sorolandók. Nem hiszem, hogy ezt a kinyilatkoztatások döntik el. Mint ahogyan március tizenötödikéről, huszonegyedikéről. és április negyedikéről i,v csak később derült ki, hogy meghatározták a nemzet jövőjét. Bízzuk utódainkra, hadd döntsék el ök, hogy valóban fordítottunk-e, és merre a magyar nép sorsán, alig több mint tíz esztendővel az ezredforduló előtt. Annak vizsgálata és értékelése viszont már csak ránk, a cselekedni és alkotni tudó télén. Sok gondot okoz — s ez szenvedélyes véleményalkotásra késztetett bennünket — a kedvezőtlen termőhelyi adottságunkból eredő hátrányok. Fölmerült a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e az ilyen gazdaságokban drágán előállított termékekre az országnak. Ha igen, akkor viszont ezeket az üzemeket anyagilag, erkölcsileg a imáinál sokkal jobban meg kell becsülni. Mert itt Borsodban a gazdaságok zöme óriási lélektani hátránnyal dolgozik. A tartós kudarc, illetve a gyenge eredmények okozta morális .hátrány az 'önbecsülés 'elvesztésének lehetőségét is magában hordozza. — Nem maradt közömbös párttagságunk és környezetünk — a ma élű generációk nagy többsége előtt eddig ismeretlen — valós munkanélküliség okozta társadalmi feszültségekkel szemben sem. Nem tartjuk elfogadhatónak a tartós és tömeges munkanélküliséget, amely elsősorban az ipari munkásságot és a városok lakosságának egy részét érinti közvetlenül. Többen fölvetették, mint a gond megoldásának egyik lehetőségét, hogy az érintett dolgozók átképzésének egyik iránya a mezőgazdaság legyen. — A belső érdekeltségi viszonyok hazánkban folyamatosan rendeződnek át, s ez a folyamat még korántsem befejezett. Ez egyúttal feltételezi az eddig zárt, szövetkezeti tulajdonforma módosulását, változását is. Az eddigi tapasztalataink közgazdasági szempontból rendkívül kedvezőek. A különböző szakcsoporti, bérle- ményi forrnák hozzájárultak a mi szövetkezetünk pénzügyi helyzetének stabilizálódásához is, és jelentős a szerepük a tagok, alkalmazot- t ák j ö v ed e le m kiegészítésében. Az érdekeltségi viszonyok továbbfejlesztése általában támogatást élvez, de egyes kérdésekben ellenérzéseket is kiváltott, s kivált még mai napig is. Többen, főleg az idősebbek idegenkednek a magántőke, a magántevékenység túlzott mértékű előtérbe állításától. Ugyanakkor egyetértenek a nemzedékre vár, hogy meg- tettünk-e minden tölünk telhetőt, hogy a jobbítás szándéka vezérelt-e bennünket, és hittünk-e abban, amit csináltunk, és amiért csináltuk. Ezt majd számonkérhe- tik rajtunk az utódok. Nem a vakhitet! Nem azt, amelyről Gorkij így vélekedik: „ . . . annak, aki hisz, éppen gondolkodnia nem szabad.” Erre már képtelenek lennénk, nem is várják el, de hiába, is várnák tőlünk. Másféle hitre van szükség, talán éppen olyanra, amelyben a „magadért-országodért!" felszólításban léteznek és megmaradnak az egészséges arányok, s egyik érdek sem tornyosul a másik. fölé. többszektorúság jelenlétével, fötteg altikor, ha az a közösség érdekeit szolgálja. Kihangsúlyozva, továbbra is meghatározó az állami és szövetkezeti tulajdon maradjon. — Az a terep, ahol párttagságunk kifejti meggyőző, agitatív tevékenységét, az világnézeti, társadalmi szempontból rendkívül tagolt. Maga ez a tény is szükségessé teszi munkánk rendszeres, cselekvő megújítását. Ez persze többletmunkát is fetttételez, ám ,a jó végrehajtás politikai hasznossága felbecsülhetetlen, mindennél fontosabb, örömmel nyugtázzuk, hogy a jövőben e területen az alapszervezetek lehetőségei bővülni fognak, s a párttagjaink véleményére minden nagy horderejű kérdés eldöntésében számítanak a központi szervek. — A mindennapok alapszervezeti tevékenységének lényeges mozzanata az elvi alapokon nyugvó emberi 'kapcsolatok megteremtése, a párt- és a gazdaságvezetés korrekt egy ü tt m ű kö d és é n ek alakítása. Tapasztalatom, ha nem járjuk a gyalogutak könnyen benövi a gaz. Elhi- degíil a kapcsolat, fagyos lesz a légkör. Különösen ügyelni kell erre oilyan helyeken, mint a miénk is, ahol nem ikis gondot jelent, hogy négy önálló tanáccsal, pá.rtalapszervezettel rendelkező községet fog át termelőszövetkezetünk, mint gazdasági egység. Örömmel mondhatom, eddig harmonikus, s a pártszervezet álltai is jól koordinált együttműködés jött létre. — Ugyanakkor szorító, visszatérő gond az önállóság teljesebbé válásának kérdése. Eddig igen erőteljes volt a felettes pártszervek „gondoskodása". ami sokszor kötötte gúzsba a kollektívákat, ső't, ez a módszer rászoktatott bennünket az óvatosságra, a kivárásra. Fontosnak tartom e kötöttségek oldását, s az ailapszervezetek önálló munkára késztetését. E sokoldalú feladatok megoldásában különböző érdekszférák egyeztetését ,is fel kell vállalnunk, amiben nagy szerepe van a türelemnek. Párt- vezetőségünk — véleményem szerint — akkor jár öl helyesen, ha nem törekszik az irányítás operativitására, hanem vállalja a rendező szerepet a felmerült ideológiai, politikai kérdések, feladatok megoldásában, s azt .becsületesen teljesíti. Bíznunk kellene. Több magabiztosságra és optimizmusra lenne szükségünk. Mert ezekkel hadilábon állunk. Talán addig nem. is vettük észre, mennyire borúlátóak, hi- tevesztettek, keserűek vagyunk, mígnem mások, olyanok, akik szimpátiával, megértéssel viseltetnek dolgaink iránt, a szemünkre nem vetették. Emlékszem Margaret Thatcher asszony csodálkozó arcára és kedves hangú figyelmeztetésére: miért eny- nyíre pesszimisták a magyarok? A magyar újságíró nem tudott válaszolni erre a kérdésre, mint ahogyan én sem, amikor Vera, a Hollandiából érkezett újságírónű ugyanezt kérdezte tőlem. Nem fért a fejébe a magyarul kitünően A termelés biztonsága megköveteli, hogy a gépek, berendezések megbízhatóan, zavartalanul dolgozzanak. Ehhez viszont az szükséges, hogy rendszeresen elvégezzék- rajtuk az előírt revíziót, javításokat. Ezért a gyárakban évenként meghatározott időre leállítják a termelőberendezéseket. Különböző megfontolásokból tavaly nem terveztek éves nagyjavítást a Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárában, amely pedig már 1975 óta üzemel. S milyen kiszámíthatatlan az élet, üzemzavar miatt közel húsz napot állta gyár az elmúlt esztendőben. Ebben az évben már nem lehetett kihagyni a nagyleállást. Első a biztonság — vallották a szakemberek. — Ezért is döntöttünk úgy — mondta Szénási Tibor műszaki vezérigazgató-helyettes —, hogy minden eddiginél kiterjedtebb revíziót végzünk az egész olefingyárban, de különösen azokon a berendezéseken, amelyeket leginkább kikezdett a korrózió, no meg a tizenhárom éve tartó rendkívül magas kapacitáskihasználás, igénybevétel. — Persze azt sem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy az olefingyár egyrészt veszélyes üzem, ahol nem szabad felelőtlen kockázatot vállalni. Másrészről, az olefingyár, mint a korszerű technológiájú petrolkémiai alapüzem termelésére égetően szüksége van a TVK- nak, amely nemcsak jelentős exportárualapot jelent, hanem egyben biztosítja a beszélő Vera Illésnek, hogy bárkivel váltott szót az itt töltött néhány nap alatt, mijidenki csak kesergett, kritizált, vagy lemondóan legyintett. Miért festünk söté- tebb képet jelenünkről, amikor világos-vidám színek is bőséggel találhatók a palettán? Az ecset azonban nagy ívben kikerüli a jól látható, meleg színeket és túlnyomórészt csak. sötét, hideg tónust kanyarít a vászonra. Nem is olyan régen még ennek az ellenkezőjét volt okos dolog tenni, mert a sztálini ízlés a rózsaszín árnyalatokat kedvelte. Most. amikor ezektől a görcsöktől megszabadultunk, miért merevítjük meg mi magunk az ujjainkat? hazai műanyag-alapanyaggyártást és -feldolgozást, továbbá a népgazdaságot is ellátja több fontos alapanyaggal. —Egy ilyen nagyjavítás több hétig is eltarthat. Mennyit szántak az idén erre a munkára? — A jó előre elkészített program pontosan rögzítette a tennivalókat, ezek elvégzésére tizenhét napot irányoztunk elő. Szükség is volt ennyi időre, hiszen 2300 műveletet tartalmazott a nagyjavítási feladatterv. Ilyen temérdek munka a gyár fennállása óta még nem hárult a karbantartókra, műszerészekre, a nagyjavításban közreműködő társfőosztályok dolgozóira. —. Hallhatnánk arról, milyen főbb berendezések igényelték a revíziót, karbantartást? — Néhány kiragadott példát említenék. így, a nyersgáz turbókompresszoroknál teljes forgórész-cserére került sor, amit a vállalat karbantartó részlege végzett. Nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy az új amerikai gyártmányú forgórészek kiválóan beváltak, amit a kompresszorok újraindítása és tíznapos óraműpontosságú működésük is kellőképpen alátámaszt. De megemlíthetem az olefingyárban található több mint száz úgynevezett nyomástartó edény hatósági vizsgálatát, a biztonsági szelepek beállítását, a kazánok átcsövezé- sét. -ez utóbbi munkánál a gépészeti főosztály gépgyári részlege egészen kimagasló Elvárjuk, hogy a határainkon túlról reálisan Ítéljenek meg bennünket. Jóleső bizsergéssel olvassuk, hallgatjuk a minket dicsérő híreket. megkönnyebbülten vesz- szük tudomásul, hogy az érzelmektől mentes pénzvilág is bizalommal viseltet irántunk. Mégis, amikor magunk mondunk véleményt magunkról, elsötétül az arcunk, elöbújik a kisördög, s hódolva a mai divatnak, lekezelően fecsegünk dolgainkról Talán azért, mert ma már megtehetjük, talán, meri igazságtartalma is van véleményünknek, esetleg amiatt., mert. ez bizonyítja bátorságunkat, jóltájékozottságun- kat. Hasonlítgatunk, s mindig csak nyugat felé, s mindig csak az ottani felszínt látva. Ezt némi kétségbeeséssel vette tudomásul ri- portútja végén a holland újságírónő is. Megrémült amiatt, hogy mennyire idealisztikus képünk van a nyugati életről, mint ahogyan én is visszahököltem, amiteljesítményt nyújtott. De megtette a magáét a TVK biztonságtechnikai részlege, a műszerautomatika főosztály és a villamos üzem kollektívája is, akik egyebek között a kazáncsövek röntgenes vizsgálatát, temérdek műszer felújítását, a villamos berendezések ellenőrzését végezték. Nem lenne teljes a kép, ha megfeledkeznénk a külső szerelő vállalatok dolgozóinak aktív közreműködéséről, akik évről évre rendszeresen részt vállalnak egy-egy termelő üzem nagyjavítási munkáiból. — Végül is mennyi időt vett igénybe az idei olefingyári karbantartás, revízió? — Terveink szerint tizenhét nap alatt kellett vele elkészülnünk, de két nappal korábban sikerült a termelést megkezdeni. Május 23-a óta ismét folyamatosan, zavartalanul termel az olefingyár. — Bizonyára nagy összeget emészt fel az éves karbantartás a TVK-ban. — A biztonságos termelés érdekében nem szabad szűkmarkúnak lenni. A magas műszaki színvonal egyben fontos feltétele a termelőkapacitások maximális kihasználásának is, ami a TVK-t a kombinát fennállása óta jellemzi. Nem árulok el vele titkot, ha elmondom: egy év alatt valamivel több mint egymiMiárd forintot — az éves árbevétel mintegy öt százalékát — költjük a gyárak. üzemek nagyjavítására, a termelőberendezések karbantartására. Lovas Lajos kor a kommunista emberről kialakított véleményét ecsetelte. Ö arról győzködött engem, hogy „odaát” sem kolbászból fonják a kerítést, s higgyem el, hogy sokkal keményebb és nehezebb az élet, mint nálunk. Eddig is sejtettem. Én pedig azt bizonygattam, hogy a párttag is ember, ö is gondolkodik, s többek között, annyiban különbözik a nem párttagtól, hogy belülről, közvetlenül, „élesben” igyekszik alakítani a dolgok menetén. Ez nem kis dolog — mondta elismerően Vera. De van-e eredménye? Egyáltalán hi- szek-e abban, hogy lehel eredménye? — kérdezte megértő mosollyal. Hirtelenjében egy kínai filozófus mondása jutott az eszembe, ezt hoztam fel érvként. Verának magyarázjcodás helyett: „ ... aki nem hisz, annak mások sem hisznek." Fónagy István „...aki nem hisz,... 55
