Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. május 4., szerda Ma este a képernyőn % Harminchárom évvel ez­előtt készült az az amerikai film, amely ma este 21.30- kor jelentkezik az első mű­sorban. A címe Marty, így hívják a főszereplőjét, a már-már öreglegénynek szá­mító, kissé előnytelen külse­jű férfit is, aki végülis ösz- szetalálkozik azzal a nővel, Clarával, aki megérti őt és mert már az is lemondott róla, hogy szeressék, egy­másra találnak. A nőt Betsy Blair játssza, a filmet Del­bert Mann rendezte. Érde­kessége e filmnek, hogy mintegy harminc évvel ez­előtt ez volt az első ame­rikai film, amely a negyve­nes évek vége óta a magyar mozikban vászonra került. Képünkön a két főszereplő: Betsy Blair és Ernest Borg- nine. Marty 101-es fotós-siker Az asztalon egy kis füzet. A címlapján a szöveg: XXI. Országos Középiskolai és Szakmunkástanuló Fotókiál­lítás, Pécs. Az oldal alsó fe­lén pedig egy Csipkéskúton készült fotó. Rákérdezek: — Miskolci a szerző? Bujdos János, a 101-es Szakmunkás- képző igazgatója mosolyog: — Igen. Girhíiny Eleonóra Ka­rám című felvétele. Ö a kollégiumunk fotószakköré- nék tagja. A belső oldalon egy fényképésztanulónk Táj­kép című felvételét láthatja. Második, harmadik helye­zést már többször értek el tanulóink e pályázaton. Ám most nagyot léptünk előre a ranglétrán. Hiszen mindkét kategóriában (szervezett fo­tó oktatákban részesülők, il­letve nem részesülők) elhoz­tuk a vándorserleget. Az egyik itt is van ... Holbusz István, a fényké­pészek osztályfőnöke leveszi a polcról a serleget, s együtt gyönyörködünk a belevésett szövegben: 101-es Számú Szakmunkásképző, Miskolc. Bár fölötte már van egy fel­irat. A budapesti 6-os inté­zeté. S ez növeli az értékét. Hiszen, mint Holbusz tanár úr mondja: — Általában a pestiek viszik el a pálmát, de ez nem is csoda, hisz’ végül is a 6-os egy bázisis­kola. Itt képezik az MTI fo­tósait, vagy a Főfotó dolgo­zóit. Elképzelhető, hogy nem ilyen anyagra, s nem ilyen eszközökkel dolgoznak. Mi sajnos állandóan — elsősor­ban anyagi vonalon — kor­látokba ütközünk. Pécsett, a kiállításon hallottunk egy aranyos történetet. A 6-os iskola vezetői — miután megkapták a meghívót a kiállítás megnyitójára — te­lefonáltak Pécsre, hogy elfe­lejtették küldeni a vándor- serleg átvételéről szóló pa­pírt. Hát nem felejtették el, csak éppen ez most hozzánk érkezett... — Tulajdonképpen hogyan sikerült elérni ezt a szép eredményt? Gondolok itt ar­ra, hogy az iskolában nem fotóművészeket képeznek. Persze, egy jó fényképész le­het fotóművész, ami fordít­va nem feltétlenül igaz ... — Óriási munka fekszik benne, mind a tanulók, mind a tanárok részéről. Aminek nagyon örülök, hogy sikerült az elsősöket is jobban moz­gósítani, bevonni. Huszonkét tanuló, 76 képét küldtük el, ebből 25 került falra, és négyet díjaztak. A kiállítá­son két egyéni díjunk szü­letett. Lekli Szabolcs a Ba­ranya Megyei Tanács, míg Zombor Gyula a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját vehette át. Kanó Márta hét éve ke­rült a kollégiumba, nevelő­tanárként. Régebben is fo- tózgatott, majd ’83 nyarán részt vett egy szakkörveze­tői tanfolyamon, az Ofotérit szervezésében. Azóta vezeti a 101-es Szakmunkásképző Intézet kollégiumának fotó­körét. — Ev elején mondtam a gyerekeknek, hogy lesz ez a pályázat. Ám, erre nem­csak kollégiumi képet lehet küldeni, hanem „ki kell tör­ni” a nagyvilágba is. Így néha elkértem őket az is­kolából. és ilyenkor a vá­rosban vagy a hegyekben sétáltunk, fényképeztünk. (dobos) Sárospatakiak vetélkedője Sárospatak újra várossá nyilvánításának huszadik évfordulója tiszteletére a Művelődés Háza vetélkedőt hirdet. Iskolák, üzemek, in- 'tézmények, alkalmi társulá­sok, vagy baráti közösségek jelentkezését várják, akiket érdekéi városuk múltja, je­lene és jövője. A vetélkedő várható időpontja 1988. ok­tóber-november. Amennyi­ben a jelentkezések száma ezt szükségessé teszi, elő­döntőt is tartanak, ahonnan az első hat csapat jut to­vább a döntőbe. Részletes információt, va­lamint a szükséges iroda­lomjegyzéket a Művelődés Háza portáján, vagy a nép­művelőktől szerezhetik be az érdeklődők. A vetélkedő­re csak 14 éven felüliek je­lentkezését fogadják el, egy csapat hat főből állhat. Iskolát segítve A miskolci Fazola Henrik Általános Iskola (sokak szá­mára a 18-as) neve nem is­meretlen városunk lakói előtt. A patinás vasgyári in­tézmény idén ünnepli fenn­állásának 100. esztendejét. Fa­lai közé elsősorban olyan gye­rekek járnak, akiknek szülei, nagyszülei is itt sajátítot­ták el a betűvetés alapjait. Talán ennek is köszönhető az a nagyfokú társadalmi összefogás, amely mindig megnyilvánul, ha valamire szükség van. S ezt bizonyít­ja az a tény is, hogy idén harmadik alkalommal vehet­te át a kiemelkedő társadal­mi munkát végző kollektívák versenyében az I. helyezé­sért járó oklevelet és pénz­jutalmat Leszó Józsefné igaz­gatónő. — Iskolánk nagy gonddal ápolja a kapcsolatot üze­mekkel és szocialista brigá­dokkal. Ezt bizonyítja az is, hogy iskolatanácsunkban a patronáló szervek képviselői is jelen vannak. Új épületszárnyunk építé­se 1985-ben fejeződött be, s így két technika-szaktan­teremmel és egy szertárral lettünk gazdagabbak. Az épít­kezés teljes egészében tár­sadalmi munkában folyt, se­gítséget kaptunk az LKM- től, a Digéptől és más vál­lalatoktól is. Ettől a tanév­től kezdve használjuk négy­pályás, automata lőterünket, amelynek létrehozásában az MHSZ nyújtott segítséget. Folytathatnánk a sort azzal, hogy tantermeink padlóinak csiszolását, lakkozását szülői összefogással valósítottuk meg, azt nem is említve, hogy tanítványaink szülei mindig szívesen vállalnak gépelést, függönymosást, s kísérőként is gyakran nyúj­tanak segítséget a színház- látogatások és kirándulások során. — Természetesen nemcsak az iskoláért, hanem váro­sunkért is szívesen válla­lunk pluszmunkát. Többek között úttörőcsapatunk tart­ja rendben a környék busz­megállóit és játszótereit. A gazdasági szempontok mellett igen jelentős a nevelési ha­tás, hiszen tanulóink átve­szik a tenni akarás szellemét. Ezt igazolják azok a vissza­jelzések, amelyeket volt di­ákjainkról kapunk. — A tavalyi első helyért járó pénzből számítógépeket vásároltunk, s így az idén beindult iskolánkban a szá­mítástechnikai tanfolyam. A mostani 25 ezer forintot gép­parkunk bővítésére fordítjuk. A Gál vonósnégyes hangversenye A ,,D” Kamarabérlet so­rozat legutóbbi hangver­senyén a Gál vonósnégyes lépett a miskolci Bartók-te- rem közönsége elé. Az együttes tagjai: Gál Kárcly és Fodor Éva (hegedű), Bonyhay Lajos (brácsa) és Nemes Tamás (gordonka). Magam részéről minden alkalommal örömmel me­gyek vonósnégyes-koncár - tékre. Elsősorban a műfaj iránti vonzalom „dolgozik” bennem. Másfelől tiszteletet parancsol az a tény, hogy egy vonósnégyes napjaink­ban Haydn- és Mozant-kvár- tettekre vállalkozik, és mű­vészi játékkal még a mi bi­zonytalan és zaklatott ko­runkban is igazolni képes: a világ a csodálatos „haydni egyensúly” szellemében „ösz- szefoglalhátó”! A Gál vo­nósnégyes teljes mértékben rászolgált a megelőlegezett bizalomra. A hangverseny nyitószá­ma a 65 éves Haydn vitali­tástól szétrobbanó, D-dúr, ún. ,,Brdődy”-kvartettak ötö­dik darabja volt. Az első tételt hallgatva a nagyon egészséges arányok és az ennek következtében kiala­kuló telt, szonórus kvartett- hangzás sikerült pillanatai váltak az élmény elsőrendű forrásává. Kár, hogy néhány ponton „megtorpant” az együttes. Mintha fékezni és tompítani igyekeztek volna az anyagban mindazt, ami „forradalmian új és roman­tikus”. Gondolok elsősorban az egzaltáltabb lüktetés hi­ányára és a kiélezett hang­nemváltások „elnemesítésé- re”. A második tételt illető­en csak az elismerés hang­ján nyilatkozhatom. Nem el­sősorban a kristálytisztái!) intonáció miatt, hanem a gyönyörű „humanitás”-dal- lamok személyes újrafogal­mazása olkán. A harmadik, Menuetto — az Allegro jel­zés ellenére — megítélésem szerint az ún. „Presto”-me- nüette'k közé tartozik. Eb­ben a felfogásban számom­ra kissé lassúnak tűnt (ez természetesen szubjektív megítélés dolga), de még így sem vesztett semmit karakteréből. Szeretném ki­emelni Nemes Tamásnak ebben a tételben nyújtott „gordonkás aktivitását”, aki játékával meghatározóan készítette elő a hangulat-, illetve hangszínváltásokat. A záró, Presto tételben a négy játékos önmagát múl­ta felül. Gál Károly a nagy­vonalú irányításon túl igen ■kifejezően formálta, illetve tolmácsolta a meglepő gesz­tus-motívumokat és témá­kat; Fodor Éva magabiztos hegedülésével, ezen belül emlékezetesen szép „gömbö­lyű” spiceatoival különös „fényeket” kölcsönzött a kvartett hangzásának. Bony­hay Lajos szép tónusú játék­kal a középregiszterek me­legségét biztosította. Mozart: F-dúr oboanégye­sének műsorra tűzése igen hatásos színváltásnak bizo­nyult. Az oboaszólót Báko- nyi Tamás játszotta. Bákonyi Tamás interpre­tációját ízlés és stílus egy­sége jellemezte. Az indító Allegro — főleg a vonóso­kat illetően — érthető mó­don áldozatul esett a klasz- szikába való „visszajátszás” tényének. A második tétel­ben viszont a tartalmi és formai kifejezés már igen magas szinten valósult meg. Bákonyi finom és nemes hangon játszott. A záró té­telben bravúros könnyedség­gel szólaltak meg Mozart táncos témái, „pihentető la­zulást” idézve elő ezzel a koncerten. Szünet után Mozart: C- dúr, „Disszonancia” mellék­nevet viselő vonósnégyese hangzott el. A Gál vonósné­gyesnek sikerült megőriznie a spontaneitás látszatát(l), játékuk mentes maradt a belemagyarázó túlhangsú­lyozásoktól. Kiemelkedő .em­lékű produkció volt! Az első tételt az erő és lendület, a másodikat ár­nyalatokban gazdag elbeszé­lő hang jellemezte. A har­madikat táncszerű lüktetés­sel játszották végig, míg az utolsóban kontrasztgazdag előadással dupláztak rá ad­digi teljesítményükre. A még teljesebb- és egysége­sebb hangzás kritériumát — a továbblépés érdekében — a vibrato speciális „össze- érésében” látom. Ez csak spontán folyamatként lehet­séges, mely során a kvar­tett ritmusbeleérző képessé­ge is fokozódhat (legalábbis ezt láttatják a legnagyobb vonósnégyesek példái). Gergely Péter Mind a szervezeti munka, mind a gazdálkodás terén eredményesnek minősítette a megyei TIT ügyvezető el­nökségi ülésén a mezőkö­vesdi városi szervezet mun­káját. Mint az az írásos je­lentésből és a szóbeli kiegé­szítésekből kiderült, a .me­zőkövesdiek tavaly nagy je­lentőséget tulajdonítottak a mozgalmi jelleg erősítésének és az aktuális igények ki­elégítésének. Ennek ellenére az üzemek szakmai jellegű igénye csökkent. A komplex rendezvények közül kiemel­kedőknek számították a ma­gyar nyelv hete, a jog- és bűnmegelőzési . hónap, az egészségügyi hetek, valamint a pedagógiai szabadegyetem rendezvényei. A szervezet jó kapcsolatot tart fenn az irá­nyító szervekkel, intézmé­nyékkel, s több közös ak­cióra is sor (került az el­múlt esztendőben. Az idegennyelvi tanfolyam szervezését sajnos, kevés is­kola vállalja. Viszont minta­ként lehetne említeni a Mező Ferenc Általános Is­kolát, ahol ötödik esztende­je tanítják az angol nyelvet. A most végző nyolcadiko­sok a helyi gimnáziumban már haladó csoportban foly­tathatják tanulmányaikat. Tavaly négy tábort szervez­tek (Balatonkeresztúron és Cserépfalun egyet-egyet, Bo­gácson kettőt), aholl magyar és szovjet iskolások közös programokon vettek részt. Sajnos, az egyéb tanfolya­mok szervezésében kevés eredményt tudnak felmutat­ni. Ennek oka elsősorban az, hogy az üzemek saját to­vábbképzési tervvel rendel­keznek, s így csak ritkán fogadják el a TIT segítsé­gét. A legnagyobb gondot természetesen a mezőköves­dieknek is a pénz okozza. Tavalyi keretük változatlan, így a megemelkedett tiszte­letdíjak miatt az idén csak kevesebb előadást tudnak tartani. A mezőkövesdiek beszá- mdlóját a Lenin Kohászati Művek üzemi TIT-szerveze- tének jelentése követte, amely gazdasági életünk és a vállalat helyzete miatt egyre nehezebb feltételek között végzi munkáját. A dolgozók, életszínvonaluk megtartása miatt kénytele­nek többletmunkát vállalni, s így csökken a művelődés iránti igény. Az üzemi szer­vezet kiemelt feladatának tekinti az alapműveltségbeli hiányok pótlását. Emellett neves előadókat hívtak meg, hogy dolgozóik fórumok ke­retében vitathassák meg a politikai és gazdasági kérdé­seket. A szóbeli kiegészítésekből! megtudhattuk, hogy a válla­lat műszaki értelmisége a három évre kidolgozott stra­tégia végrehajtásán munkál­kodik. Ebben próbál segít­séget nyújtani a vállalati TIT-szervezet is. Mint Csa­thó Géza gazdasági igazgató elmondta, a következő há­rom évben 9—10 ezer dolgo­zót képeznek át az LKM- ben. (eb) Népművészeti alkotótábor A miskolci Egressy Béni Állami Zeneiskola ez év jú­lius 12. és 21. között első íz­ben rendezi meg Telkibá­nyán, a helyi úttörőházban népművészeti alkotótáborát. Elsősorban azoknak a felső­tagozatos tanulóknak a je­lentkezését várják, akik nép­zene (citera, furulya, hege­dű, brácsa, bőgő), néptánc, hímzés, népi szabás-varrás szakkörökben egy, vagy több éve tevékenykednek. A szak­mai programokon túl kirán­dulásra, sportra, táncházra, bábkészítésre és más szabad­idős tevékenységekre is sor kerül. Számítógép, grafika - új bélyeg A Magyar Posta „Számí­tógép, grafika” elnevezéssel 4 forintos bélyeget hoz for­galomba május 12-én, A bélyeg John Halas és Kass János terve alapján, 1 101 300 fogazott és 4700 fo- gazatlan példányban, több­színű ofszetnyomással a Pénzjegynyomdában készült. A bélyegkép John Halas és Kass János Dilemma című komputer animációs filmjé­nek motívumára épül, bal oldalán függőlegesen „Szá­mítógép; tervezés, geometria, rajzfilmanimáció” felirat ol­vasható. (MTI) Az OTP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatósága Miskolcon és a megye kiemelt településein TÁRSAS- VAGY SORHÁZZAL BEÉPÍTHETŐ TELKEKET FELAJÁNLÁS ESETÉN megvásárol magánszemélyektől, állami vagy gazdálkodó szervektől A felajánlásokat az OTP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóságán, Miskolc, Szemere u. 5., a lakásépítési, beruházási és műszaki osztályán, a 109. szobában lehet megtenni, személyesen, vagy írásban. A vásárlással kapcsolatosan részletes információt a felajánlás után adunk.

Next

/
Thumbnails
Contents