Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-04 / 105. szám
1988. május 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megcsendesült viharok után A magyar ebtenyésztők 1899-ben alapították meg országos egyesületüket. Ám a MEOE egy emberöltő múltán, az 1980-as esztendők közepétől olyan viharokat élt át, amelyek majd' megkérdőjelezték a szervezet jövőjét. A l'ő repedések a főtitkári széktől indultak, s elértek egészen a vidéki .sejtekig, hogy sok kutyást megfosszanak az ebtenyésztés örömétől, s megosszák a kutyálcnyészlök, s kutyatartók népes táborát. A törvénytelenségben kicsúcsosodott főtitkári hatalom természetes következménye, hogy létrejöttek a különféle kutyafajta-klubok, s később megalakult a Magyar Kutyások Szövetsége. Az egyesületen belüli állandó bizonytalanság, a szárnyra kapott, vagy átélt törvénytelenségek hírére, az igaz- lalanul kapott fegyelmik miatt fellazultak a vidéki egységek is. Nem volt ez másként a több évtizedes múlttal rendelkező miskolci szervezetnél sem. A kialakult helyzetet pontosan tükrözi az I987-es esztendő. Még sohasem volt a miskolci szervezetnek annyi tagja, mint tavaly, hiszen több, mint négyszázan fizettek tagdíjat. És sohasem élt meg olyan válságnapokat a szervezet, mint akkor. Amíg a szervezet választott elnöke, Derecskéi András —aki egyébként nem kutyatenyésztő — helyiség után talpal a városban, hogy a tagságnak legyen hol klubfoglalkozást tartania: lenyész-szem’lét rendez: új kutyakiképző iskola lehetőségét teremti meg, szóval amíg az elnök dolgozik, a tenyésztők között gátat tör az indulat, egymást rágalmazzák, hovatovább tettlegességig fajul a dolog. Az elcsattant pofon megérleli az elhatározást az elnökben: a jövőben nem kíván a miskolci szervezet R itka eset, évek óta nem volt rá példa: a nagt/vezérkar tápjai ott lesznek a gyár ösz- szevont termelési tanácskozásán. A vállalati központ vezetőit emlegették így, a nagyvezérkar tagjaiként a gyárakban. A megígért részvételnek híre ment, eljutott a gyár szerszámüzemébe is. Az üzem erős, hosszú esztendők óta szilárd magját az a huszonhárom tagú szocialista brigád adta, amely a hír hallatán — jön a nagyvezérkar! — gyorsan összeült. Ügy döntöttek, elmondják, ok miként látják, miért került a nagy- vállalat nehéz helyzetbe. Egy sapkába dobáltak be huszonhárom cédulát, akinek a nevét kihúzzák, az szólal fel a brigád nevében. Pici fintor a demokrácia oly szívesen mosolygósra rajzolt arcán ez a. sorshúzás? Annak tűnhet. Valójában azonban a brigádnak gazdag tapasztalatai voltak arról, mekkora a távolság a hirdetett és a gyakorolt, a gyakorolható demokrácia között. S mert ezt a távolságot nagynak érezték, jól ráérezlck arra is: kockázattól nem mentes a tervezett, elhatározott véleménynyilvánítás. A véletlenre bízták tehát, ki legyen a bátor, aki vállalja a nyílt szó keltette, várható szélvihart. Szándékuk nem a ,,majd most jól beolvasunk!” ingeréből táplálkozott, sokkal inkább a tehetségte- lenséggé keseredő hadakozások során erősödött meggyőződéssé: ez igy tovább nem mehet! Szóltak ők tízszer, százszor, minden lehetséges helyen és alkalommal. Mögöttük hátországként nem állt más, mint kiemelkedő színvonalú munkájuk. Ami azonban gyakran kevésnek bivezelőségi munkájában részt venni. Sok csalódáson eshetett túl a titkár, Doszpolv László i s<. aki ezekben a napokban szintén a lemondás gondolatát érlelgeti magában. Időközben a hírközlő szervek ország-világ tudomására hozzák, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének főtitkára ellen vizsgálat indult, az egyesület élére kormánybiztos került. A kormánybiztos először levélben kereste fel a vidéki szervezeteket, összefogásra buzdított, hangsúlyozva „egy ország előtt kell bizonyítani, hogy az egyik legrégibb, legtöbb tagot és nagyon sok eredményt elért egyesület képes a teljes megtisztulásra." Ennek reményében utasította zonyult ahhoz, hogy igazuk igazság lehessen. Kerüljük a szépitgetést, ez tipikus helyzet. A termelői szervezetben nyújtott teljesítmény nem elegendő a hierarchia mindenhatóságának még a csökkentésére sem, nemhogy az ellensúlyozására. Természetesen kell hierarchia: okos működése nélkül megbénulna a szervezet. A sok áttétellel működő irányítás azonban törvényszerűen kitertneli a maga vadhajtásait. A túlzott presztízst, a papírrendet, a szabályzatok testes iratkö- tegeiben létező, de a valóságban csak nyomokban fellelhető szervezettséget. Időről-időre éppen ezért elemezni, korszerűsíteni kell a hierarchia működését, ami a cégnél (és nem csak ennél a cégnél) elmaradt. A megmerevedett szervezet már-már önmaga fenntartásáért létezett, s a kritika, amit azért még közvetítettek a demokratikus fórumok, támadásnak látszott „a vezetés” ellen. Holott éppen a vezetésnek, a gyárnak is, mint érzékeny műszerre, úgy kellett volna figyelnie a kritikákra. Ezek ugyanis jelezték a feszültségek növekedését. a bajok sokasodását. Amikor egy szervezeten belül bárkinek is bátorságra van szüksége a feszültségek, a hibák, a munkát nehezítő akadályok megjelöléséhez, akkor ott a bajok már tanyái vertek. A kritika ugyanis természetes eleme minden szervezetnek (tehát a termelői szervezeteknek is), s ha ez az elem nem műit miskolci szervezetet, hogy válasszanak új vezetőséget. A korábbiaktól ellentétben az április közepén megtartott vezetőségválasztás viszonylag csendben zajlott le. A miskolci szervezet új elnöke a bükkszenlkereszti Varga Sándor lett, aki egyébként harminc éve kutyatenyésztő. Titkára: Tóth László, nemzetközi bíró, a helyi vadászkutya szakosztály elnöke. Már a megbékélés jegyében április végén megnyílt Miskolcon a göröm- bölyi lovasiskola területén a várva várt kutyakiképző iskola. Vezetője Mogyorósi István, segítői Szabó Sándor és Nagy József minden hét utolsó két napján Szikszóról járnak be Miskolcra, hogy megvalósuljon a nagy álom: minél több városi eb sajátítsa el a fegyelmezett viselkedés alapjait. Azaz: minél több kulturált gazda és kutya élhessen közöttünk. Nem ellenszenvünkre, hanem örömünkre. —bea— ködik (nem működhet) normálisan, akkor a szervezel egészének a működése is fokozatosan eltorzul. Az abnormálisán, azaz kiszámíthatatlanul mozgó, reagáló szervezetben azután valóban bátorság kell már ahhoz, hogy valaki azt mondja, ezek és ezek a pontok, amelyek miatt akadozik, erőlködik, képességei alatt teljesít a szervezet. Az aprónak látszó eset, a sorshúzás való já ban már vészjelzés, olyan, mint beteg testben a láz, jelentkezése természetes, de a természetei leneset tudatja, arra figyelmeztet. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk egy villanásnyi eseménynek, a sapkákba került huszonhárom cédulának? Az a baj. hogy a közélet szinte .minden területén az ilyen, villanásnyi eseményeknek csekély, vagy semmilyen jelentőséget nem tulajdo- nitanak az érzékelésre, a következtetések levonására illetékesek. A maguk teendőivel, bajaival vannak elfoglalva, s nem veszik észre, bajaik azért sokasodnak, mert a jelzőrendszerük eltompult, mert örökösen késve kapnak és2Öe, holott időben átláthatták volna a helyzetet; ha figyelnek a jelzésekre. Tévednénk, ha azt hin- nök, a demokrácia illemszabályai sürgetik, követelik ennek a figyelemnek, érzékenységnek a meglétét. A szervezet fennmaradása és fejlődése, azaz önérdeke diktálja ezt. M. O. A bátrat kisorsolták Villamosra várva. Jövő nyáron próbál a Ganz-villamos A biztonságos és kényelmes utazásért A Miskolci Közlekedési Vállalat 1800 fős kollektívája 18. alkalommal kapta meg a Kiváló Vállalat kitüntető címet. Igaz, utoljára tíz évvel ezelőtt, de sohasem álltak tőle túl messze, pályázatukat minden évben benyújtották. Tavaly aztán miniszteri dicséretben részesült a kollektíva és most ismét birtokukban a kiváló cím. A sikernek minden miskolci és Miskolcra bejá- .ró, ide látogató örülhet, hiszen ami ennél a vállalatnál jó, annak egyértelműen mi, utasok látjuk hasznát. — Egy ilyen nagyvárosban, ilyen településszerkezetű iparvárosban nagy a közlekedési vállalat felelőssége. Olyan nagyok a távolságok, hogy szinte minden városlakó utazni kényszerül. Tavaly 256 millió utasunk volt, ez annyit jelent, hogy naponta 650 ezer utazás zajlott le járműveinken. Nekünk az az elsődleges célunk, hogy biztonságosan, kényelmesen utaztathassuk az embereket, hogy az utazás ne jelentsen tortúrát, emiatt ne bosszankodjék senki munkába menet és fáradtan, hazafelé. Ennek kell alárendelnünk minden mást — mondja Zimmermann Ferenc, a vállalat igazgatója. — A cél nemes és természetes, de jól tudjuk, hogy ennek személyi (és tárgyi feltételei vannak. Egy időben például nagy gondot okozott az autóbuszvezetői létszámhiány. — Valóban, 86-ban volt a mélypont, amikor az ideális 565 helyett mindössze 490 buszvezetőnk volt. Tavaly, szerencsésre fordult a munkaerőmozgás, jelenleg 25 státusunk üres, ennyit azonban már túlórákkal pótolni tudunk. A villamosvezetőknél nincs létszámhiány. Nem fizetünk rosszul, tavaly 4,8 százalékkal emelkedett a vállalati átlagbér, a gépkocsivezetők évi fizetése meghaladja a 100 ezer forintot, mégis irritáló számukra, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat sokkal többet tud fizetni, magas prémiummal csalogatja az embereket, holott ma már Miskolcon sem könnyebb közlekedni. — Milyen a járműparkjuk? — Kétszázhetvenhét autóbuszunk van és 49 villamosunk. A villamosok egész napi kihasználtsága 40 százalékos, ami optimális. A buszoknál ugyanez a szám 55,8 százalék, ami javult ugyan két év alatt, de a város kelet—nyugati tengelyében közlekedő, elsősorban gyorsjáratok, valamint néhány avasi járatunk időnként, csúcsidőben zsúfolt. Mi zsúfoltnak nevezzük, ha a férőhelyek 80 százaléka foglalt. Tudjuk azonban, hogy ennél is zsúfoltabbak ezek a járatok. Anyagi helyzetünk a járműpark szinten tartását teszi csak lehetővé, bővíteni nem tudunk. Tavaly 33 csuklós buszt és 2 szólót vettünk, az idén 7 csuklóst és 21 szólóbuszt tudunk vásárolni. Próbálkoztunk még azzal, hogy újabb nagyjavítás közbeiktatásával 600 ezer kilométerig használjuk a buszokat a mostani 500 ezer helyett, de sajnos, nem vált be a kísérlet, ily módon sem tudtunk megtakarítani pénzt. Egy nagyjavítás átlagosan 700 ezer forintba kerül, és nekünk a kísérlet idején kettőre volt szükségünk. Égy új szólóbusz ára pedig jelenleg 1 millió 700 ezer forint. — Talán azért ilyen optimális a villamosok kihasználása, mert nem sokan bírják türelemmel ia tempót. — A villamosközlekedést a pályarekonstrukciók és a forgalomban levő jármüveink egyaránt nehezítik, lassítják. Az utasoknak ez nagy türelmébe kerül, nekünk pedig sok pénzbe. Az FVV- villamosok, amellett, hogy nagyon lassúak, nem forgóvázzal készültek, így rendkívüli módon rongálják a síneket a kanyarokban. Kél- három évenként ki kell cserélnünk a síneket, más típussal 12 évet is kibírnának. Az Eszperantó tér—Győri kapui pályarekonstrukció hamarosan befejeződik, és még májusban megkezdjük az Eszperantó tér—Dayka Gábor utca közti szakasz felújítását, ami jövőre fejeződik be. Jövő nyáron, júniusban megérkezik Miskolcra az első Ganz-villamos, a prototípus. Budapesten, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon próbáljuk ki. Ha beválik, 1991-ben megkezdődik a sorozatgyártása. A Ganz korszerű járművet ígér, egyébként mi is beszálltunk anyagilag a tervezésébe. — Igaz, hogy sokkal drágább, mint az eredetileg szóba került Tátra-villamos? — A prototípus ára 22 millió forint lesz, a Tátra 14 millió. Bízunk benne, hogy sorozatgyártáskor ettől olcsóbban tudja előállítani a Ganz. Egyébként nemzeti érdekünk, hogy legyen villamosgyártás: exportlehetőségek is kínálkoznak. A Kiváló Vállalat cím odaítélésénél nagyot nyomott a latban az úgynevezett me- netrendszerűségi mutató. A buszok 99,66, a villamosok 99,69 százalékos mutatója annyit jelent, hogy nagyvárosaink közül itt, Miskolcon a legbiztosabbak a járatok: ezer buszjáratból 996,6 elindul. Csökkent a balesetek száma is. Tavaly 14 sajáthibás, azaz olyan baleset volt, ahol a busz, illetve a villamos volt a hibás. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Vezess baleset nélkül! elnevezésű versenyében az MKV mindhárom kategóriában az első helyezést érte el. — 'A kitüntetés a szocialista .munkaversenyt is honorálja. — Nagyon sok brigád feloszlott, ma a létszámunknak körülbelül a fele dolgozik brigádban. De akik az együttmaradás mellett döntöttek, igazán jól dolgoznak. A kommunista műszakokon megtermelt bérből jutott a Technika Háza építésére, az iskolák számítógépes akciójára, kisnyugdíjasaink támogatására és a lakásépítésre — fejezte be a beszélgetést Zimmermann Ferenc. Lévay Györgyi Hz új adórendszer a Házi Jogtanácsadóban Márciusi és az áprilisi számát összevonva jelent meg ezúttal a Házi Jogtanácsadó, amely csaknem teljes terjedelmében az új adórendszerrel foglalkozik. A január 1-jével életbe lépett új törvényeket, rendeleteket a Pénzügyminisztérium és az APEH legtájé- kozottabb szakemberei értékelik, magyarázzák, számos példával segítve az eligazodást a számításokban még járatlanoknak. Az adózás alapfogalmai után a magánszemélyek jövedelemadójával kapcsolatos tudnivalókat — ezen belül a munkaviszonyból származó jövedelemnek, a szellemi tevékenység, a mező- gazdasági kistermelés és vállalkozás, az ingatlan, a lakásbérleti jog, a takarék- betétek, valamint a kis ösz- szegű kifizetések adóztatását — ismertetik a szakemberek. Foglalkoznak a költségelszámolásokkal, a kedvezményekkel és az adó- mentességgel, s tanácsokat, mintákat adnak az adó kiszámításához, az adóelőleg - és az adófizetéshez, az adóbevalláshoz. Hasonló részletességgel szól az összeállítás a vállalkozói adóról és az álltalános forgalmi adóról, s útmutatót ad az adó- igazgatási eljárás szabályaihoz, ismerteti az adózással összefüggő jogkövetkezményeket. (MTI) Mór megint én vagyok a baj oka. Nyújtózom egyet. . .
