Észak-Magyarország, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
1988. május 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Vitazáró a pedagógusbérek bruttósításáról Hallgattassák meg a másik fél is! Ez nemcsak a bírósági, hanem az újságírói gyakorlatnak is elemi szabálya. Mivel a pedagógusok bérbruttósításáról és ezzel szoros összefüggésben közérzetükről indított vitasorozatunkban sok megválaszolatlan kérdés és kemény kritika hangzott /el a felügyeletet gyakorló szerv, jelen esetben a Miskolc Városi Tanács tevékenységével, munkájával kapcsolatosan is (ezek jogosságának eldöntése nem a mi feladatunk), úgy véljük, lehetőséget kell biztosítanunk a tanács vezetőinek arra, hogy a felvetett problémákra a nyilvánosság előtt válaszoljanak. Félreértéseket, téves információkat eloszlatva, a jogos kritikákat elismerve, a jogtalanokat visszautasítva. A korábbi írásainkban felvetett problémák mellett személyes találkozásunkkor jómagam még a következő — a pedagógusok által újólag felvetett kérdéseket, megállapításokat, észrevételeket továbbítottam beszélgetőpartnereimnek, dr. Székely Lászlónak, a Miskolc Városi Tanács általános elnökhelyettesének és dr. Környey Lászlónak, a városi tanács művelődési osztálya vezetőjének. — A felmerült problémákból milyen kiutat látnak a város vezetői? Egyáltalán, mi lesz a cikkek sorsa? Van-e értelme az újságban felvetni az észrevételeket? — önállókká válnak-e az iskolák, vagy sem? Ha igen, milyen bérpozícióval? — Az újólag kiszámított bruttósításnak meglesz-e végre az anyagi fedezete, és mikor? — S nem utolsósorban.. . Szerkesztőségünkbe e témával kapcsolatosan érkezeti levelek között, sajnos, nem egy volt a névtelen. Az egyik óvoda vezetője és szakszervezeti bizalmija aláírású levél a következő sorokkal zárult. Idézem: „S most következne aláírásunk, pontos címünk. Ezt mégsem tesszük azért, mert az eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ha valaki, vagy valakik őszintén, nyíltan elmondják véleményüket valós dolgokról, annak még mindig felelősségre vonás volt a következménye a felettes szervektől. Ettől szeretnénk megkímélni magunkat.” * Ügy vélem, az ügy tisztasága megköveteli, hogy ezeknek a kérdéseknek, véleményeknek, tapasztalatoknak is nyilvánosan helyt adjunk. Ezek után pedig lássuk a két tanácsi vezető válaszait. Dr. Székely László: — A pedagógus bérrendszerben az elmúlt időszakban végbement változások országosan is sok vitát kavartak, jogos és vélt sérelmeket, indulatokat hoztak felszínre, nem hagyták érintetlenül városunk pedagógus-társadalmának hangulatát, közérzetét sem. Mindenekelőtt a bruttósítás körüli gondok, valamint a 21 1987-es és a 22 1987. MM. rendelet megjelenése adott, s ad ma is okot számos vitára. Ezek a rendelkezések gyökeresen átalakították a pedagógus bérrendszert, módosították a pótlékokat, csökkentették az órakedvezményeket, és megváltoztatták a többletmunka elszámolásának módját is. Miskolcon, az oktatási ágazatban 1988 januárjában közel 7000 munkavállaló, közöttük 4200 pedagógus bérének bruttósítására került sor. Ez önmagában is jelzi a feladat nagyságrendjét, de a kérdés súlyát még inkább növeli, hogy olyan szakmai rétegről vari szó, amelynek az ifjúság nevelésében, oktatásában döntő szerepe van, amelynek felkészültsége, elkötelezettsége, közérzete meghatározó. A változások előkészítése érdekében arra törekedtünk, hogy megfelelő információi és segítséget tudjunk nyújtani az intézményi gazdálkodást irányítók számára. A bruttósítást megelőzően, majd a végrehajtás során is az intézményigazgatók teljes körét értekezletre hívtuk, ahol a felvetődő kérdések minél pontosabb megválaszolására a TAKEH és az MM részéről szakértőket kértünk fel. Mindezek mellett művelődési osztályunk az igazgatókkal — néhány fős csoportokban — konzultációkat szervezett a vitás kérdések tisztázására. A különböző szintű eligazítások hatékonyságát csökkentette a központi információk esetenkénti ellentmondásossága, a rendelkezések kiadásának késedelmessége. * Dr. Környey László: — Az alapbérek és a pótlékok bruttósítása intézményvezetőinknek nem okozott különleges gondot, el is készítették, az előírásoknak megfelelően, határidőben. A változó bérek esetében ez nem mondható el. Jogos az a felvetés, hogy a személyenkénti túlóradíjak kiszámításához nem volt központi számítási előírás. Ez okozta azt az országosan is érzékelhető bizonytalanságot és vitát, amely a nettó kereset, illetve a nettó óradíj alkalmazása miatt kerekedett. A jelenleg kiadott lúlóradíj-átalányok óradíja korántsem egyformán 45 forint, mint ahogyan a megjelent cikkekben több helyen is állították, hanem „bérarányos” vagy sávos módszerrel kiszámított (45 forint, 85 forint között van). Minden oktatási intézményi dolgozó megkapta személyre szólóan az alapbérének és változó bérének bruttósítását úgy, hogy a nettó keresete nem csökkent. Ezt bizonyítja az a tény, hogy intézményeinkben egyetlen dolgozó sem élt ez ügyben panasszal a munkaügyi döntőbizottságoknál. Miután a fentiek alapján az intézményvezetők kimutatták intézményi szinten a bruttósításhoz szükséges fedezetet, kiderült, Dr. Székely László hogy a főhatóságok által rendelkezésünkre bocsátott brultósítási keret kevés. Ennek kapcsán felsőfokú végzettségű PM-, megyei és városi tanácsi szakemberek nézték át minden intézménynél a bruttósítás végrehajtását. Ez alapján vettük számba a hiányt, és a fedezet megteremtésére a szükséges lépéseket megtettük. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a gondokat azok megjelenésétől kezdve ismertük, és nem ölbe tett kézzel vártunk, megoldásukon folyamatosan munkálkodtunk. Jelenlegi információink szerint a PM- ben még nem született döntés a fedezet- biztosítás mértékére vonatkozóan. Az ilyen célra rendelkezésre álló korlátozott nagyságú központi tartalékot alapul véve, ellen- tételezés várható, melyet a megyei tanácson keresztül biztosítanak számunkra. Dr. Székely László: — Tanácsunk — a több bizonytalansági tényező, az adóreform még nem számszerűsíthető hatása .miatt — tervében egyszázalékos ágazati tartalékot is képezett. A bérfeszültséget ennek fel- használásával is mérsékelni kívánjuk. Problémaként hangzott el az egyetemi, főiskolai végzettséghez előírt minimális bér fedezetének biztosítása. A béremelés többlet- igényét felmértük, a szükséges fedezetet — ahol nincs meg — minden intézmény részére biztosítjuk. De ez nem bruttósítási kérdés, ez már bérfejlesztés. Ügy tűnik, szükséges újra ráirányítani a figyelmet arra, hogy az adó- és árreform velejárójaként került sor a keresetek bruttósítására. El kell oszlatni azt az illúziót, amely szerint a bérek nominális növekedése — a bruttósítás kapcsán — egyben személyi jövedelem-emelkedéssel is párosul. Az állam — így természetesen tanácsunk is — csak annak garanciáját vállalja (vállalhatja) fel, hogy változatlan munkateljesítmény mellett az 1987-ben elért nettó keresetek ne csökkenjenek. A bruttósítás egyébként sem könnyű munkáját hihetetlenül megnehezítette a már említett bérrendeletek egyidejű bevezetése. Ezek célja a bérrendszer korszerűsítése, egyszerűsítése, és nem általános béremelés volt, mint ahogyan többen hitték. Egyes elemei tényleg ellenérzést váltottak ki a pedagógusok körében. Gondolunk itt különféle órakedvezmények megszüntetésére. Az eddig megszokottól merőben eltérő szabályok alkalmazása még nem megy zökkenőmentesen. Különösen szokatlan a többletmunka díjazásának többféle lehetősége, mely feltételezi az intézmények nagyobb önállóságát és a testületek fokozódó demokratizmusát. A korábbi rendelet vál-' tozóbér elszámolására vonatkozó része túlszabályozott volt. A jelenlegi teljes szabadságot biztosít abban, hogy az ellátott túlórák mennyisége, vagy minősége, vagy a pedagógus bére, illetve a munkaviszonyban töltött ideje alapján állapítsák meg a pedagógus díjazását. Nyilvánvaló viszont az a tény, amelyik az egyik nyilatkozatban elhangzott, hogy a kifizethető óradíj maximumát a rendelkezésre álló fedezet határozza meg. Lényeges felvetésnek tartom azt is, hogy az igazgatóknak nap mint nap számolni kell, de ezt nem problémának' hanem a vezetés szerves részének kell tekinteni. A jelenlegi pénzügyi helyzetben ez törvényszerű, a gazdálkodás kényszere is megköveteli. * Dr. Környey László: — A bérgazdálkodási jogkört alapvetően a szakosztály gyakorolja. Ez abban nyilvánul meg, hogy a munkáltatói jogok gyakorlása mellett az iskolák igazgatói csak abban döntenek, hogy a rendelkezésükre bocsátott bérfejlesztést hogyan osztják fel, hogyan használják fel Dr. Környey László a nyugdíjazás esetén a bérkülönbség 50 százalékát és a biztosított jutalmat. A gazdálkodási jogkör további részét a szakosztály gyakorolja, a „0” bázisú tervezéssel megállapítja a bértervet, feladatcsökkenés, áthelyezés esetén elvonja a béralapot. A nyugdíjazás esetén felszabaduló béralap 50 százalékát központosítja. Ezen bértételekből a pedagógusok érdekeit szolgáló feladatokat old meg: fedezi a pedagógusok mun- ' kahelyváltozás miatt jelentkező többletbérigényeket; a túlórakeret felhasználásával évente 25—30 pedagógus álláshelyet létesít; évközben és év végén az intézmények bér- maradványait jutalmazás céljára felosztja. A központi bérgazdálkodás tette lehetővé, hogy az országosan 20—25 százalékos túlóraarány városunkban csak 14 százalékot képvisel. A nagyságrenddel nem vagyunk elégedettek, célunk, hogy a túlórák számát tovább csökkentsük. Azt hiszem, ezzel választ adtam azokra a kérdésekre is, amelyek az intézményektől elvont bérek célirányos felhasználását megkérdőjelezték. Dr. Székely László: — Az ágazat bérhelyzetéről, bérgazdálkodásáról, bérmaradványáról egyébként a szakosztály vezetője a szakszervezeti bizalmiakat, tisztségviselőket rendszeresen tájékoztatja. így nem érthető az a felvetés sem, hogy adósak vagyunk a tisztességes tájékoztatással. Működési kiadásaink jelentős részét a bérjellegű költségek adják. Ennek ésszerű, célirányos felhasználása nemcsak az intézményvezetők, de a tanács, a város érdeke is. A béralap rendeltetésszerű felhasználásának garanciája intézmény- és tanácsi szinten is biztosított. A bérfejlesztések, jutalmazások nyilvánosak, az elosztásban pedig tevékenyen vesznek részt a társadalmi szervezetek. Megkülönböztetett figyelmet fordít a tanács is — mint testület — a bérelőirányzatokra és azok felhasználására, hiszen ezekkel elkülönítetten is el kell számolni, a béralapot más célra nem csoportosíthatják át. Az ágazati gazdálkodást rendszeresen vizsgáljuk, és vizsgálják felügyeleti szerveink js nálunk. így félreértésen, tájékozatlanságon alapulhat az a kijelentés, hogy a pedagógusok bérét más célra (Béke mozi felújítására!?) használja fel a tanács. Dr. Környey László: — A bérhiánnyal, az interkalárévail kapcsolatosan két. dologra szeretnék kitérni: az egyik, hogy hogyan keletkezik a bérhiány, a másik, hogy ezen hiány mennyiben befolyásolja a személyenkénti alapbér, túlóra- és helyettesítési díjak kifizetését. Az oktatási intézmények évi több mini félmilliárd béralappal gazdálkodnak, ebből 5—6 százalék rendszeresen megmarad (betegség, gyes stb.), ami vagy a tárgyévben, vagy a következő évben jutalmazás címén kerül felhasználásra. A bérmaradvány nagyságrendje miatt a szakszervezet több esetben jogosan szót emelt, olyan intézkedés megtételét kezdeményezte, amely a béralap optimális felhasználását eredményezi. A bérmaradvány mérséklése, az alacsony pedagógus alapbér növelése érdekében az utóbbi években — az országos gyakorlattal azonosan — többször engedélyeztünk olyan bérfejlesztést, amelynek forrása a bérmaradvány volt. Ezen bérpolitikai lépést minden esetben a szakszervezettel egyetértésben végezték az intézmények. Legutóbb 1987. szeptember 1-jén átlagosan 2,5 százalékos bérfejlesztést kaptak a pedagógusok. A személyenkénti bruttósítás alapját az így megemelt alapbér képezte. Tehát eddig is volt minden évben interkaláré, csak most több, az előrehozott bérfejlesztés miatt, amiért is az év végi jutalmazási lehetőség (de nem a bér) csökken. A többszöri bérfejlesztéssel előidézett bérhiány ellenére tanácsunk úgy döntött, hogy 1988. január 1-i hatállyal átlagosan 4 százalékos bérfejlesztést engedélyez, ami ténylegesen meg is történt. Ezért nem helytálló az a nyilatkozat, miszerint a pedagógusoknál 1988-ban bérfejlesztés nem volt. Az a megállapítás pedig, amely 5 százalékos bércsökkenésről beszél, a jelenlegi bérmer chanizmus meg nem értéséből fakad. A kérdés második része, hogy a bérhiány hogyan befolyásolja a pedagógusok részére kifizetendő alapbért, túlóradíjat, helyettesítési díjat. Erre azt kell válaszolni, hogy nem befolyásolja. A pedagógus, és minden más dolgozó részére az alapbér, bérpótlék, túlmunkadíj, helyettesítési díj összege egész évre biztosított, a végzett munka arányában ki is kell fizetni. A bérhiány a jutalmazási lehetőséget, a bérmegtakarítás ösz- szegét csökkenti. Ezt azonban a magasabb alapbérek, a rendkívüli bérfejlesztés kompenzálja, sőt a dolgozó részére előnyösebb feltételeket teremt. Szeretnék arra is válaszolni, hogy a másodlagosnak ítélt tevékenységeket (szakköri foglalkozás, ügyelet stb.) társadalmi munkában vagy túlóradíj ellenében kell-e előírni. Minden jogos munkavégzés ellenértékét meg kell fizetni, de egy-egy tevékenység elvégzésénél nemcsak az anyagiasságnak kell dominálni. * Dr. Székely László: — Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a társadalmi közkiadások számottevő mérséklése tanácsunk költségvetését mennyire érzékenyen érinti. Szemléltetésül: beruházásainknak az összes kiadásban képviselt 1981. évi 41,2 százalékos részaránya ez évre 16,7 százalékra csökkent. Ez a belső arányeltolódás a működtetés elsődlegességének biztosítása érdekében történt. Ezzel együtt a működtetési-fenntartási feladatainknál is — igaz, jóval kisebb mértékben — visszalépés vált szükségessé. A kiadások döntő részét képviselő állandó költségek fedezete biztosított. Kevesebb pénz jut azonban állóeszköz-fenntartásra, beszerzésekre (csak a legszükségesebb igények kielégítésére nyílik lehetőség). Az adott pénzügyi helyzet — azt hiszem, ez természetes — az intézményi lehetőségeket is egyértelműen behatárolja. Ez nem az intézmények „kezének megkötését” jelenti, hanem a realitást. Az oktatási, közművelődési intézmények működésére, üzemelésére, fenntartására 1,3 milliárd forintot, az összkiadás 41,9 százalékát fordítjuk. A folyamatos üzemelés, működés mellett néhány területen színvonaljavulást is elértünk, így például: számítástechnikai oktatás feltételeinek megteremtése, szakmai programok megvalósítása. Tisztában vagyunk azzal, hogy számtalan olyan, jogos igénye van a pedagógusoknak, mellyel az oktatás feltételei javíthatók lennének, érezzük annak is a súlyát, hogy a felnövekvő nemzedék magas szintű képzése záloga országunk fejlődésének. Meg kell azonban érteni azt. is, hogy a város vezetőinek, a tanácsi testületnek felelőssége van a lakosság szociális, egészségügyi, kommunális igényének kielégítésében is, és gazdálkodni csak a meglevő pénzeszközökkel lehetséges. A gazdálkodás színvonalának javításában, lehetőségeinek kiszélesítésében nagy jelentőséget tulajdonítok az intézményi önállóság növelésének. A gazdasági környezet változása, az oktatási törvény adta lehetőség fokozottan hívja fel arra figyelmünket, hogy az intézmények gazdálkodását, bérgazdálkodását decentralizáljuk, növelve ezzel önállóságunkat. Ez az előrelépés egyik kulcspontja. A teljes körű önállóság biztosításának feltételrendszerét jelenleg vizsgáljuk. Megteremtésében a lépcsőzetesség, fokozatosság elvét kívánjuk érvényesíteni úgy, hogy a feltételek biztosításával az tényleges, és ne látszólagos legyen. Ez különösen a kisebb intézmények esetében okoz ma még gondot. Az önállóság biztosítása a szervezeti struktúra átalakítását is megkívánja, amit nagyon körültekintően kell és szabad végrehajtani. Arra viszont már most fel kell hívni a figyelmet, hogy az önállóság növelése nem jelent több pénzt, hanem sokkal inkább a meglevő eszközök felhasználásában nagyobb gondosságot és felelősséget. * Dr. Székely László: — Ügy gondolom, hogy az Észak-Magyarország hasábjain megjelenő vita nemcsak a demokratizmus kibontakozásában játszik fontos szerepet, hanem lehetőséget nyújt a feszültségek olr dására is, egyszersmind számos, igen értékes, jövőbeni hasznosításra váró tanulsággal szolgál. Ilyen például, hogy a pedagógiai munka elsődlegessége mellett a gazdálkodási szemlélet erősítésére nagyobb gondot kell fordítani. De fontos tanulság lehet az is, hogy bár a szakmai sajtóban (például Köznevelés), valamint az országos napilapokban január óta számos írás foglalkozott a vita során is felmerült kérdésekkel. mind a közvéleményben, mind a vitában jó néhány, tájékozatlanságot tükröző megállapítás született. Ezek eloszlatása a pedagógus és a szélesebb közvélemény megfelelő, pontos informálása olyan közös feladat, amely véleményem szerint, az eddigieknél több erőfeszítést, a megoldást markánsabban célzó magatartást kíván. S ebben, úgy érzem, valamennyien partnerek lehetünk. Hajdú Imre Fotó: Fojlán László A másik fél így látja
