Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-08 / 83. szám

1988 április 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Április 21-én: versenyértékelés laviilt mem munkavédelme Korongozás kept öntik a tányért Közös kényszer a fejlesztés Megyénk gazdálkodó szer­vezeteinek munkavédelmi helyzetét értékelte dr. Hava­si Béla elnök és Perjési Zsolt titkár vezetésével a megyei munkavédelmi bi­zottság. Tavaly a megye vállalatainál, üzemeinél, in­tézményeinél, ipari és mező- gazdasági szövetkezeteinél javult a munkavédelmi helyzet. Az előző évhez ké­pest csökkent az összes bal­esetek, a halálos balesetek száma. Ezen belül csökkent a munkabalesetek száma is, viszont majdnem százzal emelkedett az üzemi úti baleseteké. Az SZMT mun­kavédelmi és környezetvé­delmi bizottságával együtte­sen tartott ülésen úgyszól­ván minden érdekes és ér­demes tudnivalóra választ kaptak a résztvevők. FEGYELMEZETLENSÉG ÉS ITALOZÁS Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye gazdálkodó szervezetei­nél tavaly 7371 foglalkozási baleset következett be. Ez az összes foglalkoztatott szá­mához viszonyítva jobb arányt jelent az országos átlagnál. Ebben benne van, hogy csökkent a munkabal­esetek, viszont sajnálatos módon nőtt az üzemi úti (vagyis a munkából hazafe­lé történt, illetve munkába menet közben bekövetkezett) balesetek száma és a halálos balesetek száma is csupán eggyel csökkent. Harminc- nyolc név sorakozik a tava­lyi szomorú listán! Har­mincnyolc halál és gyász, amelyek fele(!) fegyelmezet­len, vagy előírást sértő mun­kavégzésre vezethető vissza! S akkor még nem beszél­tünk az alkoholról... Meg­döbbentő, hogy csak a Le- * nin Kohászati Művekben öten haltak meg tavaly. Mint ahogyan az is, hogy az épí­tőanyag-ipar területén be­következett egyetlen halálos baleset is az italra vezethe­tő vissza. Az ÉMÁSZ-nál a halálos balesetet igen nagy­fokú fegyelmezetlenség előz­te meg, amihez már csak plusz volt az alkohol jelen­léte a szervezetben ... 1988 első három hónapjában már ismét kilencen haltak meg foglalkoztatási baleset kö­vetkezményeként megyénk­ben ... ELRETTENTŐ PÉLDÁK A munkavédelmi és mun­kaügyi felügyeleti szervek és hatóságok — együttmű­ködve a gazdálkodó szervek­kel — évről évre igyekez­nek minél alább szorítani a negatív statisztikai adato­kat. Egyik és leggyakrabban gyakorolt eszköz kezünkben az ellenőrzés, ezek fokozá­sa. S hogy mennyire ér­demes erre odafigyelni, arra kézenfekvő példa a faipari gépeknél és berendezéseknél elrendelt tavalyi vizsgálat, amely számos balesetveszé­lyes körülményre derített fényt. Egyszerűen elképesz­tő. s mégis igaz: 571 vizs­gált gép közül 395 nem fe­lelt meg a biztonsági elő írásoknak, s közülük 22-t még a helyszínen azonnal le kellett állítani. Nem csoda, hogy ilyen és hasonló körül­mények miatt a konkrét in­tézkedések szánta nőtt — s talán ennek is köszönhető, hogy az összkép végül is .ja­vult !... —, s csak az elő­írásokat súlyosan megsér­tőkkel szemben kiszabott szabálysértési és végrehaj­tási bírságok összege megkö­zelítette a félmillió forintot. S maradjunk még néhány mondat erejéig a foglalkoz­tatási baleseteknél, hiszen a bányászat nem tartozik a munkavédelmi és munka­ügyi felügyelőség hatáskö­rébe. Ezért volt érdekes Ba­lázs Aladárnak, a Kerületi Bányaműszáki Felügyelőség vezetőjének írásos és szóbe­li tájékoztatója a tanácsko­zók számára. A lényeg: me­gyénk bányászatának bal­eseti mutatói 1986-hoz ké­pest nem változtak, néhány esetben romlottak. Szénbá­nyászaink az elmúlt évben 1165 három napon túl gyó­gyuló üzemi baleset részesei voltak, s ez némi növeke­dést, jelent. Ezek többsége a föld alatt történt. S talán annak említése sem árt, hogy 443 baleset elcsúszás­ból, elesésből, valamihez hozzáütődésből származott... Nagyjából ugyanennyi bal­esetet a szénbányászat terü­letén is a figyelmetlenség okozott! S még a teljesen laikusok is felfigyelnének ama, hogy a balesetet szenvedettek döntő többsége a 31—50 év közötti bányászokból ‘ került ki, akiknek a legjobban kellene ismerniük a szakma veszé­lyeit, a munkavédelmi elő­írásokat ... LESZŰRNI A TAPASZTALATOKAT Az idén éppen 20 éves megyei munkavédelmi ver­seny értékeléséről Bartók István, az SZiMT munkavé­delmi és környezetvédelmi bizottságának elnöke tájé­koztatta a bizottságot. Meg­tudtuk, hogy tavaly a ver­senybe már benevezett a KISZÖV és a TESZÖV is, így mintegy 200 pályázatot kell értékelni. Ebben a mun­kában most először segítsé­get nyújt egy Commodore 64 típusú számítógép is. A helyezésekre tett javaslatot az SZMT elnöksége április 11-én értékeli, s hagyja jó­vá, majd az április 21-i me­gyei munkavédelmi konfe­rencián adják át a legjob­baknak járó serlegeket, kü- löndíjiakat, okleveleket. Ám talán ennél az ünnepi epi­zódnál is fontosabb lesz, hogy a tanácskozáson ismét mód és lehetőség adódik számbavenni: miit tettünk és mit tehetünk azért, hogy a megye munkavédelmi mu­tatói tovább javuljanak, s iaz országos megméretés! lis­tán is előbbre kerülhessünk. Nyikes Imre fokozott közúti ellenőrzés A gazdasági szabályozók nemkülönben pedig a piaci igények, amelyek megköve­telik az eladhatóságot, tet­ték szükségessé, hogy kor­szerűsítsék a gyártást az Építőanyag-ipari Vállalat Sá rospataki Kerámiaüzemében Ebben a nagy múltú üzemben, melyben a koráb­biakban elsősorban népmű­vészeti termékeket állítottak elő, az évék folyamán a fo­kozatos termékváltással tér­tek át mind nagyobb mér­tékben a használati kerá­miák előállítására. Innen kerültek ki a közkedveltté vált káposztáshordók, a kü­lönböző konyhái és étkezési készletek. Most újabb lépésváltásra került sor. Eddig ugyanis a termékek jelentős részét ko­rongozással állították elő, ami ugyan egyedi volt, de éppen a technikai művelet miatt behatárolta a készít­hető választékot. Most, a sá­rospataki üzemben mindin­kább az öntési technológiát alkalmazzák. Ez lehetővé te­szi, hogy olyan egyedi ala­kú, korongozással elő nem állítható tárgyakat is gyárt­sanak, aminek jó az elad­hatósága. Az új technológia bevezetése szükségessé tette az üzemen belüli átszerve­zést is, amit végrehajtottak. Ennek során 10 korongozót képezték át az öntési tech­nológia alkalmazására. Az új technológia megújí­totta a tárgyak formai ki­vitelezését, egyben pedig .mintázását is. Ma már ez­zel állítják elő például a te­rítési eszközöket, tányérokat, különböző tálaikat. A község és nagyüzeme A szendrői alumíniumgyár - hivatalosan: az Alumínium Arugyár Budapest II. Számú Gyáregysége - területén a látogatónak azonnal szemébe ötlik az építkezés. Az új, 2500 négyzetméteres üzemcsarnok közvetlen környékét földhányások tarkítják, sejlik, hogy rövidesen megindul itt a parkosítás. Hogy belül mi folyik, arról Hudák József gyáregység-igazgató világosit fel. Az őszibarack-termesztés korszerű módszereiről tart előadást Dávid Miklós, a Budapesti Kertészeti Egye­tem szaktanára április 10- én, vasárnap délelőtt 10 órá­tól a Diósgyőri Vasas Mű­velődési és Oktatási Köz­pontban. Az előadás kereté­ben szó lesz a telepítésről, a talajiművelésről, a metszés- módokról, illetve a korszerű fajtákról. A rendezők min­den érdeklődő kertbarátot szeretettel várnak. — A 74 millió forintos beruházási összeg nagyobb részét az anyavállalattól kaptuk, de semmire se men­tünk volna, ha a megyei ta­nács nem juttat az elmara­dott térségek fejlesztésére szolgáló alapból 25 millió forintot. Az építkezés sok-sok vál­lalkozó bevonásával 1986- ban kezdődött meg. Már régen számításban volt a szendrői gyár fejlesztése, a pontot az „i”-re azonban a megpályázott munkahely­teremtő támogatás tette fel. Kemény feltételeknek kel­lett eleget tenniük, hogy el­nyerjék — mondja az igaz­gató. A következetes fel­ügyelet a megyei tanács ré­széről még mindig a fejük felett lóg — rendszeresen eljönnek Szendrőre és lépés­ről lépésre ellenőrzik, ho­gyan halad a munka. Eddig még nem merült fel sem­milyen kifogás ... — A beruházás célja, hogy hosszabb távon, tehát a ki­lencvenes évek elejére a mostani háromszáz dolgozói 'létszámunkat ötven száza­lékkal növeljük. Munkát ad­junk a községben és a kör­nyékén lakó embereknek. A szendrői nagyüzem je­lenleg 300 dolgozót foglal­koztat, ötven százaléka nő. A férfiak jó része szakmun­kás, a hölgyek főként be­tanított munkások. Dolgoz­nak az Ikarosznak — autó­busz-részegységeket gyárta­nak, köztük fűtőberendezé­seket, légrúgó vasszerelvé­nyeket. Készítenek házgyári szellőző elemeket, tőkés ex­portra folyékony gázt elpá­rologtató berendezéseket. Most alakítanak ki — szin­tén tőkés piacra — anyag­tároló konténerekét. Termékeik zöme az első megmunkálást a budapesti törzsgyárban kapja. — A befejezés előtt álló beruházás éppen azt szol­gálja, hogy sok művelet hozzánk kerüljön, nőjön a feldolgozottsági fok, több pénzt kapjunk — érvel az igazgató. Hogy mennyire nyeresége­sek, azt jelenleg nem tud­ják. A tervek között szere­pel azonban, hogy önelszá­moló egységgé fejlődjön a szendrői gyár és akkor pon­tos képet kapnák munká­jukról. Ez persze nem je­lenti azt, hogy ne vennék elő a papírt és ceruzát, hogy kiszámolják,, milyen olcsón vagy drágán állítanak elő egy-egy terméket. Azt mondja az igazgató, hogy kedvező a do 11 á rk it e rm el és i mutatójuk. Pedig az év eleji árválto­zások nem érintették kelle­mesen a szendrőieket sem. A készárut 88—90-es szor­zóval kellett átárazniuk, vagyis 10—12 százalékkal le­árazni, az alapanyagoknál az árindex 100, tehát válto­zatlan. A különbség okozta veszteség a borsodi gyárat, közvetve az egész Alumíni­um Árugyárat terheli. Ez az a „béka”, amit úgymond le kell nyelniük, — Az még bagyján, hogy az anyag annyiba kerül amennyibe! De legalább idő­ben megkapnánk! — mél­tatlankodik Hudák József — majd egy példát említ. Az egyik szállító azt ígérte, hogy 1987. november 1. és 1988. március 31. között szállít. Letelt a határidő, s egy dekát sem láttunk az igéit anyagból' A példából az is kitűnik, hogy bizony előfordul, két tűz közé kerülnek. Ha nem kapnak feldolgozandó árut, nem tudnak részegységet • szállítani például az Ika­rosznak, az pedig képtelen befejezni a buszt. Nem ép­pen irigylésre méltó helyzet. Kis öröm a nagy gondban, hogy az Ikarosznál tudnak erről, megértők. A részegy- séggvártókikal együtt nya­kukba veszik az országot és közösen kutatják fel a nél­külözhetetlen alapanyagot. Visszatérve az új üzem­csarnokra. Jelenleg a tech­nológiai berendezéseket sze­relik. Még ebben a hónap­ban betelepítik a szükséges gépeket. Hogy pontosan mi­lyeneket, azon még gondol­kodnak, de az biztos; szá­mos, a sziint emelését szol­gáló berendezés szóba jöhet. Mint minden beruházás, természetesen ez sincs olyan gond nélkül. Mi legyen a keletkező szennyvízzel, ho­vá vezessék a környezet szennyezése nélkül? — Erről is von elképze­lésünk, mi több, tervünk — folytatja az igazgató —, mégpedig olyan, ami Szend- rőnek is jó lenne. A megvalósításhoz azon­ban szükségeltetik egy szé­les körű összefogás. Konk­rétabban: pénz, mert a jó szándék nem elegendő. Ar­ról van szó, hogy a kazinc­barcikai szennyvíztisztítóra kötnék rá a gyár és termé­szetesen a község ipari, kommunális szennyvizét. A barcikai tisztító kapacitása . elbírná ezt a kis többletet. Ahhoz, hogy így mentesítsék a Bódvát a szennyezéstől, a környék vállalatainak, a he­lyi tanácsnak, a környezet - védelemnek az összefogása kell. Megérné, már csak azért is, mert így előre hoznának egy, a VIII. öt­éves tervben megfogalma­zott kívánalmat. Az év végéig tehát bené­pesül az új üzemcsarnok. Az ott dolgozókat a saját gár­dából képezik ki — napi gyakorlat a helyi képzés a szendrői gyárnál. Aztán fo­kozatosan veszik fel az úja­kat — a községi ingázók és a környéken lakók — re­méljük — legnagyobb meg­elégedésére. M. Szabó Zsuzsa A lapáttól az elektronikáig A bizalmi vezetés szintién Fokozott közúti ellenőrzést tartanak áprilisban hazánk útjain. A fővárosra és vala­mennyi megyére kiterjedő akcióban a rendőri erők mellett részt vesznek többek között a megyei közlekedési felügyeletek és a nagyobb közlekedési vállalatok mun­katársai, illetve a rendőrség önkéntes segítői is. A fokozott közúti ellenőr­zés elsődleges célja a közle­kedési fegyelem megsziláre dítása, a balesetek vissza­szorítása. A mostani akció alkalmá­val fokozott figyelmet fordí­tanak a közlekedési szabály­sértők, az ittas vezetők fel­derítésére, vizsgálják a vas­úti átjárók, a jelzőlámpák­kal ellátott útkereszteződé­sek forgalmát, ellenőrzik a biztonsági öv használatát és a környezetvédelmi előírá­sok betartását. Kiterjed az ellenőrzés a gyalogos ‘közle­kedés, a személy- és áru- szállítás szabályainak meg­tartására, a különböző en­gedélyek érvényességére, a járművek hatósági jelzésére, világítóberendezéseire és a gumiabroncsok állapotára is. (MTI) A hajdani lapátgyárból kinövő Autóvillamossági Felszerelések Gyára Mező­kövesdi Gyáregysége jó ered­ményeivel hívja fel magára a figyelmet. A nehezedő kö­rülmények ellenére folyama­tosan nyereséges. Tavaly 775 dolgozóval 725 millió forint termelési értéket produkált. Az egy főre jutó évi átlag- kereset 94 ezer forint volt. Szabó Ferenc igazgatóval beszélgetünk: — Milyen szempontok alapján választotta munka­társait? — A bizalmi vezetés híve vagyok, ezért az elengedhe­tetlen jó szakmai képessé­geken túl fontosnak tartom az etikai állapotot is. Sze­retem, ha kollégáim nem szakbarbárok, ha széles lá- tókörűek, ha érdekli őket például az irodalom, az or­szág általános gondja-baja. Sajnos, az idő nem ennek a típusnak dolgozik, sok a „kötelező olvasmány” aszta­lunkon. — Mi a véleménye az úgynevezett felsőbb kapcso­latokról? — Meggyőződésem, hogy ma már nem túlságosan eredményesek. Elítélem azt a vezetőt, aki azért keres felsőbb ismeretséget, hogy mindent el tudjon intézni. Ehhez belülről kell rendnek lenni. Viszont, ha ezeknek a kapcsolatoknak egy jól mű­ködő, szervezett gazdaság az eredménye, szerencsés dolog­nak tartom. — Mit csinálna másképp a gazdaságirányítás fejeként? — Csak érzem, hogy mi­lyen irányba kellene mennie a dolgoknak. Nagyobb teret engednék az új ötleteknek, a vállalkozó embereknek, és anyagilag is elismerném őket. — Mennyire tartja szemé­lyes sikerének az elért ered­ményeket? — Álszent lennék, ha azt mondanám, nem tartom an­nak is. De döntően a jó vál­lalati határozatoknak és azok megfelelő helyi végrehajtá­sának köszönhetők az ered­mények. Képesek voltunk az állandó megújulásra, a ter­mékszerkezet-váltásra. A technológiát . megpróbáltuk saját erőből fejleszteni, a hiányosságokat lelkiismere­tes munkával pótolni. Meg­próbáltunk odafigyelni a kritikákra. Nem arra fordí­tottuk energiánkat, hogy megmagyarázzuk a dolgo­zóknak. miért ilyen rossz a helyzet, hanem arra, hogyan kell tovább menni. — Sokat dolgozik? — Ha azt nevezzük mun­kának, hogy aláírok, érte- kezek, ülést tartok, beszél­getek, akkor nem. Ma már nem kell sok időt tölteni a körmölő vezetői munkával. Inkább a naprakészség a lényeg. Nem érzem magam túlterheltnek s nem is aka­rom ezt a látszatot kelteni. Az izzadtságszag senkit nem érdekel, az eredmény a fon­tos. — Mi jelenti életében a legnagyobb stresszt? — Például egy interjú ... Komolyra fordítva a szót: nem vagyok nyugodt típus, a problémák nagyon megvi­selnek, rendkívül feszült va­gyok mindaddig, míg meg nem találom a megoldást. A stressz fogalmát egyébként nem úgy mint vezető, in­kább, mint átlagember ér­zékelem. — Mit szeretne még elérni magánéletében és a munka­helyén ? — Szeretném, ha gyerme­keimnek teljesülnének vá­gyaik. Jó lenne végre ker­tes házban élni, és a 12 éves Wartburgomat kicserélni. A ranglétra különösebben nem érdekel. Ha sikerül lépést tartani a fejlődéssel, ha vál­tozások sora megy végbe, akkor is elégedett leszek, ha innen megyek nyugdíjba. De azért szeretném magam újra kipróbálni. Ha Magyar- országon beindulna egy va­lamirevaló személygépkocsi gyártása, szeretnék abban részt venni. M. Kiss Csaba [lőatlás kertbarátoknak

Next

/
Thumbnails
Contents