Észak-Magyarország, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-15 / 89. szám

1988. április 15., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Műszaki vizsgától a hitellevélig

Csaknem harmincezer autóklubtag Borsodban

Beszámoló az országos elnökség előtt

A közelmúltban a Magyar Autóklub Országos Elnöksége beszámoltatta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezet vezetőségét tevékenységéről. A megmérettetés sikeres volt. Forgács Jánostól, a klub megyei titkárától kérdeztük: miről tájékoztatták az országos elnökséget, s milyen további feladatokat kaptak?

— A beszámoltatás az 1983-tól 1987 végéig terjedő időszakot ölelte fel. Ez egy igen gazdag periódust jelent megyei szervezetünk életében, különösen az utóbbi egy-két esztendő. Ebben a néhány évben kezdődött meg megyénkben a gépjárművezető-képzés a klub égisze alatt is; minden munkanapra kiterjesztettük a műszaki vizsgáztatást;saját kivitelezésben elkészült az oktatási tanterem; Miskolc és Ózd fúziójával létrejött a megyei szervezet; Ózdon és Sátoraljaújhelyen megvalósult a műszaki állomás, majd ezeken a műszaki vizsgáztatás, hogy csupán néhány példát említsek. Mindezeknek is köszönhető, hogy megyénkben országosan is feltűnést keltő a létszámnövekedés dinamikája. Amíg például a beszámoltatási időszak első évében, vagyis 1983-ban 17 508, addig tavaly, év végén már 27 180 tagot számláltunk.

— Miért, illetve mitől kapnak kedvet az autósok a klubtagságra?

— Nehéz erre röviden válaszolni, hiszen a klubtagsággal járó igen sok előnyt kellene felsorolnom. Mindenképpen szólnom kell azonban olyan tényezőkről, mint az ózdi és sátoraljaújhelyi műszaki állomások belépése a klubélet vérkeringésébe. Gondoljuk csak el, mennyi előnnyel jár az, hogy e két városból és térségéből a klubtagoknak nem kell már Miskolcra bejárniuk műszaki vizsgára, a műszaki létesítmények 30—40 km-es autózással bárki számára elérhetők. Sókat számított és számít az is, hogy Ózdon, Kazincbarcikán, Ongán vagy a Borsodi Szénbányáknál jól működnek csoportjaink, Kazincbarcikán és Szerencsen a kétfős, Forrón, Vadnán, Bekecsen, Sa- jóládon, Leninvárosban, Mezőcsáton, Mezőkövesden, Ernődön és Miskolcon pedig az egyfős miniállomások.

— Ha már a szolgáltatásokat említette, hallhatnánk erről konkrétabban

is?

— Annál is inkább örömmel beszélek róluk, mert van miről számot adni. Műszaki állomásainkon tavaly csaknem 49 ezer szolgáltatási műveletet végeztünk klubtagjaink gépjárművein. Ezek közül mintegy 16 ezer volt a közlekedésbiztonsági felülvizsgálat, majdnem 10 ezer a vizsgáztatás, vagy például közel 2 ezer a fékhatás-el- lenőrzés. Lehet, hogy nem is eggyel végzetes baleseteket előztünk meg, de az sem közömbös, hogy biztonságérzetet adtunk klubtagjainknak az autózáshoz! Ugyanígy szóba hozhatom a nyékládházi és miskolci állandó segélyszolgálatot, a sárga angyalok hétvégi mezőkövesdi és forrói tevékenységét, vagy a téli indítószolgálatot Miskolcon, Ózdon és Sátoraljaújhelyen. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy segélyszolgálati gépkocsijaink és a műszaki állomás ügyeletes diszpécsere CB-rádión tart kapcsolatot egymással. Igénybe vehetik klubtagjaink havi két alkalommal a jogsegélyszolgálatot is, a

személygépjárművezetőképzéssel pedig már hat főállású gyakorlati oktatónk foglalkozik. Tavaly például a szervezetünknél KRESZ- és műszaki elméletből 440- en, illetve 506-an, gyakorlati vezetésből pedig 464- en vizsgáztak. Mindezeket a beszámoltatáskor jóleső

érzéssel vette tudomásul az országos elnökség is.

— Hoz-e újat 1988 a szervezet életében?

— Minden szempontból igyekszünk a klubot még vonzóbbá tenni, hogy még több, nem klubtag autós találja meg az utat a soksok előnnyel járó klubtagsághoz. Számtalan megvalósításra váró elképzelésünk van, már a közeljövőt illetően is. Hamarosan ismét levisszük négy lakókocsinkat Balatonszárszóra, ahol azokat egy-egy család egy-egy hétre alig háromezer forint körüli összegért bérelheti. Ózdon és Sátoraljaújhelyen máris beindítottuk a dízel-gépjárművek, például a Mercedesek fogyasztásmérésének vizsgálatát. Mindhárom műszaki állomáson április 1-jétől a klubtagok díjtalanul használhatják az autómosókat. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a bérházak között minél kevesebb klubtag kényszerüljön autómosásra. Tárgyalunk arról, hogy kölcsönzünk öt XX- es kocsit. Hamarosan itt a nyár. Az idén is igyekszünk minden segítséget megadni az autós turistáknak. Egész Európában foglalunk olcsó szállásokat (Salzburg tartományban például napi 120 schiilíngért!), térképeket, prospektusokat adunk, vagy például a Szovjetunióba utazóknak literenként 7,20 forintért szuperbenzinkupont! Egyik új, még alig ismert szolgáltatásunk a belföldi hitellevél. Aki kiváltja, egy évig 5 ezer forintot használhat fel határainkon belül étkezésre és szállásra, 700 Ft-ot üzemanyag-vásárlásra, s még sok más előnnyel is jár, kiváltképpen, ha a külföldre szóló szuper hitellevelet is kiváltják hozzá. — Azt tűztük magunk elé célul, hogy megyénkben az autóklubtagok száma 1990-ig érje el a 30 ezret. Bízunk abban, hogy ez sikerül.

Nylkcs Imre

Az elnök elkeseredetten csapott öklével a levegőbe; — Ez nem lehet igaz — sziszegte —, ez egyszerűen elképesztő!

A tsz vezetőjét körülálló műszaki emberek szintén tanácstalanul bámultak ki az ablakon. Az úton már csak a porfelhő látszott; a kocsi, amely a hatóság ellenőreit vitte, már egy másik tsz felé robogott. — Ezek szerint úgy, ahogy van, bontsuk le az egészet? - sistergett az elnök, széttárva karjait. A mozdulat irányában, körben a régi szociális épület új toldalékrészének falai látszottak. Meghúzódtak a félhomályban, mintha maguk is éreznék: valami miatt röstelkedniük kell.

Termelőszövetkezeti önállóság ellenőrökkel?

Kétségtelen, miattuk gyűlt meg a tsz baja a hatósággal. Mert hogy gyári faelemeket vettek, leértékelve, olcsón a Tüzép- telepen, amiből aztán otthon új étkezdét csináltak. S most az egészet megkérdőjelezte az átvevő bizottság. — De miért nálunk, és miért nem a gyártónál és a forgalmazónál? — fújt nagyot a főmérnök, aki tudta már, hogy nehéz időnek néz elébe maga is, írhatja majd sorra a feljegyzéseket. Mert jó lenne, ha mégis megmaradhatna az új étkezőrész, akkor is, ha történetesen faelemekből vannak a falai.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán, a törvény- és törvénymódosítási javaslatok vitájában több képviselő is szólott a hazai vállalat- és szövetkezet-ellenőrzési gyakorlatról. Ám ezúttal nemcsak a vele kapcsolatos bürokráciáról — amely hazai földjeinkben úgy látszik, túlságosan is mély gyökereket eresztett —, hanem magukról a vizsgálatok alapját adó normatívákról. Arról, hogy jóllehet nincs bennük semmi kivetnivaló, s nagyon is üdvözlendő követelményeket támasztanak, csak hát az egyes rendelkezések megfogalmazói olykor mintha teljesen eltávolodtak volna a mai itthoni gyakorlattól. Az előírt anyaghoz nem lehet hozzájutni, tartós hiánycikk. Netán egy éven belül harmadszor emelték az árakat, s emiatt elérhetetlen a felhasználóknak, akiknek jószándékához nem férhet kétség, folytatni szeretnék beruházásaikat, felhasználva hozzá mindazt, ami kapható, viszonylag olcsó és a célnak — szerintük — tökéletesen megfelelő. Végtére is olyan termékekről van szó, amelyeket a gyártónál, vagy a forgalmazónál — lehet, mindkét helyen — egyszer már valaki, vagy valakik ellenőriztek.

S ilyenformán a felhasználó okkal-joggal bízhatna is a megvásároltakban, s abban, hogy azok használhatóságát, a szabvány előírásait nem a lánc végén, a vásárlónál

találják majd nem megfelelőnek. Vagy ha csak egyszerűen túlzott szigorról van szó, hát ezt végképpen nem tartják indokoltnak manapság a vállalati, szövetkezeti körökben. Ott ugyanis a fejlesztésekhez kapott nagyobb önállóságot szeretnék úgy értelmezni, hogy az kiterjedjen a műszaki döntésekre is. Kiváltképpen akkor — és csakis akkor! —, ha azok nem ellenkeznek a szakma alapvető követelményeivel, a józan megfontolásokkal, az egyébként valóban mindenkor kötelező igényességgel.

Igen, a képviselők arról is szóltak: napjainkban minden eddiginél jobban kell számolni a realitásokkal!

Ha az üzemi konyhán háromfázisú helyett történetesen kétfázisú villanytűzhelyet használnak azért, hogy felmelegíthessék az állattelepek személyzetének ebédjét, hát nem okvetlenül szükséges emiatt jegy- zőkönyvezgetni. S bírságolni akkor, ha a műemlék irodaház tetején, alkalmi megoldásként, másfajta cserepet használtak föl, az előírásoshoz ugyanis az egész országban nem jutottak hozzá, a padlástér viszont már beázott.

A parlamenti vitában az ellenőrzés mai gyakorlata talán azért is vetődött fel szokatlanul éles hangnemben, mert a termelőszövetkezeti törvény immár valóban nagy önállóságot kínál a termelőknek a gazdálkodás csaknem minden területén, miközben nem kevesebb, mint harmincöt szerv folytat nálunk vizsgálatokat. Az ellenőrzések tételes jogai terén a parlamenti vita változást nem hozott. Ám az ott elhangzottak is nagyon világosan tükrözték: a normatívákat rugalmasabban kellene kezelni, alakítani. A Parlament által is jóváhagyott nagyobb önállóság, teljesebb mozgástér kétségkívül társadalmi igényt is tükröz, ennélfogva a túlméretezett bürokrácia, a hatóságosdi nem kötheti gúzsba a rendeleteket végül is jószándékkal végrehajtani igyekvőket.

Takarmányvizsgálat

A MÉM Mezőgazdasági Főosztálya közzétette a működési engedéllyel rendelkező takarmányvizsgáló laboratóriumok jegyzékét. Eszerint 32 ilyen intézmény, állomás tevékenykedik, eleget téve az alapító okiratban foglaltaknak. Ezek a laboratóriumok a takarmányok adásvételénél töltenek be fontos szerepet: a vitás ügyekben véleményt adnak a termékről a nagy pontosságú elemzések után.

Az elmúlt években gyakran különböztek a vélemények a takarmánygyárak termékeinek minőségéről. A felhasználók — mezőgazdasági nagyüzemek és kistermelők — egyaránt panaszolták, hogy a takarmányok esetenként nem tartalmazzák kellő mennyiségben, arányban azokat az anyagokat, amelyek a hivatalos re- ceptúrákban szerepelnek. Emiatt az állattenyésztés eredményessége elmaradt a várakozástól.

A rohamosan fejlődő ipar szinte elárasztotta környezetidegen termékeivel a mező- gazdaságot. A mezőgazdasági üzemek olcsó áron jutottak hozzá a műtrágyákhoz, és növényvédő szerekhez. A tápanyag-visszapótlás szinte egyetlen módja a műtrágyázás volt. Káros hatását közvetlenül a vetemények tavaszi megdőlése, késői érése mutatta a szakszerűtlen (és sokszor mértéktelen) műtrágyázás következményeként. Közvetett hatása csak évek, sőt évtizedek után mutatkozott, illetve napjainkban is mutatkozik. Elég, ha a talajok elsavanyodására gondolunk, ami már napjaink feladatát is meghatározza e káros folyamat megállításában.

Növényvédő szereink fel- használásával hatásosan pusztítjuk a kártevőket és a kórokozókat. Azonban a növényvédő szerek által okozott mérgezések, megbetegedések az állandó potenciális veszélyre figyelmeztetnek. 1974-ben Űjvárosi Miklós professzor Bábolnán tartott előadásában — utalva az éhező világrészekre és a növényvédő szer veszélyeire —

azt mondta: „Vagy nem vegyszerezünk, és azért halunk meg, vagy vegyszerezünk és azért!” Ma már azonban igen sok országban felteszik a kérdést: vajon szükségszerű-e állandóan együttélnünk ezzel a veszély- lyel? Akik a vegyszerfelhasználásokat ellenzik, azok divatos áramlatok csoportosulásaiba tömörülnek (például az NSZK-ban a zöldek). Ma már nagyobb a környezetünket napról napra érő káros hatás attól, hogy csupán megvétózzuk egy-egy hulladékégető létesítmény felépítését, vagy elvessük a növényvédő szerek, műtrágyák használatát. Ugyanis ma még lehetetlen ez utóbbi kettőt kiváltani, bármennyire is tiszteletre méltóak a biológiai növényvédelem eredményei, azokat hatékonyan alkalmazni csak kiegészítő védelemként lehet országrésznyi területeken. Ma még meg kell tűrnünk, sőt használnunk kell a kemikáliákat, és el kell fogadnunk, hogy észszerű alkalmazásukkal nem törvényszerű a kedvezőtlen tendenciák kialakulása (például savas eső). A környezetbarát technológiák keresése pedig még termelőüzemi szinten is kötelességünk.

Egyes kutatók szerint a földünket védő ózonréteg az északi és a déli pólus felett megsérült, azon lyuk keletkezett, ezzel magyarázzák a sarkokon a jég olvadását. A folyamatot még vissza lehet fordítani, amit egyes tudósok a világ vegyi gyárainak radikális csökkentésével, a növényvédő szerek, műtrágyák és általában a kőolaj- származékok felhasználásának mérséklésével (egyesek a megszüntetésével) kívánnak elérni. Hazánkban is egyre több olyan rendelet foglalkozik a környezetvédelemmel, amelyek hozzájárulhatnak az egészséges környezet visszaállításához. A környezetet óvó intézkedések nemcsak népgazdasági ágazatokra, hanem intézményekre, gyárakra, mezőgazdasági üzemekre konkrét, feladatokat határoznak meg, melyek végrehajtásáért az üzemekben az ilyen munkával foglalkozók tehetnek a legtöbbet.

Természetesnek tűnt, hogy a műtrágyás zsákokat, az éghető növényvédőszeres csomagolóanyagokat elégettük. Ma már ezt büntetlenül nem lehet megtenni; egyrészt a már említett ózoncsökkenés, a széndioxid- és a szénmo- noxid-szint káros emelkedése miatt, másrészt a törvény által kikényszeríthető, milliós nagyságrendű bírságok miatt sem.

Mechanikai, agrotechnikai és biológiai módszerek is hatnak a környezetre. Kétségtelen azonban, hogy a kémiai növényvédelem került előtérbe, így e módszernek van döntő hatása a környezetre.

A napjainkban előtérbekerülő kisvállalkozások, melyek elsősorban a kézi munkaerőre alapozzák a mező- gazdasági munkákat, segítik a környezetkímélő technológiák elterjedését. így csökkenthető a herbicidek alkalmazása, hiszen mesterséges anyag felhasználása révén a természetes ökoszisztéma — ha kismértékben is — felborul, és helyén az agro- ökoszisztéma alakul ki, amelyben egyes mikroszervezetek elpusztulnak, mások átalakulnak, és ismét mások változatlanok maradnak.

Mindezekre legyünk tekintettel, gondosan ügyeljünk a növényvédő szerek szakszerű alkalmazására, a védekezés lelkiismeretes elvégzésére.

Bekccsi Szabó László