Észak-Magyarország, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. március 2. szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Az ideológiai tézisekről

Viták után döntés előtt

Hogy „csináljuk” az ideológiát

Gyakorlati tapasztalataink és a Tézisek vitái egyaránt azt igazolják, hogy társadalmunk ideológiai állapotát nem tudjuk egyetlen jelzővel minősíteni. Ezt már jó másfél évtizede felismertük, bár valóban elismerni — pontosabban elismertetni — nem tudtuk igazán. A vitákban egyes helyeken meglepetést váltott lei annak a ténynek az újralhangsúly ozása, hogy társadalmunk ideológiailag több pólusú, hogy a szocializmusban újratermelődnek a marxizmustól eltérő ideológiák. Holott ezt mindenki tudja, meit átéli — legföljebb nem így fogalmazza meg .magának. (Szerepet játszhatott ebben a meglepődésben az is, hogy a pluralizmus kifejezéshez meglehetősen rosszízű gondolatok kapcsolódnak.)

Az is köztudott, hogy a szocializmus érdek- és véleménytagolt társadalom. Ennek ideologikus következtetéseit azonban már nehezebben vagyunk hajlandók levonni. Különösképpen ódzkodni kezdünk, ha ennek a pártra vonatkozó konzekvenciáival találjuk szembe magunkat. Pedig pártszenvezs- teink a párt általános politikáján a.k talaján csoportérdekeket is képviselnek, s ezek jól, rosszul felfogott csoportérdekek a pártmozgalom egészében integrálódnak egységes politikai akarattá.

A párt ideológiai egységének korábban hirdetett monolitikus felfogása iránti nosztalgia nem hinném, hogy elégséges alapokkal rendelkezne. Ráadásul akikor sem létezett, amikor azt hitték, hogy van, s megkísérelték azt kiterjeszteni az anyag és a tudat viszonyától a begyűjtés évi kvótájáig, a társadalmi mozgásszféra egészére.

Nem tudom jó-e a „marxista szabadgondolkozás” Bayer József által közelmúltban használt kifejezése, vagy inkább csak meghökkentő. Kél dolog azonban bizonyosnak tűnik: egyrészt, hogy a marxista gondolkodás szabadságát nem célszerű, mert nem fehet keserű következmények nélkül korlátozni, másrészt .pedig — ebből következően — a párt ideológiai egységéről vallott felfogásunkat, fogalmainkat célszerűnek látszik újragondolni.

A vitában sek résztvevő beszélt arról, hogy a párttagok ideológiai kérdésekben elbizonytalanodtak, nem tudják hittel és meggyőződéssel képviselni pártunk ideológiáját. Ezzel a körülménynyel még akkor is számolnunk kell, ha kialakulásáért nem minden esetben az ideológia állapota a hibás. Feltűnő ugyanis, milyen sokan marasztalták el a tájékoztatást és milyen halványan jelent meg a tájékozódás, mint a tájékozottság előfeltétele. Abban a körülményben viszont, hogy elméletileg legalábbis világosnak tűnő módon megválaszolt kérdések a .párttagok egy részében megválaszolatlan kérdésként élnek, nem annyira ideológiai életünk teljesit- ményhiányos' volta, mint inkább ideológiai munkánk gyengeségei játsszák a főszerepet.

Az elbizonytalanodás legmarkánsabban talán abban a drámai kérdésben jutott kifejezésre, hogy „mondják meg végre világosan mit támogat és mit ellenez a párt!”

Meggyőződésem, Hogy ezt az évtizedekkel ezelőtt kialakult gyakorlat szerint nem akarhatjuk, mert nem tudjuk megtenni. A párt nem akarja megóvni tagjait a gondolkodástól, nem akarja megfosztani őket a gondolkodás szabadságától, marosak azért sem, mert ellenkező esetben visszatérnénk a meghaladott gyakorlathoz, amely szerint a központi szervek dolga az ideológia kidolgozása, a párttagoké pedig annak képviselete.

Mindez egy más közelítésben az ellenkező oldalról is jelentkezett a vitában: „Vajon helyes-e, ha a Központi Bizottság ideológiai kérdésekben foglal állást?" „Nem fenyeget-e ez valamiféle újabb dogmalizmus kialakulásával?” „Lehet-e ideológiai kérdésekben, melyeik tudományos kérdések, szavazással dönteni?" stb.

Ezek nem alaptalan problémák, úgy vélem azonban mégsem rendelkeznek elégséges alapokkal. A mi ideológiánk, a szó filozófiai értelmében tudományos ideológia és tudományos kérdésekben — bármilyen hálásnak is tűnne esetenként — valóban nem lehet a többségi elvet alkalmazni. Ám nem arról van szó, hogy a Központi Bizottság az anyag és a tudat viszonyában kíván véleményt nyilvánítani, hanem arról, hogy egy pártnak, különösen egy hatalmon levő pártnak képesnek kell lennie politikai ideológiájának megfogalmazására. Képesnek kell lennie politikai ideológiájának tételes kifejtésére, mely tartalmazza, hogy társadalmi fejlettségünk és ismereteink jelenlegi szintjén hogyan viszonyul a valóságban lejátszódó folyamatokhoz, milyen megoldásokat keres a .különböző ellentmondások feloldására, milyen célok érdekében kívánja mozgósítani a társadalmi erőiket st.b. Ügy vélem a Tézisek nem tűztek többet célul maguk elé, a viták pedig hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebbel se érhessük be. Mindez természetesen nemcsiaík az ideológiában, hanem az ideológia megformálásának módszereiben is jelentős változtatásokat igényel. Igényli többek között az elmélet és a politika, a politika és az ideológia viszony- és eszköz- rendszerének tisztázását.

írásomat egv szójátékkal kezdtem: politizálva gondolkodni vagy gondolkodva politizálná.

Ha figyelmen kívül hagyjuk — bár nem hagyhatjuk figyelmen kívül — a marxizmus klasszikusainak munkásságát, annak szektás-dogmatikus torzításait, akikor is arra a .következtetésre kell jutnunk, hogy ideológiai felismeréseink a politikai gyakorlatból indultak ki 1956-ot követően is. Annáik, hogy elméleti tételeket a politikai szféra fogalmaz meg, természetesen megvannak a maga veszélyei. (Gondoljunk csak az egységes szocialista paraszti osztály vagy a fejlett szocialista társadalom kategóriáinak sorsára, esetleg a szocialista építés szakaszolásával kapcsolatos ideológiai bukfenceinkre stb., és ne is beszéljünk a dogma t.izálódás veszélyéről.)

Az MSZMP azonban a politizálva gondolkodó ideológiai munka ellenére is olyan elméleti értékű — és mivel a gyakorlatból indult ki, a gyakorlat által sokszorosan visszaigazolt — ideológiai felismerésekkel gazdagította a nemzetközi szocialista gondolkodást, amelyek miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznünk.

Abban, hogy a reform, mint a szocializmus építésének lételeme mind szélesebb teret kap a szocialista építés nemzetközi gyakorlatában, úttörő szerepe volt a magyar pártnak. (Még akkor is, ha mind sürgetőbb föladatként jelentkezik az általunk értelmezett reform fogalmának tételes kifejtése, lévén, hogy a reformer-dogmatista jelző osztogatása vitáinkban és ideológiai közéletünkben mindinkább bénitólag hat.) A közös és a háztáji gazdaság integrációja, a terv-piac gazdaságirányítási koncepció, szövetségi politikánk, benne egyházpolitikánk ideológiai alapjai — hadd ne folytassam tovább — a politizálva gondolkodás végtermékei, melyek olyan körülmények között születtek, amikor a nemzetközi ideológiai feltételek egyértelműen kedvezőtlenek voltak, a hazai feltételek pedig nem voltak kedvezőek.

A vitákban tapasztalhattuk annak a törekvésnek a visszaigazolását, melyek a gondolkodva politizáláshoz vezetnek bennünket. A Tézisek olyan igényeket fogalmaz meg a tudományos alkotóműhelyekkel szemben, melyek teljesítése esetén valóra válik a vita egyik résztvevőjének .kívánsága: „ne a politika irányítsa az ideológiát ... hanem biztos ideológiai alapokról politizáljon a párt”. (Megjegyzem, hogy ezzel a fogalmazással nem lehet egyetérteni, de úgy hiszem, értem, mit akar kifejezni.) Valóban, pártunknak olyan elméleti munkára van szüksége, mely szilárd alapokat jelent politikai döntéseinek meghozatalához.

Hogy pedig az új elméleti felismerések politikai ideológiává változhassanak, s ezen az áttételen keresztül szerves részeivé válhassanak a társadalom ideológiai életének, ahhoz szükségeltetnek a jelenlegihez hasonló típusú viták, szükséges a tolerancia, mely legalább addig terjed, hogy a másképpen fogalmazókat ne minősítsék másképpen gondolkodóknak és kel! a nyilvánosság. Meg sok minden egyéb, hogy túljussunk jelenlegi ideológiai helyzetünkön.

Mert hol vagyunk most?

Ügy hiszem, valahol félúton a tudatlanság által nyújtott biztonság és a tudás által nyújtott bizonytalanság kcsiött.

Kun László

az MSZMP Borsod - Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága titkára

(Vége)

A nadrágszalagon nyugatnémet megrendelésre készül sok ezer darab divatos ruházati termék.

Esély a talpon maradásra

Eredményes év Mg

Az amerikai Jaguár cég a múlt év elején pénzügyi gondok miatt lemondta éves megrendelését. A jónevü cég korábban hosszú időn keresztül megbízható partnere volt a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezetnek, ezért váratlanul érte a gyártót, amikor egyik napról a másikra elesett ettől a tengerentúli piactól. Végül is sok ezer férfizakó-megrendelés maradt el 1987-ben. Ebben a helyzetben a szövetkezet vezetése egyik fö feladatának azt tartotta, hogy a meghiúsult amerikai export helyett más, nem rubelelszámolású piacon ellensúlyozza a kiesést.

— Milyen eredménnyel járt a szövetkezet az irányú törekvése, hogy biztosítsa a kétszáz fős kollektíva számára a talpon maradást? — kérdeztük Jacsó András elnöktől.

— Bár sok nehézséggel találtuk szemben magunkat, mégis eredményes évet zártunk 1987-ben. A Jaguár céggel megszakadt kereskedelmi kapcsolat miatt a zakógyártó szalagunkat áprilisban 20 ezer darab női kabát gyártására állítottuk át. Hogy ez sikerült, köszönhető annak, hogy termékeink minősége megfelel a vevők igényeinek, így végül is megtartottuk piaci pozícióinkat. Sőt, bizonyos területen, a Skála World Trade Külkereskedelmi Vállalattal együttműködve tovább bővítettük vevőkörünket.

— A ruhaiparban is sokat panaszkodnak az anyagellátásra, amely zavarja a folyamatos, ütemes termelést.

— Sajnos, mi is megéreztük, hogy főként kellékanyagokból például gombból, húzózáEzek a zakók rövidesen arab piacra kerülnek.

rákból, cérnából nem állt időben megfelelő választék és mennyiség a rendelkezésünkre.

— Mégis, az eddigi legnagyobb tőkés exportot érte el a szövetkezet.

— Valóban, ennyit még egyetlen évben sem szállítottunk a dollárelszámolású piacokra. összes árbevételünkből, amely tavaly elérte az 54 millió forintot, 35 millió forint volt a tőkés kivitelünk. Ugyanakkor a nyereségünk is elfogadható, megközelíti a 8 milliót, míg a ■ övetkezet bérszínvonala hét és fél százaléknál növekedett.

— S milyen volt az évkezdés?

— A sok baljós előjel ellenére nem lehet okunk különösebb panaszra. A zakó- és a nadrágszalagon egyaránt elfogadható a kapacitáskihasználás, az első két hónap teljesítése pedig felülmúlja a múlt év hasonló időszakának teljesítményét. Jelenleg arab piacra termelünk férfizakókat: május végéig 10—12 ezer darabot kell legyártani belőle. Elsődleges célunk most az, hogy visz- szaszerezzük a nyugati, mindenekelőtt a holland piacot. Tárgyalást folytatunk több tőkés céggel is. Az egyik hamburgi vevő évi nyolcvanezer darab női nadrágot szándékozik tőlünk vásárolni.

— Ahhoz, hogy a piacon folyó versenyben megálljuk a helyünket, elsősorban a minőséget kell számottevően javítanunk. Ugyanakkor előre kell lépnünk a gyártó szalagok kiszolgálásában, a termelési feltételek biztosításában is.

Lovas Lajos Fotó: Laczó József

Korszerű, francia gyártmányú vasalósoron a munka is könnyebb.