Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A szakszervezetek és a bruttósítás „ ... A lakosság adózásában olyan változtatásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az arányos közteherviselést. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy megfelelő előkészítés után bevezessék a személyi jövedelemadót... A személyi jövedelemadó bevezetésével a főmunkaidő- ből származó nettó kereset érdemben nem csökkenhet ...” (Idézet az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalásából.) A politikai állásfoglaláshoz kapcsolódóan a jogi szabályozás is tartalmazza azt a fontos elvet, hogy változatlan teljesítmény esetén a személyi jövedelemadó és a nyugdíjjárulék levonása után megmaradó nettó kereset számottevően ne térjen el az 1987. évi nyugdíj járulékkal csökkentett keresettől. Mint ismeretes, a magán- személyek jövedelemadójának bevezetése, és a progresszív nyugdíjjárulékról az általánosan 10 százalék nyugdíjjárulékra való áttérés következtében ettől az évtől kezdve több levonás terheli a szocialista szektorban munkaviszonyban álló állampolgárok és a szövetkezeti tagok keresetét. Ennek ellensúlyozására emelni, más szóval bruttósítani kellett a kereseteket. Ezt az izgalmas, a bérből és fizetésből élő dolgozók tíz- és százezreit érintő kérdést tekintették át azon a munkaértekezleten, ahol tizenkét iparágiágazati szakszervezet megyei vezetője számolt be a bérbruttósítás végrehajtásáról. A résztvevők általános tapasztalatként fogalmazták meg, hogy elvben igen egyszerűnek tűnt ez a munka, ám a gyakorlatban egy sor megoldandó gond, probléma merült fel. Az egyértelmű volt mindenki számára, hogy a bruttósítás kötelező, abban viszont már nem egy helyen eltértek, különböztek a vélemények, hogy a munkaviszony alapján járó több tucat jövedelemfajta közül mi számít a bruttósítás szempontjából. A munkaügyi szabályok természetesen ebben a kérdésben is eligazítanak, hiszen kimondják, hogy a bruttósítás szempontjából keresetnek számít minden olyan anyagi ösztönzés, amit a vállalat a bérköltségből vagy az érdekeltségi alapból folyósít. így például az alapbér, törzsbér, a bérpótlék, a jutalmak több fajtája. Ez rendben is lenne. De mi van abban az esetben, ha nem egységes a megítélés. A vasasszakszervezet megyei titkára például elmondta, hogy több üzemben negyvenöt pótlékot kellett figyelembe venni. De nem voltak könnyű helyzetben a vasutasok sem, ahol ugyancsak rengeteg bérfajtával találták szemben magukat. Egy-két kivételtől eltekintve, a megye valameny- nyi üzemében, vállalatánál, intézményében eleget tettek annak az előírásnak, hogy az egyénenkénti bruttósítást január 15-ig be kell fejezni, amit a vállalati kollektív szerződésben kellett rögzíteni. Elhangzott viszont olyan megjegyzés, hogy a vállalati bérszámfejtés rejtelmeiben járatlan laikusok számára esetenként áttekinthetetlen volt az a kimutatás, illetve értesítés, amelyben a bruttósítás eredményét közölték a dolgozókkal. Ilyen példát említettek a vegyipar területéről, de mások is megfogalmaztak ehhez hasonló véleményt. Az építők szakszervezetéhez tartozó egyik megyei üzemben fordult elő, hogy a bruttósításkor a 310 forintos általános bérpótlékból csak 270 forintot építettek be az alapbérbe. Az eset hatvan dolgozót érintett, akik természetesen felháborodva fordultak panaszukkal a szakszervezethez, s az illetékes munkaügyi szervekhez. Csaknem valamennyi szakszervezeti vezető érintette azt a fontos kérdést, hogyan lehet meghatározni a változatlan teljesítmény fogalmát. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a törvény kimondja: a főmunkaidőből származó nettó kereset változatlan teljesítmény esetén nem csökkenhet. A hangsúly természetesen a változatlan teljesítményen van. Bizony, ez nem egyszerű, hiszen aligha képzelhető el, hogy mindenki pontosan annyi pénzt kap majd, mint amennyit az előző évben kapott. Ugyanis időközben változhatnak a körülmények, például csökkenhet a túlóra, változhat a műszakrend, s természetesen a teljesítményben dolgozók produktuma sem egyforma. És csökkenhet a kereset akkor is, ha megváltoztatják a korábbi bérformát, bérezési módszert, ha módosítanak a teljesítménykövetelményen. Miből bruttósították a megye vállalatai, intézményei, szövetkezetei? A bányászok például központi keretből kaptak erre pénzt. De miből brultósí- tott a többi vállalat? A fő forrás, a megszüntetett vállalati adók, de lehetett felvenni bankhitelt is erre a célra, s fedezetet teremthetett a létszámcsökkentésből keletkezett megtakarítás is. A vegyiparban például teljes egészében saját erőből teremtették meg a bruttósítás pénzügyi feltételeit, az ÖKÜ-ben még nem tudják, miből fedezik a költségeket, az LKM- ben, mint hallottuk, a pénz nagy része rendelkezésre áll. Hogy végül is milyen sikerrel oldották meg a gazdálkodó egységek a bérbruttósítást, azt majd a munkaügyi bíróságokhoz beérkező panaszok számán is lemérhetjük. No meg azon, mi lesz a fizetési borítékban. A tanácskozáson elhangzott olyan észrevétel is. hogy esetenként minden bajért a szakszervezeteket okolják. így megtörtént az is, hogy egyes emberek hátat fordítanak a mozgalomnak, azaz kilépnek a szak- szervezetből. Erre alkalom is kínálkozott, hiszen az új tagdíjrendszer bevezetésével mindenkinek színt kellett vallania, egyetért vele vagy sem. Mint azt a résztvevők elmondták, nagyarányú taglétszámcsökkenés nem következett be. Az LKM-ben például mintegy százötvenen nem kívánták a tagsági viszonyukat fenntartani. A vegyiparban a csökkenés jóval alatta marad az egy százalékon. A szak- szervezetből kilépett dolgozók nem kis hányada valódi vagy vélt sérelem miatt nem értett egyet a tagdíj- fizetés új módszerével. Ugyanakkor léteznek olyan munkahelyek is, ahol növekedett a szervezettség, s ez ellensúlyozta a kilépettek számát. Az ágazati szakszervezeti vezetők egyetértettek abban, hogy a jövőben még nyitottabbnak kell lenniük. A szakszervezeti mozgalom is igényli a megújulást, nevezetesen azt, hogy a szak- szervezet munkája az eddiginél jobban szolgálja a tagság érdekeit. L. L. Nagyobb mozgástér Beszélgetés az intézményrendszerről A párt vezető szerepe és a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről lezajlott eszmecserék megyei összegzése elkészült, ám a viták korántsem értek véget. Az természetes, hogy ez nemcsak a párt belső életét jellemzi, minthogy a tézisek is felölelik a társadalom valamennyi lényeges problémáját, s annak vetü- leteit a pártra, az államéletre, a különböző társadalmi szervezetekre. Napjaink problémái, különböző feszültségei jórészt abból erednek, hogy a társadalom építésében egy, a korábbinál bonyolultabb, összetettebb, ellentmondásosabb időszakba kerültünk. Ezért is volt sokszínű a megyénkben folyó vita, mert — mint az várható volt — a téziseknek sokféle olvasata van: életkortól, tapasztalattól, munkahelytől, környezettől függően más és más alapállásból közelítette meg a témát az alapszervi párttitkár, a nyugdíjas, a pedagógus, a munkásnő, a tanácsi dolgozó, a párt- és tanácsi apparátusban dolgozó funkcionárius, az ifjúsági vezető, vagy a tsz-tag. Néhányan pedig annak a kételyüknek adtaik hangot, vajon, az illetékes vezetők megismerik-e majd a párttagság véleményét, nem „kozmetikázzák-e” meg az összesítések során? ... Nos, a 'közeli napokban teljes terjedelemben közreadjuk a megyei párt-vb által Juhász Péter: — A most zajló gazdasági-társadalmi reformfolyamattól elválaszthatatlan a politikát közvetítő intézményrendszer megújítása, aminek alapfeltétele, hogy a reformfolyamatok élén álló párt maga is megújuljon, vezető szerepe erősödjön és érvényesüljön: hogy— mint azt a tézisek is kimondják — helyesen és idejében ismerje fel a fejlődés tendenciáit, és késedelem nélkül határozza meg a belőlük eredő feladatokat. A vezető szerep érvényesítéséhez szükséges programmal rendelkezünk, ez a párt Központi Bizottságának azóta sokat idézett, 1987. július 2-i állásfoglalása, mely reális helyzetfelismerésre épül, és a társadalom egészét mozgósítani képes koncepció. A Minisztertanács 1990- ig szóló munkaprogramja ebből kiindulva fogalmazta meg a kormány szándékait, feladatait, és a célok megvalósításának eszközeit. Arra a kérdésre tehát, hogy milyen elvi alapokra építjük a gazdasági-társadalmi stabilizációt és kibontakozást, az előzőkben elmondottakkal — úgy gondolom — megadtam a választ. Ez persze hosszú és szerteágazó folyamat, melyben a demokrácia új útjait keressük: a társadalmi önigazgatás fejlesztését az állam elidegenedésének megszüntetését, az állami funkciók fokozódó társadalmasítását, és az államigazgatás fokozott társadalmi ellenőrzését értjük ez alatt. A politika nem hagyja magára a gazdaságot, nem vonul ki az állam irányításából, de azt, hogy kinek, mi a feladata, pontosabban, nyíltabban kell megfogalmazni, ebből eredően nem engedhető meg a felelősség áthárítása, „elkenése” ... Ezzel szorosan összefügg a vezető szerep érvényesítésének másik sarokpontja, a kádermunka. Csakis akkor, és azzal segítjük ia párton belül és a gazdaságban is a reform kibontakozását, ha újraértékeljük a személyielfogadott, s a felsőbb szervekhez továbbított összegzést. , A viták tapasztalatai szerint voltak, akik gyökeres fordulatra számítottak a párt vezető szerepét, az intézményrendszert illetően, és a tézisek megjelenése után csalódottságukat fejezték ki, mondván: azok nem tartalmaznak lényegesen új elemeket. Igaz, a dokumentum tanulmányozásáré aránylag kevés idő jutott. Voltak, s nem kevesen, akik első olvasásra, vagy hallásra nem Ismerték fel azt a lényeges és új elemet, miszerint a jövőben szélesedik az egyénék és a kollektívák, az államigazgatás és a társadalmi szervek mozgástere. Pedig nagyon is új gondolat ez: a párton belül és af társadalmi élet egészére kiható demokrácia szélesedését jelenti, ezt sugallják a tézisék, sőt kifejezetten ez a cél. Hogyan, miként valósulhat meg, s válhat gyakorlattá az elmélet — erről beszélgettünk Juhász Péterrel, a megyei pártbizottság titkárával, dr. Ladányi Józseffel, megyei tanácselnökkel, és Básti Jánossal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkárával. ség szerepét, bátorítjuk a tehetséges, dönteni tudó, küzdeni képes, vállalkozó szellemű embereket, köztük a fiatalokat. A reform megvalósítására bizonyos garanciákat kell teremteni a párton belül is. Ez — nézetem szerint — a pártmunka bürokratikus, formális vonásainak visszaszorításával, a pártdemokrácia erősödésével, a párton belüli nyílt vitalégkör szavatolásával, a valós politizáló munkastílus kialakulásával és meghonosodásával érhető el. Eddigi munka- módszerünkön mindenképpen változtatnunk kell, a döntéselőkészítő munka javítása, a döntésekkel való egyetértés növelése érdekében célszerű a párttagság és a társadalom aktív, nem párttag rétegének, különösen az értelmiség mind szélesebb körű bevonása a vezetés elképzeléseibe, az elhatározások kialakításába. Hozzáteszem, ezt nemcsak a tézisek sugallják nekünk: fontosabb döntések előkészítésekor eddig is gyakorlatunk volt például a megye gazdasági helyzetének elemzésekor 1986-ban; a megyei, városi kibontakozási programok előkészítésekor a múlt évben, a pártdemokrácia helyzetének elemzésekor, vagy ez a mostani alkalom, amikor a párt vezető szerepéről szóló téziseket tárgyaltuk széles körben. Dr. Ladányi József: — A tanácsok önállóságának kibontakozása együtt jár a munkánk nyitottságának növelésével. Mindez feltételezi a testület meghatározó szerepének erősítését, a lakosság helyi érdekeinek képviseletét az erőforrások hatékony feltárásában, a kezdeményező társadalmi erők aktivizálásában, a társadalmi és gazdasági célok területileg is kiegyenlített megvalósításában. Magam is vallom: a színvonalasabb tanácsi munka feltétele, hogy a testületekben nyílt, kertelés nélküli vitákban, az érdekek ütköztetésében alakuljanak ki az álláspontok, szülessenek döntések, határozatok. Erre már eddig is volt több példa. Ugyanakkor: a demokratikus viták egyik feltétele, hogy a tanácstagok informáltabbak legyenek a választókerületük helyzetéről, a településrész közügyéiről és ők is késedelem nélkül, őszintén tájékoztassák a tanácsot a lakosság gondjairól, közérzetéről. A másik, hogy a választott emberek tisztában legyenek mind a helyi, mind a megyei tanács lehetőségeivel. Ezért — szándékaink szerint — szaporítjuk a tanácsi döntéseket megelőző társadalmi vitákat, a lakossággal folytatott előzetes konzultációkat. E célok megvalósítása indokolja, az új tanácstörvény kidolgozását, melynek vezérlő elve, hogy a város, a község gazdája a valóságban is a tanács legyen. A tanácsoknak a Belügyminisztérium felügyelete alá kerülése megítélésem szerint presztízsnövekedést jelent, hiszen így a belügyminiszter révén a tanácsok érdekképviselete bekerült a kormányba. De változás lesz a tanácsok pártirányításának rendjében és módszerében is. Itt a cél a pártós a tanácsi szervek közötti munkamegosztás, és a hatáskörök, valamint a felelősség egyértelmű elhatárolása: a direkt beavatkozás helyett a politikai jellegű orientálás érvényesüljön, A változások új gondolkodást. racionálisabb magatartást, a funkcióhoz, feladatkörhöz méretezett felkészültségű és létszámú apparátust. Básti János: — Véleményem szerint a tézisek ezt a témakört a pluralizmus oldaláról közelítik meg, ez zavart okozhat, a túlzott „egyenjogúság”, valós erő- és érdekviszonyok torzult tükröződését eredményezheti. „A társadalmi szervezetek" gyűjtőfogalomként való használata rangsorolás, minősítés az adott szervezet politikai súlyára történő utalás nélkül, s ez — szerintem — nem helyes. Ezen az alapon a szakszervezeti mozgalom is „csupán egy a sok közül”... E besorolás ellenkezőjét indokolják a mozgalom történelmi hagyományai, a társadalmi fejlődés jelenlegi fokán betöltött szerepe, tagságunk száma, és az a — reális viszonyokat kifejező — megfogalmazás, amely pártunk XIII. kongresszusának határozatában olvasható, és így szól: „A magyar szakszervezetek részt vesznek a hatalom gyakorlásában, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a szocialista társadalom építésében.” Az valóban nem indokolt, hogy az érdekek képviseletében bármely társadalmi szerv kizárólagos jogokat élvezzen. A tézisek erre vonatkozó megállapítása egyrészt demokratizmust sugall, másrészt viszont a gyakorlati megvalósulásban az érdekképviselet és érdekvédelem „piacán” a társzervezeti kereteket igényelnek. Megyénkben a tanácsok és intézményeik több mint 45 ezer embert alkalmaznak, tevékenységük átfogja a lakosság életének minden területét. Nem közömbös tehát számunkra, hogy ez a szervezet hogyan működik, milyen az itt dolgozó emberek hangulata, közérzete, hiszen a lakossággal való kapcsolattartás révén jelentősen befolyásolják, illetve magatartásukkal, munkájukkal befolyásolhatják a közhangulatot. Ezért a következő hónapokban valamennyi szinten — a megyei osztályoknál és a helyi tanácsoknál egyaránt — megvizsgáljuk a feladat- és hatásköröket, a megyei tanács szakigazgatási szerveinek a kétszintű közigazgatás bevezetésével kapcsolatos elgondolásait, javaslatait. A megújulási folyamat, a tanácsi intézményrendszer korszerűsítése tehát nem állhat meg egy-egy tevékenységi szféránál, hanem a tanácsi szervezet egészében kell gondolkodnunk, mert ellenkező esetben — tapasztalataink szerint — visz- szarendeződési folyamat indulhat meg. A gondolkodás átalakulására azért van szükség, mert a korszerűsítés nem építkezhet csak felülről lefelé, nem részintézkedésről vagy taktikai lépésekről van szó, hanem egy strukturális átalakulási folyamat kibontakozásáról, amely az önálló, felelősséggel való cselekvés számára nyit kedvező terepet, felszámolja a függőségi viszonyokat, és a részemről oly sokat ostorozott „uralmi”, „utasítgatás” szemléletet. sadalmi szervezetek között „szabadversenyt” hirdet. Az érdekképviselet és érdekvédelem területén magam is a sokszínűséggel értek egyet. Hozzáteszem azonban, hogy feltétlenül szükséges a jogosultságok garanciával ellátott megfogalmazása, a partneri kapcsolatok rendszerének rögzítése, a kellő mozgástér és önállóság biztosításával. Az intézményrendszer működési mechanizmusának továbbfejlesztéséből következően is indokoltnak tartjuk szak- szervezeti törvény elfogadását. Az érdekvédelmi szervek, közöttük a szakszervezetek törekvéseinek legfelsőbb szintű intézményes, garantált érvényesülését jelentheti a legfőbb államhatalmi és népképviseleti szervben elfoglalt hely. Önodvári Miklós A/ állami, tanácsi szerveknek az eddigieknél nagyobb mértékben kell a nyílt politizálás, az érdekütköztetés és -egyeztetés fórumaivá válni. .. Folytatni kell a tanácsok munkájának korszerűsítését, a lehetőségekkel és a feltételekkel arányban gyorsítani a kétszintű irányítás kialakítását: azok a jogi önállóság mellé egyre bővülő mértékben kapják meg pénzügyi és gazdasági önállóságukat is — olvashatjuk a megyei párt-végrehajtóbizottságnak a tézisek Vitájáról szóló összegzésében. Életünket a gazdaság és reformközpontúság jellemzi. \Gon- dolkodásunk homlokterében is nagyrészt a gazdasági problémák együttese áll, amivel minden összefügg. A pártvitákon visszatérő gondolat volt: ma a gazdaság megújítása a döntő feladat. Mi kellene ebhez'.’ A tézisek gondolatai, a politikai elvek hogyan szolgálják a megújulást? — lerre keresték sokan a választ. „ . .. a párt támogatja olyan viszonyok kialakítását, amelyek egyaránt ösztönzik a társadalmi szervezeteket az önkéntes együttműködésre és a versengésre. Nem indokolt, hogy az érdekek képviseletében bármely társadalmi szervezet kizárólagos jogokat élvezzen.” (A tézisek A társadalmi szervezetek — fejezetének 2. pontjából.)
