Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-05 / 30. szám
1988. február 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A munkaerő áru, de elsősorban ember Nevezhetjük munkaerő-fölöslegnek az érintett embereket, és elhelyezkedési segélynek a számukra hónapokon át kifizetett összegeket - a tény tény marad: évtizedek teljes foglalkoztatottsága után megjelent hazánkban a munkanélküliség. Hogyan alakult ki ez, és milyen kilátások vannak a közeli és távolabbi jövőre? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel dr. Nyikos Lászlót, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgató- helyettesét, a közgazdaság- tudomány kandidátusát. Diagnózis van - keressük a gyógyszert • BESZÉLGETÉS DR. NYIKOS LÁSZLÓVAL, A SZAKSZERVEZETEK ELMÉLETI KUTATÓINTÉZETÉNEK IGAZGATÓHELYETTESÉVEL — Bevezetőben annyit — hívta fel a figyelmet dr. Nyikos László —, hogy ebben, és sok más témában folynak kutatások az intézetben, s a továbbiakban nem az intézet hivatalos véleményét mondom. Közgazdász vagyok, és szakszervezeti intézmény dolgozója, voltam vállalati vezető is, így több oldalról volt és van alkalmam látni ezt a kérdést. — Kezdjük akkor az okoknál! — Inkább azzal, hogy hatékony gazdaságot akarunk Magyarországon, s az a világon mindenütt piacgazdaság. Annak pedig alapvető ismérve az, hogy minden áru, ideértve a munkaerőt is, amelynek árujellegét a szocializmusban sokan és sokáig tagadták, sőt, ma sincs ebben egységes vélemény. — Ha a munkaerő áru — vetjük közbe —, akkor annak árát is a kereslet és a kínálat aránya szabja meg, így tanultuk mindeddig. — Valóban így van. Ha a piac hatékonyan működik, akkor nagyobb a kínálat, mint a kereslet, azaz kínálati piac alakul ki. Ha viszont a kereslet nagyobb, kialakulhatnak akár abnormális árak is, ahogyan manapság tapasztalhatjuk egyes hiánycikkek esetében. — A munkaerő azonban egyáltalán nem hiánycikk, mint köztudomású. Viszont mindeddig alapelv volt a teljes foglalkoztatottság, tehát szó sem lehetett munkanélküliségről. — Helyesbítenem kell: szó igenis volt róla. Tudtuk és mondtuk, hogy jelentős belső, úgynevezett kapun belüli munkanélküliség van az országban. Ezen túlmenően: ha nem is beszéltünk róla, vagy csak nagy ritkán, azért tulajdonképpen mindig létezett bizonyos regionális és strukturális munkanélküliség. Azaz: az ország egyes vidékein, péidául Szabolcs-Szatmárban olyan kevés volt a munkahely, hogy ezreknek kellett ingázni lakóhelyük és a főváros, vagy valamelyik másik nagyváros között. Ami pedig a struktűrális munka- nélküliséget illeti: egyes szakmákban és a szakképzettség nélküliek körében ugyancsak régen vannak elhelyezkedési nehézségek. Mindez azonban kevésbé volt közismert, mostanában válik nyílttá. — Elvben mindig a teljes foglalkoztatottságról beszéltünk ! — Igen, s ennek már évek óta meglátszanak a következményei, éppen az említett belső munkanélküliség képében. Választanunk kell: vagy teljes, vagy hatékony foglalkoztatottság! — A munkanélküliség társadalmi probléma, ami kihat számos.jnás területre is, tehát sürgős megoldásra vár. Milyen elképzeléseik vannak ezen a téren? — A megoldás természetesen nem egyszerű, igen sok oldala van a kérdésnek. Az egyik az, hogy a bérreformmal együtt felül kell vizsgálni a jelenleg általános, kétkeresős családmodellt. Ez egyrészt a felszabadulás utáni idők sok területen megmutatkozott leegyszerűsítéseiből, a rosszul értelmezett női egyenjogúság megvalósításából maradt ránk. Aligha lehet azon mérni a nemek egyenjogúságát, hogy az asz- szonynak „joga van” dolgozni, és utána még a családját is ellátni. Másrészt következett a nők túlfoglalkoztatottsága a textilipar még most is meglévő magas arányából az iparon belül, hiszen köztudott, hogy ott túlnyomó- részt nők dolgoznak. Nagyjából ugyanez áll a műszer- és híradástechnikai iparágakra is. — Tehát — hogy mi is leegyszerűsítsük a dolgokat — megoldás az, hogy az asszonyok — ha akarnak — maradjanak otthon? Ebből azonban következnék, hogy a férjek keressenek annyit, amennyiből megél a család. — Természetesen a különbözetnek be kell folynia a családhoz. Ezért is kell újragondolni, megvizsgálni a bérreform során, hogy mit tartalmaz a munkabér, összefügg ez a társadalombiztosítási rendszer ugyancsak nagyon időszerű reformjával is. Ma még ott tartunk, hogy nem tudjuk igazán mérni a teljesítményeket, abban az értelemben, hogy nem tudjuk: milyen teljesítmény mennyit ér. — Annál is inkább, mert igen jelentős a nemtermelő, úgynevezett improduktív szféra. — Ez valóban nagy, társadalmi gond. Jobb szó híján improduktívnak nevezünk mindenkit, aki nem vesz részt közvetlenül a termelésben, tehát az állami, tanácsi tisztviselők, társadalmi tisztviselők mellett az orvosok, pedagógusok, művészek stb. szintén ide tartoznak. Összesen mintegy 8—900 ezer ember sorolható ebbe az úgynevezett nemtermelő kategóriába. Akárhogyan nézzük, ez mindenképpen sok, emiatt magas az állam és a vállalatok rezsije, s a munkás aránytalanul keveset kap meg munkája értékéből. — Az arányokon kell változtatni? — Nemcsak erről van szó. Társadalmi betegségek mindig voltak, akkor is, amikor nem beszéltünk róluk. Társadalmi betegség a munka- nélküliség is, együtt kell. vele élnünk, hogy más betegségeket gyógyíthassunk. Ilyenek: a hiány, a szervezetlenség, az alacsony hatékonyság, a bürokrácia. S ha már társadalmi betegségekről beszélünk, folytassuk az egészségügyből vett hasonlattal: megvan a diagnózis, ismerjük a szimptómákat, meg kell találni a gyógyítás módját, a gyógyszert is. — Milyen méretű ma a magyarországi munkanélküliség, és mi várható? — Ma még csak a folyamat elején tartunk, s bár a nyilvántartások szerint tízezer fölött van a munkanélküliek száma, a valóságban ennél több, 20—30 ezer ember keres ma munkát. Számítani lehet arra, hogy az ország északkeleti részében* meglevő, ismert munkanélküliség más régiókra is átterjed. Előrelátható, hogy az idén általánosan bevezetett bértömeg-gazdálkodás is leépítésre késztet számos vállalatnál. Több mint valószínű tehát a munkanélküliség növekedése a következő években, addig, amíg a gazdaság a jelenlegi stagnálásból ki nem mozdul, nem kezdődik el számottevő fejlődés. Tagadhatatlan, hogy ez a társadalmi gond. — A legtöbb európai ország polgárai, hivatalos látogatásaik alkalmával, de magánbeszélgetésekben is irigykedve emlegették a mi helyzetünket, a teljes foglalkoztatottságot. Most viszont már indokolt a kérdés: hogyan állunk a nemzetközi összehasonlitásban? — Lehet, hogy furcsán hangzik annak, aki ilyesmivel nem foglalkozott: a fejlett tőkés országokban nem számít munkanélküliségnek, ha a munkaképes lakosságnak csak 2—3 százaléka keres elhelyezkedést. Nálunk 2 százalék százezer embert jelent, vagyis a jelenlegi arány jóval elmarad az ottani alsó határtól. — Az eddigiekből is kiderül, hogy nálunk ez mégis társadalmi gond. Ezért is alakult meg a SZOT Foglalkoztatáspolitikai Tanácsa, amelynek ön is tagja. Milyen feladatok hárulnak erre az új tanácsra? — Üj módon kell a társadalmi kérdéseket megvizsgálnia a szakszervezeti mozgalomnak is. Jelenleg a szak- szervezetek egyszerre képviselik a társadalmat mint tulajdonost, és a dolgozókat, akiknek érdekvédelmi szervezetük. Ezután elsőrendű feladatnak a munkavállalók érdekvédelmét kell tekintenie a szakszervezeti mozgalomnak. Természetesen nem lehetünk a haladás kerékkötői, tudomásul kell venni, hogy a változások „szülési fájdalmakkal” járnak, de rá kell kényszeríteni a vállalatokat, hogy a szükséges leépítést messzemenő humanitással intézzék. — Mit tehetnek a munkáltatók, ha a gazdasági helyzet több vagy kevesebb dolgozójuk elbocsátására kényszeríti őket? — Itt vissza kell menni az előzményekhez. Eddig felelőtlenség volt a munkáltatók és a dolgozók részéről egyaránt, hogy korszerűtlen volt a foglalkoztatás, értve ezen azt, hogy minden képzettség nélkül is jól kereshettek az emberek, például segédmunkásként, senki nem mondta meg nekik, hogy ennek nincs jövője. Ezért és egyéni felelőtlenségből adódott az, hogy ma igen sok a szakképzetlen dolgozó, s ezeknek a legnehezebb elhelyezkedni. A jövő a „több lábon állásé”, vagyis a szakmunkásképzést korszerűsíteni kell, értsenek az emberek több, egymással rokon szakmához, hogy szükség esetén ne okozzon gondot a munkahelyváltás. — Ez azonban mindenképpen éveket vesz igénybe. De milyen azonnali vagy a közeljövőben megvalósítható segítséget lehet nyújtani azoknak, akik már most, 1988-ban megélhetés nélkül maradtak, illetve maradnak? — A szakszervezetekkel kezdem. Saját anyagi eszközeikből is hozhatnak létre munkahelyeket, alapíthatnak vállalatokat, ahol értelmes munkával foglalkoztathatnak munka nélkül maradókat. Másrészt segélyalapot is hozhatnak létre a szakszervezetek, ehhez részben saját pénzeiket használhatják fel, részben pedig élniük kell a magyar munkásszolidaritás h agyományai va 1, gyűj téseket lehet indítani a munkanélküliek javára. Az állam számára is bőségesen van tennivaló ezen a téren: érdekeltté kell tenni a vállalatokat a területi munkaerőgondok megoldásában. V. E. Terménydarálák kistermelőknek jól hasznosítható, kisméretű szőlőpréseket és terménydarálókat készítenek kistermelőknek a pusztaszabolcsi Salina Gépgyártó és Tömi- téstechnikai Vállalatnál. Az elektromos meghajtású darálókból 12 ezret, szőlőprésből pedig 18 ezer darabot szállítanak a kereskedelemnek. Ezek mellett úgynevezett könnyű müszakigumi-termékeket is gyártanak. Átalakulóban az értékpapírpiac A szalmazsákban vagy befektetve? Ismét szaporodnak a magyar értékpapirpiacról szóló hírek. A közelmúltban tőzsdei napot tartott 22 magyar pénzintézet, és a találkozókat rendszeressé tették. Most már minden héten egy alkalommal egymás között adják-veszik a forgalomban levő értékpapírokat. Az első nap mérlege 100 millió forintos forgalom volt, ennyi kötvény kelt el, a korábbinál reálisabb árfolyamon, hiszen a kereslet-kinálat szabályozta, hogy kinek mennyit ér a kötvény. KÖTVÉNY IGEN, RÉSZVÉNY NEM? Az első napról szóló híradásokból az is kiderült, részvényeket nem tudtak vásárolni az érdeklődő pénzintézetek, mert nem volt kínálat. A vállalati kötvényeknél viszont a kínálat sokkal nagyobb volt, mint a kereslet, ezért az eddig közreadott árfolyamoknál valamivel alacsonyabb áron találtak gazdára a vállalati kötvények. Az is az első nap krónikájához tartozik, hogy sok lakossági kötvényt kínáltak egymásnak a bankok, de mégsem kötöttek üzletet, mert inkább a rövidebb lejáratra szóló értékpapírok iránt volt nagy a kereslet. Az összegzés jól mutatja, hogy átalakulóban van az értékpapírpiac. Az elmúlt évben közel annyi kötvényt bocsátottak ki, mint ameny- nyit a korábbi években ösz- szesen, értékük ma már meghaladja a 20 milliárd forintot. S az év végén rendkívül sok lakossági kötvényt hoztak forgalomba, így túlkínálat alakult ki. Ráadásul az új adórendszertől, inflációtól való félelem csökkentette a vásárlási kedvet, a bankokban a korábbinál nagyobb készletek halmozódtak föl. Az értékpapírpiacot azonban nem lehet csak a vállalati és a lakossági kötvényekre szűkíteni. Egymás után alakulnak a részvény- társaságok, a tulajdonosok kezében tehát egyre több részvény halmozódik föl. Ennek ellenére ezek az értékpapírok alig cserélnek ma gazdát. Ügy tűnik, az érdekeltek vállalkozásuk sikerében bízva, a nagyobb osztalékra számítva, inkább megtartják e papírokat. VAGYONJEGY, KINCSTÁRJEGY Az elmúlt évben hozott intézkedések hatására tovább bővül a skála, megismerkedhetünk a vagyonjeggyel is. Ezt egy adott vállalat saját dolgozói vásárolhatják önkéntesen, és csak egymás között adhatjálc-vehetik a speciális értékpapírokat. (Az árfolyam alakulása tükrözheti, ki mennyire bízik saját cégében.) A vagyonjegyre évről évre osztalékot fizetnek, ami a vállalati eredménytől függ. A vagyonjegy kibocsátásának alapvető feltételeit magasabb szintű jogszabályok rögzítik, például a kibocsátott vagyonjegyek értéke nem haladhatja meg a vállalat saját vagyonának felét. Az egyéb feltételeket viszont, köztük azt például, hogy a jövedelmezőség alapján mennyi legyen az osztalék, már a vállalat határozhatja meg. A vagyonjegy kibocsátásával először egyébként a Taurus próbálkozott meg. A vártnál kevesebbet vásároltak a dolgozók, de a premier így is jól sikerült. Újfajta speciális értékpapír lesz majd a kincstárjegy. Ezt az állam bocsátja ki a költségvetési hiány finanszírozására. Jellemzői közé tartozik, hogy mindössze néhány hónapra veszi igénybe a költségvetés ily módon a pénzt. A kincstárjegy kibocsátásáról, és arról, hogy a költség- vetési hiány hány százalékát lehet az értékpapír árából fedezni, mindig az Ország- gyűlés határoz. (Egyelőre még nem kerültek ilyen értékpapírok forgalomba.) A kibocsátás menete szerint először a bankok vásárolhatnak kincstárjegyet, majd továbbadhatják akár a lakosságnak is. MINDENKI JÓL JÁR A paletta jóval szélesebb, mint gondolnánk; a piac tehát még közel sem érte el lehetőségének határait. Az már viszont egy másik kérdés, hogy a lakossági kötvények piaca a jelenlegi formák mellett nemigen fejlődhet dinamikusan. Hiszen már most nagyobb a kínálat, mint a kereslet. De a készpénz- forgalmi adatok szerint változatlanul sok milliárd forint van a háztartásokban; kedvező megtakarítási formák bevezetésével, újfajta értékpapírok piacra dobásával ezeket a pénzeket elő lehet csalogatni. Az egyre erőteljesebben szerveződő magyar értékpapírpiac mind nagyobb szerepet játszhat a megtakarítási hajlandóság növelésében, a tőkeáramlás" felgyorsításában. Mert ha jól belegondolunk, ez a cél. Az átmenetileg egyik területen lecsapódó pénzek máshol kedvezőbb befektetési formát találhatnak, és elősegíthetik a gazdasági növekedést. L. M. Bővülő zöldségfajták Bővült a zöldségnövények választéka; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet ellenőrzései alapján több új fajtára adott köztermesztési engedélyt. A hazai zöldbabtermesztésben tíz évvel ezelőtt átmeneti visszaesés következett be, időközben azonban megnőtt iránta az érdeklődés. Jelenleg azonban az évi 90 vagonos vetőmagigénynek mintegy kétharmadát külföldről szerzik be, ami behatárolja a termesztési lehetőségeket. Ezen az arányon javít a Vetőmagtermeltető és -Értékesítő Vállalat nyíregyházi kutatóközpontjában kinemesített Janka-fajta, amely az összehasonlító fajtákhoz képest nagyobb hozamot ad. A kiskerti termelőknek ajánlják a Lugas elnevezésű új paradfcsomhibridet. Máris nagy az érdeklődés iránta, ezért gyorsított ütemben foglalkoznak vetőmagjának előállításával.
