Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hasznos elfoglaltság Gyermekparadicsom lehetne 0 Fancsal alig 400 lelket számláló kis település a Cscrcháton. Művelődési házában két éve nyelvoktatás folyik. A németet 14 gyermek tanulja haladó fokon, 13 pedig kezdő fokon. A latin nyelvvel az elmúlt év szeptembere óta 17 fiatal ismerkedik. Modern fülhallga- tós berendezés, saját készítésű játékok teszik érdekesebbé a, foglalkozásokat. A gyermekek szívesen járnak az oktatásra, ami ingyenes. A szakkör vezetője társadalmi munkában végzi c fontos feladatot — írja Berta József fancsali olvasónk, fényképet is mellékelve leveléhez. Ahogy a nyugdíjas párttag látja Feladatunk a kibontakozás útján Tudjuk, hogy azt a programot, amit az Országgyűlés elfogadott, nem kis feladat megvalósítani. Tudjuk azt is. hogy nem kis áldozatvállalással jár, s csak úgy lehetséges, ha jövőnk biztosítása érdekében az egész ország összefog, segíti annak végrehajtását. Mindez nemcsak a kormány és a párt feladata, hanem minden magyar állampolgáré. Nekünk, párttagoknak különösen jól kell ismerni a megjelölt feladatokat, mert csak alapos ismeret birtokában lehet a valóságos helyzetnek megfelelő felvilágosító munkát végezni. Nem elég azonban, ha csak beszélünk, s mondjuk a magunk igazát. A kommunistákra mindig figyeltek a pártonkívüliek, ezért is különösen fontos, hogy mi magunk példamutatóan élen járjunk, oroszlánrészt vállaljunk a tennivalókból. Én már nyugdíjas vagyok. Fiatalon kezdtem segíteni a Tanulók parlamentje Jelentős esemény színhelye volt a mezőkövesdi 120. Számú Szakmunkásképző Iskola, ahol a közelmúltban rendezték meg az ifjúsági parlamentet. E fórumon értékelték az ifjúsági törvény végrehajtásának helyzetét. A beszámolási időszakban alapvetően érvényesült a jogok és kötelességek összhangja, emelkedett a diákönkormányzat színvonala. Az előző parlament óta az elméleti oktatás feltételeiben ugrásszerű javulás következett be az új iskolaépület átadásával. A küldöttek megvitatták és hozzászólásaikkal egészítették ki a beszámolót. Szóltak a fegyelem és a tanulás továbbjavításának tehetőségeiről, a sportolási igényekről, a szakmai versenyekről, az egészséges életmód kérdéseiről, a káros szenvedélyek- elleni küzdelemről és felhívták a fiatalok figyelmét a városiban újjászervezett ifjúsági klub működésére. Tusay Dcnesnc Mezőkövesd mozgalom kibontakozását. 1945-től pedig aktívan részt veszek a munkásmozgalomban. Nagyon sok problémát kellett már megoldanunk, de a párt vezetésével, irányításával eddig is sikerült minden nehézséget leküz- denünk és jólétet teremtenünk. Jelenlegi gondjaink közepette is mélységesen bízok pártunk vezető szerepében, annak marxista—leninista politikájában, s a magam részéről minden tőlem telhetőt megteszek a kibontakozásért, a kormányprogram megvalósításáért. Ezt kell tennie minden kommunistának, karöltve a párton kívüli dolgozókkal, élen járni a küzdelem és a munka frontján is. Ha ez így lesz, és összefogunk egységes erővel, akarattal, biztos vagyok benne, hogy a kibontakozás megvalósul és élvezni is fogjuk annak gyümölcsét. Zelenák Sándor Bodrogszegi I. „Kényszerpályán" Még jól emlékszem apám szavaira, melyekkel felsőbb iskolába indított: „Tanulj fiam, hogy többre vidd, mint én, és könnyebb legyen az életed!” Mondta ezt talán azért is, mert hitte; a megszerzett tudás egyenlő a kinccsel, amellyel boldogulni, érvényesülni lehet. Ezek az útravalóul adott szentenciák mintha ma már ,nem volnának igazán érvényesek. Mintha a tudásnak nem volna meg napjainkban a kellő ázsiója. Ezt látszik igazolni az a beszélgetés is, amit egy távoli megyében élő — most hazalátogató — rég nem látott, volt évfolyamtársammal folytattam a minap. Ismerősöm a műszaki egyetemet kiváló eredménnyel végezte el, s már diákkorában kitűnt sziporkázó észjárásával, leleményességével, műszaki adottságaival. Ennek tudatában alig-alig leplezett kíváncsisággal érdeklődtem munkahelye, munkája felől. Képességeit ismerve — magamban —, igazgatói, főmérnöki, de legalábbis osztályvezetői beosztásra tippeltem egy dunántúli vállalatnál. Hideg zuhanyként ért válasza: taxizok. Majd folytatta. Már a kezdet kezdetén nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Rám bíztak olyan csip-csúp munkákat, amelyeket egy gimnazista is könnyedén elvégezhetett volna. Hittem, majd fokozatosan vezetnek be a munka sűrűjébe. Aztán eltelt egy év, türelmem pedig egyre fogyott. Szóvá tettem vezetőmnek, hogy szeretnék végzettségemnek megfelelő feladatot ellátni. Új beosztásom lényegét tekintve, alig különbözött az előzőtől. Ügy éreztem, véleményeimet, jobbító szándékú javaslataimat a szokásos kezdeti fiatalos buzgólkodásnak tudják be, amely előbb-utóbb úgyis alábbhagy. Amikor látták, hogy továbbra is kitartok álláspontom mellett, megváltozott körülöttem a levegő. Mellőztek, kimaradoztam a fizetésemelésekből. a jutalmazásokról már nem is beszélve. Fiatal családapa lévén, megrekedt kezdő fizetéssel, semmi perspektívát nem látva a továbbmaradásra, munkahelyet cseréltem. Sajnos, újabb állásom sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, itt sem alakultak másként a dolgok. Ekkor döntöttem a taxizás mellett. E beszélgetés után eltöprengtem; vajon hányán hagyták el hasonló meggondolásból választott pályájukat? Nem akarom elhinni, hogy a megszerzett tudás ennyire leértékelődött volna. Hiszen mindig is, de most különösen, nagy szükség van, a kvalifikált szakmunkásokra, mérnökökre... Bízom benne, hogy volt évfolyamtársam is1 megtalálja a kivezető utat szakterületén, s vele együtt a hozzá hasonlóak is. Pásztor György Cikkünkre válaszolták Lapunk január 14-i számában, az olvasók rovatában megjelent „Kényszerű várakozás — 200 forintért” című írásra Széni Nándor, a Miskolci Városgondnokság megbízott igazgatója válaszolt: Az LKM I-cs kapujának forgalmi rendjét a helyszínen felülvizsgáltuk. Fontolóra vettük a levélíró javaslatát az időkorlátozással szabályozott parkolás tekintetében. Kikértük az LKM illetékesének véleményét is, aki elmondta, csak akkor járulnak hozzá az időszakos parkoláshoz, ha intézményünk garantálja, hogy a parkoló járművek műszakváltás előtt 1 órával elhagyják a területet. Észrevételezte, hogy már nemegyszer kellett — a tiltó tábla ellenére is — gépkocsikat eltávolítani a rendőrség segítségével, óriási fennakadást okozva a műszakváltásban. Intézményünk, ismerve a jelenlegi közlekedési morált, nem vállalhatja magára a szabálytalanságokból adódó forgalmi dugók következményeit, ezért a jelenlegi renden nem változtatunk. Kinek ártott? Ez a fotó a napokban készült, de hasonmását akár archívumunkból is előkereshetnénk. Amióta elkészült Miskolcon a Gömöri pályaudvari aluljáró, sajnos már nemegyszer örökíthettük meg ösz- szetört, megrongált fényforrásé it. Időközben többször megjavították a lámpatesteket, de nem sokáig világíthattak, vandál kezek ismét rajtuk hagyták nyomukat. Úgy tűnik, a sötétben bo- torkálás, a balesetveszély állan dósult e helyen, amit többször szóvá tettek olvasóink is. Fotó: F. L. Ügy vélem, a diósgyőri városközpont tisztaságának érdekében keveset tesznek az érdekelt szervek és az ott lakók. A parkot ugyan 3—4 hónaponként rendbe hozza a Kertészeti Vállalat, de ez minden. A környéket bejárva, hulladékgyűjtőt nem, vagy csak elvétve lehet találni, a házak.előtti szemeteskosarak pedig rejtélyes módon eltűntek. A park nagysága lehetővé tenné, hogy területén igazi „gyermekparadicsomot” alakítsanak ki sok-sok ötlettel. Egy- egy szocialista brigád akár hulladékamyagból is elkészíthetné a szabadtéri játékokat, s egyben szabadidőparkot varázsolhatna a jelenlegi sivár térségben. Á nagyobb gyerekek még csak- csak megtalálják a kedvükre való elfoglaltságot: pingpongoznak a néhány felállított asztalon, vagy fociznak a fák között. A kicsik viszont a három hinta mellett sokasodnak, és sírva adják fel a reményt, hogy sorra kerüljenek. Tavasszal még egy lehetőség adódik számukra, a homokozó. A szülők azonban nem szívesen engedik csemetéjüket a kutyapiszokkal tarkított homokban játszani. Jó lenne, ha az eb tartók tiszteletben tartanák e játékhelyet, s máshol sétáltatnák állataikat. (Egyébként is tiltott parkokban, játszótereken. A szerk. megj.) Ha a tanács úgy döntene, hogy igazi játszóteret alakít ki lakótelepünkön, bizonyára sok szülő segédkezne a munkálatokban. Hisz’ mindannyiunk érdeke, hogy gyermekeink kulturált, esztétikus környezetben töltsék szabadidejüket. B. Zs.-né Miskolc Szerkesztői üzenetek K. 1 stvánné, Nyékládháza: A lakásvásárlás (-építés) szabályainak keretei között nincs akadálya annak, hogy valaki több lakáscélú betétet használjon fel (pl. ha a nagyszülője és szülei egyidejűleg takarékoskodtak a számára). Szabó Zoltán, Miskolc: Bizonyára örömmel vette volna, ha levelének nyilvánosságot adunk. Üjév-köszön- tésseil kapcsolatos írását azonban január 25-én kaptuk kézhez, ezért nem közöltük. Bruttósítunk Az egész ország apraja- nagyja bruttósít, adót számol manapság, a rossz nyelvek szerint a vízcsapból is ez folyik. A vállalatok, üzemek pénzügyi szakemberei már az elmúlt év derekától folyamatosan foglalkoznak e kérdéssel. így volt ez a MÁV Járműjavító Üzemben is, ahol a munka dandárja novemberben kezdődött, és ’88. január 15-én —, amikor is minden dolgozó megkapta a személyre szóló értesítést — fejeződött be. Nem volt egyszerű, nem lehetett előre kidolgozott séma alapján számolni, hiszen még az alkalmazottak fix fizetésénél is adódtak egyénenként eltérések. A fizikai dolgozók esetében pedig számtalan pótlékot kellett figyelembe venni, és úgy helyére tenni a különféle bérelemeket, hogy a nettó kereset lényegesen ne térjen el az előző évhez viszonyítva. A konkrét számítási feladatokat tizenhatan végezték számítógépes program segítségével, de amíg személyre szólóan minden adat rendelkezésére állt a bruttósítást végzőknek, addig nagyon sok pénzügyi területen dolgozó munkatárs vette ki részét ebből az embert próbáló feladatból. Végül is határidőre, viszonylag kis hibaszázalékkal sikerült megoldani, mindössze harmincán (3 százalék) nem értettek egyet a végeredménnyel._A panaszokat egyénenként megvizsgálva megállapították, hogy a számítás helyes, pontos volt, a hibákat zömmel az alapadatok hiányossága, vagy az időközi munkakörváltozások okozták. A dolgozók többsége — mivel még nem értik, nem érzik teljesen ezt az új bér- formát — várakozó állásponton van. Valószínűleg el kell telnie két-három hónapnak is ahhoz, hogy túlesve az első adó- és egyéb levonás részletein, teljesen tiszta képet alkossanak erről az egész országot megmozgató reformról. Apró Lajosné Miskolc, MÁV Járműjavító Mindezt 48 forintért! A január 31-én este fél hét órakor kezdődő előadásra két jegyet váltottam a miskolci Béke moziba, hogy megnézhessük A Beverly Hills-i zsaru című filmet. Egy-egy jegyért 48 forintot fizettem. Igaz, zárt páholyba szólt. Még jóformán el sem sötétedett a terem, máris megkezdték a film vetítését. Se híradó, se előzetes, se kísérőműsor nem volt előtte, azonnal a film kezdődött. Ebből aztán az következett, hogy negyedórán át jöttek az elkéső vendégek, zörögtek, zajong- tak, nem találták a helyüket. Egy hangos jegyszedő lámpáját villogtatva és méltatlankodva segített nekik végül helyet foglalni, miközben több alkalommal el kellett, hogy vonuljon a páholysor előtt. A vetítés elején hosszú ideig nem volt hang. a gépház ezt nem vette észre, majd a jegyszedő szólt, vagy jelzett valahová, s utána vált a hangosfilm hallhatóvá is. A vetítés ideje alig haladta meg a másfél órát. Miért kellett hát any- nyira sietni, hogy minden kísérőműsort mellőztek? Vagy legalább kiszellőztettek volna, mert a levegő estére már elég áporodott volt. Mindezért fejenként 48 forintot fizettünk. Ebbe az összegbe nemcsak a mozi tavalyi újrafestése kellene, hogy beleférjen. D. J. Miskolc összeállította: Bodnár Ildikó
