Észak-Magyarország, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-29 / 50. szám
1988. február 29., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az ideológiai tézisekről Viták után döntés előtt T ények — feltételezések — hiedelmek A tézisek vitájában koncentráltan jelentkezett az az általános, szinte össztársadalmi igény, hogy szükségünk van egy korszerű szocializmusképre, tehát ki kell dolgoznunk azt. Ügy hiszem, ez ellenpontja azoknak a letargiába hajló nézeteknek, melyek a szocializmus, mint társadalmi-gazdasági alakulat teljesítőképességét azonosítják jelenlegi társadalmi-gazdasági teljesítményeinkkel — eközben az ideológia szerepét a végletekig viszik, lehetőségeit korlátlannak tekintik. Az egyik alapszervezeti viAz ideológiai kérdésekkel hivatásszerűen foglalkozók körében is évek óta tart a vita a szocializmuskép kérdéskörében. Elemi igényként jelentkezik, hogy dolgozzunk — pontosabban dolgozzanak — ki egy, biztos „kapaszkodókat”, a cselekvést meghatározó vonatkozási pontokat tartalmazó szocialista jövőképet. Ügy hiszem, ez nem egyszerűen politikai indíttatású várakozás, hanem mindenekelőtt az emberi természetből következő dolog. Sze- re tünk-szeretnénk önmagunkkal és a világgal harmóniában élni, szeretnénk a „ha jó leszel, a mennyek országába jutsz” kényelmes, a gondolkodástól, az alternatívák közötti választások 'kínjaitól magunkat kímélő viszonyok között megszervezni életünket. Szeretnénk, és szerettük volna. Mert volt nekünk szocializmusképünk. Nagyon határozott, mozgósító erejű elképzelésekkel a társadalom összes létező és nem létező bajának gyors, radikális megoldására, sőt megoldódására. Hatását a társadalom ideológiai élete mindmáig nem heverte ki. Megalkottuk — a hazai szocialista gondolkodás korai, hiányos, ráadásul politikai hatásoktól torzított ismeretszintjén — a szocializmus általános törvényszerűségeit. Mivel pedig a tények, a társadalom objektív fejlődési törvényei által produkált folyamatok gyakorta nem feleltek meg az „elméletnek”, részben törekedtünk figyelmen kívül hagyni azokat, részben pedig a társadalmi valóságot, a tényeket törekedtünk :— ihol durvább, hol kifinomultabb eszközökkel — belegyömöszölni e teoretikus úton konstruált karámba. A tradicionális értelemben felfogott szocializmuskép tehát — bár a politikai pszichológia szempontjából kétségkívül kívánatos — nem mentes bizonyos veszélyektől. E veszélyek a törvényszerű leegyszerűsítésekkel kezdődnék, s a politikai hatalom természetéből fakadó természetes következményeknél végződnék. Minden politikai hatalom törekszik ugyanis legitimitása érdekében igazolni tevékenysége eredményeit, s a politika minőségétől, nem utolsósorban pedig a demokratikus ellenőrző mechanizmusok fejlettségétől függ, hogy ez a visszaigazolás mennyi valóságelemet tartalmaz. A szocializmuskép kidolgozásának szükségességét — annak kidolgozhatatlansága miatt — megkérdőjelezők a korábbiakban körvonalazott veszélyeket mérlegelve inkább egy értékek által orientált szocializmusfelfogás mellett törnek lándzsát. A szocializmust az emberiség világtörténelmi léptékű kísérleteként fogják fel, ezért a jövőképet csak általános vonásaiban tekintik felvá- zolhatónak, s a társadalmi- gazdasági valóságból kiindulva, a hazai és nemzetközi tapasztalatainkra alapozva törekszenek kidolgozni egy — a társadalmi céljainkat optimálisan szolgáló, nyitott, rugalmas jövőkoncepciót. (Meg kell jegyeznünk tehát, hogy a Tézisek nem véletlenül használja a „szocializmusfelfogás”, a „szocializmusértelmezés” kifejezéseket, hanem mert jelenlegi ismereteink szerint ezek jobban fedik valós lehetőségeinket.) Ugyanakkor azonban — éppen a viták tanulságai kell, hogy ösztönözzenek erre bennünket — gyakorlati és elméleti munkánkban mindenképpen számolnunk kell azzal az ellentmondással, amely a tradicionális értelemben vett szocializmuskép iránti meglehetősen széles körű igények, és a korszerű szocializmusfelfogásra irányuló — befejezettnek távolról sem tekinthető — törekvések között feszül. Amikor a tradicionális szocializmuskép iránti igényekről beszélünk, természetesen figyelmen kívül hagyjuk a magyar szocialista építés korai szakaszához tapadó nosztalgiánkat. („Akkor volt itt rend”; „Akkor érvényesült a párt vezető szerepe, nem úgy mint most.” stb.) Ügy hiszem, ezek a háttérzeneként meg-megjelenő nézetek legalábbis emlékezetkiesésről tanúskodnak. Két dologgal azonban mindenképpen számolnunk kell. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a létviszonyok tudatot meghatározó voltánál fogva a társadalom ideológiai élete a társadalom életének egyik legkonzervatívabb területe. A korábbi viszonyokat legalábbis a nézetek szintjén többnyire túlélik azok az 'ideologikus elemek, melyek a maguk idejében létrehozták őket — és fordítva. A megváltozott létviszonyokból következő tömegméretű egyéni tapasztalatok ideológiai kikristályosodásához idő kell. A másik számításba veendő tényező, hogy a tradicionális típusú szooializmuskép iránti igény, úgy vélem, nem utolsósorban társadalmunk helyzetéből, s politikai rendszerünk jellegéből következik. Politikai intézményrendszerünk reformjához vezető Fogalmak, amelyekkel együtt élünk Napjainkban mind sűrűbben kerülnek szóba olyan fogalmak, kifejezések, mint a foglalkoztatási és területfejlesztési alap, átképzési, elhelyezkedési, vagy újrakezdési támogatás, közhasznú munka. Ezek a fogalmak szorosan kapcsolódnak a munkaerőhelyzetben végbemenő változásokhoz, úgy is mondhatnánk a foglalkoztatási feszültségek szülték őket. Egyes felmérések szerint az elmúlt esztendőben az állás nélkül maradt emberek száma tízegynéhány- ezer körül volt hazánkban. Ez önmagában nem nagy szám. Ebben az a veszélyes, hogy a gazdaságban végbemenő szerkezetátalakítás, a veszteséges tevékenységek felszámolása nyomán újabbakkal bővülhet az állásra várók tábora. Ennek lehetősége megyénkben is fennáll. Mint azt Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője a közelmúltbeli borsodi látogatása alkalmával hangsúlyozta: bizonyos mérvű munka- nélküliségre lehet és kell is számítani a magyar gazdaságban. Ezzel elsősorban azért kell számolnunk, mert a szerkezetváltás következtében egyrészi'ől munkaerő szabadul fel, másrészről átrendeződik a szakmai struktúra is. Ezért azon kell fáradozni, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek — új munkahelyek teremtése, szakmai képzés, átképzés — kihasználásával csökkentsük a feszültségeket. Arra valószínűleg a jövőben sem számíthatunk, hogy mindenki ott dolgozik majd egészen a nyugdíjaztatásig, ahol szeretne. Ezt ugyanis egyetlen vállalat, de már az állam sem garantálja. Arra viszont megvan az eltökéltség, hogy aki dolgozni akar, annak ezt — így vagy úgy munkahelyteremtéssel, illetve átképzéssel — lehetővé kell tenni. Megyénkben erre számos példát találunk. A munkahelybővítő fejlesztési elképzelések közé tartozik egyebek között a miskolci körzetben az Ipari Elektronikai Közös Vállalat pályázata, miszerint az NDK-beli Robotron cégtől történő licenc és know-how vásárlásával a professzionális írógép gyártását honosítanák meg. Vagy megemlíthetjük a Kismotor- és Gépgyár Mezőkövesdi Gyárának elgondolását, amelynek valóra váltása a személygépkocsi-alkatrészgyártás feltételeinek megteremtését, a nemzetközi kooperációba való erőteljesebb bekapcsolódást tenné lehetővé, természetesen a foglalkoztatási alapból nyújtott állami támogatás igény- bevételével. Mint azt a közelmúltban dr. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke is megerősítette: Borsod, Szabolcs-Szatmár megyével együtt prioritást élvez a feszítő munkaerőgazdálkodási gondok megoldásához elengedhetetlen központi pénzügyi támogatás odaítélésénél. Sajnos, a kényszer hatására indult el az a borsodi kezdeményezés is, amely a munkaviszonnyal nem rendelkező, tartósan elhelyezkedésre képtelen, szervezett létszám- csökkentésben érintett dolgozók átképzésére irányul. A borsodi példát az ÁBMH vezetői olyan modellnek tekintik, amely alapul szolgál más megyék számára is, a munka- viszonyban nem állók szervezett módon történő átképzéséhez. Persze menet közben előfordulhatnak nem várt akadályok is ebben a munkában. Például, szembetalálhatják magukat a szervezőik egy olyan nehézséggel, hogy az érintettek közül sokan sem írni, sem számolni nem tudnak. Mi legyen ezeknek a sorsa? Valószínűleg ez egy későbbi, de nem elodázhatatlan feladata lesz a társadalomnak. Nyilvánvaló ugyanis, először a betűvetésre, a számtani alapműveletekre kell őket megtanítani, s csak ezután következhet a szakmai képzésük. L. L. Felújítják a gépsorokat a híítőházban Az idén a múlt évinél mintegy 2000 tonnával több, megközelítőleg 18 000 tonna zöldség- és gyümölcsfélét, valamint egyéb gyorsfagyasztott terméket kívánnak előállítani a Miskolci Hűtő- házban. A megnövelt feladatok elvégzésére megbízhatóan működő gépsorokra van szükség. Ezért is fogtak hozzá időben a szokásos évi nagyjavításhoz. A feldolgozók helyét a gépsorok mellett most a karbantartó lakatosok vették át. A javításokat a borsófeldolgozó gépsornál kezdték. A rajta átfutó mennyiség folytán ez van ugyanis a legnagyobb igénybevételnek kitéve. A karbantartás a gyümölcsfeldolgozó sorokkal folytatódik majd, amit aztán a zöldbabfeldolgozóval fejeznek be. A nagyjavítás alatt a gépeket átvizsgálják, a hibás alkatrészeket kicserélik, hogy a szezon alatt üzembiztosán dolgozzanak. Szükséges ez azért is, mert a hűtőház az idén növelni kívánja exportját, ami megbízható minőséget nemkülönben pedig a határidő pontos betartását is megköveteli. A nagyjavítással párhuzamosan végzik a szerelők az új, burgonyafeldolgozó automatikus gépsor szerelését. A mintegy 170 millió forintos beruházással úgy igyekeznek, hogy az a szezonkezdetre, augusztusra már üzemképes legyen. Folyamatos a munka a raktárban is. Innen szállítják mind a hazai piacra, mind pedig exportra az üzem termékeit. De innen kerül az üzletekbe a társvállalatoknál előállított gyorsfagyasztott mirelit áru is, amelyből négy megyét látnak el. Hópaplan alatt a vetés Ügy tűnik, betartotta a népi regulát Mátyás, aki mert nem talált, hát csinált — legalább havazást. A tavaszt idéző februári időjárás „megfordult”, s néhány óra alatt anaszos hó hullott. Mintha csak az ősz óta máiglan tartó csapadék- szegénységet akarná pótolni az időjárás, egész télen nem hullott annyi hó, mint most. mikor már szinte senki sem hitte, hogy fehérbe borul a határ. A mezőgazdák kimondottan örülnek ennek a havazásnak. Bár az őszi vetésekre eddig nem volt olyan kemény hideg, amely kárt okozott volna a szépen bokrosodó őszi búzában és egyéb kalászosokban, de a mostani hótakaró nemcsak azért jött jól, mert az esetleges későbbi fagyoktól megvédi az ígéretes termést, hanem azért is, mert elolvadva, a talajba szivárogva növeli majd a még mindig alacsony talajvízszintet. A talaj nedvességtartalmának növekedése pedig a tavasziak vetésénél, kelésénél, fejlődésénél érezteti majd jótékony hatását. A nagyobb gondosságot most a fóliasátrak kezelése igényli, többek között megyénk déli részén, ahol több helyen fűteni kell a primőr- termő sátrakat. fában gazdasági vezetők fogalmazták meg „Az ideológia tette tönkre az országo hagyjunk tehát annak békét, foglalkozzun gondjaink megoldásával”. Figyelmen kivi hagyva c „felismerés” igazságtartalmát (te hetjük, mert nincs neki), ez a vélemén gyökereit tekintve azonos azokkal az ugyan csak gyakran megfogalmazott nézetekké melyek gondjaink okát a tételes, közmeg egyezésen alapuló szocializmuskép hiányá ban jelölik meg. lépéseink egyik fontos ele me az a felismerésünk voll hogy társadalmunk „túlpoli tizált”. A társadalom életé nek valamennyi fontos te rületét politikai kérdéskén jelenítettük meg. Nem sza bad tehát csodálkoznunl azon, ha a politikai szfér; által nem, vagy csak átté telesen befolyásolható ikérdé sek is politikai kérdéskén jelennek meg a köztudat ban. Nemcsak gazdasági telje sítményeink kedvezőtlei fejlődési tendenciája, ha nem empirikus tapasztala taink, és tudásunk valói szintje is azt követeli, hogj társadalmi fejlettségünk jelenlegi állapotához igazítsuk szocializmusfelfogásun kát, s a rendelkezésünkrt álló eszközök ismeretéber határozzuk meg módszereinket. Ez a folyamat társadalmi viszonyaink számottevő átrendezésével, s -az ebbő: adódó konfliktusokkal jár A konfliktusokat pedig az egyénnek vagy érdekcsoportoknak — esetenként igen keservesen — át kell élni a politikai szférának meg kell tanulnia kezelni őket a társadalomnak pedig együtt kell élni velük. Politikai intézményrendszerünk szerkezetéből viszont az következik, hogy a2 érdekkonfliktusok gyorsan átideologizálódnak s azok a csoportok, akiknek valós vagy vélt érdekeit, érdekérvényesítési pozícióit egy-cgv intézkedés kedvezőtlenül érinti, a korai szocializmuskép egyes elemeiből építkező szocializmust kérik rajtunk számon. Ügy hiszem, hármas feladat áll előttünk ezzel kapcsolatban. A marxiizmus— leninizmus elmélete alapjár ki kell alakítanunk egy értékalapú szocializmusfelfogást, tényként kezelve a valóságot. Tudomásul kell vennünk, hogy -ez a felfogás a jövőre vonatkozóan sok fel- tételezést, hipotetikus eleme] is tartalmaz, ezért nyitottnak kell lennie. Harmadsorban pedig meg kell szabadulnunk azoktól a hiedelmektől, melyek többnyire s politikai hatalom által motiváltán a szocializmus fogalmához általában, s a szocialista építés magyarországi gyakorlatához konkrétan tapadtak. Kun László az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottsága titkára (Folytatjuk)
