Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988. január 12., kedd Moszkva—kabuli együttműködés A Moszkvai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága szakér­tői delegációt küldött Afga­nisztánba, hogy a helyszínen tisztázzon néhány, a Moszk­vából Kabulba irányuló áru­szállításokkal összefüggő gyakorlati kérdést. A kül­döttség hétfőn indult el Moszkvából. Harminc éve van érvény­ben a két főváros sokoldalú együttműködésére vonatkozó Jakab Sándor elnök veze­tésével hétfőn Kairóba uta­zott a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége. A de­legáció az egyiptomi főváros­ban részt vesz az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szerve­zete elnökségi ülésén, ame­lyet a szervezet megalakulá­sának 30. évfordulója alkal­mából rendeznek. A tanácskozáson a részt­vevők megvitatják a szerve­zet három évtizedes tevé­szerződés. E szerződés kere­tében Moszikva mindenek­előtt építőipari műszaki be­rendezéseket és alapanyago­kat szállít az afgán fővá­rosba, így járulva hozzá an­nak fejlesztéséhez. A két főváros együttmű­ködése a tervek szerint ez évtől új elemmel bővül: közvetlen gazdasági kapcso­latok létesülnek moszkvai, illetve kabuli vállalatok kö­zött. kenységének tapasztalatait, a további feladatokat. Napi­rendre kerülnek a válság- övezetek megszüntetését, a faji megkülönböztetés és a neokolonializmus felszámolá­sát, a béke ás a biztonság megteremtését szolgáló amti- imperialista szolidaritás fel­adatai is. A tanácskozás to­vábbi fontos feladata a szer­vezet soros, VII. kongresz- szusának előkészítése. (MTI) Plenáris tárgyalással foly­tatódott hétfőn Varsóban a lengyel—NSZK külügymi­niszteri találkozó. Hans- Dietrich Genscher Marian Orzehowski lengyel külügy­miniszter meghívására va­sárnap érkezett hivatalos lá­togatásra a lengyel főváros­ba. A vasárnapi négyszemköz­ti eszmecsere után, hétfőn a szakértők bevonásával foly­tatódott a véleménycsere, amelynek vezető témája a két ország viszonya, min­denekelőtt a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének lehe­tőségei. A két külügyminisz­ter áttekinti a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, elsősorban az európai biz­tonság, a leszerelés és a ke­let—nyugati párbeszéd prob­lémakörét. Genscher a délelőtt folya­mán megkoszorúzta az isme­retlen lengyel katona sírját és ellátogatott egy evangé­likus templomba. Délután találkozik Roman Malinow- skival, a lengyel Szejm elnö­kével, Zbigniew Messner miniszterelnökkel és az ál­lamtanács elnöke mellett működő konzultációs tanács tagjaival. Szolidaritási delegáció utazott Kairóba Szovjet pszichiátria Kezesség a kezelésért Látszólag azzal kezdődött minden, hogy Marina Prisz- tavka megőrült. Helyeseb­ben azzal, hogy ezt megír­ta a Komszomolszkaja Prav­da. Amiből kiderdült: Ma­rina valójában nem elme­beteg, csak a munkahelyén nem tudta tartani a száját. Folyton ágált valami ellen, s óhatatlanul belegázolt ez­zel főnökei büszkeségébe is. Azok megunván, eldöntöt­ték, hogy őrült. „Kórisméjüket” sajnos si­került elfogadtatniuk azok­kal is, akiknek valóban az a feladata, hogy eldöntsék, ki elmebeteg, ki nem, még­pedig felelősen, becsülettel, orvosi esküjükhöz híven, vagyis a pszichiátereknek. Marinát elmegyógyintézetbe zárták, és az eset „modell­értékűvé” lett abban a le­leplezésben, amely bejárta a világsajtót. Már nem Ma­rina Prisztavka esetéről volt szó, hanem az ügyek nyil­vános kezelésének határai­ról, a glasznoszty próbájá­ról, a valóban meglévő tár­sadalmi problémák legőszin- tébb feltárásáról. Ezért fontos kijelenteni, hogy azi eset kapcsán a glasznoszty győzedelmeske­dett. Megjelentek levelek, amelyek más visszaélések­ről, egyes szovjet elme­gyógyintézetekben uralkodó áldatlan állapotokról szá­moltak be, néha krimibe illő részletekkel. Az illeté­kesek ugyan cáfolni próbál­ták, s azt bizonygatták, hogy az ilyesmi a lehető legritkábban fordul elő. A szovjet pszichiáterek többsé­ge magas szakmai színvo­nalon, felelősséggel és em­berséggel végzi munkáját — mondták, s hihetőnek tűnt: ezek az esetek nem jellemzőek. De előfordul­nak, nem lehetett tagadni. S ez számuktól függetlenül nyugtalanító, felháborító. A nyugati sajtóban szün­telenül visszatérő téma, hogy a Szovjetunióban zárt intézetekben tartják a „po­litikai foglyokat”, a más­ként gondolkodókat. Ezek­hez az állításokhoz az adott alapot, hogy a büntetőtör­vénykönyvbe ütköző súlyos cselekményt elkövetett ön- és közveszélyes elmebete­gek kényszergyógykezelése a szovjet belügyminisztérium alá tartozó gyógyintézetek­ben folyt. Ezek váltak a „rémségek kastélyaivá" egyes elbeszélésekben, de a valóság sem volt sokkal ró- zsásabb: a visszaélések, jog­sérelmek tények, amelyeket sokáig az elhallgatás leple borított. Azután a visszahatás: a minap a Pravdából lehe­tett megtudni, hogy Aga­bek Szultanov professzor, az orvostudományok doktora, Azerbajdzsán fő igazságügyi elmeszakértője — a törvé­nyességi felügyeletet gya­korló ügyészség kezdemé­nyezésére — fegyelmit ka­pott „nem objektív” szak­értői véleményért. „Beteg­nek” minősített egy bűnö­zőt, aki ugyan valóban be­teg volt, de az ügyész szerint nem, csak a szakér­tő minősítette annak pén­zért, hogy a büntetést elke­rülni segítse. Az eset azt volt hivatva tanúsítani, hogy mára már minden pszichiátriai döntés­ről feltételezik: önkényes vagy korrupt. S ebben a helyzetben, ezen a ponton hozták nyilvánosságra: a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­ge1 útmutatót hagyott jóvá, amely a törvény erejével intézkedik a pszichiátriai gyógykezelések rendjéről, az elmebetegek jogairól, a gyógyintézetek és az or­vosok felelősségéről. Az új jogszabály meghatározta, hogy milyen körülmények esetén és milyen biztosí­tékokkal lehet elmebeteg személyeket gyógykezelésre utalni. Garanciákat kötött ki arra az esetre, ha az orvos hibásan állapítaná meg a betegség jellegét, visszaélne helyzetével. Meg­határozta -egyebek között azokat a feltételeket, ame­lyek esetében a közveszé­lyes személyeket azonnal gyógyintézetbe kell és lehet szállítani. Kimondja azt is, hogy a kezelés alatt állók, roko­naik, vagy jogi képviselőik bíróságnál fellebbezhetnek az elmegyógyintézetek főor­vosai, orvosbizottságai dön­tései ellen. Ilyen esetekben szavatolja számukra az ügy­védi segítséget. Az elme­gyógyintézetek tevékenysé­gét a Szovjetunió Főügyész­ségének felügyelete alá he­lyezték. (MTI) Véget ért a grafikai biennale A szokásosnál hosszabb ideig, mintegy másfél hó­napig tartott nyitva a 14. al­kalommal megrendezett Mis­kolci Országos Grafikai Bi- ennále, amely most zárta be kapuit. Az eltelt időszak alatt mintegy 3500 művészet iránt érdeklődő látogató te­kintette meg a hazai sok­szorosító grafika kereszt- metszetét bemutató tárlatot. A Galéria azonban nem sokáig marad zárva. Alig egy hét múlva, január 18-án nyílik az év első kiállítása. A „nyitó tárlaton” az „újra felfedezett” Tornyai János alkotásaiból nyílik kiállítás. Az anyagot a hódmezővásár­helyi Tornyai Múzeum, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria anyagából történt válogatás mellett a közel­múltban a művész lakásá­nak tatarozása során a pad­ló alatt talált képek alkot­ják. Ezek most kerülnek elő­ször a miskolci közönség elé. A Galéria kiállításainak zömét az idén a képzőmű­vészeten belül a festészet be­mutatására szánják. A 11 tárlat közül hét alkalommal a festészet műfaja kerül be­mutatásra, köztük a szent­endrei fiatalok közül ef Zámbó István, Szirtes János és Lugossy László közös tár­lata. Láthatja majd a közön­ség a Kőszegen élő és al­kotó festőművész, Bartha László életmű-kiállítását is. Bemutatkozik a miskolci kö­zönségnek júliusban nyíló kiállításával V. Ny. Karba- kov, vologdai festőművész, aki többször járt Miskolcon, a két testvérváros közötti művészcsere során. A festészeti tárlatok mel­lett természetesen a képző­művészet más ágai is bemu­tatkozási lehetőséget kap­nak. így a grafikusok, akik közül nagy érdeklődés előzi meg Feledy Gyula Kossuth- díjas tárlatát. Lesz fotókiál­lítás is és bemutatják a Herman Ottó Múzeum nép- művészeti válogatását. Az idei kiállításokat a ha­gyományos Téli tárlat zárja, decemberben. Fejlesztik a postaszolgálatot (Folytatás az 1. oldalról) több százezres példányát lesz képes csomagolni, meg­címezni és elküldeni az új hírlapközpont. A beruházás teljes értéke 1,1 milliárd fo­rint, ebből az idei munkák­ra 240 milliót fordítanak. Hamarosan megkezdődik a központ bővítésének terve­zése: az elképzelések szeriint a levél- és csomagfeldolgo­zás is itt koncentrálódik majd. Központi postapálya­udvart építenek, amely va­lamennyi hazai postavonat kiinduló, illetve érkezési ál­lomása lesz. A teljes beru­házás hárommilliárd forin­tot igényel, és várhatóan 1992-ben készül el, az idei tervezési munkákra 40 mil­lió forintot szánnak. Ez év tavaszán hirdetnek versenytárgyalást a 72-es számú (a Keleti pályaudvar mellett lévő) postahivatal Toshiba levélfeldolgozó be­rendezésének pótlására. A gép az idén lesz tíz eszten­dős, egyre nagyobb hiba­százalékkal dolgozik. A pos­ta vaiiamivel korszerűbb, de hasonló teljesítményű levél­feldolgozót kíván beszerez­ni, olyat, amely kézzel és géppel írt számjegyek olva­sására egyaránt alkalmas, s óránként 60 ezer levelet ké­pes szétosztani az irányító­számoknak megfelelően. A tervek szerint az új gépet két év múlva állítják üzem­be. Pécsett az idén kezdik meg a pályaudvar melletti postai feldolgozó üzem tel­jes rekonstrukcióját. Az el­következő hónapokban a közművek és az útcsatlako­zások kiépítése adja itt a legnagyobb munkát. Több új nagy postahiva­tal építését fejezik be, egye­bek között Budaörsön, Deb­recenben a tócoskerti lakó­telepen és Győrben adnak át korszerű hivatalt, s be­fejeződik az egri posták re­konstrukciója is. Hazai gyártású mikro­számítógépeket vásárolnak, amelyekkel gyorsítják az ügyfelek kiszolgálását és egyszerűsítik a belső ügyvi­teli feladatokat. A postai dolgozók munkájának köny- nyítésére hasznos kisgépe­ket szereznek be, amelyek egyebek között fémpénz és bankjegy számlálására, ér­metekercselésre alkalmasak. Üj hírlappavilonok terve­zésére, városképbe illeszke­dő paviiloncsalád kialakítá­sára 35 millió forintot for­dít a posta. Fokozatosan kicserélik az igen rossz ál­lapotban lévő levélszekré­nyeket. Az Eltex Kisszövet­kezet gyártja az új mű­anyag postaládákat, melyek hőre és ütésre nem érzéke­nyek, kopásállóak, piros szí­nüket tartósan megőrzik, ja­vítást, karbantartást szinte alig igényelnek. Az idén ezerötszázat szerelnek fel. (MTI) Az építőipar idei tervei (Folytatás az 1. oldalról) 16 ezer lakást korszerűsíte­nek szervezetten. A népgazdasági beruházá­sok a múlt évi élénkülést követően az idén mérséklőd­nek. Űj nagyberuházás nem kezdődik, de tervezési és elő­készületi munkákra, főként a Paksi Atomerőmű bővíté­sével kapcsolatban jelentős összeget irányoz elő a terv. Több nagyberuházásnál csökken az építési munka üteme, ugyanakkor — az ál­lamközi szerződéseknek meg­felelően — gyorsul a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer építése. A vállalati be­ruházások összege várhatóan a tavalyi szinten marad, de ezen belül nő a gépbeszer­zés, és csökken az építés aránya. A korábbinál keve­sebb jut a nem termelő be­ruházásokra. A tavalyinál 500-zal kevesebb, összesen 1400 általános, szak- és kö­zépiskolai tanterem létesíté­sére nyílik lehetőség, de en­nek egy részét más funkció­jú épület átalakításával ál­lítják az oktatás szolgálatá­ba. Az egészségügyi és szo­ciális ellátás fejlesztésében a kórházi rekonstrukció, va­lamint a gép- és műszerál­lomány és a szociális ottho­nok bővítése kap elsőbbsé­get. így kórházi ágyból a ta­valyinál 40 százalékkal töb­bet, összesen 1700-at létesí­tenek, s a szociális otthonok helyeit a múlt évi 900-zal szemben várhatóan 1600-zal növelik. (MTI) A mesterséges megtermékenyítés jogi szabályozása A mesterséges úton törté­nő megtermékenyítés jogi szabályozását javasolta Bod­nár Zoltán, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Ka­rának tanársegédje a Ma­gyar Tudományos Akadé­mián nemrég megvédett kandidátusi értekezésében. Megfogalmazta azokat az alapelveket, amelyeket fi­gyelembe vehetnek a maj­dani jogszabály megalko­tásánál és válaszolt a hu­mán reprodukciós eljárások­kal kapcsolatos etikai kér­désekre. Mindenekelőtt azt fejte­gette: jogosult-e a tudo­mány arra, hogy mestersé­ges eszközökkel befolyásol­ja a humán reprodukció természetes rendjét? A ha­zai és a külföldi orvostu­dományi kutatások eredmé­nyeire hivatkozva megálla­pította: indokolatlan az az érv, amely szerint erkölcs­telen a meddőségnek ez a gyógykezelési módja. E be­avatkozások miatt nem pusztul el több embrió, mint amennyi a természe­tes megtermékenyülésnél. Kedvező hatásúak azért is, mert mentesítik a házastár­sakat a meddőségnek és következményeinek a ter­hétől. A mesterséges ondóbevi­telt, amelyet 1942 óta alkal­maznak országunkban, mi­niszteri rendelet szabályoz­za ugyan, azonban szüksé­gessé vált annak a kiegé­szítése. A szervezeten kívü­li megtermékenyítést 1985- ben kezdték meg gyógykí- sérletkénl, s eddig nem sza­bályozták. Emiatt máris adódhatnak jogi konfliktu­sok, a mielőbbi szabályozás tehát fontos lenne. Indokolt megfogalmazni az ilyen tí­pusú kísérlet személyi és tárgyi feltételeit és létre­hozni e kísérletet koordi­náló, ellenőrző tudományos bizottságot. A mesterséges megtermékenyítés csakis az érintettek megfelelő formá­ban kinyilvánított hozzájá­rulásával lehetséges. Az ivarsejt- és az emb- riódomáció főbb szabályai között említette meg a szer­ző: donor csak az a nagy­korú, teljesen cselekvőképes személy lehet, aki az elő­írt egészségügyi követelmé­nyeknek megfelel, s akitől megtermékenyítésre alkal­mas egészséges ivarsejt nyerhető. Az ivarsejt- vagy embrió-adományozás az ér­dekelt donorok és recipien- sek akaratától függően tör­ténhet közvetlen módon, avagy az anonimitás meg­tartásával közvetetten. Az ivarsejt, valamint a meg­termékenyített petesejt va­gyoni értékű. Az utódok nemzéséhez va­ló jog azokból a nemzetkö­zi jogi dokumentumokból és alkotmányos normákból ere­deztethető, amelyek az em­beri szabadságjogokat sza­bályozzák. Az államnak nem áll jogában megfosztani a beteg, meddő személyeket azoktól az orvosi eljárá­soktól, amelyekkel gyermek­hez juthatnak. A pótanyasággal kombi­nált mesterséges megtermé­kenyítés eseteiben a terhes­ség kihordására irányuló szerződés tárgya nem a megszülető gyermek, hanem a pótanya sajátos, méhen belüli szolgáltatása. Bár ez az eljárás rendkívül össze­tett problémákat vethet fel, engedélyezése vagy tilalma- zása nem jogi, hanem eti­kai kérdés. A szerző álláspontja sze­rint donorspermá.val vég­zett mesterséges ondóbevi­tel esetén a születő gyer­mek jogi apja az anya fér­je. A szervezeten kívüli megtermékenyítésnél a jog­nak az anyaságot nem mint tényt, természeti bizonyos­ságot, hanem mint jogi vé­lelmet kell megfogalmaznia. Eszerint a gyermek anyja az a személy, akinek petesejt- jéoöl a gyermek származik, így a genetikai anya egy­ben a szülészeti anya. Ki kell viszont zárni annak a lehetőségét, hogy a geneti­kai anya — a petedonor — megtámadhassa a szülészeti anyára nézve fennálló anya­sági vélelmet. A Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumban az MTI munkatársának el­mondták: a mesterséges úton történő megterméke­nyítés jogi szabályozására vonatkozó .javaslatok figye­lemre méltóak, s az egész­ségügyi törvény korszerűsí­tésének előkészítésekor mér­legelik majd ezeket. (MTI) A TSZKER MISKOLCI TERÜLETI KÖZPONTJA értesíti t. Partnereit, hogy az ALKATRÉSZ-FORGALMAZÁSI és a GUMIFORGALMAZÁSI ÁGAZAT elköltözött. ÚJ CÍMÜK: Alkatrész-forgalmazási Ágazat: Miskolc, Csaba vezér u. 137., Telefon: 60-960 Gumiforgalmazási Ágazat: Hejőcsaba-Nádasrét, Miskolc, Tallér u. 33. Telefon: 62-936 Genscher Varsóban

Next

/
Thumbnails
Contents