Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-08 / 6. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. január 8., péntek A hét __________ m űemléke (1) A magyar—csehszlovák országhatár közelében felevő Tornaszentandráson áll ez a páratlan értékű, legrégebbi maigvát tekintve, XII. századbeli román stílusú, iker- szentélyes katolikus templom. Az ikerszentély rendeltetése máig nem tisztázódott megnyugtatóan. A műemléki felügyelőség szakemberei szerint az egyik szentélyben valószínűleg a liturgikus szereket, eszközöket tartották régen, míg a másikban a liturgikus események zajlottak. A templom keletkezésének is többféle magyarázata ismert. Az egyik szerint a dél-tiroli bányavidékek templomaihoz hasonlóan két védőszentje (Szent András és Szent Anna) volt. Ugyanis a középkorban Tornaszentand- rás környékén is bányásztak ércet, méghozzá a királyaink által idetelepített német és cseh hospesek, ,akik e templomot maguknak építették. Ám a templom formája kapcsán emlegetnek meráni eredetet is, mivel a XII. században a merániak szülőföldjén ugyancsak álltak ilyen templomok. Amikor II. Endre házasságot kötött Gertrudis- szal, a merániak a Szepes- ségben is kaptak birtokokat, s így szomszédságba kerültek a tornai vár urával. Mivel Szentandrás tornai birtok volt, nem kizárt, hogy meráni hatásra, esetleg éppen meráni alaprajz alapján épült ez az iikerszentélyes templom. Tornaszentandrás értékes műemlékének belső falképei a XIV. századból, berendezései közül a barokk mellék- oltár és a fából készült népies barokk Mária-szobor a XVIII. századból, az ugyan- csák népies karzat, szószék a XIX. századból való. (ha) Fojtán László felv. Bemutatták a Rendezvények Házát Miskolc Megyei Város Tanácsa V. B. művelődési osztálya tegnap tartotta meg az idei első közművelődési jórumot, a város közművelődési irányítóinak rendszeres tanácskozását. Ez alkalommal a közelmúltban „szolgálatba lépett” Rendezvények Házában került sor e fórumra. A Széchenyi utca 107. szám alatti épület ez a ház, amelynek földszintjén az Expressz étterem is található. A fórumon Bocz Sándor közművelődési csoportvezető köszöntötte a megjelenteket, majd Váradi László, a Családi Intézet igazgatója adott tájékoztatást a Rendezvények Háza tervezett köz- művelődési és egyéb tevékenységéről. Érdemes megemlíteni, hogy a Családi Intézet kapta meg a várostól az épületet egészében, s ez nemcsak használatot, bérletet jelent, hanem a hasznosítás jeladatát is magában foglalja. így a nagyon esztétikusán újjászületett épületben folytatja az intézet a korábbi tevékenységét, a családi és társadalmi ünnepek rendezését, házasságkötési, temetési, névadói és egyéb, immár hagyományos családi jellegű munkát, de az épület adottságait kihasználva, két újabb junkciót is ellát. Ezek között külön figyelmet érdemel, hogy az épületben szállodát alakítottak ki, amely huszonegy, korszerűen felszerelt szobával, hatvan férőhellyel várja a vendégeket. Hámor Hotel néven működik majd a szálloda, amely egycsillagos besorolást kapott, tehát az olcsóbb szállodák közé számít, s olyan jelleggel működik, mint más szállodák. A Rendezvények Háza harmadik, de nem utolsó funkciója a közművelődési szolgáltatás, amelyre több, különböző méretű előadó- és tanácskozóterem, egyéb, sok célra használható helyiség várja az érdeklődőket. Többek között videomozit, belvárosi kávéházat kabaré jelleggel kívánnak majd itt működtetni. Az épületben kap helyiséget a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület is. A reprezentatív, nagy házasságkötő terem is itt nyílik meg mintegy két hónapon belül. A fórum résztvevőinek Váradi László be is mutatta az épületet. A továbbiakban Bocz Sándor visszatekintett az el,,Kultúrát nem lehet 0 örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” (Kodály Zoltán) — Mikor megyünk a táncházba? — köszönt négyéves unokahúgom, valahányszor találkozunk. S rögtön rá is zendít: .......gyere babám a kaszd ki, / anyád vaja törjön ki”... A szöveg kissé egyéni, de az eltérés, csak egy apró félrehallásból adódik. Nem igazán régóta működik Miskolcon a Bartókmúlt év nagyobb közművelődési eseményeire, a Miskolci nyár ’87 eredményeire és tanulságaira, s röviden vázolta az idei nyári rendezvényekre vonatkozó elképzeléseket. (bm) táncház. De már vannak hagyományai. Nagyon sokan érzik jól magukat a népdal, népzene világában, a néptánc bűvöletében. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt óriási élmény egy ilyen délután, este. A Bartók-táncház indulásához egy lelkes kis csapat szükségeltetett, amely időt, s fáradságot nem kímélve szervezte a dolgokat. Kezdeményezésük sikerrel járt. Bár a vállalkozás nem igazán nyereséges, az erkölcsi győzelem mégis megvan. Mi ez az erkölcsi győzelem? Természetesen az, hogy sikerült ennek a nemzedéknek is megszerezni az elődök kultúráját, s a még kisebbeknek is megadni a lehetőséget a továbbéltetésre... Ez sok, óm mégis kevés. Miért nem rendeznek városunkban több népzenei hangversenyt? Igény biztos lenne rá. S az ide véletlenül elvetődő ember nem lehetetlen, hogy végül a táncházban kötne ki, hisz’ akit megfogott e zene, azt már nem ereszti. Szombaton újra kezdődnek a foglalkozások. Az év első táncháza most nem a Bartók, hanem a Vasas Művelődési Központban lesz megtartva. A Méta együttes közreműködésével, 10—18 óráig a gyerekek, majd 18—22-ig a felnőttek tanulhatják népdalainkat, néptáncainkat. D. K. Táncház — kicsiknek, nagyoknak Több gondolat bánt engemet... A megszokásról gondolkodom néhány napja. Merthogy eszembe juttatták. Mondják azt is, hogy nagy úr a megszokás, meg ilyesmi.. . Láttam ugyanis a televízióban egy riportot arról, hogy a fővárosban a régi Tabán helyén most olyan beépítést terveznek, amely merőben megváltoztatná ennek a csodaszép budai lankának a képét, . megbontaná a megszokott városképi összhangot. Egyébként a beépítés nem a hazai lakosok igényeit elégíti majd ki, hanem a Budapesten működő különböző külföldi képviseletek dolgozóinak szolgálna otthonul, miután azok cégei megvásárolják a házakat. A budapesti lokálpatrióták, Buda védői háborogtak a riportban a környezet rontásának terve miatt, s hozzászólt a vitához több szakember is. Egyikük, egy idősebb, látszólag sok tapasztalattal rendelkező úr aztán letorkolt mindenkit. Egyszerűen azzal, hogy közölte, tetszik, nem tetszik ;a lakosságnak, majd megszokják. Példákat sorolt a történelemből, köztük a Táncsics Mihályét, akinek nem tetszett a hajdani Duna-parti szállodasor, lám az mégis dísze lett a folyónak, meg a fővárosnak, megszokták az emberek, s ott állt, amíg csak a második világháború ezt is el nem pusztította. Sorolta a példákat, mi mindent fogadtak ellenérzésekkel, s mégis megszokták. Természetesen épületekről volt szó. — Elgondolkoztató ez a szemlélet és egyáltalán nem szűkíthető le a Tabán beépítésére. Mert, mit lehet tenni egyebet, ha valami már megváltoztathatatlan? Az bizonyos, ha a rosszat, vagy a kedvezőtlent a környezetbeli emberek meg is szokják, attól még nem lesz jobb. Egy rosszul sikerült színdarabot, filmet le lehet venni a műsorról. Egy hibás könyvet be lehet vonni, esetleg ki sem adni. A rosszul sikerült ruhát esetleg át lehet szabatni. De egy elfuserált városképet nem. Az épületek és épületegyüttesek — legyenek bármennyire is rosszak, ellenszenvesek, hibásak stb.' — évtizedekig ott fognak állni, ahová valakik tervezték és másvalakik jóváhagyták, teljesen függetlenül attól, mennyire irritálja a nap mint nap arra járó embereket, rontja hangulatukat. Ez a „majd megszokják” álláspont nem is enyhén cinikus. Mit is tehetnének az emberek? Nem eshetnek neki csákánnyal a közérzetet rontó építményeknek ... Nem említettem példát szűkebb pátriánkból. Kéretik az olvasó, ha érdekli, ki-ki keresse meg magának. Aztán szokja meg... Nem tehet mást (?) ... * A szakszervezeti üdülés olyan szociális vívmány, amelynek fénye kezd megfakulni. Sok szó esik erről mostanság. Meg drágul is, nem is kismértékben. Ez viszont magyarázható. Sokfelé vitatkoznak az elosztás módszerén, annak igazságosságán, ha egyáltalán meg lehet azt e tekintetben közelíteni. Mindenféle újabb módszereket próbálnak egyes szakszervezeteknél kidolgozni a jobb elosztás végett. Megkülönböztetett figyelmet érdemel az a módszer, amelyet egyik ágazati szakszervezet illetékes vezetője bevezetett. Nem tudott igazságosan dönteni, vagy inkább nem mert. Meg sem kísérelte a döntést, hogy kinek jusson egy házaspári gyógyüdülői beutalás, hát meghirdette a nagy futóversenyt, mondván, az kapja az üdülőjegyet, aki a később megjelölendő, az üdülési időszak kezdetét nem sokkal megelőző időpontban elsőként jelentkezik nála, leghamarabb ér az irodájába .. . Feltételezem, hogy ez nem válik általános gyakorlattá, s nem színesíti kitalálója további mókás ízekkel, zsákbanfutás- sal, lepényevéssel, akadályugrással, egyebekkel, de nem lehetne szívderítő látvány, amint a gyógyüdülésre szoruló neumás, egyéb mozgásszervi bajokkal küszködő, általában már nem éppen fiatal szakszervezeti tagok lihegve rohannának az elosztást ily módon megtervező tisztségviselő irodája felé . .. Vagy netán már az előzetes gyógytorna is szerepel az elosztási tervben?... Jobb ezt végig sem gondolni. Hát még végigcsinálni! ... * Régebben is tudhattuk, hogy hazánkban gyakran készülnek külföldi filmek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy olcsóbban dolgozik a magyar filmgyártó szervezet, mint a nyugati, kevesebbet kell fizetni műteremért, világításért, különféle gépi berendezésekért, azok személyzetéért, meg kisebb szerepekre beállított színészekért és a népes statisztériáért. Készültek, vagy talán ma is készülnek itt olyan filmek, amelyeket magyar szem sosem fog látni, s a színész sem tudja, miben is vállalt kis szerepet, de olykorolykor a mozikban, vagy a televízió képernyőjén fel-feltűnnek árulkodó jelek, amiből kitűnik: ehhez a filmhez valami közünk van. Persze, nem biztos, hogy ezzel érdemes mindig büszkélkednünk. — Vagy két esztendeje, az MTK-VM Hungária körúti futballpályáján játszódott le egy nyugati történet, a magyar közönség szolgált a második világháborús eseményhez tömeg- statisztériaként és a külső-józsefvárosi, ma is ütött-kopott, nem kevés helyen háborús sebeket mutogató mellékutcából lett Párizs külterülete. A film ettől nem lett jobb. AZ elmúlt napokban a televízióban látott filmek közül kettő is magyar környezetet tükrözött. Például Az évszázad esküvője című szuperbuta filmkészítményben hirtelen Kispest földszintes utcái tűntek fel a jól ismert pesti sárga villamossal, aztán városnéző sétát tettünk a fővárosi Hősök terén, hogy a pesti troli is szerepet kapjon, meg a Szépművészeti Múzeum bejárata is érvényesüljön; egyik igen rangos színészünk meg egy eskető érsek nyúlfarknyi szerepében feszengjen. Jött aztán a Dalban élek című olasz sorozat, abban meg a budai hegyek, a vár panorámája, a Lánchíd lámpafüzére és egyéb idegenforgalmi látványok hirdették, hogy itt forgatták az adott jelenetsort. Sorolhatnék még példákat, de minek? ... Az a gondolat bánt: vajon jó-e, ha a mi filmiparunk annyira olcsójános a nyugati producereknek, a hazai filmművészet meg nem tudja megfizetni a gyártási költségeket? ... (benedek) A Hungaroton új kiadványai A Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat több újdonságot jelentet meg az év első három hónapjában. A klasszikus komolyzenei korongok között lesz Johannes Brahms klarinétra és zongorára írt szonátáinak felvétele Kovács Béla klarinét- és Rados Ferenc zongoraművész közreműködésével, Liszt Ferenc Két legenda című, öt alkotását tartalmazó lemeze Jandó Jenő zongoraművész előadásában. Chopíin és Schumann egy- egy zongoraversenye csendül fel Schiff András zongoraművész és az amszterdami Coneertgebouw zenekar tolmácsolásában, Mozart kürtműveinek és két szimfóniájának felvétele Dale Clevenger kürtművész és a Liszt Ferenc Kamarazenekar, illetve a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában lesz hallható. A Kodály Zoltán karművészetét bemutató sorozat újabb albumát Gáti István operaénekes, az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa és Lehotka Gábor orgonaművész közreműködésével állítják össze. Ma este a képernyőn Az első műsorban látható 20.05 órától a Két furcsa történet című összeállítás, amely két egyfelvonásost tartalmaz. Az első Guy Foissy munkája, az Őrjárat: egy nagyvárosi lakótelepi éjszakában játszódik két férfi között - szereplői Eperjes Károly és Hollósi Frigyes —, a másik szerzője Csajági János, a cime pedig Kertvárosi történet, és egy idős házaspár, meg a lakásukba behatoló ifjú betörő között kialakuló sajátos kapcsolatról szól. Képünk ez utóbbi játékból való és Tábori Nóra, Rudolf Péter, a háttérben Gera Zoltán látható rajta. A két játék rendezője Márton István. Két furcsa történet
