Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

1988. január 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A DVTK vivői szorgalmasan látogatják termüket, ahol igyekeznek minél többet el­sajátítani a sportág tudni­valóiból. Patócs Béla vezető edző és Fest Tibor foglalko­zik képeinken a fiatalokkal, akik az elmúlt esztendőben több jó eredményt értek el. Felső képünkön: támadás közben. Középen: a kéztar­tást is igazítani kell a szak­vezetőnek. Alul: a vívásban roppant sokat számít az is­kolázás, egy-egy mozdulatot gyakran kell ismételni. Juhász Emese felvételei Miért hanyatlik a magyar ifjúsági sakkozás? A hatvanas-hetvon es évek fordulóján a magyar sakk „nagy generációja" — Ador­ján András, Ribli Zoltán, Sax Gyula — gyakorlatilag kibérelte az ifjúsági'Európa- bajnöki dobogó legfelső fo­kát, majd 1973-ban Pintér J óz sej is csatlakozott néhány évvel idősebb társaihoz egy ezüstéremmel. Azóta viszont nem értek el számottevő eredményt a magyar férfi sakkozók a korosztályos kon­tinensviadalokon, olyannyira, hogy a napokban befejező­dött arnhemi ifi EB-n Hor­váth Csaba (Bp. Honvéd) szerény 50 százalékos telje­sítménnyel csak 14. tudott lenni. A fentiek alapján nyilván­való, hogy nem véletlen ki­siklásról, hanem tartós vász- szaesésről van szó. Mi en­nek az oka? — kérdeztük Lakó Lászlótól, a szövetség főtitkárától. — összetettek az okok — kezdte a főtitkár. — Egy­részt kétségtelen, hogy nin­csenek Ribliékhez hasonló, de még csak az ö tudásukat megközelítő tehetségeink sem. És nemcsak a tehetség hiányzik a maiakból, hanem a munkaszeretet is. A ré­giek a sakkal keltek, a sak­kal nyugodtak, szinte egész életüket kitöltötte a játék. A mai tizenévesek — sajnos — már sokkal többet foglal­koznak a pénzzel, mielőtt le­ülnének sakkozni. előtte mindig megkérdezik: meny­nyit kapunk érte? Azt sem tartom üdvözítőnek, hogy már ifis faként valamennyien sportállásban vannak, mun­kának, szükséges rossznak, nem pedig szenvedélynek te­kintik a sakkot. — Miért nem lép közbe a szövetség? — Nagyon nehéz a dol­gunk, gyakorlatilag tehetet­lenek vagyunk. A sakkozó­kat az egyesületek foglalkoz­tatják, fizetik, a szövetség­nek nincs joga, hogy ebbe beleszóljon. Pedig valóban elszomorító a helyzet. Há­nyán, de hányán élnek meg nagyon jól abból, hogy a mesteri, nemzetközi mesteri cím határán sakkozgatnak. mindenféle nemzetközi ered­mény nélkül... Ozsváth András, a Bp. Honvéd mesteredzője, Hor­váth Csaba oktatója egyéb okot is lát. — Ténykérdés, hogy a szö­vetség az utánpótlás-nevelés­re fordítja viszonylag a leg­kevesebb pénzt. Csak a má­nak élünk, s közben eljátsz- szulí a jövőnket. Azt is tart­hatatlan állapotnak tartom, hogy a sakk az egyetlen sportág hazánkban, amely­ben nincs ifjúsági csapat­bajnokság. — Mi a Tnegoldás? — Decemberben, az orszá­gos sakk-értekezleten dr. líi-ptay László szövetségi ka­pitánnyal együtt javasoltuk az ifjúsági CSB beindítását. Enyhén szólva megmosolyog­tak . . . Pedig vannak ma is tehetségek, csak éppen nem könnyű felkutatni őket, mert többségük vidéki. Hoz­zánk, a Honvédba például Jobbágyiból, Vácról, Gödöl­lőről, Izbékről és Vecsésről járnak be fiatal sakkozók. Létre kellene hozni az egész országra kiterjedő vándor­edzői hálózatot, a közelmúlt neves sakkozóinak bevoná­sával — ahogy azt több olyan országban teszik, ame­lyek már messze megelőz­tek bennünket az utánpót­lás-nevelés terén. (MTI) T úrák MVSC: A vasutas termé­szetjáró szakosztály vasár­nap szervez programot. A résztvevőik reggel háromne­gyed kilenckor találkoznak a Majális-parkban lévő autó­busz-megállóban, a 15-ös busznál. Ütvonaluk: Ómas- sa — Szárazvölgy — Bán­kút — Bálvány — Vadász­völgy — Ömassa. Túraveze­tő: Bodnár Lajos. MISKOLCI HELYI1PAR: A szakosztály is vasárnap szervezi soron következő programját. Találkozás reg­gel fél kilenckor a Majális­parkban. A 12 kilométeres útvonal főbb állomásai : Lil­lafüred — Farakodó — Oroszkút — Kis-Dél — Bükkszentkereszt — Száraz Színva — Színva-forrás — Lillafüred. Túravezető: Föl­di József. Tanfolyamból szakosztály Karatézók a szakközépiskolában PÉNTEK Egy évtizeddel ezelőtt nyi­totta meg kapuit Miskolcon az Avas alján az Egészség- ügyi Szakközépiskola. A ka­punyitással szinte egy időben rajtolt az iskolában egy olyan sportág, ami akkor még országos viszonylatban is újnak számított. A távoli Keletről származó karate, a rend, a fegyelem, a tisztelet sportja már az indulásnál nagy népszerűségre tett szert, jelentős tömegeket aktivizált. A sportág meghonosításának, minőségi szintre emelésének egyik főszereplője volt Ho­nra János, az iskola testne­velője. Tőle kértünk tájékoz­tatást a szép sikerekhez ve­zető útról: — A kezdet kezdetén tan­folyamok formájában nagyon sok fiatallal ismertettük meg a karate alapelemeit. Tevékenységünk már akkor túlnőtt az iskola keretein, hiszen sikeres tanfolyamain­kon tucatjával szerepeltek családok is. Ettől függetlenül iskolánk jelentette a sportág számára az otthont, s sze­rencsére sportszerető igazga­tónk, Tóth Kálmán, felis­merve a sportágban rejlő azon lehetőségeket, melyek az emberformálást is előse­gítik, szorgalmazta az iskolai szakosztály megalakítását. Ez három évvel ezelőtt meg is történt. Negyven taggal indultunk, szakosztályunk zöme lány volt. Jelenleg is­kolánk 12 tanulócsoportjá­ban 430-an tanulnak, s az összlétszám 10 százaléka most is szakosztályunk tag­ja. Mint feketeöves karate­edző irányítom a szakmai munkát, és ellátom a szak­osztályvezetői teendőket is. — A karate sok fajtája közül melyik a legkedveltebb az iskolában? — Szakosztályunkban a Shito-R.yu stílus honoso­dott meg, ez lett a legked­veltebb. Ennek az irányzat­nak a mozdulatrendszere ha­sonló a többi stílushoz. Eb­ben a stílusban a lényeg az ütésekre, rúgásokra épülő védekezések és támadások összessége. Ami megkülön­bözteti ezt a stílust a többi irányzattól, az elsődlegesen a formagyakorlatok sokszí­nűségéből, jellegzetesen egye­di voltából fakad. — Felkészülés, edzésmun­ka? — Rendszeresen, hetente három alkalommal tartunk kétórás edzést, természete­sen ez egy-egy verseny előtti felkészülés során megsokszo­rozódik. Egyébként a többi sportághoz hasonlóan mi is a bemelegítéssel kezdünk, majd jön az alapállások so­kaságának megismerése, gya­korlása. Általában ezt követi a formagyakorlatbeli ismere­tek szélesítése, pontosítása. A csúcsot az edzésmunká­ban a változatos páros küz­dőgyakorlatok jelentik. Biz­tató, hogy szakosztályunk va­lamennyi tagja odaadással, lelkesen dolgozik. Annál is inkább jelentős ez, mert sportágunk technikai, takti­kai elemeinek minél jobb elsajátítása legalább oiyan mértékben növeli verseny­zőink egészséges önbizalmát, mint amennyire záloga az eredményes sportolásnak. — Milyen eredményekben tükröződik ez a lelkesedés? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy eredmé­nyeink átlagon felüliek. Szép trófeák, bajnoki érmek soka­ságát sikerült megszerez­nünk. Szakosztályunk leg­eredményesebb tagja Vincze Erzsébet IlI/b osztályos ta­nuló. Ö tavaly a magyar bajnokságon 4. lett, ezt kö­vetően egy rangos belgrádi nemzetközi versenyen bronz­érmet nyert, majd december­ben a szombathelyi Mikulás Kupán, melyen 12 ország karatézói vettek részt, a Focifarsang. Serdülő és női mérkőzések. Miskolc, városi sportcsarnok, 13 óra. ■ SZOMBAT Focifarsang. Serdülő, női és öregfiúk találkozók. Miskolc, városi sportcsarnok, í! óra. Teke. Megyei serdülő, ifjú­sági és felnőtt egyéni baj­nokság. Ózd, Kohász-sportte­lep, íl óra. VASÁRNAP Focifarsang. Serdülő, női és öregfiúk találkozók. Miskolc, városi sportcsarnok, íí óra 15. HÉTFŐ megosztott harmadik helyet szerezte meg. A fiúk közül Kaminyecz Csaba a magyar bajnokságon ezüstérmet szer­zett. Szakosztályunk utánpót­lási bázisát jelenti a tanfo­lyam. Itt általában 70 kara­tékéval foglalkozom. Együtt­működésünk ezen a téren is sikeresnek .bizonyult. A ser­dülő korosztálybeli Polacsek Krisztina háromszoros ma­gyar bajnok. Az ifjúságiak közül Kassai Zita a legjob­bak országos erőpróbáján bajnoki címet harcolt ki, de dicséretes Mester Tímea ezüstérme és Debreczeni Nó­ra bronzérme is. Schuszter Judit bajnoki második helye­zése mellé a már említett szombathelyi tornán arany­érmet szerzett. Kapcsolataink a szövetséggel, más szakosz­tályokkal eredményes és gyü­mölcsöző. Sikerült olasz és amerikai karatézókkal is kapcsolatot teremtenünk, nagyszerű volna, ha nemcsak ők látogatnának el hozzánk, hanem mi is eljuthatnánk hozzájuk. — Tervek? — Talán furán hangzik, de nem elsődleges szempont munkánkban az eredmények mindenáron való hajszolása. Ettől sokkal fontosabbnak tartjuk sportágunk még in­tenzívebb népszerűsítését a fiatalok körében, mert sport­águnk jellegéből adódóan az emberformáló pedagógiai munkának nagyszerű eszkö­ze. A karatéval fiataljainkat fegyelemre, tiszteletre, rend­szerességre, küzdeni tudásra, kitartásra akarjuk nevelni. Ez a legelső és legfontosabb feladat. Ezek teljesítése mel­lett természetesen az idén is serdülőknél, ifjúságiaknál szeretnénk legalább annyi bajnokot nevelni, mint az elmúlt esztendőben. Kossárik Nándor Újabb győzelem, idegenben MISKOLCI KINIZSI—LEHEL SE 2-2 (1-1, 2-1, 8-0). Jászbe­rény, 40G néző. Vezette: Szon- goth. Láng. Szabina. OB I-es jégkorong-találkozó. M. Kinizsi: Wilmon — Szajkó, Kepics, Pet- ricskó í. (2). Wintersteiner 2. Gyöngyösi. Csere: Bállá (kapus), Zima, Bereczky, Rozgonyi. Ju­hász. Szentkúti. Mészáros, Zsit- va, Tornyai. Bíró. Verba, Cziá- ky, Cselényi, Edző: Bíró Ignác. Közepes színvonal és sok dula­kodás, szabálytalanság jellemez­te a mérkőzést. A vendégek jobb helyzetkihasználása dön­tött. Jók; Wilmon, Petricskó, Wintersteiner. Jégkorong. OB I.: Miskolci Kinizsi—Újpesti Dózsa. Mis­kolc, városi műjégpálya, 17 óra. A Focifarsangokon a hölgyek rendre közönségsikert aratnak. Képünk a tavalyi „mulatságon készült és a Szabadka-Femina összecsapás egyik pillanatát örökítette meg. Fotó: Balogh Edzésen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents