Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

1988, január 27., szerda

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

(3&##**#*

<•13 i=míi£1 :<•>#*y

A program és az ipar

A mégoly apoliükus gondolkodású, a gazdasági élet eseményeiben tökéletesen járatlan laikus is tudja, mert egyre inkább érzi, hogy gazdaságilag enyhén szólva is gyengén állunk. S mert ez ma már mindenki számára nyilvánvaló, sokasodnak a kérdések: hogyan és miért jutottunk ide? A kérdésre adott obiigát válasz sokáig úgy hangzott, hogy azért, mert jó ideig jobban éltünk, mint ahogyan élhettünk volna; meri sokáig többet fogyasz- I! toltunk, mini amennyit fogyaszthattunk || volna; s mert sokáig sokkal többet osztot- II tunk el, mint amennyit eloszthattunk volna. S a túlfogyasztást, a túlelosztást, a túlköltekezést jórészt külföldi hitelekkel finanszíroztuk.

Ez így igaz, azzal a nem lényegtelen pontosítással — s ezzel kapcsolatban csak az utóbbi hónapokban hallani meglehetősen szűkszavú és kellőképpen óvatosan fogalmazott célzásokat —, hogy a sokat || emlegetett túlfogyasztás sem feltétlenül azonosítandó a hedonista jellegű lakossági I! fogyasztással. Magyarán és egyszerűen: nem Is mi. éltük fel családi körben a pénzt, amit bizony a gazdaság régóta esedékes megújítására kellett volna felhasználni.

Akkor hát mi történt? A tudományos igényű elemzésekből leszűrhető, megbízható magyarázatok még váratnak magukra Ili — ezt is hallani újabban és egyre gyakrabban —, de azért bizonyos, s eredményeit tekintve, nem túl szerencsés kime- , nctelű, ám annál több pénzt felemésztő gazdálkodási melléfogásokról máris tudhatunk, mert különösebb tudományos elemzés nélkül is nyilvánvalóak. Például a beruházáspolitikánk és még inkább a beruh ázási gvakorlatunk.

Talán még emlékezetes: a hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulójától kezdve, a lényegében mind a mai napig a meg- II fontoitabb, a "gazdaságosabb, s persze a kevesebb beruházás az egyik fő követelmény. A beruházások mennyiségi csökkentését illetően nem is volt eredménytelen ez a gazdaságpolitikai törekvés (annak veszélyével együtt, hogy ily módon óhatatlanul is összezsugorodik a technikailag, műszakilag egyre inkább ..lepusztult" gazdaság mozgástere.) De vajon emlékezetes-e még, hogy e kényszerű beruházás-vissza- fogás»milyen jdőszak után következett be? Hogy ».az 1973»as — és minden, energiában és nyersanyagban szegény országot kritikus helyzet elé állító — világpiaci árrobbanás nálunk olyan központi döntéshez vezetett, hogy a lehetőség szerint megpróbáljuk magunkat függetleníteni a külső energiapiacoktól. Vagyis pénzünk többségét energetikai és alapanyagipart beru:/-.?■ tZwiZiml si;; Ss;:;iiS házásokra költöttük, s a második — a hetvenes évek utolsó harmadában bekövetkező — világpiaci árrobbanás után is tovább erőltettük e folyamatot, s a beruházási pénzek nagyobbik leiét az energetikai iparág fejlesztésére koncentráltuk. A feldolgozóipar fejlesztése főleg ebben az idő- szákban maradt el.

S vajon emlékezetes-e, hogy az országos energiatakarékossági programról a hetvenes évek első felében gyakorlatilag szó sem volt. Sőt: inkább csak kaján hangvételű tudósításokat láthattunk, hallhattunk és olvashattunk a nyugati világ legfejlettebb országainak drasztikus takarékossági intézkedéseiről, a kiürült autópályákról, a közlekedési korlátozásokról, az energiaigényes iparágak visszaszorításáról. Aztán persze jócskán megkésve takarékosságügyben ébredtünk mi is, s első lépésként megjelentek — emlékeznek még? — a „tojás plakátok", a „For.gó-Morgó”-filmek, s egyéb, főleg a lakossági megtakarításokra figyelmeztető — esetenként szakmailag is dilettáns, ám érdemleges eredményre aligha vezető — tanácsok.

És az eredmény? A rendkívül nagy ösz- szegű energetikai és alapanyagipari fejlesztések ellenére saját gondjainkon aligha segíthettünk, az energetikai világpiactól semennyire sem függetleníthettük magunkat. ám az exportra inkább képes feldolgozóipart elhanyagoltuk. Következésképpen: a már hetvenes évtized közepén is avult exportszerkezet konzerválódott; a feldolgozóipar munkáját és termékeit a világpiac könyörtelenül leértékelte, s hogy ez a feldolgozóipar valamennyire is életképes legyen, az egyre gyakoribb és egyre nagyobb dóziséi költségvetési injekciókat követelt. Gyakorta csak azért, hogy a lényegében piacképtelen iparágakban dolgozó százezreknek ne kelljen állás nélkül, megélhetési lehetőség nélkül maradva utcára kerülniük. S persze azért is. mert az időközben sorozatban felvett — és nem mondhatni, hogy racionálisan elköltött — külföldi hitelek törlesztési kötelezettsége miatt a végletekig elhanyagolt feldolgozó- iparra egyre nyomasztóbb exportterhek hárultak.

Hát így és ezért is jutottunk oda, ahol most, vagyunk, s e kényelmetlen helyzetből való kilábaláshoz nemcsak az elhatározás, de legfőképpen a pénzzel finanszírozott ipari szerkezetátalakítás, mindenekelőtt pedig a feldolgozóipar fejlesztése szükségeltetik. Hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között kerülhetett erre sor, azt a most formálódó iparpolitikai koncepció hivatott eldönteni.

V. Cs.

t

A központi irodákban a mérle gek készítésével, a gépjavító műhelyekben a téli nagyjavító sokkal foglalkoznak a dolgozók.

Megkezdődtek a zárszámadások

mm

flillll

mű

(Folytatás az 1. oldalról)

sőt, az enyhe, csapadékos idő tovább kedvez a búza fejlődésének. Külön öröm, hogy termelőszövetkezetünk állattenyésztése öt esztendő után végre már nem veszteséges. Sokat javult a hízómarha-ágazatban a súlygyarapodás, és jelentős növekedést értünk el a tejtermelésben. Az egy tehénre eső tejtermelés mintegy 750 literrel emelkedett, de az ösz- szes tejtermelésünk "86-hoz képest megduplázódott. Kedvező, hogy az aszályos időjárás ellenére, illetve a korábbi évekkel ellentétben most az állattenyésztés részére a takarmány mind mennyiségben, mind minőségben megfelelően biztosított. Az állatok teleltetésére is jobban felkészültünk. A múlt év végén átadott új, 120 férőhelyes istálló ugyanis a korábbi elhelyezési gondjainkat megoldotta.

Biztató határképről kaptunk információt a Bodrogközből. Vinnai Miklós, a

vajdácskái Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke a következőket hangsúlyozta: — A mostani enyhe tél véleményem szerint legalább any- nyira szélsőséges, mint tavaly a nagy hideg. Igaz, az őszi vetések állapota nálunk is kedvező, de azt nem tudjuk, hogy ebben az enyhe időszakban hogyan telelnek át majd a kártevők, s később milyen hatással lesznek a szántóföldi kultúrákra. Tény viszont, hogy a fagymentes talaj elősegíti a több éve tartó aszály miatti vízhiány feltöltődését. Nem hagyható figyelmen kívül a mostani tél költségtakarékos hatása sem, hiszen kevesebb energiát használunk fel fűtésre, kevesebb takarmányt az állattenyésztésben. Ha már az állattenyésztésnél tartunk! Az ágazatban dolgozók felelősségteljes, lelki- ismeretes munkája mellett a 350-es szabadtartásos hús- marha-tehenészetben megkezdődött az ellési időszak. Eddig több, mint 60 borjú született, s elhullás, halva

születés még nem fordult elő! A központi irodában a számviteli apparátus az új szabályozásból adódó megnövekedett feladatokat megfelelő ütemben végzi, igaz, a dolgozóink közül többen vettek részt, illetve vesznek részt a Teszöv, a TIT, az APEH által szervezett tanfolyamokon. Fejlesztettük a számítógépes ügyviteltechnikánkat is, ennek megfelelően a bruttósítást már számító- gépes módszerrel oldjuk meg. Persze most még mindenki tanulja az új fogalmakat, a megszokottól eltérő feladatokat, de bizonyos vagyok abban, hogy különösebb nehézség nélkül vesszük az akadályokat. Mindezt elősegíti a szövetkezetben tapasztalható jó hangulat, hiszen a taValyi esztendő, amely minden szempontból kedvezőtlennek bizonyult, végül is a tagság és a vezetés közös erőfeszítéseinek, lelkiismeretes, szorgalmas munkájának köszönhetően eredménnyel zárult.

— bca —

Lapszemle

A világ

és annak „mikro” mása

A sok láb egyike

Gyümölcsből épített biztonság

Átalakult külsővel és megváltozott tartalommal került az újságárusokhoz a Mikrovilág legfrissebb, 1988. január 20-i száma. Nemzetközi informatikai magazin — olvashatjuk az újság címlapján. Mindenekelőtt, sokkal kényelmesebb kézbe venni, mint az eddig megszokott, nagyméretű kiadványt, Az új formátum a kiadó és a szerkesztők az irányú törekvését tükrözi, hogy a lapban olyan hírek, információk jelenjenek meg, amelyeket nem elég csupán egyszer elolvasni, és utána félretenni, hanem hosszabb időn át mindennapjaink részévé válhat.

Helye lehet az újságnak a számítógép vagy a sakkautomata mellett, hiszen köny- nyen begépelhető, szórakoztató programlistákat, jól hasznosítható gyakorlati tanácsokat, v gondolkodásra késztető „észjáték” feladványokat is találhatunk benne. Ugyanakkor több. mint 70 ezer család tv-készülékén is

helyet követelhet. Ugyanis ennyi háztartásban foghatók ma már a műholdas tv- progfamok, amelyeknek részletes műsorát mostantól rendszeresen közli a Mikrovilág.

Mi indokolja ezt a gyökeres változtatást? — vetődhet fel sokakban a kérdés. Mint azt a felelős szerkesztő köszöntőjében is olvashatjuk: ....... A világ egy egységes távközlési-informatikai elektronika felé tart — errefelé vette hát az irányt a Mikrovilág is. Ha a lap az informatika hű tükre. írott mása akar lenni, ha népszerűén kívánunk szólni a számítástechnikáról, ha azt szeretnénk, hogy a mai gyerekek egy információs társadalomban felnőve is ösz- szetartozónak érezzék az őket szolgáló elektronikai eszközöket, akkor a lap hasábjain foglalkoznunk kell mindazzal, ami ebbe az integrálódó világba beletartozik . . ."

A

z elmúlt évről Lackó Sándor, a fulókércsi Üttörő Termelőszövetkezet elnöke sem adhat jeles bizonyítványt :

— Kár panaszkodni az időjárásra, de tény, hogy minden szántóföldi növényünk a vártnál kevesebbet adott, s az neki köszönhető. Takarmányunk éppen csak annyi termett, ami elég a kiteleltetéshez. Lényegében csak egyszer tudtuk az évelő pillangósokat kaszálni. Amikor másodszor akartuk begyűjteni .a vörösharét, szinte semmi széna nem került a telepre. Tömegtakar- mányokná'l hasonlóan nagy volt a kiesés. A silókukoricát tönkretette az aszály, a kiesett hozamot csak répa- szelet-vásárlással tudtuk ellensúlyozni. Ennek ára párosulva a siló magas költségével, csak növeli gondjainkat.

Pedig az. állattenyésztésben ebben a csereháti közös gazdaságban végre sikerült előrelépni. Elsősorban a marhahizlalásban, ami pedig köztudottan ebben a tájkörzetben, a drágán megtermelt abrak miatt nem nagyon ajánlott. Itt a húsmarha- telepek rekonstrukciójára az utóbbi években ötmillió forintot költöttek, — világbanki kölcsönből — s ennek köszönhetően tavaly 472 darab állatot adtak át a kereskedelemnek, nagyrészt exportminőségben. A hizlalási, abrakfelhasználási mutatók sokat javultak, de még így i.s csak árkiegészítéssel mutathattak fel nyereséget az ágazaton. De mivel ez 19 százalék. s ameddig az álhun

biztosítja, ennek az ágazatnak jövője lesz. Sajnos, ez korántsem mondható el másik fontos ágazatukról, a juhászairól. Bár illetékes helyeken évre*! évre ígérik a termelői ár, s dotáció olyan változását, amely jövedelmezővé tenné az ágazatot, intézkedéseikkel eddig legfeljebb azt érték el, hogy a szövetkezetek az azonnali felszámolás helyett, várakozási álláspontra helyezkedtek. Vagyis nem csökkentik tovább az anyaállományt. Pedig a fejlesztés ebben a tájkörzetben mindenképpen indokolt lenne. De a világpiaci árakra támaszkodó szabályozórendszer ezt nem teszi lehetővé, sőt. további létszámcsökkenést feltételez.

— Kifejezetten balszerencséje ennek a vidéknek, hogy a gyepre, legelőre alapozott tartás túlságosan drága. Bár a húsmarha, hizlalt állat, tejes-, s pecsenyebárány fontos exporttermék, de ez nem érződik a termelői árakon. Pedig itt a mostoha adottságú dombokon is találnunk kell valamit, ami jövedelmet hoz, mert előbb- utóbb — ha nem síikerül — lehúzhatjuk a rolót.

Idén a szövetkezet hetvennégy hektáros almása hozta .azt a ráadást, amely- lyel viszonylag pótolni lehetett a nem várt árbevétel-kieséseket. Ez azért is figyelemre méltó, mert különösebben nagy termést nem hoztak a fák. A szakember közepesnek minősíti az elmúl'

évi hozamot, s hozzászokva a korábbi időszak exportáraihoz, a csökkenő piaci kereslethez, nehezen feltételezhető a nyereség.

— Pedig így igaz! — vágta rá az elnök. — Emelkedtek az átvételi árak, de nekünk sikerült olyan szerződést kötnünk, amely tartósnak ígérkezik. Kétezer-négyszáz tonna szalaszendi alma gurult át az országhatáron, a közeli Kassára. Ilyen meny- nyiség saját gyümölcsösünkben természetesen nem termett meg, így máshonnan is vásároltunk fel gyümölcsöt. — almán kívül meggyet, cseresznyét, körtét, sőt még dinnyét is — így viszonylag kedvező kereskedelmi kapcsolatot sikerült kialakítanunk.

Nem véletlenül fontolgatják tehát a termelőszövetkezetben újabb gyümölcsösök telepítését. Az utóbbi öt évben sikerült a növénytermesztés, s az állattenyésztés színvonalát olyan mértékre felhozni, hogy a beruházások új ágazat fejlesztésére tolódhatnak el. Bár a több lábon állás érdekében nem mondanak le a helyi ipari, szolgáltató üzemágak termelésének növeléséről, a táj „megváltó” munkát hozó, munkát adó „eszköze” csak a korszerűen telepített, hasznot hozó gyümölcsösök lehetnek. Kajszi, sziilva, cseresznye, meggy kerülhet az almán kívül ide, s ha ki tudják használni a szlovákiai partner igényét, a szövetkezet megerősödhet.

*

(Csak zárójelben megjegyezve : Születtek, születnek olyan tervek, amelyek a gyümölcsfeldolgozást helyezik előtérbe. Többek között a t ege lő reh-a 1 ad o 11 a b b állapotban a fulókércsi szövetkezet elképzelése van. Kaphatnának rá állami támogatást, s kedvező' feltételű hitelt. Továbbfejlesztésére szintén találhatnak — esetleg külföldi tőkével is — utat. A térség elmaradott munkaerő-helyzete, a kedvezőtlen adottságok indokolnák is egy ilyen léüzem megvalósítását. Ám többi szövetkezet ugyanezt akarja. Az ellentétes érdekeket nehéz feloldani. Éppen ezérfc' az egyszerű társulás lenni megoldás. Akinek eszábp jut, elkészíti az üzem első tervét, ötletet ad ,a másiknak, — nekem több gyümölcsösöm van — aki újabb százezrekért rendel tervet, s kiegyenlíti a kezdeti hátrányt. A harmadik fél esetleg úgy szólhat, se nálad, se nálam, mert politikailag, foglalkozásilag fontosabb mondjuk az üzem egy városban.

Közben az idő halad. Állami támogatás egyre kevesebb lesz, könnyen lehet, hogy a vidék felzárkóztatásához szükséges forintok más megyékbe kerülnek, ahol azonnali terveket, hatékony programot garantálnak. — kármán —

Biztató a téli határ