Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG fl 1988, január 27., szerda Ideológiáról wäta közben Ezekben a hetekben megyénkben is folynak a viták az ideológiai munka időszerű kérdéseiről. Mint ismeretes, a Központi Bizottság 1987. november 11 -ei ülésén tájékoztatót hallgatott meg a témában, s úgy döntött, hogy a kialakított tézisek tanulmányozását, ideológiai életünk elemzését folytatni kell. Ezért felkérte a pártszervezeteket, a társadalomtudományi alkotó- és közvetítő műhelyeket, hogy az alapvető témáról demokratikus viták keretében mondják el véleményüket, fogalmazzák meg javaslataikat. Természetesnek kell tartanunk, hogy sokszínűek a vélemények, nem kevés a szélsőséges megközelítés, az egymásnak, egymás véleményének ellentmondó megnyilatkozás. De: az eddigi információink szerint nincs ideológia-ellenesség. Az viszont tapasztalható, hogy az ideológia értelmezése, funkciója körül meglehetősen vegyes felfogás ét a köznapi tudatban, s erőteljes az ideológiai türelmetlenség. Éppen ezért nem tűnik feleslegesnek, hogy felidézzük az ideológia lényegét. Az ideológia olyan nézetek rendszere, amely az embernek a világmindenséget is magába foglaló környező valósághoz és egymáshoz való viszonyát [''ttíkií&i. Másként fogal- mazva: az adott társadalom viszonyainak összefüggő rendszert alkotó tudati visszatükröződése. Ebből következően funkciója kettős: egyrészt eligazít mai bonyolult valóságunk- 11‘Waft; ‘S ezzel a társadalmi i s 'viszonyok megszilárdítását segíti elő, másrészt jövőt, formáló szerepe is van, ezzel viszont a társadalom fejlődését szolgálja. Valóságtartalmát végső soron ',.'(17. adott osztály társadalomi' érdekei, objektív fej- '’tődési' tendenciái határozzák meg. Az adott történelmi kor, s mai korunk egyes ideológiáinak tudományos szintjét mindig befolyásolják az .alábbi tényezők: Először: a világban, az egyetemes emberi civilizáció eredményeként megfogalmazott eszmék. Ezek jelentős részét, a különböző ideológiák jelentős részét is az útkeresés, a megújulás, korunk vakságának ideológiai feldolgozása jellemzi. Nem egy esetben korábbi korok eszmerendszeréből merítenek erőt, s kevesebb az előremutató, jövőformáló útkeresés. Persze, ez utóbbi elemekkel is találkozunk, amelyek tanulmányozása és hasznosítása, a mi viszonyaink között is fontos. Hadd álljon itt egy példa csupán: a polgári ideológiák egyik figyelmet érdemlő teljesítménye a glo- balisztika, s az ettől elválaszthatatlan modellezés, jövőkutatás. E téren nagyon lemaradtunk. Másodszor: a társadalmi eszmék fejlettségi szintjét befolyásolják a tudományos ismeretek, a tudományok, mindenekelőtt a társadalomtudományok elért eredményei. Mi jellemző ma hazánkban a társadalomtudományok teljesítményére? Vitathatatlan, hogy az elmúlt két, két és fél évtizedben jelentős, nem egy esetben nemzetközileg is figyelmet érdemlő eredmények születtek. Úgy gondolom, nem tévedek, ha ebbe a kategóriába sorolom ,n történettudomány produktumait (távolabbi múltunk és közelmúltunk kutatásában egyaránt felmutatott eredményeit), a közgazdaságtudomány teljesítményeit (még akkor is, ha egy sor kérdésben a szakemberek megközelítése eltérő), látványos fejlődés jellemezte a szociológiát, s az elmúlt évtizedben egyre izmosodó a politika- tudomány. Ugyanakkor kevésbé mondható el hasonló az irodalomtudományról, a művészettudományról, az esztétikáról, az etikáról és — a néhány egyéni teljesítményt leszámítva — a filozófiáról. Ebből az következik, hogy éppen azoknak a tudományágaknak a fejlődése volt kevésbé látványos, amelyek az ideológia számára a legnagyobb segítséget adhatják: a filozófia, etika, politológia, mint a a leginkább elvont, általánosításra, szintetizálásra alkalmas tudományok. Harmadszor: az egyes ideológiák szintjét az is befolyásolja, hogy milyenek a kor társadalmi szükségleteit felismerő, megfogalmazó, az ideológiával foglalkozó vezetők, politikusok, teoretikusok képességei. Ehhez azonban hozzá szeretném tenni, hogy nyilvánvalóan meghatározó az egyén tudatában az ideológia elsajátítása, mint ismeretrendszer orientáló szerepe, de az egyénben is kialakul, ha úgy tetszik, spontán a társadalom viszonyainak tudati tükröződése, az ideológiai ismeretek egyéni feldolgozása, a valósággal való szembesítése. E kettős folyamat eredményezhet tartós cselekvési irányt, cselekvést motiváló tudati azonosulást. Számomra úgy tűnik, hogy számtalan esetben az egyes emberek meg akarják spórolni a „kínlódást, gondolkodást, töprengést”, amelynek segítségével önmagukban, a tudatban feldolgozzák az egyes elemek atomizált képeit, nézetrendszerré, magatartásformáló elvekké „emeljék”. Ezt az egyéni gondolkodást, az ideológiai ismeretek és a valóság szembesítését, elrendezését nem lehet megkerülni. Ennek a hiányát vélem kiolvasni azokból a megfogalmazásokból, hogy „dolgozzák lei”, ..mondják meg”, sőt „tételesen fogalmazzák meg, ne csak általánosságban”, vagy „kell a változtatás” stb. Miközben magam is egyetértek azzal, hogy a marxista ideológia meg- megújulása nélkülözhetetlen, a türelmetlenség egy oldalról, a csak mások, lehetőleg minél magasabb szintről történő kinyilvánítás igénylése más oldalról, olyan veszélyeket is magában hordoz, amely be- lekényszerítlieti az ideológiát új dogmákká merevedésébe, a politikai, gazdasági lépéseit, gyakorlat, nemegyszer kényszerintézkedések elméleti rangra emelésére. Márpedig ennek máig ható káros hatását volt alkalmunk megtapasztalni ! Az ideológiai helyzetünkkel foglalkozó dokumentumok többéves előkészítő, elemző, részterületek kutatását feldolgozó kollektív gondolkodás eredménye. A minősítő vélemények természetesen eltérőek attól függően, mi volt az előzetes elvárás, s ebben sok illúzió is .akad, s mennyire keverednek az emberekben az ideológia funkciói. A dokumentumok bátorítják a tudományt, az ideológiai műhelyeket a további kutatásokra, elemzésekre, szintetizálásra. Miben látom a dokumentumok előremutató, orientáló szerepét? A tézisek négy területen tartalmaznak új ideológiai megközelítést. — Állást foglal szocializmus-felfogásunk, vagy szocializmus-elméletünk néhány fontos kérdésében, mint a szocializmus elért szintjének megfogalmazása: jelző nélkül, a szocialista társadalom építésének hosszú történelmi fázisa elején tartunk. Minősíti a jelenlegi szintnek megfelelő szocialista gazdaságot: tervgazdaság, de árutermelő és piacgazdaság .a társadalmi tulajdon dominanciája alapján, a magántulajdon elismerése mellett. — Egységes, komplex reformideológia elemei körvonalazódnak: minden társadalmi alrendszerre irányuló reformok szükségessége. — Rögzíti a párt vezető szerepének korszerűsítésével, a politikai rendszer megújításával kapcsolatos legfőbb ideológiai elveket és irányokat. — Végül megfogalmazza az ideológiai közvetítő rendszerek, intézmények (mint a tudomány, oktatás, művészetek, tájékoztatás, pártpropaganda) feladatait, orientálja tevékenységűket. A dokumentumok alapos tanulmányozása során olyan fontos tartalmi kérdésekben kapunk eligazodást, mint a jelenkor, a mai világ, benne a kapitalizmus megítélése, a szocializmus és reform, a szocialista önigazgatás, a szocializmus ás pluralizmus, a gazdasággal összefüggő ideológiai kérdések, a korszerű nemzetfelfogás elemei, az állandó és változó értékek, a közösségi erkölcs, nemzeti egység, ideológiai párbeszéd, egyenlőség és differenciálás. Nem lezárt, megmásíthatatlan értékítéletek ezek, de — megítélésem szerint — az igényelt állásfoglalást e kérdésekben megtaláljuk. Meggyőződésem, hogy így közeledve q dokumentumokhoz — hiányosságai ellenére is — értékes támpontokat talál minden gondolkodó társam benne. Vancza János Ma este a képernyőn Csillagok a hajnali égbolton A Miskolci Nemzeti Színilázban az elmúlt év novemberében mutatták be Alck- szandr Gulin kortárs szovjet író Csillagok a hajna ii égbolton című drámai történetét. A darab azóta is műsoron szerepel Miskolcon és ma este 18.45 órai kezdettel a második programban élő, egyenes adásban közvetíti a televízió. Az első műsorban 20.05-től a Századunk újabb folytatása látható, 21.1()-től pedig a Kék fény jelentkezik. Képünk a miskolci színházi előadásból való: Molnár Zsuzsa (Lóra) és Bregyán Péter (Alekszandr). Érzelmekről - kinnyfakasztás nélkül Néhány hete arról írtam, hogy a televízió egymás után sugározta a könnyfakasztó jellegű filmeket, sorra követték egymást az érzelmekre erősen ható adások. Szinte egy hétig ríkatta a képernyő a nézőközönséget. Egy kedves olvasónk, G. F.-né, nyugdíjas miskolci pedagógus, akinek figyelmet érdemlő gondolataival lapunk hasábjain már találkozhatott az olvasó, levélben szólt hozzá az említett cikkhez. Kifejtette, hogy egyetért azzal a többször is közölt állásponttal, amely a krimi- és horroráradat, a durvaság, kegyetlenség, érzelemszegénység, a televízió képernyőjén és a mozivásznon ezek túlburjánzása ellen emelt szót, ám vitatja a bevezetőben említett cikknek azt az alapállását, amely a könnyfakasztó jelleget elítéli. Levélírónk kifejti, hogy „a meghatódni nem tudás, vagy annak szégyenlése is, az érzelemszegénység egyik megnyilvánulása. S ma — sajnos — szégyen a szerelmes el- lagyulás, az érzelmek kimutatása, restellni való a gyöngédség, az önuralom stb.” Megállapítását nincs szándékomban vitatni. Abban viszont bizonyára egyetért velem a levélíró és sokan mások, hogy az érzelem és a mesterkélten felszított érzelgősség közé nem tehetünk egyenlőségjelet. Az általam inkriminált produkciókban erről volt szó. A kommersz művek készítői nagyon jól tudják, milyen fogásokkal lehet megríkatni a nézőt, mivel lehet leginkább hatni rájuk oly módon, hogy előbb jöjjön a szi-pogás, mint a gondolatok, s a szemek, meg orrok Lörölgetése vonja el a figyelmet a felszín mögé tekintéstől, a gondolatok keresésétől, a mélyebbre ásástól. Tudják, hogy a gyerek és az állat jelenléte, különösen, ha okos kutyusról van szó, mindig siker. Akár élő színházban, akár televízióban. Állhat és ágálhat a színpadon a leghíresebb drámai színész, de ha közben valaki pórázon bevezet egy kis kutyust a világot jelentő deszkákra, a figyelem rá fog terelődni, s nem a színészre. Ezzel élnek vissza a kommersz művekben igen gyakran. Nem akarok visszatérni a korábbi cikkemben említett példákra még akkor sem, ha kedves levélíróm egyik-másik kifogásolt filmben fel is fedezte a pozitív vonásokat, például, hogy a magát agyonveretni hagyó bokszoló esetében „a profizmus kegyetlen üzletszerűsége”, a másik filmben, ahol ugyancsak a gyerek hozza össze az elvált szülőket, „az énekesi pálya sikereinek ingatag talaja”, meg „az emberi-szülői felelőtlenség” is megmutatkozik, hanem hozok egy újabb példát. Bizonyára sokan látták és könnyezték meg az elmúlt csütörtökön (január 21-én), este, azt az amerikai filmet, amelyben két csecsemőt elcseréltek, ebből fakadtak a bonyodalmak, de szerencsére meg is oldódtak, és mi felnőtt korukig kísérhettük nyomon a végső címlista alatt az egymásra talált, egymást testvérkén! szerető, egykori elcserélt fiúk sorsát. Hát ha ez nem volt könnyfakasztó giccs, akkor micsoda!? Ezt a példát pedig azért említem, mert a levélíró arra hivatkozik, hogy e filmek olyan szituációkat kínálnak, amit a fiatalok kedvelnek, érdeklődéssel figyelnek, vagy a szereplők olyan helyzetben élnek, gyötrődnek, amelynek a nézők között is sokan részesei. Könnyen azonosulnak a művek által közvetített érzelmekkel, és ha a realitás sántít is ezekben a filmekben, az érzelmek ezt kuny- nyen feledtetik, homályosít- ják. Nem merném egészében elfogadni ezt az álláspontot. Általában az e művekben bemutatott társadalmi környezet sem olyan, amelybe a mi életünk mozzanatai beilleszthetők, és főleg nem olyan, amelyben a mi gondjaink oly módon megoldhatók, ahogyan e művekben látjuk. Igen, sokan azért szeretik a kalandfilmeket, meg azon belül a westernt, vagy újabban a kung-fu hősök történeteit, mert abban olyan szereplőket látnak,. akiknek az élete, életvitele és folytonos győzelemmel járó hősködése vonzó, illetve a tudat alatt vágyott életei,' tükrözi. A másfél óra áíátt; ámíg a nem túl igényes néző ezeknek a kalandhősöknek ügyködését figyeli, önmaga hős- ködési vágyainak részbeni kielégülését érzi. Nagyobb baj az, amikor kijön a moziból, és meg is próbálja utánozni, amit látott. Ebből adódnak garázdaságok, meg súlyosabb bűncselekmények. Ám, itt nyilvánvalóan modern mesékről van szó, míg az általam említett könnyfakasztó példáknál nincsenek is ilyen „követendő hősök”. Ott csak olyan szituációk vannak, amelyeken el lehet, sőt, hovatovább el kell érzékenyülni, mert túlcsordul a művekben az érzelgősség, a veszedelmes precizitással patikamérlegen mért érzelemadagolás, főleg pedig a hazugság. Igaza van a levélírónak: aggódnunk kell a végtelenül elembertelenedő világért, amelyet a ránk zúdított művek elénk tárnak, és amelyet hellyel-közzel személyesen is érzékelünk, de abban a kitételében már tamáskodom, hogy ezért kell megbecsülni minden érzelemből fakadó könnycseppet. Ugyanis véleményem szerint a krimi, a horror és egyéb kegyetlen áradat ellen nem a könnyfakasztó, hazug érzelmesség az ellenszer, hanem az őszintébb emberi hang, az őszintébb és emberibb világ bemutatása. Benedek Miklós Nemzetközi konferencia AIDS-világkonferencia kezdődött kedden a brit fővárosban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) égisze alatt szervezett háromnapos tanácskozásra — amely mind ez idáig az első, egyetlen egészségügyi kérdésnek szentelt világtalálkozó — mintegy 140 országból érkezett magasszintű küldöttség, többnyire az egészségügyi miniszterek vezetésével. A tanácskozást a szerzett immu nhiányos megbetegedés igen gyors terjedése tette szükségessé: a WHO előrejelzése szerint az idén megduplázódhat az AIDS-es megbetegedések száma. A konferencián háromtagú magyar delegáció is részt vesz.
