Észak-Magyarország, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1988, január 23., szombat A Miskolc Városi Pártbizottság ülése Nem volt veszteséges vállalat Gulyik Zsoltot választották titkárrá Ismerve az elmúlt eszten­dő nehézségeit, problémáit dicséretes dolog az, amit a miskolci pártbizottság tegnap délutáni ülésén —, amelyen Tímár Vilmos első titkár el­nökölt — Alföldi László osz­tályvezető elmondott, hogy tudniillik, 1987-ben nem volt veszteségesen gazdálkodó vállalat, szövetkezet a me­gyeszékhelyen és környékén. Most már „csak” az a fel­adat, hogy az idén is jó évet csináljunk valamennyiünk­nek. Hogy ez sikerül-e, vagy sem, az kizárólag a gazdál­kodó egységeken múlik, mert a szabályzók és az új adó­rendszer adott. A pártbizottság elé a vá­rosi és városkörnyéki válla­latok, szövetkezetek, vala­mint a városi tanács elmúlt évi gazdálkodását értékelő jelentés került, s ez a min­denkit érdeklő és érintő anyag megállapította, hogy a termékszerkezet-váltásra irányuló erőfeszítések tavaly felerősödtek, de átütő ered­ményeket még nem sikerült elérni. Nőtt a munkahely becsülete, javult a munka- fegyelem, csökkent a táppén­zes napok száma, az alko­holfogyasztást a munkahe­lyeken szigorúan büntetik. 1987-ben a gazdasági szféra legfontosabb programja a veszteségforrások mérséklése, az iparszerkezet-átalakítás megkezdése, illetve gyorsítá­sa, piacorientáltabb munká­val a jövedelemtermelő ké­pesség növelése, a gazdasá­gos export fokozása, a kül­kereskedelmi egyensúly javí­tásához való hozzájárulás mértékének növelése volt. Ez ma sem, most sem lehet más, bár az idei tervek el­készítésével — objektív okok miatt —; némi csúszásban vannak a cégek, amelyek a feltételek szigorodásával, a piac követelményeinek nö­vekedésével, a belföldi igé­nyek csökkenésével számol­nak. Kétségtelen, nehéz lesz talpon maradni, de a több lábon való állásra vannak jó receptúrák, s jó visszhangra talált a párt és a kormány kibontakozási programja. A pártbizottság tegnapi ülésén személyi kérdésben is döntöttek. Gulyik Zsoltot, az SZMT titkárát megválasztot­ták a pártbizottság gazdasá­gi ügyekért felelős titkárá­vá. Elődjét, Szűcs Erikát — mint ismeretes — a közel­múltban a megyei pártbizott­ság titkárává választották. Fórum a műszaki értelmiség luMéröl (Folytatás az 1. oldalról) erkölcsi elismerésének javí­tására, és ajánlja a vállala­toknak, a társadalmi szer­vek testületéinek, funkcioná­riusainak, hogy támogassák és kezdeményezzék az inno­vációban élen járó, képessé­geiket a társadalmi célok érdekében kifejtő alkotó munkát végző műszaki értel­miségiek erkölcsi és anyagi elismerésének javítását. Ajánlja továbbá, hogy 1990 végéig az alkotó műszaki ér­telmiségieket az átlagos bér- növekedésnél 40 százalékkal magasabb béremelésben ré­szesítsék. Emellett a Minisztertanács a kutató-fejlesztő munka anyagi és erkölcsi elismeré­se céljából, műszaki főtaná­csosi és tanácsosi címek adományozására hívja fel a figyelmet. E címekhez ki­emelt anyagi elismerés já­rul. Így a műszaki főtaná­csosi címhez legalább 5500, a műszaki tanácsosi címhez pedig legalább 3000 forint pótlék fizetendő. A címet legfeljebb 3 éves időtartam­ra, vagy meghatározott fel­adat elvégzéséhez kell köt­ni, illetve adományozni. Az anyagi-erkölcsi elisme­rés egy másik formája a műszaki alkotói díj, amely­nek összege legfeljebb 100 ezer forint, és a díj felét a szabályozott béren kívüli forrásból fizethetik a gaz­dálkodó szervezetek. A jog­szabály szerint minden 30 műszaki dolgozó közül egy részesülhet ebben az elis­merésben. Az értelmiségiek bérhely­zetének általános javításá­ra jelenleg nem állnak ren­delkezésre megfelelő anya­gi források. A pályakezdő értelmiségiek induló alapbé­rét azonban általános ér­vénnyel már ebben az év­ben szükséges felemelni. A döntés értelmében ez év szeptember 1-től el kell ér­ni azokat az alsó bérhatáro­kat, amelyeket eredetileg csak 1991. január 1-ig kel­lett volna elérni. Az új alsó határ a pályakezdőknél ál­talában 5000 forint, néhány területen pedig 4800 forint. Ezzel egyidejűleg a nem pá­lyakezdők alsó alapbérhatá­rait is felemelik. A gazdál­kodó szervezeteknek az új alsó határokat saját forrá­saikból kell biztosítani, vi­szont a költségvetésből gaz­dálkodó szervezetek és az értelmiségieket nagy szám­ban foglalkoztató gazdálko­dók ehhez is központi tá­mogatásban részesülnek. L. L. Csehszlovák reform (Folytatás az 1. oldalról) vagy esetleg állami dotáció­val ellensúlyozzák, nem szá­molnak a kiskereskedelmi árak emelésével. A gazdasá­gi reform egyik fő célja, hogy a belföldi és a világ­piaci árakat egymáshoz kö­zelítsék, de az árak alakulá­sát a csehszlovák állam terv­szerűen irányítja majd — közölte. A népgazdaságilag legfon­tosabb nyersanyagok és ter­mékek árát —, amelyek egyébként jelentős mérték­ben befolyásolják az árszin­tet az egész gazdaságban — úgynevezett árfejlesztési terv­ben határozzák meg. A köz­pont beavatkozása az árak alakulásába fokozatosan szű­nik meg. Ismerős (torz)kép a szocializmusról (MTI—Panoráma) — Szta- niszlav Sztratiev neve már nem egészen ismeretiem Ma­gyarországon. Az élet oly rövid című darabját a múlt év végén -bemutatta a Bu­dapesten és Egerben vendég­szereplő szófiai Szatirikus Színház. Hazájában, Bulgá­riában, estéről estére nagy sikert arat a Balkáni szind­róma című, élesen szatiri­kus hangvételű műve, amely a bolgár drámairodalom felszabadulás utáni történe­tében úttörő alkotásnak számít. Sztratiev kiváló pub­licista is. Gyakran közli írásait a Pogled, a Bolgár Újságírók Szövetségének népszerű hetilapja, „Hívat­lan gondolatok” rovatában. Mint a lábjegyzetből kide­rül, a lap olvasóinak társa­dalmi tanácsa szerkeszti ezt a rovatot. A Pogled leg­utóbbi számában A szocia­lizmusról címmel olvashat­juk Sztratiev hívatlan gon­dolatait, amelyeket — né­mileg rövidítve — az aláb­biakban közreadunk. Némelyekben elég érdekes elképzelések alakultak ki a szocializmusról. Ha nem dol­gozol, ha selejtet gyártasz, ha nem teljesíted a rád bí­zott feladatokat, elkésel, igazolatlanul elmaradsz a munkából, s mindezek elle­nére tovább alkalmaznak —■ ez szocializmus. De ha el­bocsátást helyeznek kilátás­ba — az kapitalizmus. Ha mindenki egyenlő fi­zetséget kap, végzett mun­kája minőségétől és haté­konyságától, tehetségétől, kezdeményezőkészségétől és fantáziájától függetlenül — ez szocializmus. De ha a lusták és az alkalmatlanok kevesebbet, a szorgalmasak és a tehetségesek pedig töb­bet kapnak — az már nem szocializmus. Ha a boltban veszeksze­nek veled, ha kénytelen vagy kivárni azt a fél órát, amíg az elárusítónők el­mondják egymásnak leg­frissebb pletykáikat, s vé­gül nem is kapni, amit vá­sárolni akartál — ez szo­cializmus. Ha kedvesein fo­gadnak, igyekeznek jól ki­szolgálni, s a megfelelő mé­retben, színben és minőség­ben kapod meg, amire sür­gős szükséged van — az ka­pitalizmus. Ha az üzemek rossz mi­nőségű, eladhatatlan, vagyis nem nyereséges árukat gyártanak, ráadásul szeny- nyezik a levegőt, meg a vi­zet — az szocializmus. A fordítottja — kapitalizmus. . . Amikor a saját kapuja előtt senki nem söpör, közben ar­ról beszél, hogy Svájcban milyen nagy a tisztaság — ez szocializmus. Ha minden­ki úgy gondolkodik ahogyan a főnöke — ez is szocializ­mus. Ha másképp — az bi­zony nem szocializmus. Ha az igazgató tönkrete­szi a gyárát, majd áthelye­zik a filmforgalmazásba, majd egy strand vezetői székébe, majd az egészség­ügybe, végül pedig egy cir­kuszba, hogy mindent kö­vetkezetesen tönkretegyen —: ez szocializmus. De ha már az első súlyos hibák elkövetése után semmiféle vezetői tiszséget nem tölthet be — az nem szocializmus, az nem humánus ... Kellemes az életünk ilyen szocializmus-képpel. Nem dolgozunk, nem gondolko­dunk, de ugyanannyit kere­sünk (néha többet), mint akik dolgoznak és gondol­kodnak. Rossz munkánk és hibáink következményeit másokra hárítjuk, no meg az objektív körülményekre, és tátott szájjal, kinyújtott kézzel várjuk, hogy az ál­lam mindent megadjon, mindent rendbe hozzon ... A szocializmus valami egészen más. Mindeddig ilyen elképzelésekkel * ik élni lehetett (ráadásul nem is rosszul), de a tavaly júliusi központi bizottsági ülés, és az azt követő események szertefoszlatták, illetve mind­inkább szertefoszlatják eze­ket az elképzeléseket. A hét eseményei - képekben Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Bonnban, majd Madridban tárgyalt a nyugatnémet és a spanyol vezetőkkel. A képen: a szovjet diplomácia irányítója Bonnban találkozott bé­keszerető fiatalokkal, akik egy Mihail Gorbacsov részére szóló le­velet is átadtak Sevardnadzénak. Továbbra is forrong az Izrael által megszállt arab területek la­kossága, s Tel Aviv továbbra is erőszakot alkalmaz. A képen: tüntető palesztinok próbálnak Rabin izraeli hadügyminiszter kö­zelébe férkőzni, aki szemleutat tett a gázai övezetben és Cisz- jordániában. Egy esztendő alatt a második katonai zendülést verték le a kor- mányhü erők Argentínában. A képen: lázadó katonák - még a kudarc előtt Van aki már érti, van aki még mindig nem Postásbérek bruttósítva Este kezdődött, az éjsza­kába hajlóan ért véget a Miskolci Postaigazgatóság szakszervezeti tisztségvise­lőinek csütörtöki fóruma. A rendezvénynek a Szakszer­vezetek Borsod Megyei. Ta­nácsának székháza (adott ott­hont — a kötetlen eszmecse­re hasznos, tanulságos vitá­vá alakult át. A gazdaság mai helyzete, az egyre sűrű­södő napi gondok a postá­sokat is aggodalommal töl­tik el, ugyanakkor a jelen­legi ötéves tervben jóval több a munkájuk, mint ko­rábban. A telefonhálózat or­szágos fejlesztésének prog­ramja kiemelkedő teljesít­ményekre nyújt lehetőséget, s a postánál valamivel na­gyobb a szociális biztonság, mint a népgazdaság más ágazataiban. A távbeszélő­hálózat korszerűsítése után sok munkahely szűnik meg, elsősorban a falvakban. Végre nyugdíjba kerülhet­nek a matuzsálemi kézi kapcsolású központok. A Magyar Posta azonban egyetlen hűséges dolgozóját sem hagyja magára, az ága­zati szakszervezet vezetőjé­vel a szakmai irányítók is egyetértenek: a korszerűsí­tés után felszabaduló embe­rek számára minden terüle­ten meg kell teremteni az értelmes, hasznos, jövedel­mező munka lehetőségét. Gricserné Heszky Enikő a fórumon hangsúlyozta: e probléma megoldásában a Miskolci Postaigazgatóság tevékenysége példamutató. Az órákon át tartó eszme­csere központi kérdése ter­mészetesen a bérek bruttó­sítása lett. Az igazgatóságon ezt a munkát viszonylag rö­vid idő alatt kellett elvé­gezni. Nemcsak embert pró­báló, hanem esetenként ir­galmatlan feladat hárult iá bérelszámolókra. Az igazga­tóságon majdnem hétezer ember dolgozik, ám ami a létszámnál jóval lényege­sebb, a postások bére a ha­zai átlagnál is összetettebb. A keresetek iaz alapbéren kívül számtalan pótlékot, ki­egészítést, mankópénzt tar­talmaznak. Leírni is mell­bevágó : országosan másfél­száz, különböző bérpótlék létezik. Ember, illetve bér- számfejtő legyen a talpán, aki valamennyiben kiisme­ri magát. Nyilván ez is köz­rejátszott abban, hogy a miskolci igazgatóság postá­sai csak a legutolsó napok­ban kapták meg a bruttósí- tott bérükről készített érte­sítést, a betegszabadságon levők pedig „expressz aján­lott” borítékban vették át kollégájuktól. A bruttósítást az igazga­tóságain dolgozó postások egy része érti, ám sokan vannak, akik még mindig nem. Néhány üzemben ke­veslik a megemelt összeget, s bárhogy számolgattak, ar­ra a következtetésre jutot­tak, hogy hiába lesz válto­zatlan a teljesítményük, rosszabbul járnak, azaz so­ványabb lesz a boríték, mint tavaly ilyenkor. A gépjár­mű-szállítási üzemben ki­sebbfajta „forradalom” tört ki, mert a több műszakban dolgozók úgy érzik, minden­képpen megrövidítették őket. A fórumon elmondták, va­lamennyi szakszervezeti tisztségviselőnek türelemre, jó beszédkészségre, és sok­sok érvre van szüksége ah­hoz, hogy megmagyarázza, s elfogadtassa az új bérrend­szert — bár mostanában mar a vízcsapból is a brut­tósítás magyarázata folyik, s az emberek egy része kézi­számológépével fekszik és kel. A: többi, bérből és fize­tésből élőhöz hasonlóan, a postások is várják a bérre­formot. Elfogadhatatlan — hangzott el a fórumon —, hogy egy tervezőmérnök ke­vesebbet keres, mint egy gépkocsivezető. Hasznosnak minősítették viszont az úgy­nevezett feladat- és cél- orientált bérezés bevezeté­sét. Ez — leegyszerűsítve — annyit jelent, hogy a meg­határozott munkára egy ösz- szegben fizetik ki a bért, függetlenül a feladat meg­oldására fordított időtől, s az emberek számától. A magasabb kereset lehetősé­ge fegyelmezettebbé teszi az embereket, s a különböző üzemek között is sokkal szervezettebb a munka, jobb az együttműködés. A pozi­tív jelenségek mellett azon­ban figyelmeztető, hogy a nagyobb bér reményében sokan szinte kiuzsorázzák munkaerejüket, többet vál­lalnak, s többet dolgoznak, mint azt egészségük bírná. „Nemcsak a munkaadó és a munkavállaló között feszülő konfliktusok oldásában kell segítséget nyújtanunk — hangsúlyozta a főtitkár —, hanem önmaguktól is meg kell védenünk az embere­ket.” Ami nyilván nem lesz könnyű feladat, hiszen az infláció mindenkit arra ser­kent, hogy lehetőleg minél magasabb összeget vigyen haza a borítékban. A Mis­kolci Postaigazgatóságon mindenesetre évek óta bizo­nyítják, hogy akarnak és tudnak is dolgozni, ha meg­teremtik a feltételeket, s megfelelően elismerik a munkát. Az igazgatóság az elmúlt esztendőt is ered- ménnyell, zártia, s a beruhá­zások jól haladnak. „Me­gyénkben — mondta zársza­vában Bústi János — rom­lott az életszínvonal, a fi­zetések stagnálnak. Az élet- körülmények azonban javul­tak. Ehhez nagymértékben hozzájárult a távbeszélőhá­lózat bővítése. A munkából oroszlánrészt vállaltak az igazgatóság dolgozói, s ezért köszönet jár nekik.” TJdvarcly József

Next

/
Thumbnails
Contents