Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. december 12., szombat A Napjaink decemberi számából Időben messze esnek egymástól Szemere és Áprily. Az 1848-as forradalom után kinevezett első felelős magyar kormány miniszterelnöke sem akármilyen írói vénával dicsekedhetett — kár, hogy a jubileum, születésének 175. évfordulója könyvkiadásunkat nem serkentette műveiből legalább egy válogatásnyi megjelentetésére —, de hát a decemberi Napjainkban mégsem irodalmi munkásságuk, hanem jubileumuk alapján kerültek egymás mellé. Szemere Bertalan emlékezete megyénkben különösen számottevő volt ebben az esztendőben, s az irodalmi, kulturális folyóirat jó érzékkel ápolta is. Hogy a Szemere- év — elsősorban a lokál- patrióták jóvoltából lett azzá az idei esztendő — folyamatosan figyelemben tartatott, annak a lap is egyik pillére volt, s tegyük hozzá gyorsan, szebb küldetést nem is vállalhattak volna magukra az idén szerkesztői. Túl azon, hogy a tömegkommunikációs eszközök — mármint a megyebeliek — természetesen ugyancsak megtették a magukét, a tudósításokkal is, és az emlékező összeállításokkal is. A nagyobb rész értelemszerűen az ilyesfajta tisztelgésből a folyóiratra hárul, lehetőségei sokkal nagyobb teret is adnak hozzá. A decemberi Napjainkban négy előadás szövegét olvashatják el azok, akik nem vettek részt a nyáron a Magyar Történelmi Társulat tudományos előadóülésén, a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában. Csak emlékeztetőül: tizenkilenc kutató tartott előadást, s az ígéret szerint az ülés teljes anyaga könyv alakban is megjelenik majd a Borsodi Történelmi Évkönyv sorozatban. Ügy gondoljuk azonban, hogy addig is érdemes volt irodalmi folyóiratunknak legalább négy tanulmány szövegét, közkinccsé tennie, hiszen a honismereti kutatás és az iskolai történelemtanítás számára is hasznos információkat juttat. A sárospataki joghallgató, a miskolci színházért tevékenykedő vármegyei tisztségviselő, az első magyar szerzői jogi törvény- javaslatot előterjesztő képviselő mellett megismerkedhetünk Szemere Bertalan megyebeli pályafutásával. Mindenesetre — az évforduló megemlékezései alapján tisztábbá és tágab- bá vált Szemere-arcké- pünk ismeretében — igazat kell adnunk Ruszoly .Józsefnek (ő ismerteti Szemere megyebeli pályafutását, s részint az ő érdeme a Szemerére való nagyobb odafigyelés is) igaztalan lekicsinylő hangsúllyal emlegetni szolgabírói ténykedését, miként ideje lenne már egy megtisztultabb, s következésképp igazabb Szemere- portré felvázolásának is, a történelmi távlatban valós értékelésének is. Addig, amíg ez a történészek jóvoltából megtörténik, e négy tanulmányt is nagyon szívesen ajánljuk a múltunk iránt érdeklődők, a történelmet tanítók és tanulók szíves figyelmébe. Akárcsak az Áprily Lajos munkásságáról megemlékező két tanulmányt (Antal Attila: A tengeren rab énekel; Csép Ibolya: Két testvériden, büszke lélek) az irodalombarátok figyelmébe. Az utóbbi különösen izgalmas olvasmány, hiszen Re- menyik Sándor és Áprily Lajos kiadatlan levelezése alapján rajzolja fel a két költő baráti, emberi kapcsolatát. A recenzens ezúttal — és nem először — a bőség zavarával küszködik. Mert hiszen szívesen ajánlana mást, többet is a folyóiratból az olvasók figyelmébe. Akár a szépirodalmi anyagból is, amelyből ezúttal a versanyag tűnik számára erőteljesebbnek. Mégis, egy újabb tanulmányra, egy beszélgetésre és egy szemelvénysorra szeretné felhívni ezúttal még a figyelmet. A tanulmány Vasy Géza írása, Egy nagykisregény utóélete címmel jelent meg Örkény István Tótékjáról, amely világhírnevet — nyugodtan mondhatjuk így — színpadi változatában élt meg, s az elmúlt években a miskolci színház előadásában is kitűnő produkció volt. „A Tóték azt mutatja meg, hogy mennyi telik ki alkalmazkodásban az embertől, s ugyanakkor azt is, hogy a végletekig való alkalmazkodás ellenére is képes lehet a szembeszegülésre.” Másképpen, hogy a szörny csak addig szörny, amíg fel nem ismerhető, ha felismertük, akkor már megzabolázható. Ez pedig emberi magatartásnak is kiindulópillér lehet. A továbbiakról viszont már csak távirati stílusban. A beszélgetés Szalay Lajos rajzművésszel készült (Az élet tudásából), s alighanem valamiféle adósságtörlesztés is ez a megyében, Miskolcon évek óta gyakran megforduló, kitűnő művésszel, akinek rajzaiból csodaszép gyűjteménye van múzeumunknak. A szemelvények pedig a művelődési házak látogatóitól, illetve nem látogatóitól valók, s feltétlenül gondolkodásra késztetnek. Legalábbis arra kell, hogy késztessék a népművelőket, s mindazokat, akik a köz művelődésén fáradoznak. (csutorás) Rádiógyűjfemény Csige József balmaz- 0 újvárosi fiatalember — aki 8 éves korában egy detektoros készülék építésén át ismerkedett meg a rádiózással — a 60-as években kezdte gyűjteni a rádiókészülékeket. A régi Orionokat, Philipseket, Standardokat, Telefunkeneket, Siemenseket, Tertákat megjavítja, bár ma már egyre nehezebben lehet az eredeti kapcsolási rajzokat, alkatrészeket beszerezni. A jelenleg 85 darabos gyűjteményben az 1920-as évektől a 60- as évekig gyártott vevőkészülékek, fejhallgatók és hangszórók találhatók. Pedagógus képzőművészek kiállítása Hagyomány, hogy a pedagógus képzőművészek rendszeresen kiállítanak a Rónai Sándor Művelődési Központban. Az idei kiállítás december 14-én, délután nyílik. Pásztor József, a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkára köszönti a vendégeket, a kiállítást dr. Köpf L ászióné, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének titkára nyitja meg. Közreműködik a miskolci Rézfúvós Ötös. Közös képviselők fanfolyama Az egyre nehezedő gazdasági helyzet arra kényszeríti a közművelődést, hogy jobban közeledjen a tényleges igényekhez, menjen elébe azoknak, csak azokat elégítse ki. Korábban finnyásan lenézték ezeket a feladatokat, mondván, hogy nem a közművelődésre, tartozik, ha jól meggondoljuk, minden kultúrának, közművelődésnek számít, ami gyarapítja az állampolgár ismereteit, segít abban, hogy eligazodjon a szakmájában, a közéletben, jelenünk kérdéseiben. Ilyen, közérdeket is szolgáló tanfolyamot indít december 14-től a megyei Köz- művelődési Módszertani Központ (Miskolc, Széchenyi u. 35). Régóta gondot okoz a lakásszövetkezetek közös képviselőinek, hogy nem rendelkeznek kellő ismeretekkel ahhoz, hogy feladatukat ellássák. A Módszertani Központ ezt a hiányt kívánja pótolni ezzel a tanfolyammal. Az egyes témák legjobb szakembereit hívják meg előadónak. Ízelítőül néhány témakör: „A társasház jogállása, érdekérvényesítés” (például a szolgáltatószervekkel, építőkkel szemben, határidőügyek). „Társadalombiztosítás és nyugdíjjáru- lék-ügyek”, „Szerződéskötések”, „Az adózás” „Gazdálkodási ismeretek”, „Az épület üzemeltetésével kapcsolatos ismeretek s jogszabályok”, „A kábeltelevíziózással kapcsolatos jogi, technikai és praktikus ismeretek”, s végül „Közművelődési ismeretek a társasházban”. Nyílt nap az egyetemen Kikből lesznek mérnökök, üzemgazdászok? Országunk létkérdése a kibontakozás programjának megvalósítása. Nem lehet ezt a kinyilatkoztatást az oly sokszor ismételt dogmák, frázisok szintjére süllyeszteni, működő, működtető tartalommal kell megtölteni. Ennek a működőképességnek az egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb), legvigyázot- tabb pontja a műszaki-gazdasági fejlődés kérdése. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükségünk van olyan műszaki értelmiségre, olyan közgazdászokra, akik nemcsak választott szakmájuk „mindent tudói”, de új szellemben gondolkozó, alkotó- cselekvő elmék. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (ahol ez év szeptemberétől megindult a közgazdászképzés), már évek óta nem jelent kimondottan örömünnepet a felvételiző diákok írásbeli munkáinak, szóbeli megnyilatkozásainak' kiértékelése, nem beszélve a jelentkezők létszámáról. Nem csoda, ha végiggondoljuk, milyen régóta bombázza a közvéleményt az írott és az elektronikus sajtó, vagy egyéb más fórum a műszaki értelmiség társadalmi presztízsének csökkenésével, anyagi elismerésének sokszor megdöbbentően alacsony voltával... Sajnos, korántsem alaptalanul! S a „vegetáló műszaki értelmiség” felé csak ígéretek hangzottak el, amelyek ritkán, többnyire csak részben váltak valósággá. Az NME azoknak a diákoknak szervezte meg ismét a nyílt napot, akik szándékuk szerint, a nem is mesz- szi jövő mérnökei, üzem-* gazdászai (közgazdászai) kívánnak lenni. Talán a délután leglényegesebb mondatai voltak: a műszaki fejlődés, az innováció kényszerűsége szükségszerűen meg kell növelje a műszaki egyetemek, főiskolai karok padjaiból kikerülő fiatalok társadalmi elismertségét, anyagi megbecsülését... Nagyon nagy szükség van rájuk, hiszen jóval többen fognak hamarosan nyugdíjba menni, mint ahányan diplomát kapnak. — Az innovációt a közgazdászok „találták ki”, de meggyőződésem, hogy a mérnököknek kell végrehajtaniuk. Azoknak, akik erre szakmailag magas színvonalon képesek! — Oláh Miklós, egyetemi docens nem titkolja, hogy vár valamit azoktól a fiataloktól, akik a teremben ülve, néhány perce még az egyetemista lét videón megörökített vidám percein derültek, s a tanulmányi követelmények keménységén morfondíroztak. Tavaly közösen tájékoztattuk az egyetemünkre készülő műszakis és jogász-jelölteket. Egy rövid iskolabemutatás erejéig együtt voltunk, azután következett a szakmára bontott tájékoztatás. Kértük őket, hogy a joghallgatóknak készülők a jobb oldali ajtóhoz, a műszaki karok valamelyikének „aspiránsai” a bal oldali ajtóhoz menjenek... Az öt- száznyi fiatalból négyszáz- nyolcvanan gyűltek a jobb oldalra, s csak húszán balra! Mindannyian azt reméljük, a tavalyi év volt a mélypont. Már az is biztató, mennyien eljöttek erre a mostani fórumra. — Nyilván azért voltak alacsonyak az egyetem műszaki karain a felvételi pontszámok, mert nagyon kevesen kívánták tanulmányaikat éppen itt folytatni ... Viszont másod-, harmadév végére a kezdő létszám igencsak megcsappant. (Például a gépészeknél volt ez igen szembetűnő). . . — ... Így van. Ha igyekeztünk is, kevés emberből válogatva, nem csillogó eredményeket produkáló je- letkezőkböl válogatva — engedve a társadalmi nyomásnak — a helyeket betölteni, azért a színvonalból nem engedhetünk! — Mennyibe került ez az egy-kétévnyi „potya-taníttatás”? — Kevesebbe, mint ha gyenge mérnököket engedtünk volna ki az egyetemről. S hadd mondjam el egy érdekes vizsgálat tapasztalatát: az egyik csoport matematika felvételi vizsgájának eredményeit összehasonlítottuk két későbbi matematika zárthelyi dolgozatuk eredményével. — Kiderült, hogy nagyon csekély összefüggés látható közöttük! — Ez azt jelenti, hogy, nem tökéletes az egyetemi, főiskolai felvételik kiválaszd tási rendszere? — Azt is, de jobbat jelenleg nemigen tudnék én — azt hiszem más sem — mondani. Talán a gimnázium oktatási szerkezetén kellene tökéletesíteni. Sokszor túlméretezettek az egyes tárgyak tananyagai] Sok felesleges terhet raknak a középiskolások vállára, s ! ennek csak nagyon kevesen; tudnak jól megfelelni Nem lenne haszontalan, ha a továbbtanulni akaró diákok jellemzését kicsit komolyabban, több információt szolgáltatva készítenék el az iskolák. I. Nagy Gabriella Természetvédők egy éve Egy éve irányítja új vezetőség a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Természet- védelmi Egyesületet. Az őket megválasztó küldöttgyűlés rájuk bízta az egyesület megújulási programjának kidolgozását. Ennek legfontosabb két elemét az alapszabály módosítása és a tagrevízió képezte. A korábbi 1050 fős létszám hatszázra csökkent, de a szervezeti munkákban nagyon sok egyesületen kívüli is segítséget nyújtott. Ám az aktivitás még mindig nem érte el a tagok körében a kívánt szintet. Az — immár Holocén előnevet viselő — BMTE idei közgyűlésére december 13Holnap közgyűlés án, vasárnap délelőtt 10 órától kerül sor a Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárában. Az itt megvitatandó alapszabályt módosító javaslat már figyelembe vette a fenti tényeket. A tagság tájékoztatására kiküldött elnökségi beszámoló a munkaterv teljesítésére is kitért. 1987-ben is folytatták természetvédelmi fenntartási munkálataikat a keleméri Mohos-.tavaknál. a tokaji Kopasz-hegyen, az Avason, a zempléni Bohó- réten és az Aggteleki Nemzeti Park területén. A környezetvédelmi világnap haza központi eseményén Salgótarjánban ötletgazdag demonstrációt szerveztek és megjelentették eddigi legszínvonalasabb évkönyvüket. Mindemellett számos aktuális kérdésben hangzottak el vélemények. Jövő évi terveikben a korábban megkezdett munkák folytatása mellett nemzetközi természetvédelmi tábor és egy általános iskolai osztály kísérleti környezetvédelmi oktatását szolgáló erdei iskola is szerepel. A megvalósítás érdekében az elnökség a tagság minél szélesebb körű megjelenését és aktivitását kéri a holnapi közgyűlésen is. ' ' Műsor az utca emberének" Kábeltévé Sátoraljaújhelyen A zempléniek lelkes és öntudatos lokálpatrióták. Az odalátogatónak sose mulasztják el fölpanaszolni, hogy a megye nevében (B.-A.-Z.) a sor végére kerültek, s noha ez a magyar ábécé szerint így logikus, kicsit szimbolikusnak is érzik, mellőzöttségüknek. Különösen fájlalják a helyi sajtó hiányát, mivel Sátoraljaújhelynek egészen a negyvenes évek végéig volt heti- vagy napilapja, sőt szakfolyóiratok is jelentek meg itt. Kazinczy és Kossuth szülőföldje most ezt a haladó hagyományt kívánja feleleveníteni, folytatni a legmodernebb „mássá médiával”: a televízióval. A technikai és a gazdasági feltételek egyelőre csak a Kossuth Művelődési Központból, kábelen továbbított műsort teszik lehetővé, de a tervek nagyszabásúak (a miskolciéhoz hasonlóan), azaz később az egész város, sőt a régió számára kívánnak műsort sugározni. Amikor ott jártam, még az első adásra készültek, maga a műsor azonban természetesen már kész volt. Mint ahogyan a koncepció is, amely alapján dolgozni akarnak. (Ezek a gondolatok el is hangzottak az első műsorban, 7-én, hétfőn este). Ennek a lényege az, 'hogy információkat kívánnak adni, közérdékűéket és szolgáltató jellegűeket is. Számítanak a város gazdasági és politikai vezetőinek, de nem kevésbé magának a lakosságnak is a közreműködésére, észrevételeire. Jelen akar lenni a kábeltévé a város életében, azaz reagálni, befolyásolni, mozgósítani. A szerkesztők: Rónay Ferenc (a művelődési központ igazgatója) és öt segítőtársa nem járnak a fellegekberr Ezt így fogalmazták meg' hogy „a legjobb barátunk aZ utca embere”. Sátoraljaújhely kisváros, nagy és széf hagyományokkal. A szerkesztők most tanulják a tévés- újságírást, de segítségükre van az, hogy népművelőként állandó kapcsolatuk van a lakossággal, sokoldalú és gazdag tapasztalattá' rendelkeznek. Valami új született december 7-én Sátoraljaújhelyen. Az „idősebb” testvét jogán sok sikert, jó egészséget és jó vitorlát, azaz bakimentes műsorokat és fi vételt kívánunk hozzá! h. s.
