Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
1987. december 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ■ K öznapi vitáinkban gyakran találkozni olyan véleménnyel, hogy az ideológia nem más, mint a politika valamiféle magyarázata. Kétségtelen, hogy minden ideológiának volt, és van is ilyen, a politikai viszonyokat eszmeileg igazoló, törvényesítő — gyakran használt idegen szóval: legitimáló — szerepe. Ezt azonban korántsem lehet egyedüli, vagy akár a legfőbb ideológiai funkciónak tekinteni, s különösen nem jelenti azt, hogy az ideológiát a politikai apparátusok — úgymond — „kitalálják". Ha így volna, az ideológia léte és hatása pusztán attól függene, mennyire működnek eredményesen a politika hivatalos szócsövei, „beszélnek-e vagy éppen hallgatnak” mindazok, akiknek feladata a politika „magyarázata”. Márpedig ez nincs így, a valóság tapasztalatai más törvény- szerűségre utalnak. A történelemben számos példa van arra, hogy hosszabb- rövidebb időre sikerrel hallgattatták el a társadalmi haladás szószólóit, a haladás ideológiái mégis tovább éltek a nép tudatának és erkölcsének mélyrétegeiben. Igaz ennek ellenkezője is: a reakciós ideológiát sem lehet „betiLtani", csak megnyilvánulási lehetőségét korlátozni, az emberek tudatából; eszmei harcban, fokozatosan kiszorítani. Az ideológia forrásvidéke a társadalom eszméinek világa. Marx szerint az emberek először az ideológiában élik ót és vívják meg társadalmi konfliktusaikat. Amikor a társadalom életének megszokott formáit, a kialakult gyakorlatot kezdi túlhaladni az idő, de amikor még nem vette át a régi helyét az új, a társadalom tagjaiban vágyak, tervek, nézetek születnek, miként szakíthatnának megrögzött szokásaikkal, hogyan változtathatnának adott viszonyaikon. A régi ellentmondásainak kiéleződése, az új érlelődése előbb- utóbb eljut arra a fokra, hogy a haladás, a változás objektív igénye életre hívja az ehhez szükséges eszméket, és azok tudatos képviselőit. Színre lépnek azok a tehetséges elmék, akik a sokféle képlékeny gondolatnak határozott formát tudnak adni, az ösztönös és bizonytalan nézeteket, egyéni eszményeket — a gondolkodásnak egy magasabb szintjén — egységes nézetté, összefüggő eszmerendszerré, azaz ideológiává képesek formálni. És természetesen — a társadalmi tagoltságnak, az ellentétes érdekeknek megfelelően — fellépnek azok az ideológusok is, akik a változatlanság eszméit öntik ideológiai formába, akik szem- beszállnak a változás szükségességének gondolatával. A mai kor ideológiáit persze már nem, vagy nem elsősorban kiemelkedő személyiségek testesítik meg, hanem főként mozgalmak, pártok, politikai intézmények képviselik és terjesztik. Eltérően a régebbi idők — általában vallásos köntösben megjelenő — ideológiáinak közvetlen személyes természetétől, erkölcsi célzatosságától, a modern ideológiák szinte kivétel nélkül politikai karakterűek, társadalmi mondanivalót hordoznak. Nem az egyes emberről, hanem az osztályok, a tömegek történelmi szerepéről, küldetéséről szólnak. A fejlett társadalmak bonyolult viszonyai és a magas fokú belső szervezettség mellett ugyanis semmilyen komolyabb emberi problémát nem lehet megoldani a leglényegesebb társadalmi kérdések felvetése, a tömegek megnyerése nélkül. Ennek következtében az ideológiák hagyományos alapfunkciói is politikai töltetei kapnak: a változás szükségességének bi- zonygatása egyet jelent a meglevő viszonyok, az adott berendezkedés kritikájával, a stabilitás képviselete pedig a társadalmi-politikai rendszer védelmében, legitimációjában fejeződik ki. Az ideológiák politikai jellegével magyarázható, hogy a mai ideológiák jobbára társadalomelméletek és politikai stratégiák. Vajon képesek-e napjaink ideológiái olyan gondolati sugallatra, érzelmi hatásra, amely az egyén számára is eszmei többletet nyújt, a gondolat erejével mozgósítja az emberi személyiséget? Erre a kérdésre azért lehet egyértelmű igennel felelni, mert nemcsak a modern ideológiák fonódtak össze a politikával, hanem ezzel együtt, sőt e folyamat előfeltételeként, a modern ember is — a szó mai értelmében — politikai lény- nyé vált. A mai ideológiák hozzá, a társadalom minden korábbinál tudatosabb tagjához, az állampolgárhoz szólnak. Éppen ezért, az ideológia csak akkor lehet korszerű, ha hűen tükrözi a társadalmi fejlődés igazi kérdéseit, a mai ember valódi politikai problémáit. A szocializmus ideológiájának korszerűsége, hitele és hatása nem kis részben azon múlik, mennyire sikerül megteremteni benne a legitimációs és a kritikai funkció egészséges belső egyensúlyát. Ez a mi ideológiánk történelmileg teljesen újszerű, és kivételesen nagy jelentőségű feladata. Mert természetes, hogy a szocializmus ideológiája is védi, támogatja, szolgálja a rendszer stabilitását, de mivel a szocializmus építése nem egyszer s mindenkorra lezárt folyamat, maga a szocializmus nem befejezett alkotás, hanem olyan társadalom, amely folytonosan változik, a szakadatlan fejlődés állapotában van, az ideológiának a megújulást segítő kritikai, önkritikái funkciójára is elengedhetetlenül szükség van, ennek is természetessé kell válnia. Csak e két funkció együttes jelenléte és érvényesülése biztosíthatja, hogy az ideológia — a szocializmus időtálló értékeit tudatosítva, egyszersmind a meghaladottat, az elavultat nyíltan bírálva — egyszerre táplálja a maradandó értékek iránti bizalmat, és a megújuláshoz energiát adó kritikus szemléletet, egyszerre erősíti az elért eredmények miatti jogos öntudatot, és a problémák megoldásához nélkülözhetetlen reális önismeretet. Más szóval, az ideológia csakis így maradhat meg a személyesség hullámhosszán, így képviselhet és közvetíthet emberhez szólóan társadalmi-politikai érdekeket és célokat. Ismeretes, hogy milyen nagy tehertételt jelentett ebből a szempontból a dogmatikus politika időszaka. A dogmatizmus az ideológiát a politika szolgálóleányának tekintette, feladatát a napi taktikai célok agitációjára és propagandájára szűkítette, s úgyszólván teljesen kiiktatta belőle az elemzőkritikai vonásokat. Az ideológiai munka tekintélye a dogmatizmus leküzdése után sem állt helyre azonnal, annál is inkább, mert az időnként fel-fel- bukkanó dogmatikus tendenciák is az ideológiában kerestek maguknak kifejezési lehetőséget. A bizalom és a presztízs visszaszerzésének egyetlen módja az ideológiai szféra valóságra való nyitottsága, az ideológiai tevékenység megújulása volt. Az elmúlt évtizedek elemzései és értékelései tanúsítják: az ideológiai munka változó sikerrel tett eleget ennek a követelménynek. Miközben a megújulás útját járó politika gyakorlati eredményei erőteljes tudati hatást gyakoroltak, az ideológia sokszor csak fáziskéséssel követte a társadalmi változásokat, gyakran csak utólagos, s ezért általános, formális válaszokat tudott adni fejlődésünk sokasodó kérdéseire. A tapasztalatok az mutatták, hogy nemcsak a politikának való mechanikus alárendeltség, hanem a politikától való elmaradás, a társadalmi-politikai viták iránti alacsony fokú érzékenység, a keletkező új társadalmi ellentmondások elméleti feldolgozásának lassúsága vagy elmaradása is felidézi az ideológiai sematizmus veszélyét. Az ideológiai munka szemléletében, stílusában, elméleti-tudományos színvonalában mutatkozó hiányosságok akkor kerültek élesebb megvilágításba, amikor a gazdasági-társadalmi fejlődés üteme lelassult, s a politika is útkeresésre, kísérletezésre kényszerült. Az egész társadalom számára égető szükségletté vált az értékeket és fejlődési irányokat, a kényszerpályák szülte taktikai megoldásokat és a valódi kibontakozási lehetőségeket elemző-értékelő korszerű ideológiai orientáció. Ez az oka annak, hogy a pánt Központi Bizottsága ez év november 11-én tartott ülésén egyértelműen a szocializmus ideológiája megújításának szükségessége kapott hangsúlyt. Nagy horderejű feladat ez azért, mert a marxizmusnak ma különösen érzékeny, sokféle hatásnak kitett közegben kell helytállnia. Napjainkban szinte minden lépésünknél érezzük: nincs légüres ideológiai tér; ha ideológiánk nem képes kielégíteni a társadalmi haladás megkövetelte eszmei igényt, más, nem marxista ideológiák kísérlik azt megtenni helyette. A gyorsabb gazdaságitársadalmi fejlődés, gyorsabb ideológiai megújulást követel. El kell igazodnunk és eligazítást kell nyújtanunk egy átalakuló világban, hogy a politikában, a gyakorlati munkában előre haladhassunk. Korszerű válaszokat kell adnunk a társadalmunkat ért kihívásokra, hogy a társadalom számára helyes és világos orientációt nyújthassunk. Epéikül — az ideológia és a politika, az elmélet és a gyakorlat korszerű összhangja, termékeny kapcsolata nélkül — aligha képzelhető el, nagyobb hibákat megelőző, tudatos politikai előrelátás, célszerű és hatékony társadalmi aktivitás. 15. K. Mire költik a párttagsági díjakat? Hogyan lesz valakiből sajtófőnök? Kérdezzen - az fammammM válaszol KÉRDÉS: Doros Imréné miskolci olvasónk telefonon a követkeiö kérdést tette fel: ki ■endelkezik a párttagsági dijakból befolyt összegekkel, s mire költik azt el? VÁLASZOL: dr. Járai János, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának pórtgazdasági és ügykezelési osztályvezetője. — A megyei pártbizottság bevételei döntő részben a tagsági díjakból, kisebb részben pedig az általunk nyújtott szolgáltatások díjaiból származnak. Szolgáltatásainkat — így az autójavító műhelyt, létesítményeink bérletét, nyomdánkat — elsősorban a társadalmi szervezetek számára biztosítjuk, megfelelő díjak ellenében. A befolyt összegekből fedezzük a kiadásainkat, a maradványt pedig befizetjük a Központi Bizottság számlájára. Mire költjük a bevételt? Ebből fizetjük a pártapparátusban dolgozó függetlenített pártmunkások bérét, személyi költségeit, például a területi munkához szükséges utazási és napidíjakat. Minden évben meghatározott összeget költünk el épületeink fenntartására, továbbá a működési költségekre, s bevételeinkből fedezzük a propagandamunka, az oktatási igazgatóságok költségeit, s abból fizetjük a különböző irodaszerek, papírok beszerzését. A bevételekről és a kiadásokról természetesen szigorú számadást kell adnunk, minden fillérrel elszámolunk. Az ország romló gazdasági helyzete a mi gazdálkodásunkban is megmutatkozik. Alapvető célunk a költségek csökkentése, a minimumra szorítása. A megyei pártbizottság épületében például a közelmúltban belső felújítást hajtottunk végre. A munkát az apparátus hozzáértő tagjai végezték el, így csak az anyagokat vásároltuk meg. Hasonló módszerrel történt meg tavaly, s ebben az esztendőben több községi, területi párthelyiség korszerűsítése, festése. Szándékaink szerint költségeink között a jövőben stagnál az apparátus tagjai számára kifizeted, bér összege, csökken a felújításra, korszerűsítésre fordítható pénz, s a felhasználás csak ott növekedhet, ahol semmilyen lehetőség sincs megtakarításra, egyebek között a világítási és a fűtési költségek esetében. KÉRDÉS: Sári Agnes és barátnői Miskolcról küldték el levelüket. Soraik szerint a televízióban, rádióban már több alkalommal hallottak arról, hogy a budapesti vállalatok, szövetkezetek sajtófőnököt foglalkoztatnak. A megyében hasonló beosztásról még nincs tudomásuk, kivéve a közelmúltban megalakult innovációs centrumot. Szeretnék megtudni, hogyan lehet valakiből sajtófőnök, mivel foglalkozik, hogyan telnek napjai. VÁLASZOL: Soltész Rudolf, oz Észak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt. sajtó- és reklámfőnöke. — Mint ahogy Magyarországon nem képeznek menedzsereket, úgy a mi szakmánkban sincs oktatás. A pályára kerülés részben a szerencsétől, részben az elszántságtól függ. Saját példámat tekintve, el kell mondanom, hogy legalább egy — de jó, ha kettő — felsőfokú végzettség kell hozzá, és többéves szakmai gyakorlat. Én ezt a gyakorlatot előbb a Borsodi Vegyész, majd a Déli Hírlap szerkesztőségében szereztem meg. Mint újságíró, sokat foglalkoztam az innovációval, a termelési folyamatok megújításával. Azok, akik az innovációs centrum létrehozásával foglalkoztak, megkérdezték, elvállalnám-e a sajtó- és reklámfőnök beosztást. Igent mondtam, s néhány hónapja látom el ezt a munkakört. Mi a dolgom? Legfontosabb feladatom cégünknél a reklám- és propaganda- munka irányítása, a cég megjelenésének, arculatának kialakítása, az „image" létrehozása, megőrzése. Ebbe az embléma megtervezésétől az egységes megjelenés és bútorzat létrehozásáig tulajdonképpen minden beletartozik. Ezenkívül én szervezem és bonyolítom a sajtótájékoztatókat, előkészítem a külföldi kiállításokat, fogadom Magyarországon a cég külföldi partnereit. Feladatomhoz tartozik még a cég vezetői számára az utazások megszervezése. Mindezeken kívül még számtalan napi operatív feladat tartozik teljesítendő kötelességeim közé, amelyeket — úgy gondolom — felesleges volna részletezni. Mindenesetre a feladatok teljesítése a munkaidőm minden percét kitölti, sőt gyakran kevésnek bizonyul a napi nyolc óra. KÉRDÉS: B. Kiss István több miskolci lakos nevében arról érdeklődik, miért nincs állandó vidámparkja Miskolcnak? VÁLASZOL: Kelemen István, városi főépítés». — A vidámpark elhelyezésére sok javaslat született. Többek között volt olyan elképzelés, hogy az Avason kialakított ifjúsági park sportpályáinak folytatásaként, a kilátó felé lévő területen lehetne megvalósítani. Időközben az avasi városrész tervei más irányban módosultak. A város, és a városrész biztonságos vízellátását erősítő víztározó és gyermekintézmények foglalták el a területet. A víztározó területére az Országos Meteorológiai Központ új miskolci figyelőállomásának építését tervezi. További beépítéseket a kilátó felé nem tervezünk, alapvetően zöldterületet szeretnénk társadalmi összefogással létrehozni. A városrendezési tervek vidámpark építését a Hejő-ligetben teszik majd lehetővé. A jelenleg kertművelésre hasznosított, bódékkal benépesített terület az egyetemvárosi sportterülettel szemben, a Hejő-ligetben kialakuló kiránduló, pihenő, szórakozó központ részeként működhet majd. KÉRDÉS: Ocsenás Józsefné panaszolja a Miskolc, Kuruc utca 77. sz. alól, hogy szeptember 29-e óta elviselhetetlen zaj tör fel a lakóház pincéjéből, lehetetlenné vált az itt élők pihenése. Kérdése: meddig kell még tűrniük a zajt? VÁLASZOL: Sándor Botázsné, a Várnlja Lakásfenntartó Szövetkezet házkezelőségé- nek vezetője: A Távhőszolgáltató Vállalat megbízásából a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki felújítást végez a Kuruc utca 59—81. sz. épületek fűtési rendszerében. A felújítás befejeztével a keringetőszivattyú által okozott zajnak meg kell szűnnie. Válaszol még: Grundics József, a Távhőszolgáltató Vállalat műszaki fejlesztési főosztályának vezetője: A határidő már letelt, jelenleg a hiánypótlási munkákat végzi a BÁÉV. Az öt hőközpontból háromnál szabvány alatti a zajszint, kettő viszont még mindig nagyon zajos. Várjuk a szivattyúszerviz dolgozóit, akik remélhetőleg véglegesen kijavítják a hibát.
