Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Több export, kevesebb nyereség Munkát kínálnak — miskolci nőknek Amikor korszerű, sokféle variációra képes teljes automata gépsorokkal szerelték fel a kötődét, mindenki azt hitte, a kereskedelem csökkenti majd a kötöttáru importját, hiszen az itt gyártott pulóverek és egyéb felsőruházati cikkek vannak olyan divatosak, mint a nyugatiak — és lényegesen olcsóbbak. Néhány évig kelendőek is voltak a Miskolci Háziipari Szövetkezet pulóverei, de tavaly már jóval kevesebbet rendelt a Rövi- köt, az idén pedig már olyan keveset, hogy a szövetkezet a kapacitás lekötése érdekében megnégyszerezte szovjet exportját és többet gyártott csehszlovák megrendelésre is. Ez nem is hangzik rosszul, mégis: a kötődében az első háromnegyed évben 3 és fél millió forint volt a veszteség. — Év közben 6 százalékkal növekedtek a fonalárak, ezt pedig az exportpartnerre nem lehet áthárítani, az elmúlt őszi ármegállapodások egész évre érvényesek. A másik ok, a rubelszorzó mértékének a változása. Ez utóbbi miatt 7—Í1 millió forinttal csökken az idén a szövetkezetünk nyeresége — mondja Medveczky Gézáné elnök. — Éppen a legmodernebb üzem produkál ilyen kellemetlenséget. Milyen megoldást keresnek? — Nem adjuk fel a reményt, biztosak vagyunk abban, hogy versenyképesek leszünk a hazai piacon. Az exportról sem mondunk le, megpróbáljuk a költségeinket realizálni. Olyannyira biztosak vagyunk a kötődé eredményében, hogy az itteni nagy kapacitáshoz zárkóztatjuk fel a konfekcionáló részleget. Lízing útján beszereztünk ötven gépet, gyorsvarrót, vasalót, gőzfejlesztőt, és egyéb speciális alkalmatosságot. Hat éven át évi egymillió-kétszázezer forintot fizetünk ezért. Szükséges volt a beruházás, mert a régi gépekkel nem tudtuk egy műszakban kiszolgálni a kötődét. Az elnökasszony elmondja, hogy évekkel ezelőtt még két műszakkal üzemelt a konfekcionáló, ma már nem találnak munkásnőt, aki ezt vállalná. Az is gond, hogy kit állítsanak a japán és nyugatnémet gépek mellé. — Újságokban, fényújságon hirdetjük: tiszta, szép, igazán nőies munkalehetőséget kínálunk a miskolci nőknek. Ígérjük, három év múltán szakmát is adunk a szakképzetleneknek. Mégsem jönnek. Évente 15—16 női szabót képezünk, tavaly öten maradtak nálunk. Nem értem a minden . fórumon elhangzó nagy sirámot, hogy Miskolcon nem tudunk munkát biztosítani a nőknek. — Talán rosszak a keresetek . . . — ötvenhétezer forint az üzemi dolgozók átlagkeresete. Jól tudjuk, nem túl magas, a könnyűipar nincs megfizetve, de mégiscsak fizetés, nyugdíjas munka. Vannak bedolgozóink, akik havi 500 forint értékű munkát vállalnak csupán azért, hogy jogosultak legyenek a táppénzre, a nyugdíjra és egyéb szociális juttatásokra. — Hogyan bírja el ezt a luxust a szövetkezet? — Házi ipar a miénk, ezer bedolgozónk van szerte a megyében. A törzsgárda exportra is dolgozik, szép munkát végez, bárhol megállja a helyét. A bedolgozói körnek mintegy húsz százaléka váltja meg a munkaviszonyt pár száz forint értékű munkával. Ez a módszer jövőre lehetetlenné válik. Készül az új munkaügyi szabályzatunk, pontosan meghatározzuk, mennyit kell dolgozni azért, hogy valaki a szövetkezet tagja, vagy alkalmazottja legyen. Azt hiszem, az lesz a legigazságosabb módszer, ha az egyenesi darab bért alkalmazzuk, ily módon bruttósítjuk a kereseteket. Ez annyit jelent, hogy aki ma 500 forintot akar csak keresni, az jövőre kénytelen lesz megelégedni cirka 90 forinttal. A közterheket nem lehet és nem is akarjuk a dolgos, szorgalmas gárdára hárítani. Akárhogyan is alakul jövőre az adózás, mi védjük a bedolgozóink érdekeit: pénzt tartalékolunk arra, hogy év végén korrigálhassuk az esetleges jövedelemkiesést. A Miskolci Háziipari Szövetkezetről tudni kell — és ez megmagyarázza az elnök optimizmusát. is —, hogy megyénk egyik legeredményesebben gazdálkodó közössége. Háromszáz főnyi állandó tagjával és az említett ezer bedolgozóval évi 220 millió forint értékű munkát végez, ennek jelentős hányada exportból származik. Évtizedes, jó kapcsolat fűzi olyan márkás nyugati cégekhez, mint az NSZK-beli Otto Versand, a Bohne. Az idén már amerikai boltokban is árulnak férfiingeket, amelyek a miskolci üzemben, illetőleg a borsodi falvak kisszobáiban készültek. Egy francia üzletember tavaly óta szabadidőruhákat varrat itt, egy kényes hamburgi üzlet pedig romantikus blúzokra hozott szabásmintát és anyagot... — Régi gondunk, hogy bérmunkára vagyunk kárhoztatva. Mi, a feldolgozó- ipar képviselői, évek óta hangoztatjuk — sajnos, eredménytelenül —, hogy devizamilliókat tudnánk előteremteni, ha eladható alapanyagunk volna. Régi, nyugati megrendelőink is nemegyszer elmondják, számukra is mennyivel előnyösebb lenne, ha nem kellene ideszállítaniuk az alapanyagot, hanem csak a készárut vihetnék. Többször is próbálkoztunk már magyar gyártmányú textíliával, de sajnos ez a kelme nyugaton eladhatatlan. Mi a legegyszerűbb anyagokkal, vászonnal, krisz- tinával, kartonnal dolgozunk hazai és KGST-piacra, ezeknek az ára az idén 20 százalékkal emelkedett. Az áremelkedést nekünk, feldolgozóknak és a fogyasztóknak el kell fogadnunk, mert nincs más választásunk. Sokkal könnyebben nyelnénk le a békát, ha a textilipar valami eladhatót is tudna végre produkálni, olyat, ami tőlünk nyugatra is megállja a helyét. — Anyagos, tehát valódi exportra nem is számíthat a szövetkezet? — Most már igen. Hárommillió forinttal mi is hozzájárultunk egy NSZK—magyar vegyesvállalat létrehozásához. A Hungarotex és még jó néhány szövetkezet, vállalat anyagi hozzájárulásával 1989-től Budapesten megkezdi működését egy német textilgyár, amely 15C éves múlttal, tapasztalattal, gyönyörű kelmét készít. Szó van arról is, hogy a későbbiekben fonalat is gyártanak itt. Mi nagyon sokat várunk ettől a vállalkozástól. Huszonöt éve varrunk szovjet megrendelésre lányka- és bébiruhákat. Ez a kapcsolat számunkra nagyon fontos, mindenáron meg akarjuk tartani, de most, amikor válogathat a szovjet fél, veszélybe kerültünk, mert silány az alapanyagunk. Szövetkezetünk életében új fejezet kezdődik, ha jó anyaghoz jutunk. Lcvay Györgyi Tavaszig alszanak „Vermelnek” a halak Valósággal „forr a viz" ahogy az újonnan telepitett, de a tavakban, folyóágakban élő, a méretesre nőtt halak csapatokba verődve keresik a téli vermelöhelyeket. Körbe-karikába járnak a tavak partjai mentén, izgatottan úsznak el a holt és élő folyóvizek partjainál, hogy megfelelő védett öblöt találjanak a bódulatban töltött telelésükhöz. A horgászok, halászok megfigyelése szerint a kavicsbánya tavakban elsősorban az agyagos partszakaszokat szemelik ki téli tartózkodási helyül, ahol sürögve-forogva a partoldalban valóságos teknöt készítenek maguknak. Ezekben szorosan összetömörülve merülnek aztán álomba, így védve magukat a ragadozó halak ellen is. A folyóvizekben, az élő és a holtágakban olyan helyeket keresnek, ahol a víznek nincs sodrása, nem tudja „kimosni" őket a téli veremből. Ezeken a helyeken tuskók, farönkök, köpadkák közötti visszafolyóknál vermelnek el. A horgászóvizek között sok megyénkben az állóvíz is. Itt a halak a tó legmélyebb pontját keresik ki, s ott húzódnak meg télire, mert itt a viz nem fagy be és a téli hónapokban is bőven találnak oxigént. A ponty és a többi halfélékkel szemben a vizek legnagyobb ragadozója, a harcsa nem „közösködik” társaival, - nem csoportosan vermel el. Úgynevezett „harcsafészket", kör alakú gödröt készít magának, s ebben egye- denkint tölti a téli hónapokat. Azok a horgászok, akik kitapasztalják, hol vermelnek a halak, a tilalom megszűnése után jó zsákmányra tehetnek szert. De kemény hidegek esetén a lékeléssel az állomány pusztulását is megakadályozhatják. Az ifjú pékjelöltek gyakorlaton Zsemle, briós, sósperec... Tanműhely péktanulóknak Napi 1200 darab zsemlét, 2500 kiflit, 300 kisbrióst és néha egyéb apró terméket, például sósperecet készítenek a gyerekek a Miskolc város felszabadulásának tiszteletére átadott tanműhelyben. Az általuk készített áru keresett, a közeli boltban szinte pillanatok alatt elfogy ... Bányai Ferencné, személyzeti és oktatási vezető: — Hét évvel ezelőtt ’81- ben, Miskolcon egy új mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkásképző iskola kezdte meg működését, melyben egy sütőipari osztály is indult. A szakmunkástanulók egy hetet az iskolában elméleti órákkal, egy hetet pedig gyakorlati foglalkozásokon töltenek el. 1981-ig a tanulók képzése Sátoraljaújhelyen történt. Az indulásnál a személyi és tárgyi feltételek nem álltak rendelkezésünkre. Két osztállyal kezdtünk, ami nagy létszám, így három oktatási éven keresztül a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat is besegített diákjaink gyakorlati képzésében. Az üzemi termelés melletti gyakorlati oktatás megszüntetésére a vállalat pályázatot nyújtott be a MÉM Szakoktatási és Kutatási Főosztályára, hogy az onnan l^apható szakmunkásképzési alapból egy tanműhelyt hozhassunk létre. Az elhatározástól a megvalósulásig hosszú idő telt el. A MÉM-től az évek folyamán 4,5 millió forint támogatást kaptunk, és ehhez még nekünk is hozzá kellett adnunk 3,3 millió forintot. A 83 négyzetméter alapterületű oktatóterem már tavaly elkészült, maga a tanműhely pedig idén október elsejével indult be. Gépekkel még nincs teljesen felszerelve az üzem, ezeket folyamatosan szerezzük be. A 7. avatóünnepségen a tanműhely megtekintése mellett egy bemutató előadást, és foglalkozást is láthattak a résztvevők. Már az első éves kezek is ügyesen bántak a tésztával, gyorsan készült a fonott kalács, briós. S „ .. az asztalon a friss kenyér betölti szagával a házat...” (dobos) Terven felüli tonnák A szokatlan enyheséggel beköszöntött d««»emberi időjárás ellenére sem csökken a háztartások kereslete a borsodi bányáik szene iránt. Nemcsak a megy ében, de az alföldi részeken lévő Tüzép- telepekre is irányvonatokkal szállítják a tüzelőanyagot. Minősége — a Berenlei Szénosztályozóin működő szén.mosó-berendezés közbeiktatásával, javult. A lakosság, nemkülönben pedig az erőmű részéről megnyilvánuló kereslet kielégítésére a Borsodi Szénbányák üzemeiben dolgozó szocialista brigádok, elsősorban a nagytermelékenységű frontfejtésekről valósággal „ontják” a szenet. Még egy hónap választ el az új évtől, de a borsodi bányászok eddig esedékes tervüket már több mint 106 százalékra teljesítették. Az éves terv határidő előtti teljesítésével pedig kereken negyedmillió tonna szenet, kívánnak a felszínre küldeni az év végéig. A nemcsak mennyiségi, de minőségi termelésben az élen jeleskedik a Miskolci Bányaüzem. Az itt termelt „lyukói szén” iránt nagy a kereslet. A több szén termelése hamarabb elfogyasztja az előkészített munkahelyeket. Ezeknek pótlásáról is időben kell gondoskodni, hogy fennakadás ne legyen. Ezt az előkészítő munkát végzik az elővájásoikikal, amelyből a tervezett felett megközelítőleg 200 méterrel hosszabb föld alatti vágatot készítenek el. Így a borsodi elővá- jás hossza meghaladja a negyven kilométert, amit az idén hajtottak ki. Uj termék A Kontakta szentesi gyára ajándékozásra alkalmas új termékkel jelentkezik az idei karácsonyi vásáron. Ezekben a napokban szállították el a gyárból az üzletekbe a digitális órával, vagy szobahőmérővel kombinált villanykapcsolóikat. Az órás kapcsolókból ötezret, a szo- bahőmérős kapcsolókból húszezret készítettek a Ra- vi 11 megrendelésére. A különleges új termékek csak a beépített új szerkezetek árával kerülnek többe, mint a hagyományos villanykapcsolók. A kombinált villanykapcsolókból további 30 ezer darabot rendelt a jövő év első negyedévére a kereskedelem. A szentesiek új termékének exportjáról is tárgyalások kezdődtek egy holland céggel. (MTI) Nem is olyan könnyű szépen formázni a tésztát. .
