Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
1987. december 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Már „csak'1 35 milliárd Miért hiányos a költségvetés? Sokáig emlékezetes lesz az Országgyűlés őszi ülésszaka, és nemcsak a két adójavaslatra föllángolt viták miatt. Már az országgyűlési bizottságok ülésén az adóreformmal kapcsolatban jó néhány képviselő a költségvetés reformját emlegette. S rendkívül erősen fogalmazódott meg az a követelmény, hogy az Országgyűlés több információt kapjon és nagyobb fokú ellenőrzést gyakoroljon közös állami bevételeink és kiadásaink fölött. Valószínűleg nemcsak az adóreform miatt fogalmozó- dott meg ilyen élesen ez a javaslat. Köztudott, hogy a költségvetés idén is mintegy 35 milliárd forint hiánnyal zárja majd az évet, igaz ez jóval kevesebb lesz a tervezettnél. A jelenlegi gazdasági számítások szerint a bevételek és a kiadások a következő évben sem kerülnek egyensúlyba. Az országgyűlési bizottságok vitáját hallgatva föltűnt, hogy a legtöbb képviselő elsősorban az intézményi rendszerre fordított milliárdokat okolja a hiányért. Pedig a költségvetés kiadási oldalának egyik legnagyobb tétele a vállalatok támogatása. És itt jelentős súllyal szerepelnek azok a cégek, amelyek olykor évről évre veszteséggel gazdálkodnak, önerejük olykor még a munkabéreikre is alig futná. Bár a támogatások csökkentése a gazdaságpolitika egyik fő célkitűzése, ennek — mint a számok is bizonyítják — nem sikerült mindig eleget tenni. Holott az itt megtakarítható forintok jóval nagyobb ösz- szegre rúgnak, mint például az 'intézménykiadások csökkentései. Amire egyébként tavaly már volt példa a költségvetési intézményeknél; az államigazgatási szerveknél pedig a létszámcsökkentést ismét napirendre tűzték. Természetesen egy bizonyos ponton túl a kiadások mérséklésének már nem sok értelme van. Ha megbénul egyes fontos intézmények munkája pénz híján, akkor ez több kárt okoz, mint hasznot. Tehát miközben az ésszerű csökkentés a fő feladat, emellett a költségvetés bevételeit növelni kell. Éppen az adóreformmal kapcsolatos vitákban kapott nagyobb hangsúlyt, hogy nem érdemes nagyon szigorú adókulcsokkal megcsapolni akár a vállalati, akár a magánszemélyek jövedelmeit. Ha mindez teljesítmény-visszatartáshoz vezet, akkor az adó is kevesebb lesz a lehetségesnél. Ezért csak az ésszerű, a teljesítmények fokozására ösztönző adózási rendszer növelheti a vállalkozói kedvet az egész gazdaságban, és a fellendülő gazdasági tevékenységből több jut az államkasszába is. A parlament óta eltelt hetekben megjelentek már a vállalati jövedelem-szabályozásról szóló rendeletek és a törvények alapján mindannyian számolhatjuk, mennyit érdemes dolgozni. A vállalati jövedelmekből körülbelül öt százalékkal marad több, mint korábban, és ha csak kismértékben is, de növeli az érdekeltséget. A magánszemélyekre vonatkozó törvény paragrafusait azért nehéz értelmezni ebből a szempontból, hiszen nagyon sok a mentesség, így jövőre válik el, hogy hol ösztönzi és hol fogja vissza a teljesítményeket. A várható hatások felmérésére, az első tapasztalatok összegzésére egyébként parlament; ad hoc bizottság alakult. Ugyanekkor a kormány elfogadta a javaslatot, mely szerint 1989^re elkészítik a költségvetés reformját is. Természetesen ez nemcsak a bevételek és a kiadások akár tételes ellenőrzését jelentheti, hanem a korábbi szerkezet átalakítását, az állami nagyberuházások fokozottabb figyelemmel kísérését. S ekkor kell meghatározni, hogy az éves költség- vetési törvény jóváhagyásán kívül, milyen területeken és milyen módon kíván az Országgyűlés előzetes konzultációt kérni, vagy mely kérdésekben akar dönteni. L. M. Leiváíosi magánkereskedelem A Leninvárosi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén a térség magánkereskedelméről tárgyalt. Vizsgálatuk célja volt, hogy kiderítsék: a magánkereskedelmi hálózat és annak szakmai összetétele megfelel-e a központi célkitűzéseknek, a kellő módon hozzójárul-e a lakosság jobb áruellátásához. Lenimvárosban és környékén 1981-től napjainkig több, mint négyszeresére nőtt a magámkeresikedésak száma, ma már 105 bolt, illetve vendéglátóhely van magánkézben, többségük Le- ninvárosban, illetve Mező- csáton. A vizsgálat során megállapították, hogy az üzletek tiszták, rendezettek, a magánkereskedők tevékenységére igényt tart a lakosság. A kereskedők elpanaszolták, hogy a nagykereskedelmi vállalatoknál hátrányos helyzetben vannak, nem kapják meg a kívánt árut, egyes kisiparosok pedig nem minden áruról adnak számlát, elismervényt. A népi ellenőrök a bizonylati fegyelem megsértésével is találkoztak egyes helyeken és megállapították, hogy a tanács csak Leninváros- ban ellenőrzi rendszeresen a magánkereskedőket, Mező- csáton és Ároktőn egyáltalán nem volt ellenőrzés. AIV/5-ös körzetet hívják Ma Diósgyőrben, az Ady Endre Művelődési Ház színháztermében délután 5 órakor aktívaülést rendeznek. A IV 5-ös körzet Hazafias Népfront bizottságának titkára értékeli a „Miskolc kultúrált környezetéért” városi verseny első félévének teljesítményeit, szó lesz a Diósgyőr kultúrtörténetéről megíran- dókról, valamint a leendő nyugdíjasklubról. Tallózás a Vychodoslovenske Novinyban Éjszakai szállás — panelekből A kelet-szlovákiai kerület lakásépítésével, az idevágó tervek teljesítésével, illetve a felmerülő problémák megoldásával foglalkozott legutóbbi ülésén a kerületi tanács Schuster Rudolf elnök vezetésével — számol be róla testvérlapunk egyik közelmúltban megjelent száma. Amint a Kassai Beruházási Vállalat igazgatója tájékoztatta a tanács tagjait, a VIII. ötéves tervidőszakban 37 ^60 lakást kell átadniuk az országrészben. Jövőre ebből 11 026 készül el, s újabb 12 017-nek rakják le alapkövét az állami, szövetkezeti és magánerős építkezéseken. INNOWELD Kft. néven magyar—osztrák vegyesvállalat kezdte meg működését Gödöllőn. A harmincmillió forintos alaptőkével létesített hegesztéstechnológiai, korlátolt felelősségű társaságot a gödöllői MÉM Műszaki Intézet Korrózióvédelmi és Javítástechnológiai MűA felmerülő problémák egyik leggyakor.ibbja, hogy év végére összegyűlik az átadandó, de még befejezetlen lakások száma, ami természetesen rányomja bélyegét azok minőségére. Az 1983 óta átadott 25 497 lakásnak mintegy 65 százaléka ellen nem emeltek kifogást a lakók. Külön gondot jelent — főleg Kassán, Eperjesen és Poprádon — a kommunális épületek teljes hiánya, amiért a beruházó szervek a felelősek. Csak Kassa új lakónegyedeiben 200 millió Kcs értékben hiányoznak bölcsődék, óvodák, iskolák, egészségügyi és bevásárlósziaki Fejlesztő Leányvállalata, a Budapesti Agrobank Rt., a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát, a Miskolci Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat, valamint az ausztriai Interweld GmBH alapította. A vegyesvállakat tagjai a különleges hő-, korrózió- és központok. Az egyiken például 1982-ben adták át az utolsó lakóházat, ám a szükséges kommunális épületekkel csak 1989 végére készülnek el. A helyi tanácsok lakásberuházásának jelenlegi formája ugyanis nem teszi lehetővé ezen épületeknek a lakásokkal egyidőben való átadását. Lakótelepeink nagy része ezért az első években nem is lakótelep, — írja a Szlovák Kommunista Párt Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának politikai napilapja — hanem: éjszakai szállás — panelekből. Hubai Grúbcr Miklós kopásálló hegesztőanyagok kutatásában, ipari alkalmazásának kidolgozásában, ezek felhasználásával gépalkatrészek és szerkezeti egységek fejlesztésében, a termékek nyugati piacokon való értékesítésében működnek együtt. Tervezik például a MÉM Műszaki Intézet szabadalma alapján gyártott, különlegesen kopásálló földmunkagépek, markológépek, bányászati eszközök kemény- fém-alkatrészeánek közös gyártását és értékesítését. Magyar—osztrák vegyesvállalat érdemi politizálást Az egyik építőipari vállalatnál a taggyűlés után néhány embert megkérdeztem, hogy miért váltott ki a megvitatásra szánt téma a tagság részéről tejes érdektelenséget. A taggyűlést kővető „nem hivatalos" beszélgetés során kiderült, hogy a véradómozgalom helyzetét taglaló napirend mindössze azért került be a munkatervbe, mert az alapszervezet rég tárgyalta. Mellesleg az adott munkaterület kollektívájának tagjai példamutató- ak a véradásban, szívesen segítenek rendkívüli felkérésekre is embertársaikon. Rákérdeztem, hogy most melyek azok a témák, amelyekről a dolgozók magánbeszélgetéseikben leginkább vitatkoznak. A válaszokból kiderült, hogy naponta több órát kénytelenek állni a szervezetlen betonszállitá- sok miatt - bár számtalanszor felvetették -, a zsaluk már megkoptak, elvetemedtek, s igy bármennyire igyekeznek, munkájuk minőségére egyre több a panasz, és emiatt a prémiumok is lecsökkentek, amit nem tartanak igazságosnak. Főként azért, mert akik valójában felelősek, megkapják a fizetésüket. nak a cselekvő proli tizalás, az érdemi munka rovására Valljuk be, hogy az ilyen jelenségek nemcsak az alapszervezetekben, hanem az irányító pártszervek munkájában sem ismeretlenek. Amikor például vizsgálódásainkban az a legfőbb szempont, hogy az alapszervezeti taggyűlést megtartották-e, milyen volt a megjelenési százalék, hányán szóltak. Sajnos, a figyelem itt néha megreked, és azzal már nincs kellő törődés, hogy mi változik a megvitatás, a feladatkijelölés nyomán, milyen új, nem várt hatások jelennek meg, esetleg miben kellene, miben lenne célravezetőbb az eredeti elgondolást módosítani. Márpedig ez legalább olyan fontos, iha nem fontosabb, mint maga a napirend megtárgyalása, maga a döntés. A szenvedélyes panaszokat hallgatva kiderült, hogy a taggyűlés ez esetben nem volt más, mint egy formális aktus, kollektív pótcselekvés, melyben minden az előírt rendben, a munkatervnek megfelelően történt, de az égvilágon egyetlen valóságos gond megoldását se vitte előre. Az idő elment, politikai haszon nemigen mutatható ki. És itt nem arról van szó, hogy a véradást elhanyagoljuk, hanem találjuk meg a legalkalmasabb módját annak, hogy a véradók számára mily módon lehet leghatásosabban kifejezésre juttatni elismerésünket. Az igazi politizálás lényegének megragadása nem valami ördöngösség, egyszerűen csak annyi, hogy a párttagok maguk között, a pártélet erre alkalmas fórumain rendszeresen tisztázzák a bennük, a környezetükben felmerülő választ, vagy intézkedést kívánó kérdéseket. Mindez persze csak látszólag tűnik köny- nyűnek, mert a tényleges kérdések kiválasztása, a nemkívánatos helyzetek megváltoztatásához szükséges módozatok kidolgozása jó politikai érzéket, eltökéltséget, bátorságot, állhatatosságot igényel. Vajon az ilyen kézenfekvő, érdemi munka helyett — a felgyülemlett gondjaink ellenére —, miért gyakori még mindig a pótcselekvés? Az egyik ok mindenképpen a gyakorta tapasztalható bátortalanság, a kockázatvállalástól való irtózás az „éles” problémák felvetésében. Az említett példa jelzi a pótcselekvés egyik leggyakrabban megnyilvánuló formáját, amikor a szervezeti megoldások eluralkodIlyenkor tapasztalni azt, hogy a társadalom élete és a pártélet útjai elválnak egymástól, mindkettő a saját örökérvényűnek hitt törvényei szerint működik. Előfordul olyan is, hogy a választott tisztségviselők tájékozatlanok, vagy felkészületlenek, csak a jelenség szintjén, az összefüggések értése nélkül képesek foglalkozni a gazdasági kérdések politikai vonatkozásaival. Ilyenkor gyakori a gazdasági vezető általános beszámoltatása, amelyet követő eszmecsere a legritkább esetben megy túl azon, hogy a tájékoztatót formálisan elfogadják. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a pótcselekvést nemritkán felülről gerjesztik. Gyakran előfordulnak túlzott beszabályozások, sok a kötelezően előírt napirend, a feleslegesnek tűnő írásos jelentés. Ezek egy része formális, semmire se jó, másik részét pedig nem dolgozzák fel érdemben. E néhány jelzett belső, külső tényező fékezi a tényleges konfliktusokkal való szembenézést, helyi kérdésekben a cselekvési egység kialakítását, hatásos érvényesítését. Ügy gondolom, akkor politizálunk maradandó hatással, ha érdemi kérdéseket viszünk taggyűlésre, vagy egyéb pártfórumok elé, azokon érdemi vitát folytatunk, és valóságos egységet teremtve közös nevezőre jutunk a tennivalók kijelölésében is. Az ma már egyre inkább látszik, hogy az élet nem fogja elviselni a pártmunkában sem az üresjáratokat, a pótcselekvést, a problémák megkerülését, a határozatlanságot, a lassú reagálást, és a cselekvés halogatását, mert így az élet elmegy a pártszervezet mellett, önmagukat zárják ki a társadalmi élet játékteréről, a cselekvés lehetőségeiből. Ennek elkerülése végett a pótgondolkodást, a pótcselekvést mielőbb csökkentsük minimálisra, majd szakítsunk azokkal véglegesen. Járható útnak tűnik, hogy igyekszünk a dolgozókkal együtt megélni, megítélni a folyamatokat, azokból táplálkozni a pártmunkában. Segítsük a munkahelyi és lakóhelyi kollektívákat abban, hogy a nehézségeket, az elkerülhetetlen változtatásokat a lehető legkisebb veszteségekkel, ismételten megvitatandó közmegegyezéssel megoldják. Az ilyen gondolkodás és cselekvés megóvhat bennünket az üresjáratoktól, az időt és energiát fecsérlő, nemegyszer bizalmat koptató pótcselekvésektől. B. P. Munka a műszerek között Leninvárosban, a TIFO Kombinátüzem irányítójában Fotó: Laczó
