Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6

1987. december 5., szombat

Népfront-delegációval Hollandjában és Dániában

Hazánknak presztízse van!

Beszélgetés Zödi Imrével, a HNF megyei titkárával

* A Hazafias Népfront Or( szágos Tanácsa háromtagú i delegációjának tagjaként a 1 közelmúltban Hollandiáiban j és Dániában járt Ződi Imre, , a HNF Borsod-Abaúj-Zemp- i lén Megyei Bizottságának 5 titkára. A delegáció elsőren* dű célja e két nyugat-euró- ( pai ország pártjaival koráb- I ban kialakított kapcsolat bő- ) vítése, illetve új kapcsolatok 1 felvétele volt, de emellett,

pontosabban e tárgyalások, megbeszélések közben természetesen mód nyílt az ottani j, politikai intézményrendszer s — (annak működése) — ta- c nulmányozására, az országa- % ink közötti különböző terü- j leti együttműködés lehetősé- r geinek megbeszélésére, s £ nem utolsósorban vélemény- 1 cserére a világ dolgait illető- r én.

3 E nagyon zsúfolt programú

r munkalátogatás eredményei- z re, tanulságaira, a szerzett c benyomásokra — úgy véljük — a széles olvasóréteg kíváncsi, ezért hazaérkezése utón arra kértük Ződi Imrét tájékoztassa olvasóinkat a hivatalos út leglényegesebb tapasztalatairól.

— Delegációnk a holland , Néppárt, illetve a dán Radi- , kális Párt meghívásának ele- . get téve járt a két Közös . Piachoz tartozó országban. " A Néppárttal! három évvel c ezelőtt már felvette a Haza- 1 fias Népfront a kapcsolatot, , akkor járt nálunk egy hol- , land delegáció, a dán radi- f kálisok pedig az együttműködés felvételére hívtak meg j bennünket.-— A vendéglátó két párt vezetőin, tagjain kívül más pártok képviselőivel is volt alkalmuk találkozni?

1 — Természetesen. Hollaní diában megbeszélést folytattunk a Kereszténydemokrata Párt néhány vezetőjével, találkoztunk parlamenti képviselőkkel, Dániában módunkban állt véleményt cserélni a Konzervatív Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szocialista Néppárt és természe- | tesen a Kommunista Párt t vezetőivel, képviselőivel is. i A hollandoknál például az [ időközben kormánypárttá é előlépett Néppárt három éve r nálunk járt egyik vezetője miniszterhelyettesi minőségben fogadott bennünket.

\

t — Mielőtt zsúfolt prog[ ramjuk részleteiről szólna, s kérem summázza az út sze- ’ mélyes tapasztalatait!

i

3 — Mindenekelőtt azt emel• ném ki, hogy mindkét orJ szágban büszke érzés volt magyarnak lenni. Vendéglá- . tóink mindkét helyen meglepő alapossággal ismerik hazánkat, s nemcsak ismerik, hanem tisztelik is. Ügy is fogalmazhatnék: hazánknak presztízse van. Ezt én két alapvető ténnyel magyarázom. Egyrészt, elismerik, értékelik külpolitikai törekvéseinket; a nyíltság, a nyitottság, a kezdeményezőkészség, az együttműködésre való törekvés terén nagyon sok hasonlóságot találnak országaink között. Miként mi — ők is — nagy szerepet és felelősséget tulajdonítanak a kis országok, kis népek aktív külpolitikájának, az együttműködést erősítő diplomáciának. Ezt hangsúlyozta Dániában megbeszélésünkön a külügyek keleti szekciójának vezetője is. A másik tényező, amiért szimpátiát, érdeklődést tanúsítanak irántunk, az a gazdasági, társadalmi reformprogramunk. Jóllehet, ismerik gondjainkat, nehézségeinket, becsülete van a 60-as évek végétől elkezdett megújulási folyamatnak. Nyilván mindezeknek a következménye, hogy mindkét helyen az együttműködési készségüket hangoztatták mind gazdasági, mind társadalmi, kulturális téren.

— A két Közös Piac-tagországban a politika, a gazdaság figyelmének homlokterében, érdeklődésének középpontjában mennyire vannak ott a kelet-európai országok?

— Egyre inkább. Természetesen minden más érdeklődést messze felülmúlnak a Szovjetunióban végbemenő változások. Nem volt olyan találkozásunk, ahol ez szóba ne került vdlna.

— A dánok, hollandok részéről miért ez a nagy várakozás? Egyáltalán ők mit várnak és remélnek a peresztrojkától?

— Nekünk úgy mondták, ők azt szeretnék, ha egy gazdaságilag, politikailag stabil Kelet-Európa alakulna ki. Ez az alapja a kölcsönös bizalomnak. Ha a két nagyhatalom között korrekt együttműködés, viszony alakul ki, akkor a bizalom az egész világon erősödik. Vendéglátóink úgy érzik, hogy a Szovjetunió külpolitikája, számukra, s minden hozzájuk hasonló kis ország számára kedvezően változott. Hivatkoztak például Sevardnadze Dél-Amerikában elmondott beszédére, amelyben kiemelte, hogy nagyobb hangsúlyt kell kapnia a nemzeti sajátosságnak, nemzeti érdeknek. Egyébként Gorbacsov amerikai látogatásától — miként az egész világ, ők is — nagyon sokat várnak. Az egyik alkalommal együtt vacsoráztunk Dániában a Radikális Párt 92 esztendős örökös elnökével. ö 1917-ben Dánia diplomatája volt Oroszországban. Lenint személyesen ismerte. Ö mondta nekünk ott vacsora közben: számára a gonbacsovi változások az 1917-es forradalmat idézik.

— Bepillantva két, szegénynek csöppet sem nevezhető tőkés ország életébe, mik a tapasztalatai? Mi jellemzi a dán és holland életmódéin?

— Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a

magas életszínvonal ellenére rendkívül szerényen, még pontosabban, célszerűen élnek. Nincs gigantománia, nincs pazarlás, nincs ésszerűtlen költekezés. Jó értelmű puritanizmus jellemzi az életmodellt. Ezt mindenképp nekünk is el kellene tanulni.

Ugyanakkor ez a puritanizmus párosul egy kemény fegyelemmel, egy példás renddel. Több üzemben is jártunk, mindenhol magas szintű munkaszervezést, céltudatos műszaki fejlesztést tapasztaltunk. A gazdaságban a kis haszon is haszon — vallják, s érte tesznek, méghozzá gyorsan, nem habozva. Például jártunk Hollandia legnagyobb sörgyárában, ahol a korábbi bevált palackformát megváltoztatták, mert az újnak még könnyebb a súlya és könnyebb tisztítani. Tudják, ez előbb-utóbb megtérülő befektetés. Itt hadd mondjam el, hogy mindkét országban nagyon fiatalok a gazdasági vezetők, 30—40 év körüliek, tele energiával, tenni akarással, sok-sok öt- lett.el. De tulajdonképpen a politikusokról is elmondhatom, hogy az átlagéletkor nagyon alacsony.

— Ha már a politikusok újra szóba kerültek, beszéljünk a nálunk ma a megújulás kapcsán sokat emlegetett politikai intézményrendszerről. Magyar szemmel nézve, milyen például a holland és dán törvényhozó és végrehajtó rendszer?

— Utunk egyik fő tapasztalata: a mindkét országra jellemző rendkívül eleven és nyitott politizálás. A parlamentarizmust, a párttevékenységeket nagyfokú nyitottság jellemzi, amely folyamatában az állampolgárok által jól követhető. Főfoglalkozású képviselőkből áll a parlament, amely az év nagy részében végzi a munkáját. A kormányzati munka általában végrehajtó munka, a parlamenti munka irányítja a gazdasági, társadalmi életet. Ottlétünk utolsó napján például a dón parlament egy NATO-határozattal kapcsolatos dán állásfoglalás kialakításán munkálkodott. Tömegek álltak a parlament előtt, de bent az épület is tele volt érdeklődőkkel. A parlament üléseire bárki bemehet, hallgathatja, figyelheti a vitát.

A politikai intézményrendszernek egyébként több olyan elemével volt alkalmunk megismerkedni, ami e nyíltságot szemlélteti. Hollandiában például már 1950 óta működik a Társadalmi Gazdasági Tanács, mint a népjólét területének tanácsadó, véleményező testületé. Ebben a szakszervezetek képviselői, közgazdászok, a tartományok képviselői foglalnak helyet, s minden döntést előzetesen véleményeznek, mielőtt még az a parlament elé kerülne. S a szavuknak nagy a súlya.

Tulajdonképpen a politikai

intézményrendszer felépítése, működési mechanizmusa kapcsán azt mondhatom: a kis országoknak van mit tanulniuk egymástól, s érdemes is tanulni. Ebben még a különböző társadalmi berendezkedés sem lehet akadály.

— Értesüléseink szerint önök egy másik, napjainkban ugyancsak izgalmas kérdést is tanulmányoztak: a szövetkezeti formák sokféleségét. E téren milyen tapasztalatokat sikerült szerezniük?

— Dániában nyílt alkalmunk ezt a témát tanulmányozni. Vendéglátóink elvittek bennünket Bornholm szigetére, ahol például találkoztunk egy farmer házaspárral. Huszonkét hektár saját tulajdonú földet művelnek, ugyanakkor tagjai egy olyan szövetkezeti formának, amelyben a szövetkezet biztosítja számukra a vetőmagot, a műtrágyát, szóval a termelésihez szükséges eszközöket, s vállalja a termék, a termés értékesítését. Nem a gazdák viszik piacra a terméket külön-külön, hanem a szövetkezet.

A halászok — akik ugyancsak egyénileg, saját tulajdonú eszközökkel — végzik a munkát, például a magasabb feldolgozottsági fokú végtermék elérése érdekében szövetkezeti halfeldolgozót is létrehoztak, saját tőke fel- használásával. Elképzelésük találkozott az állami akarattal is, így közösen 80 nőnek is munkát tudtak biztosítani a feldolgozóban. Úgy tapasztaltuk, hogy a szövetkezeti formának nagyon sok jól működő variációja van, ám a döntő érv, tényező minden esetben azonos. Ez pedig a gazdaságosság.

— Bornholm szigetén jártak egy népfőiskolán is. Kérem, mondjon erről is valamit.

— Nagyon érdekes képzési forma. Ahol mi voltunk, ott a háromhetes, bentlakásos oktatás tematikájának a címe: Az élet minősége. Ennek keretében a különböző életkorú hallgatók — a 18 éves fiataltól a 70 éves néniig — a nemzeti történelemmel, irodalommal, valamint a mindennapi élet praktikumaival (magatartás, emberi kapcsolatok) foglalkoznak. Az iskolák önfennitartóak, a hallgatók fizetik a költségeket. Én a gyakorlati hasznát mindenekelőtt abban látom, hogy erősíti a nemzeti tudatot, mélyíti a köznapi kultúrát, illetve ennek vadhajtásait nyesegeti.

— Végezetül azt magyarázza meg nékünk: miért is kicsi a világ?

— Mert magyarral, sőt borsodival, miskolcival szinte mindenhol lehet találkozni. Hollandiában például Népköztársaságunk hágai nagykövete és felesége miskolci, perecesi, Iván Tivadar nagykövet ott-tartózkodá- sunk idején végig velünk volt, nagyon sokat segített mindenben. S talán nem meglepő, hogy nekem, földijének különösképpen örült.

— Köszönöm a beszélgetést.

Hajdú Imre

A Magyar Honvédelmi Szövetség Borsod-Aba- új-Zemplén megyei vezetőségének delegációja a közelmúltban szovjetunióbeli testvérmegyénkben, Vologdában járt. Éles Gábor alezredes, a szövetség megyei titkára vezette a delegációt, amely egy hetet töltött a természeti szépségekben, műemlékekben gazdag ősi észak-orosz városban. Az erősödő és célirányosabb testvérmegyei kapcsolatok jegyében vették fel a kapcsolatot a szovjet honvédelmi szervezet, a DOSZAAF helyi vezetőségével. (A DOSZAAF: az MHSZ szovjet testvérszervezete: a hadsereggel, a légierővel és a haditengerészettel való együttműködés önkéntes szövetség elnevezés rövidítése.) Élményekben, tapasztalatokban gazdagabban és az elkövetkezendő időszak együttműködését megalapozva jöttek haza.

Találkozás egy

felszabadítóval

— A honvédelmi szövetség munkatársai, aktívái a szövetség negyvenéves jubileumának méltó megünneplésére készülnek — mondotta beszélgetésünkkor Éles Gábor. A feladatmeghatározó tanácskozások, az ünnepi készülődés munkája közepette természetesen tovább ápoljuk és erősítjük kapcsolatainkat a szocialista országok honvédelmi szervezeteivel. Nemrégiben volt a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulója, most ünnepeljük Miskolc felszabadulásának negyvenharmadik évfordulóját. Természetes, Vologdában járva reméltük, hogy találkozunk olyan emberrel, aki részt vett hazánk, megyénk felszabadításában. A Vologda területi pártbizottság és a szovjet honvédelmi szervezet helyi vezetőinek segítségével megismerkedtünk egy olyan szovjet emberrel, aki negyven évvel ezelőtt felszabadító harcosként megyénkben járt.

Az MHSZ megyei titkára ritka történelmi dokumentumok másolatait mutatta. Ezek pedig Alekszandr Nyi- kolajevics Sarov vologdai lakos életútjáról, katonai pályafutásáról szólnak. Csak néhány vonás egy szovjet ember életéből: 1920-ban született, 1944-ben lépett be a pártba. A háború kitörése utón katona lett, 1942—43- ban a sztálingrádi fronton harcolt. 1943 decemberétől a 2. Ukrán Front katonájaként hosszú utat járt be; Kijev, Zsitomir, Uzsgorod, Erdély, hazánk, Borsod, Miskolc, később Csehszlovákia, Ausztria, Bécs. 1945 május 12-én még katona volt.

A több mint negyvenéves, elsárgult fényképen látható szakaszvezetőnek — az egyik dokumentum szerint Sztálin marsall, a Szovjetunió fegyveres erői legfelsőbb főparancsnoka utasítására alakulatának parancsnoka köszönetét fejezi ki a Miskolc, Zólyom és Besztercebánya felszabadításáért vívott harcokban tanúsított bátor cselekedeteiért. Megyénk

MHSZ-delegációja tagjainak negyvenhárom évvel ezelőtti személyes élményeiről beszélt Alekszandr Sarov. A hosszú idő távlatából már nem emlékezett mindenre, de az elbeszélésében felidézte a történetírók által is feltárt tényeket.

A 2. Ukrán Front csapatai 1944 novemberében a Her- nád és a Sajó folyamszakaszán, erős tüzérségi előkészítés után indították nagy erejű támadásukat Miskolc felé. Ezzel egy időben délről is támadott a Vörös Hadsereg, de egyre inkább kibontakozott a támadás északról is.

A szovjet csapatok december harmadikén bevonultak a felszabadított városba. Ebből az alkalomból Sztálin külön napiparancsot adott ki, amelyben hangsúlyozza a város elfoglalásának fontosságát. A Miskolc bevételéért folyó harcokban győztes és legjobban kitűnt katonai egységek kitüntetésül a „Miskolci” elnevezést kapták. A 2. Ukrán Front csapatainak ezt a jelentős fegyvertényét december 3-án este Moszkvában 224 ágyú 20 üdvlövése köszöntötte.

Alekszandr Sarov a háború után hazatért és 1948- ban a DOSZAAF — a Dob- rovolnoje Obcsesztvo Szo- gyejsztvija Armii Aviacii Flotu — egyik lövészklubjának munkatársa, majd 1950 és 1980 között titkára lett. Hatvanhét évesen nagy örömére szolgált, hogy találkozott olyan emberekkel, akiknek szülőföldje felszabadításában részt vett. Mégpedig olyanokkal, akik békében, s békésen szolgálják a honvédelem, a haza védelmének nemes ügyét.

Az MHSZ megyei vezetősége szeretné, ha jövőre a szovjet honvédelmi szövetség vologdai szervezetének delegációját megyénkben köszönthetnénk. Talán Alekszandr Sarov is eljön a negyvenhárom éve felszabadult városba.

P. J.