Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-03 / 285. szám

1987. december 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ü! Amiről már tudunk Semmi sem aggasztja ma annyira a lakosságot, mint a jövő évre várható inflá­ció. Az 1988-ra tervezett ár­emelkedés mértéke messze a legmagasabb a forint meg­teremtése, tehát 194(i óta, nemcsak a tervezett, hanem a bekövetkezett éves infláci­ós rátákhoz képest is. A terv kiszivárgása, majd bejelentése alaposan megza­varta a piacot, értve ezalatt mind az áruk piacát, mind a pénzpiacot. Már a nyáron feltűnően emelkedni kez­dett a kiskereskedelmi for­galom, az Országgyűlés őszi ülésszaka után pedig ez olyan mértéket öltött, amit okkal nevezünk felvásárlá­si láznak. A pénzügyi kor­mányzat — látva, hogy so­kan kiveszik a bankból megtakarított pénzüket — különféle kamatprémiumok­kal igyekszik mérsékelni a nyugtalanságot. Miután az értékpapírok piaca is meg­ingott — többen akartak kötvényt eladni, mint venni, esni kezdett a lakossági köt­vények árfolyama, és a for­galmazóknál készletek hal­mozódtak fel — a Budapest Bank felszólította a köt­vénykibocsátókat különféle piacmentő akciókra. Eddig l!)-féle kötvényre ajánlottak fel a kibocsátók kamatpré­miumot 1988-ra, vagyis tol­dották meg a jövő évi, átlag 11 százalékos kamatot 1—4 százalékos prémiummal. TÖBB SZÁZ ÁRUCIKKNÉL Mindezek a bonyodalmak mérsékeltebbek lennének, ha a lakosság egyértelmű tájé­koztatást kaphatna arról, hogy mely fogyasztási cik­kek ára milyen mértékben emelkedik. Az árhatóságok azonban egyelőre nemigen nyilatkoznak, mondván, hogy még javában folyik az árak alakítása. Az információ hiánya azonban ésszerűtlen lépésekre is készteti a fo­gyasztókat, amire a legjel­lemzőbb példa a televízió- készülékek iránt megnyilvá­nuló kereslet. Miután a szí­nes készülékek hiánya ál­talánossá vált, és árukat alaposan megemelte az el­adóknak juttatott csúszó­pénz, csak ezután vált is­mertté, hogy a magyar gyártmányú készülékek ára előreláthatóan nem is fog emelkedni. A napokban megjelent a Magyar Közlöny 52. száma, benne a belkereskedelmi mi­niszter rendelete több száz árucsoport jövő évi induló árának képzéséről. Jobb forrás hiányában most erre támaszkodva igyekszünk tá­jékoztatást adni a várható tendenciákról. A rendelet mellékletéből kitűnik, hogy január else­jén nem változik egyebek között a szén, a benzin, a gázolaj, a tüzelőolaj, a PB- gáz. a pörkölt kávé. a pa­lackozott bor, a só, a tea ára. Olcsóbb lesz például a szem­üveglencse, a szemüvegke­ret, az autóabroncs-köpeny, az egészségügyi gumiáru, a sportszer, a gyapjúfonal, a pamutszövet, a rövidáru, a vatta, a tampon. A termékek egy körénél változatlan marad a hazai gyártmányú, és a szocialista importból származó válasz­tékok ára, növekszik viszont a tőkés behozatalból szár­mazóké. Ez mondható el egyebek között a csokoládé­ról, a palackozott sörről, a cigarettáról. Csak a magyar gyártmány ára marad válto­zatlan például a kerékpárok, a háztartási elektromos fű­tő- és hűtőkészülékek, főzö- és sütőkészülékek, a porszí­vók, a kávéőrlők, a turmix­gépek, a rádiók, a televízi­ók, a lemezjátszók, a mag­netofonok esetében; ezek importált típusai drágulnak. Csak néhány százalékkal emelkedik a bútorok, a fényforrások, a festékek, a játékok, a készételek, a gyorsfagyasztott ételkonzer- vek ára, ennél nagyobb, 10 százalékot meghaladó mér­tékben drágul például a mész, a betontermék, a vil­lanytűzhely, a mosógép, az autószifon- és habszifonpah- ron, a tanszer, az irodaszer, a cukorka, a kakaópor. JELENTŐS SZÓRÓDÁSOK Ám a főbb cikkcsoporto­kon belül is szóródást jelez a rendelet mellékleteként kibocsátott táblázat, mert míg a bútorok átlagos ár­emelkedése 10 százalék alat­ti,' addig a gyermekbútorok 35—45 százalékkal drágul­nak. Sőt, azokon belül a gyermekágy, az etetőszék ára a jelenleginek három­szorosa is lehet. Míg a ha­zai gyártmányú tanszerek átlagosan 19 százalékkal lesznek drágábbak, addig az iskolai rajztáblák ára a je­lenleginek négy és félszere­sére ugrik. Rendkívül nagymértékű áremelés várható néhány csecsemő- és gyermekruhá­zati cikknél, függetlenül at­tól, hogy hazai vagy import termékről van szó. A közzé­tett táblázatból úgy tűnik, hogy a pelenlcázónadrág és a szövött pamut csecsemő- ruházat ára megkétszerező­dik, és majdnem ilyen mér­tékben drágul a bébi- és gyerekcipő, a hasonló mére­tű csizma, papucs. A gyer­mekruhák közül a pamut alsóruhák áremelkedése vár­hatóan 16 százalék körüli lesz. ennél egy árnyalattal kisebb a pamutalapú gyer­mek felsőruházati cikkeké. Ezzel szemben a felnőtt mé­retű ruházati cikkek ára esetleg csökken, vagy alig változik. Míg az öblítőszerek 6—20 százalékkal, a tisztítószerek 5—14 százalékkal drágulnak, addig a kozmetikai és test­ápolási cikkek ára 4—5 szá­zalékkal csökken, kivéve a tőkés importból származó­kat. amelyeknél 3 százalé­kos áremelkedést jelez a táblázat. Mindezek az árváltozások a hatóságilag megállapított árindexekből következnek, vagyis abból a szorzószám­ból, amellyel a vállalatok a jövő januári árakat képez­hetik az idei november má- sodiki árak alapján. Hozzá kell azonban tenni, hogy az így képzett árakat az álla­mi és a szövetkezeti keres­kedelem csak a jövő év első negyedének végéig köteles tartani; utána ezéket az ára­kat a piaci viszonyoktól függően módosíthatja. Te­kintve, hogy az év elején a kereslet biztosan jelentősen csökken, elképzelhető, hogy a vállalatok, a szövetkeze­tek áprilistól sem emelik, sőt valószínűleg csökkentik a szabad árakat. (A magánke­reskedők, a szerződéses bolt­vezetők már január elsejé­től szabadon mozgathatják az induló árakat.) KONTRA ÁR-ÁR SPIRÁL Mindez nem vonatkozik a hatósági árakra, amelyekről egyelőre nem sikerült rész­letesebb információhoz jut­ni; ezek kidolgozása sem fejeződött be. Annyit lehet tudni, hogy a hatósági áras termékek köre jelentősen szűkül, és a legszükségesebb alapvető termékekre korlá­tozódik. Jelenleg a kiskeres­kedelmi forgalom mintegy 3«—40 százalékát alkotják a hatósági áras cikkek; ez az arány — a számítások sze­rint — jövőre 20—22 száza­lékra mérséklődik. Az árváltozások — jobbá­ra áremelkedések — közvet­len oka az általános forgalmi adó bevezetése, valójában azonban az adó csak eszköz. A gazdaságpolitika célja, hogy a korábbi ráfordításarányos árakat értékarányos árakkal helyettesítse, ha nem is most egyszerre, de fokoza­tosan. Azok az árak ugyanis, amelyek elismerik a ráfordí­tás — a termelés, a forgal­mazás — minden költségét, nem ösztönöznek a költsé­gek leszorítására, és rosszul orientálják mind a felhasz­nálókat, mind a fogyasztó­kat. Más kérdés, hogy az árre­form bevezetése megköve­telné a bérreformot is — ami alatt az ésszerűbb bér­arányokat. és a vállalatok bérmegállapítási szabadságát értjük — ami. mint ismere­tes, a jövő évre marad. E két reform időbeni elválasz­tása az. ami igazán és okkal aggasztja a közvéleményt. A pénzügyi kormányzatot pe­dig inkább az, hogy vajon képes less-e kézben tartani az árakat, vagy netán be­indul egy olyan öngerjesz­tő folyamat, amit a közgaz­dászok ár-ár spirálnak ne­veznek. A két számjegyű inflációnál ugyanis azok a vállalatok. amelyek nem emelnek árat. veszteséget szenvednek, tehát mindenki legalább az átlagos inflációt akarja követni. Ha ezt a tö­rekvést a kormányzat nem képes visszafogni, akkor megalapozatlan drágulás kö­vetkezik be. ami tovább gyű­rűzve a gazdaságban, újabb áremeléseket indít el. Ma még nem látható, hogy elke­rülhető lesz-e ez a veszély. G. Zs. Lapszemle Meghívó a jövőbe Aki nézte a televízió hír­adóját november 18-án es* te, az a távolbalátó készülé­kével hipp-hopp Kanada nyugiiti partvidékére ugor­hatott, Vancouver egyik elő­városában bemehetett a vá­rosházára, s láthatta, hogy itt a számítógépek az ügy­fél bármilyen kérdésére tudják a választ: ez a gépi világ gyorsan és zökkenő- mentesen szolgálja megalko­tóját, az embert. Véletlenül ugyanaznap je­lent meg a Computerworld — Számítástechnika legfris­sebb száma, amelyben egy cikk — Meghívó a jövőbe címmel — Vancouver egyik elővárosába, a tévében is látott Burnaby-be viszi el olvasóit, betekintést enged a világ egyik Iegkoncepciózu- sabb igazgatási rendszere­ként emlegetett térinforma­tikai adatbázisba. Hogy mit tud a térinfor­matika? Nos, például egy konferencián — nevezzük talán tanácsülésnek — a la-, kosok azt firtatták a város vezetőinél, hogy vajon a víz­vezeték hány százaléka ké­szült — a közhit szerint rákkeltőnek számító — az­besztcementből. Hagyomá­nyos közműnyilvántartás se­gítségével még ott is tíz hé­tig tartott volna a válasz, így azonban tíz. perc eltel­tével a kérdező szeme előtt kirajzolódott a közműháló­zat térképe, s azon ponto­san követni lehetett az az­besztcement nyomvonalát, irányát, arányát. A Computerworld — Szá­mítástechnika egy másik cikkében eg\ ausztrál publi­cista az ember—gép kapcso­lat alakulásának történelmi vetületéről filozofál. Ennek lényege, nem attól lesz „ba­rátságos” egy robot, egy számítógép, ha az emberre hasonlít, hanem attól, ha az ember számára érthető, kö­vethető a vezérlése, ha op­timálisan segíti az embert. Negyvenhárom éve szabadult fel Miskolc I •r

Next

/
Thumbnails
Contents