Észak-Magyarország, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. december 19., szombat Karácsony táján apa nélkül, de nem egyedül... Fotó: Balogh Imre-A” ? msmmm ANYA A rendőrségi felhí- • vás, amely lapunk november 28-i számában jelent meg, a maga egyszerűségében is kegyetlen. Szó szerint így hangzik: „A Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást folytat emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, mivel 1987. november 25-én Miskolcon, a Szirmai u. 41. számú családi ház mögött, a cementgyár közelében a szemeteskonténer mellett egy újszülött leánycsecsemő holttestét találták meg. A szülés a megtalálás előtt egy-két héttel korábban történhetett . . Beszéltem egy csecsemőgyilkossal, Tökölön, a fiatalkorúak börtönében. Nyomasztó egy hely ez. Kerítés, szögesdrót, erős fényű reflektorok, őrtornyok. Amikor a hatalmas vaskapu halkan, mondhatnám méltóságteljesen becsukódott mögöttem, önkéntelenül is összerezzentem. Mögöttem rekedt a külvilág ... Itt töltik büntetésüket azok a fiatalkorú „leányanyák”, akik újszülött gyermeküket megölték, akár úgy is, hogy élve kirakták valahová, mondjuk a szemetesbe .. . A börtön falai között divatnak nincs helye. Minden nő, csinos és kevésbé csinos, szép és csúnya egyforma kék színű ruhát visel. Mária arcán még nem hagytak nyomot a börtönhónapok. — Mennyit kapott? — Négy évet — hangja fakó. nincs benne semmi érzelem. Egykedvű. A kartonján ez áll: otthon, a vécében megfojtotta újszülött csecsemőjét, s a szépen fejlett kislányt kivitte az erdőbe. Otthagyta, ott találták meg a gombaszedők ... — Hány éves volt akkor? — Tizenhét. — Emlékszik a kislányá- ' ra ? — Nem. Olyan ideges voltam, meg féltem is, fájt is, egyszerűen nem tudtam jól megnézni. Csak azzal törődtem, hegy észre ne vegyenek. — Hogyan titkolta el terhességét? — Az nem volt gond. Sohasem voltam sovány. Ugyanazon a november 25-i napon a televízió Kék fény című műsora két, hasonló esetről adott hírt. Az esetek kommentálásán túl, elhangzott: sok olyan házaspár szeretne örökbe fogadni gyermeket, akiknek sajátjuk nem lehet.. . Nincs tudomásom arról, hogy a rendőrség megta- lálta-e már az elvetemült anyákat (?), de az valószínűsíthető, hogy a csecse-í mőgyilkosok házasságon kívül szülték meg a gyermekeket. Leányanyák (lettek volna). így azt mondtam a szüleimnek, meg a barátnőimnek, hogy még jobban meghíztam. Elhitték. Meg glcknis ruhát hordtam, az is jól takart. .. — Elmondaná, hogyan történt? — Borzasztóan féltem, ez volt az oka az egésznek. Apám sokszor megvert okkal, ok nélkül, anyám is örökké veszekedett velem, pokol volt otthon az életem. Végül odacsapódtam egy fiús társasághoz. Járkáltam velük mindenfelé, sok heccet csináltunk. Az egyikőjüktől lett a gyerek . . . Gyógyszert nem szedtem, orvoshoz nem mertem menni, gondoltam, majd csak lesz valahogy. Nem akartam én semmi rosszat .. . Hónapokon keresztül emésztettem magam, még a fiúmnak sem mondtam el a dolgot. Aztán jött a szülés, s már tudtam, mit fogok tenni. Szerencsére — vagy most már szerencsétlenségemre — egyedül voltam otthon, így nem hallotta senki a kiáltásaimat. Utána pihentem egy kicsit, majd valahogy kivánszorogtam a közeli erdőbe, s otthagytam ... Sír. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint gyerekét kézzel fojtotta meg. Minden bizonnyal az is felsírt, amikor világra jött.. . — Nem vett észre senki semmit? — Nem. A sápadtságom feltűnt egyeseknek, meg az is, hogy hirtelen lefogytam, de egyéb nem látszott rajtam . . A börtön nevelőtisztje jó véleményt mond a lányról: — Minden munkára jelentkezik, látszik, felejteni akar. Tanul is, itt fejezi Statisztikák szerint Miskolc kórházaiban évente hatszáz, hétszáz leányanya szüli meg gyermekét. Minden tizedik csecsemő házasságon kívül születik . . . Rita is így szül majd. Egyedül lesz gyermekével, otthonról kitagadták terhessége miatt. — Azt üvöltötte rám az apám, hogy k...- vagyok, s be ne merjem tenni hozzájuk még egyszer a Iá7 bam, mert agyonver. Hát most munkásszállón vagyok, azt mondták, addig maradhatok, amíg meg nem szülök. — Utána hogyan lesz? — Nem tudom — és szeméből kigördül az első könnycsepp. Keze domborodó hasán nyugszik, s úgy hüppögi: — Nem haragszom apámra, bár ... — aztán hirtelen felderül az arca, s azt mondja: — Már megmozdult a kicsi. Két hete. Innen már pontosan ki lehet számítani, mikor születik meg. Majdnem a születésnapomon. Fiú lesz. . ., vagyis hát, azt akarok — teszi hozzá gyorsan. — Attilának fogják hívni. — És ha lány? — Hát..talán majd az én nevemet kapja. Igen, az lesz a legjobb ... Az alig huszonéves lány megmondja, hol laknak a szülei. Becsöngetek. Az apja nyit ajtót. Nagy darab, testes férfiú, valahogy azt a benyomást kelti, mint azok. akik otthon A lány, aki anya lesz, de nem asszony, még nincs húszéves. Munkahelyén azt állítják, jól dolgozik, a brigád, amely „befogadta”, .„ hamar megkedvelte. A brigádvezető az ötvenes éveiben járó asszony, megértő: — Nekünk mondta el először, hogy másállapotban van. Bennünk bízott, de ebben mi sem tudtunk segíteni, legfeljebb tanácscsal. Jól dolgozik, de azért vigyázhatott volna magára. azt mondta, hogy három gyereket szeretne felnevelni. Hiszem, meg fogja tensem teszik le kalapjukat. Mondom neki, a lánya miatt jöttem, de valószínűt- lenül gyorsan félbeszakít, s nekem áll: — Mit érdekli?! Maga...! — Nem, nem én vagyok az... Az érdekel, miért tagadta ki? Hosszan hallgat, majd valamivel szelídebben, de kevésbé sem indulatosan jegyzi meg: — Tisztességesen felneveltem. Ö meg?! A másik két lányom rendesen férjhez ment. Az egyik vöm gépkocsivezető a téeszben, a másik meg technikus a gyárban. Mind a ketten építkeznek, már ameddig lehet... Emeletes lesz a házuk — mondja, s megcsillan a szeme: — Amikor tudok, ott vagyok, segítek nekik. Megérdemlik... A legkisebb azt sem ... — és elhallgat. — Pedig megvolt a stafirungja neki is. Ö meg? Mindenáron a városban akart maradni, hogy ott dolgozik majd, ahol tanult. A ... Pedig itt van helyben a téesz, jól megfizetnék. Könyvelőre mindig szükség van. De neki beszélhetett az ember ... Inkább elment valami kócerájba ... Aztán felcsinálták . A k . . .-ja! Terhes! Érti?! Hgt ezt érdemeltük mi...? — Na de hát unokája lesz. Nem? — Egy zabigyerek lesz az, nem unoka. A lányom lány, és nem asszony! Szegény...! Ráadásul, hogy terhes, éjszakai műszakba sem jár, kevesebb a pénze, hiszen pótlékot nem kap . .. Ha majd megszül, akkor még rosszabb lesz neki, bár ígértük, meg-megláto- gatjuk majd. A gyed — igaz, az hírlik, a gyermek kétéves koráig jár — nem olyan sok, különösen jövőre nem lesz az. Aztán a munkásszállásról el kell mennie, gyerekkel ott nem maradhat... Az albérlet pedig . . . be az iskolát. A múltkor ni. — Hogyan tovább, Rita? — Talán a szüleim... Ha megszületik a kicsi . . . Attila, a gyerek apja tán ad valamit, bár váltig állítja, nem ő az apa, de higgye el, másom nem volt. Hozzá nem megyek . . . Kihasznált... Az ágyban ió voltam . . . Miskolc egyik ismeri szexológusa azt mondja: — Nem vezetek statisztikát, de legalább minden ötödik nő, aki nálam megfordul, leányanya lesz, vagy az lenne, ha nem kérné az abortuszt. Sok, nagyon sok a véletlen balesetek száma. Természetesen idézőjelben értve ezt . . . Megismerkedik az a lány a fiúval, aztán ripsz-ropsz az ágyban vannak. Aztán, ha nem védekeznek . . Nem a nőgyógyászaton kellene őket felvilágosítani! Tény, az iskola is igyekszik ez ügyben, de vagy nem eleget, vagy nem jól tesznek a .dologban ... Mi itt offen z. ivat indítottunk az A szomszédos óvodába is jár egy-két olyan apróság, aki mit. sem tud az apjáról. Az óvónő visszakérdez: — Tudja, mi a legszomorúbb? Jár ide két kislány, akiknek az anyjuk nem ment férjhez. A gyerekek szépen öltözöttek, okosak, a többiek pedig csúfolják őket. Azt mondják nekik: zabigyerek ... Csak a szüleiktől hallhatják ezt! Említettem is a szülői értekezleten, mindenki hallgatott, aztán az egyik anyuka megjegyezte: hát nem azok? Mit mondjak erre? ... Szakemberek és laikusok ma is, és mindig azt állítják, a család a társadalom oszlopa. Igaz, manapság nagyon is ingatag oszlopa. .. Egyre inkább kezd nálunk is divatba jönni az a szemlélet, hogy Évtizedekkel ezelőtt az amerikai feministák követelték először a korszerű fogamzásgátló eszközt, az antibébi tablettát. Megkapták. És ma is megkapja minden nő, aki elmegy a nőgyógyászaira, s felíratja A terhességmegszakítás engedélyezése azt is lehetővé teszi, hogy minden nő szabadabban rendelkezhet testével. Ennek „köszönhető”, hogy a felelőtlen férfi megszabadult a család- tervezés felelősségétől... Ám a terhességi fegyver veszélyes dolog. Vissza lehet élni vele. S ezt jól tudja minden nő! Valériával véletlenül, egy társaságban ismerkedtem meg. Egyedül él kisfiával. Arra számított — s ezt nem tagadja —, hogy barátja — hogy ő teherbe esett — .elhagyja feleségét, s őt választja. Csalódott, bár egy házasságot telrúgott. — Szerettem a ... barátomat — magyarázza. — Nem akartam semmit, Leányanyák. Van, aki önszántából, van, aki „véletlenül” lett azzá, s akad olyan, aki mindent elkövetett, hogy ne legyen az. Az évi több, mint félezer anyából a nagy többség becsületesen felneveli gyermekét, ám néhányan az állam gondjára bízzák ... Gyereknek lenni nagyon jó dolog. Legalábbis én, így emlékszem vissza. Persze, családban nevelkedtem . .. De hát végül is ugyanez mondható el azokról az anyákról is, akik nem asz— Miért nem ment orvoshoz, ha tudta, hogy terhes? — Elmentem, de féltem az ÁB-tól , . . A hasa már gömbölyö- dik. Négy hónap múlva megszületik a gyerek. Apa nélkül, bele a nagyvilágba ... abortusz ellen, s azt szeretnénk, ha kevesebb lenne a spontán vetélés, a koraszülés. Ám, bármenynyire is igyekszünk, még mindig sok a művi terhességmegszakítás. Ha idejében jön az a tizenéves fruska, még jó ... Ha viszont a terhessége meghaladja a kritikus időt, nem tudunk mit tenni . . . Meg kell szülnie a gyereket! S hogy a picivel mi lesz?! Ha nem biztosított az, hogy hová születik a gyerek, hogy megfelelő körülmények között fog élni, akkor javasolhatjuk, tegyék állami gondozásba. De hát ezt nem mindig fogadják meg ... nem kell a férj, csak a gyerek. Kolléganőm barátnője állítja, ő, egyedül is fel tudja nevelni a gyermekét. Nem ment férjhez, a kicsi*, úgy született, hogy az apjától — akivel harag nélkül vált el — nem kért tartásdíjat:. Mondja: — Meg tudok állni a saját lábamon. Bár lenéznek, s ezt erősen éreztetik, de azért jól megvagyok a gyerekkel. Állandó délelőttös műszakot vállaltam a gyes után, s így minden délutánom az övé. Délelőttönként az anyám vigyáz rá. Megértett, bár nehezen fogadta el, hogy nem akarok férjhez menni. Így jobb, nem vagyok egy valakihez lekötve... A gyerek? Próbálok neki is megadni mindent, ámbátor a múltkor megkérdezte, hol van az ő apukája ...? csak megtartani őt. S hogy nős volt?! Tudtam, de reméltem .. . Más nős férfiak is elhagyják feleségüket ... Azért lettem terhes, hogy a választás köny- nyebb legyen számára ... — De most mégis egyedül van. — Mit mondjak? Fizeti a tartásdíjat; 600 forintot havonta. Nem sok, a jövőt számítva meg nagyon kevés. A szüleim falun laknak, valamelyest segítenek, de nehéz az életem ... Jó, tudom, magamnak köszönhetem .. . — Férjhez menésre nem gondolt? — Eh...! Kinek kellek én egy gyerekkel? Adtam fel házassági hirdetéseket, jelentkeztek is vagy öten. Az egyik két gyerekkel jött volna, a másik azt akarta, helyezzem el a gyerekemet valahol, a harmadik ... Minek folytassam . . . Maradtam egyedül. Alkalmi barátaim vannak, de egyedül vagyok ... szonyok. Általában olyan családban nőitek fel, ahol anya is, apa is nevelte őket... S hogy leányanyákká váltak? Tulajdonképpen ez magánügy lenne, ám elgondolkodtató, hogy nehéz helyzetükben még szüleikre sem támaszkodhatnak. A vaskalapos apa, az örökké veszekedő anya, a kitagadás fenyegető réme ... Aki mindezeken valamiféleképpen úrrá lesz, talpon marad . .. Ám, a csecsemőgyilkosságra nincs magyarázat, nincs mentség... Illcsy Sándor
